Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) január-június • 1-124. szám

1880-01-04 / 3. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolvam 8. szám. Vasárnap, január 4-én. MEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy pos­tán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Főtér, Sclwarcz-féle ház, a postával szemben. Kiadó-hivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ál'a 4 kr. A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Grünfeld J. könyvkereskedő urnái B -Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben a kiadó­hivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken posta-hivataloknál 5 kros postautalványnyal. Egy kis tűnődés.*) i. Mondják, hogy a Csabán levő kato­naság közül egy-kettő megint garázdálko­dott, fegyvert használt fegyvertelenek el- i lenében ; mondják, hogy az az ember, a kit a polgár tart, polgár-vérrel festette azt a kardot, mely emberies felfogás sze- j rint épen a polgár védelmére volna a ke­zébe adva. ! Az ilyen botrány sok mindent eszébe juttat az embernek, a mi különben szó nélkül maradna. Önkéntelenül kérdezi az ember önmagától, van-e súlyosabb nyűge *) Ezen sok igazságot magában foglaló czikket közöljük, annak bebizonyítására, hogy a 6zabadelvü párti sajtó is némely specziális kérdésben eilennezetü lehet a kormánynyal és hogy akkor bírhat annyi bátorsággal nézetét el is mondani. A nagy solda­teska nehezedik óriási teherként az országra Ila csak negyedrészét hazübocsátanák: milliomokat le­hetne megtakarítani, és nem kellene a nevetséges ,,féliv kevesebbet irm" gazdálkodást folytatni a bí­róságoknál. A mi most még lehetetlen, teljesen ön­álló bankot, vámterületet, nem kívánunk mi, de a mi lehetséges, a katonaság létszámának békeállo­manyra való beszállítását: azt igenis óhajtjuk, ha a p&rt mint ilyen nem is; óhajtjuk annál is inkább, mivel nem is áll az, mi miatt oly nagy katonaságot tartunk; nem áll ugyanis, hogy ez ad külső tekin­télyt, hanem ad a — pénz! Ez a legnagyobb ha­talom, mely az államéletet is fentartja és nem a Boldateska. Szerk. a társadalom boldogulásának, mint a nagy számú katonaság? Nem elég, hogy ezer meg ezer munkaképes ember inproduktivvá van kárhoztatva; nem elég, hogy ezer meg ezer száj a becsületes munka keserves ke­resményén hereként rágódik akkor, a mi­dőn hazánk terméketlenebb vidékein már­már az éhhalál rettegtet; nem elég, hogy az a sok erőteljes heverő ember mig a közerkölcsnek is pusztító férge : még tes­tünk épsége vagy épen életünk se legyen miatta biztos? Avagy teherhordó barom-e az alkotmányos polgár, a kit az alkotmány őréül katona sajátjaként büntetlenül le­szúrhat ? Alkotmány! Igen, de az maga is kér­déssé válik ily helyzetben, hogy van-e hát nekünk tulajrlonképen alkotmányunk, avagy csak a mi keleti képzelgésünk tünteti elő, hogy igen. No mert alkotmány alatt talán azt értjük, hogy ura vagyunk sorsunknak, hogy ugy rendezzük be házunkat, a mint épen jónak látjuk. De lehetséges-e belátásunk szerint ren­dezkednünk, ha hazánk minden zege-zu­gában ott tanyáz egy csomó fegyveres nép­ség, mely a mi hatóságunknak nebántsd virág. Igazi alkotmány meg nagy számú katonaság merőben összeférhetetlen dolgok. Más kézben a katonai nagyobb hatalom, másban az alkotmányos kisebb hatalom. Amannak az érdeke mindig csak követelni, emennek az érdeke sokszor megtagadni. A súrlódás óvhatatlan. Meddig tart a leg­jobb esetben is a súrlódás? Mig a gyen­gébb el nem kopik. Aztán azt is kérdezi az ember önma­gától, van-e nagyobb bohóság e föld há­tán, mint demokratikus intézmények, ál­talános hadkötelezettség és — a polgárság fölé emelt katonaság? — A demokráczia egyenlőséget követel a törvény előtt s leg­alább is osztálynélküliséget a társadalom­ban. És ime azt látjuk, hogy még az egész Győr városa által bevádolt gyilkos katona 25 frt fájdalom-dijra Ítéltetik, addig a pol­gár ember hasonló bűnére évekig tartó fogsággal, ha nem életével lakol; meg azt látjuk, hogy még a polgárt még saját leg­közvetlenebb hatósága is csak ugy immel­ámmal veszi valamibe, addig a katona, el­kezdve a falusi bírótól fel egész a trónig kiváló figyelemnek örvend; meg azt lát­juk, hogy még ott Szathmárban a polgárt munkaközben, lakása előtt összemarczan­golja a farkas fegyverhiány miatt, addig a katonaság kardosan mulat a csárdában, A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Műkedvelői előadás és tánczvigalom Gyomán. (Vége.) Pár perez és a színházból tánezterem lesz. Thalia Terpsiehorenek ad helyet. A szereplők levetik az álarezot, letörlik a festéket és saját valóságukban jelennek meg. A néző közönség nagy része most szintén hozzájuk szegődik és színész és publikum egyesült erővel miiködik. A jókedv javában foly. Jer velem, kedves olvasó, bízd magad ismét karomra, végig vezetlek e ter­men, melyben oszlopok gyanánt a gyönyörű hölgysor, közülük mindegyik egy-egy istenséget ábrázolván. Azok ők teljesen, istennők. Győzelmi mosoly játszik ajkukon, büszke diadalpillantásokat vet­nek jobbra is, balra is, jaj annak, kit e pillan­tások találnak ! Engem ínég most is kisért egy ily sötét szem csábító fénye, e fény kölcsönözze sugarát rajzomnak és vakító világosság fog azon elömleni. Fehér és rózsaszín ruhában lejtenek a lenge alakok végig a termen. Oly könnyen mint egy lehelet, oly gyor­san mintha csak szárnyuk volna. Alig veszed észre, elsuhan melletted egy ilyen rózsaszín vagy fehér felhőbe burkolt ködtömeg; mosolyra nyílik az ajak — te nem veszed észre az alak tova lejt, tánezosa hevesebben öleli át — te nem ve­szed észre és csak tánczolsz mereven magad elé. És haza térve álmosan pamlagra dőlsz, a zene még mindig füledbe cseng, a látott alakok még mindig szemed előtt lebegnek, a fehér vagy rózsa felhőből egy mosoly ragyog feled és te, bolond, azt hiszed, hogy az a mosoly téged illet. Ujongva nyúlsz aztán toll után, rohamos gondolataidat igy érezvén papírra rakni és és te, bolond, azt hiszed, hogy azokból a szurtos fekete^betükből az ő szép­sége fog kiragyogni, hogy a képen, melyet rajzol­ni igyekszel, az ő kedvessége ömlik el, bearanyoz­ván azt derűjének melegével. Pedig a mosoly csak álmodban szólt neked, merev bámulásodban nem vetted észre mily hevesen ölelte át a fehér vagy rózsaszín felhőbe burkolt kedves alakot tánezosá­nak remegő karja. Jobb is lesz, ha fel hagyok az Írással. Csak még hivatalos kötelességemnek akarok eleget tenni. A hölgyek szép számmal voltak jelen. Ott láttuk a tánezolók közt a műkedvelő hölgyek mindnyá­ját, továbbá a kedves Krammer Zsófi k. a.-t, a szép Klein testvéreket, kik bár nem vettek részt magán az előadáson, de lerótták adójukat hajna­lig folyton tánczolván, mi mindenesetre nem cse­kély érdem, a menyecskék közül Limkáné és Csi­máné asszonyokat. A vidék szépei közül jelen voltak a kedves és szép Kondorosi és Győrfi kis­asszonyok Kiskeviből, a nem kevésbé kedves Sá­rosi kisasszonyok Pőhalomról és kit véghetetlen örömünkre szolgált körünkben előszőr, de remél­jük nem utolszor látni, a fakadó rózsabimbót, Grimm Etelka kisasszonyt Szarvasról. A vidék menyecskéi között láttuk az endrődi és szarvasi Grimmnét, mindkettő egyaránt kedves, csak saj­nos, hogy előbbi legnagyobb sajnálatra nem tán­czolt. Az első négyest huszonhat pár tánczolta. A kedélyes mulatságnak a késő hajnal vetett véget. 1.-0. Egy hét története. II. Az idő pénz, vagy Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Siettünk, sőt futottunk végig a sikos járdá­kon, buktunk is nagyokat itt-ott, hol a pajkos gyerek az elmúlt napon kissé elolvadt s már meg­fagyott havat jéggé simította, 6 a melyet a házi

Next

/
Thumbnails
Contents