Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) január-június • 1-124. szám
1880-02-05 / 24. szám
B.-Csab a, 1880, VII. évfolyam 24. szám . Csüt örtök, febr . 5-én. 1 KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szaiübaíon. Előfizetési (lii : helyben házhoz h'irdva vagy postán bérmentve küldve : egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt Szerkesztőség: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. ügyes szám ára 4 kr. A szerdai és szombati szám ára ó kr. Kapható Grünfeld J könyvkereskedő urnái B -Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Takács Árpád nyomdája. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Arpáil ur nyomdájában, vidéken a posta-hivataloknál 5 kros postautalványnyal. A nc ni. A mikor nincs nyilt harcz és háború, felületes tekintetre azt hihetnők, hogy az emberi társadalom teljesen békében töiti napjait. Nem hallani a romboló fegyverek dörgését, nem regisztrálják a napi lapok az elesettek számát, nem nyújtanak előre híreket egy-egy megújulandó csatának félelmetes előkészületeiről. Daczára ezen látszólagos csendnek a társadalom mégis küzd egy folytontartó kemény harczban, mely naponként megkívánja a maga áldozatait,s ha módunkban lenne mindazokról számot venni, kik ezen harczban lettek szerencsétlenekké, akkor alkalmasint oly számot nyernénk, ipely a nyilt háborúk áldozatainak számát felülmúlná. Szerencsétlenségek következtében elszegényedik a családapa. Hogy nagy számú családját fentarthassa, erejét felülmúló munkában éjjelnappal dolgozik. De a természet törvényei szerint annak, a mi tulfeszittetik, törnie kell, igy ő is áldozatul esik. A gond most még elviselhetetlenebb snlylyal nehezül az anyára. A család napról-napra elbagyottabb lesz s a ki elsőnek beköszönt állandó látogatóul az — az ínség. A legtöbb önérzetes ember nem tanulja meg háza küszöbéről i koldusbottal űzni el a betolakodó Ínséget. De az inség nem jár egyedül, magával hurczolja ronda testvérét — a betegséget. A társadalom felszínén min!den oly csendes, nincs harcz, háború, s azokról az áldozatokról, kik a félreeső utczák kunyhó-fedelei alatt elrejtve önvétkök nélkül roskadoznak az élet terhe alatt, ki vesz tudomást? Valóban alig lehet szebb feladat, melyet ember e földön méltóbban betölthetne, mint az, ha nyomorral küzdő társain segit. A nőegyleteknek jut osztályrészül, hogy ily segélyezéseket nagyobb mérvben eszközöljenek. Meggyőződni az elárvult családnak mire van szüksége, hogy az inség és betegség tolakodó alakjait onnan elűzze; adni kenyeret az éhezőnek, osztani öltönyt az elrongyollottnak, nyújtani enyhítő italt a láztól lihegő betegnek s mindezek által az életnek megnyerni azt, kinek egyik lába már a sírban volt— lehet-e ennél szebb tevékenységi köre a nőnek, ki a mint egyrészt legmagasztosabb rendeltetésében a gondviselés kezében eszközül szolgál az emberi életet adni, ugv másrészt hivatásszerűen arra van rendelve, hogy az életet ott, hol az veszélyeztetve van, megmenteni törekedjék. Mily szép tér nyilik itt a tevékenységre azok előtt, kiknek keblök a részvét szent érzelmétől van áthatva! A szerencsétlenek ügye iránt részvéttel viseltető nő képes egyedül gondoskodni az elárvultak állapotáról ugy, hogy legalább némileg pótolva legyen a veszteség, mely őket szüleik alhalása következtében érte. A nőegyletek egyik főfő-czéljuk tehát gondoskodni az elárvultaidról, különösen ott, hol a gyermekekre szüleik után semmi sem maradt fenn, hol a közgyám s árvaszékek legfeljebb csak arról szoktak gondoskodni, hogy valakit magángyámnak neveznek ki, ha ugyan azt is el nem mulasztják. S ha évenkint csak egy pár elhagyatott, szegény árvának ügyét A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. A szeghalmi kaszinó közvacsorával összekötött bálja. Szeghalmon, január 31. Farsang van: „Ergo nnnc est bibendum, nunc pede liberó pulsanda tellus," igy gondolkozott a kasziuó választmánya s hogy az élvezet mellett anyagi hasznot is produkáljon, bálját közvacsorával összekötve rendezé. A választmány megpendítette az eszmét, a nők pedig kivitték oly sikerrel, milyenre Szeghalmon még nem emlékszünk. És ezen nem is csodálkozunk; mert ha a nők valamit akarnak sikerülni kell. Fél 8 órakor a kaszinó termeinek szárnyas ajtai felnyíltak s csakhamar oly diszes s nagy társaság gytilt össze, melyet még nem láttunk itt. A fényesen világított termekben minden asztalnál egy-egy fehér kötényes kedves pinczérnő fogadott bennünket s akarva nem akarva örömmel ettél s ittál ragyogó szemű pinczérnőd kedvéért s a kaszinó javáért. Hogy is ne hisz már a nyitány is oly kitűnő volt: „szeghalmi paprikás," fánkok, több rendbeli sültek, dupla márcziusi sör, sodar, thea, csemegék, szulczok, „Cliquot de Szeles és chaudaeu Kenderes." A háziasszony tisztét Kovács Kertész Boriska úrhölgy teljesité mindvégig szeretetreméltó elegancziával s szivélyességgel. A csemegeasztal körül mellette láttuk Wittman Ignácz eluökné, Flaskay Dezsőné, Küzdényi Sándorné úrnőket s Bálintfi Anua úrhölgyet. A vacsora tiz óra után végződölt. Körülbelül 1/ 111 órakor kezdődött az, áldozat" bemutatása Terpsichorének. Purcsi Jancsi működésbe hozta nyirettyüjét, s mikor rárántotta a friset a közepén áldogálók csoportja hova tovább fogyni kezdett. — Nem is csoda 1 hol annyi szép nő van, ott nem elég a puszta nézés. Zenekedvelő nemzet vagyunk s csoda-e ha hodolunk ez ártatlan élvezetnek? Hisz ily alkalmakkor mennek teljesedésbe a várakozás reményei. A laikusnak fogalma sincs arról, mennyi remény s csalódás váltakozik egy tánczoló pár keblében, mikor sziv szivhez közel kéz kézben nyugszik. De ki is ne érezne szivében hevesebb lüktetést a női szépség láttára : „Mi a női szépség ? isteni lehellet, Melyen át ragyog a lélek szelid bája, S miként a napfény hint e földön mindenre Diszt ölt a test, ha szellem ragyog rajta." Szól a zene. A sziv az ihletség mámorával telik meg s a lélek édes álomba merül. Mily jól esik a szemnek nézni a tánczoló párokat. Kifejezéseikben, mennyi szépség, egy mosolyjukban mennyi báj s tánczaikban mennyi költői vonás. Jól mondta Simoncsics 650 K. e., hogy a táncz néma költészet Hát ha még erre a nótára tánczolt csárdást látta volna, hogy : „Hires város az Aliöldön Kecskemét, A ki legény innen hozzon menyecskét; De ne csak imigy-amugy szeresse Tenyeréből edes mézzel etesse." Ha ezt hallja s látja, bizonyosan ugy nyilatkozik, hogy a táucz nemcsak néma költészet, de művészet is, habár nem önálló, a mennyiben zene nélkül nem képzelhető. Éjfél után három óra van Egy vidéki tánczosné mellé ülök s beszélünk az éj sikeréről. Ő Sokat hallottam s olvastam a szeghalmi bálok sikeréiül és fényéről, azonban ez mégis meglepett. Éu. Miudennek megvan a maga oka, ennek is. ő. S mi az a körülmény mi erre befolyt s sikerét köszönheti? Én. Egyik hogy nők állottak élére, ő. A bókért nemünk nevében fogadja köszönetünket. S a másik ? Én. A másik ? mert a kaszinónak egy közszeretet s tiszteletben álló elnöke van. Hogy reportori tisztemnek tökéletesen eleget tehessek koszorúba fűzöm a jelenvolt virágok
