Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) január-június • 1-124. szám
1880-02-01 / 22. szám
JB.-Csaba, 1880. VII. évfolyam 221 szrirn. Vasárnap, febr. 1-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. A nőegyletek. i. Az emberi társadalom korainak is meg van a maguk divatja. Ha nincs magasabb eszme, mely a társadalmat teljesen elfoglalni képes s tevékenységének határozott irányt ad, akkor — mert hiszen tétlenül csak nem folyhat az az unalmas idő! — az emberiség keres szórakozást, talál időölő foglalkozást valami felkapott divatban, például tulipánhagyma-termesztésben, asztaltánczoltatásban, levélbélyeggyüjtésben, s más egyéb ily szellemtelen, meddő silányságokban. És mert már ez igy van, hogy a társadalomnak vannak be nem számitható perczei, midőn kivetkőzve az őt különben megillető komolyságból, tréfában, enyelgésben, mert annak lehet azt csak venni — leli örömét: akkor megtörténik, hogy a felületesen biráló hajlandó lesz czéltalan, meddő mozgalomnak tekinteni oly jelenségeket is, melyek bármi sajátságosoknak tűnjenek fel felmerülésükkel a megszokott társadalmi renddel szemben: magokban rejlik a legmagasztosabb eszmék csiráit, s növekvésökben napról-napra jobban bebizonyítják életrevalóságukat. Az emberiség története a női nem életében is mutat aberrácziókat. S habár mindazok, miket az amazonok államalakitása, elkülönzött életmódjuk s több egyébről feljegyezve találunk, a mesék országába tartoznak, még mindig találunk gyakori eseteket, midőn a nő hivatását szem elől tévesztve oly utakra tévedett, hol számára csak üdvtelenség juthatott osztályrészül. Talán az a mozgalom is, mely különösen Éjszak-Amerikában a nőt a férfiúval teljesen egyenjogú lénynek akarja tekinteni, midőn egyfelől alapjában megezáfolhatatlan igazságokat rejt, másfelől legalább eddig a gyakorlati (.'létben kivihetetlennek bizonyul, szinte nem egyéb, mint egy tévedt irány, mely sokakat vonz maga felé, de keveset képes boldogítani. A múltnak tapasztalatai alapján s a jelennek a női életben nem mindig a nő igazi hivatásának megfelelő ezen társadalmi mozgalmaktól való idegenkedésben megtörténik az, hogy sokan ellenkező hibába esnek. Van alkalmunk hallani azt befolyásos, tekintélyes férfiaktól, hogy az a törekvés, mely ujabb időben a női nemnél a nőegyletek alakítása körül nyilvánul, társadalmi viszonyaink közt felesleges. Mindazt — mondják — a mit a nőegyletek czélul tűznek ki maguknak, teljesiti a község vagy az egyház, vagy pedig maga az állam. A szegények, gyámoltalanok segélyezése s a betegek ápolására ott vannak a kórházak és ápoldák; az árvák ellátásáról gondoskodnak a közgyámok, az árvaszék, a nevelés és tanitásról a nyilvános iskolák. Mi marad itt hátra a nőegyletek számára, azt kérdik? s hajlandók a feleletet be sem várva, a nőegyletek alapítását is az emberi társadalom aberrácziói közé sorolni. Mi ellenkező véleményben vagyunk s állitásunk bebizonyítását megkisérleni fogjuk a következőkben. m. Politikai hírek. * A zeiidiilési vita az országházban végett ért, s elfogadtatott Baross Gábor határozati javaslata, Mocsáry és Apponyi indítványa elvettetett. — A képviselőház jan. 29-ki ülésén az elnök bemutatta Torda-Aranyosinegye feliratát, a Torda és Gyéres közötti vasúti szárnyvonalnak még az idén leeudő kiépítése iránt; úgyszintén Békésmegye feliratát, melyben a belügyminisztert oda utasíttatni kéri, hogy a megye házi tartalékpénztára fölötti kizárólagos rendelkezési jogát tiszteletben tartsa. A cselédek javításáról. Az adót meg a trafikát kivéve, nincs annyi panaszunk semmire, mint a cselédekre. S méltán. 1848 előtt, midőn az ur és szolga fogalom megtestesítve volt: amaz félremagyarázhatlanul parancsolt, ez ellenmondás nélkül engedelmeskedett; de azóta megváltozott a világ állapota. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Csabai tárcza. (HuszárLiál a „Pel6fi"-ben.) Hej Ficzkó, jösz-e a huszárbálba?! Kiált reám a kaszinóban a karambolok hőse. Nevét nem mondom meg, csak annyit, hogy a nyakkendője mindig félre vau s csak is erről lehet őt megkiilömböztetni egy hozzá igen hasonló fővárosi írótól. Hm : Mondok, huszárbál ? Igaz biz a, hisz én is meg vagyok híva. Megyek, válaszolám, Filippinél, illetőleg a Petőfiben találkozunk. Nyolcz órakor ott voltunka BPetőfi"-ben, értve a vendégfogadóban, hol ugyan — a mint észleltem — volt elég költészet, mert a 200 írtnak, melyet az altisztek és a katonaság adott össze, az egyéb költségeken felül, étel ós ital képében csakhamar nyakára hágott a deli ifjú katonaság. A zene szól. Belépünk s uram fia, oly szép tánczterembe minőbe ez előtt még nem volt díszes táneztermünk Csabán. A meglepő tágas nagy termet, a falat telisdenteli aggatott zöld fenyő-ág, mint valami zöld erdő övezte körül. A főhelyen telséges királyunk arczképe, alatta a magyar korona fenyii-galyakból s ez alatt szinte ezekből e mondat „Viribus unitis" s a zöld falon festői csoportokban szétszórt katonai szerelvények szép látványt nyújtott a szemlélőnek. De mi tűréstagadás, ez csak a pillanat benyomása volt. Emelte a fényt a század parancsnokának a vitéz kapitánynak bájos neje, ki mint az est háziasszonya, nem tartva külömbséget az Aradról jött s a helybeli tisztikar, az altiszt és közkatona, a főispánunk s a polgárok között, szives vendégszeretetével mindnyájunkat egyaránt elhalmazott. Nem feledkezhetünk meg az aradi előkelő körök egyik kiváló alakjáról, Farkas kapitánynérói született báró Klebersbergnéről. A midőn látjuk őket a közhuszárokkal is jó kedvvel lejteni a tánezokat, lehetetlen, hogy előttük, kik nem tekintve magas születésüket, mint a demokrácziának nem csak hirdetői, de tettben angyalai előtt kalapot ne emeljünk. E szellemük jogosít fel arra, hogy egy keveset szóljunk az estélyről is melybe foglalva vannak oly tánezosnék, kik utánok kimondhatatlan messzire jönnek Volt négyes is. És milyen ! Husz pár táne !ezolta. És hogy!? Öt pár kivételével mind először ma. Még a lányok csak konyítottak hozzá, inert egyike-másika, ha ugy a háziasszonya számára batyut vitt a bálba, a toilett-szobából ki-ki dugta a fejét s ekkor legalább volt szerencséje láthatni négyest, de sok közhuszár azt se tudta mi fán terem, az ügyes rendező sehogy se tudta őket taktusba terelni, mégis őt privadinerje megdicsérte, hogy mily jól kommandirozta e 40 tánczolókat. E négyes után az estnek két fénye, a tisztikarral elhagyta e táneztermet; az utóbbiak éjfél után visszatértek. Ekkor kezdődött a huszárok bálja. Egy perez alatt, mint a földből kinövő gomba, ugy szaporodott a tánezosnék száma. Mindenike csakhamar megtalálta a maga huszárját s ez éjjel el se hagyta többé. Képzeljük, hogy a gazdasszony szidta is őket a dagasztó teknő előtt. És méltán, hisz reggeli 8 óráig sok kovász megsavanyodott, mig gyuróia az ő huszárjával rakta a csárdást. Hiába, nem lehet az ember fából. Nem volt többé franczia Mily jól illett a csárdáshoz a dallamos sarkantyú pengése, mely pótolta a gyakran pihenő czimbalmot.