Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) január-június • 1-124. szám

1880-02-01 / 22. szám

JB.-Csaba, 1880. VII. évfolyam 221 szrirn. Vasárnap, febr. 1-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. A nőegyletek. i. Az emberi társadalom korainak is meg van a maguk divatja. Ha nincs magasabb eszme, mely a társadalmat teljesen elfog­lalni képes s tevékenységének határozott irányt ad, akkor — mert hiszen tétlenül csak nem folyhat az az unalmas idő! — az emberiség keres szórakozást, talál idő­ölő foglalkozást valami felkapott divatban, például tulipánhagyma-termesztésben, asz­taltánczoltatásban, levélbélyeggyüjtésben, s más egyéb ily szellemtelen, meddő silány­ságokban. És mert már ez igy van, hogy a társadalomnak vannak be nem számitható perczei, midőn kivetkőzve az őt különben megillető komolyságból, tréfában, enyelgés­ben, mert annak lehet azt csak venni — leli örömét: akkor megtörténik, hogy a felületesen biráló hajlandó lesz czéltalan, meddő mozgalomnak tekinteni oly jelensé­geket is, melyek bármi sajátságosoknak tűnjenek fel felmerülésükkel a megszokott társadalmi renddel szemben: magokban rej­lik a legmagasztosabb eszmék csiráit, s nö­vekvésökben napról-napra jobban bebizo­nyítják életrevalóságukat. Az emberiség története a női nem éle­tében is mutat aberrácziókat. S habár mind­azok, miket az amazonok államalakitása, elkülönzött életmódjuk s több egyébről feljegyezve találunk, a mesék országába tar­toznak, még mindig találunk gyakori ese­teket, midőn a nő hivatását szem elől té­vesztve oly utakra tévedett, hol számára csak üdvtelenség juthatott osztályrészül. Talán az a mozgalom is, mely különösen Éjszak-Amerikában a nőt a férfiúval telje­sen egyenjogú lénynek akarja tekinteni, midőn egyfelől alapjában megezáfolhatatlan igazságokat rejt, másfelől legalább eddig a gyakorlati (.'létben kivihetetlennek bizo­nyul, szinte nem egyéb, mint egy tévedt irány, mely sokakat vonz maga felé, de keveset képes boldogítani. A múltnak tapasztalatai alapján s a jelennek a női életben nem mindig a nő igazi hivatásának megfelelő ezen társadalmi mozgalmaktól való idegenkedésben megtör­ténik az, hogy sokan ellenkező hibába es­nek. Van alkalmunk hallani azt befolyásos, tekintélyes férfiaktól, hogy az a törekvés, mely ujabb időben a női nemnél a nőegy­letek alakítása körül nyilvánul, társadalmi viszonyaink közt felesleges. Mindazt — mondják — a mit a nőegyletek czélul tűz­nek ki maguknak, teljesiti a község vagy az egyház, vagy pedig maga az állam. A szegények, gyámoltalanok segélyezése s a betegek ápolására ott vannak a kórházak és ápoldák; az árvák ellátásáról gondos­kodnak a közgyámok, az árvaszék, a ne­velés és tanitásról a nyilvános iskolák. Mi marad itt hátra a nőegyletek számára, azt kérdik? s hajlandók a feleletet be sem várva, a nőegyletek alapítását is az emberi társadalom aberrácziói közé sorolni. Mi ellenkező véleményben vagyunk s állitásunk bebizonyítását megkisérleni fog­juk a következőkben. m. Politikai hírek. * A zeiidiilési vita az országházban vé­gett ért, s elfogadtatott Baross Gábor határozati javaslata, Mocsáry és Apponyi indítványa elvet­tetett. — A képviselőház jan. 29-ki ülésén az elnök bemutatta Torda-Aranyosinegye feliratát, a Torda és Gyéres közötti vasúti szárnyvonalnak még az idén leeudő kiépítése iránt; úgyszintén Békésmegye feliratát, melyben a belügyminisztert oda utasíttatni kéri, hogy a megye házi tartalék­pénztára fölötti kizárólagos rendelkezési jogát tiszteletben tartsa. A cselédek javításáról. Az adót meg a trafikát kivéve, nincs annyi panaszunk semmire, mint a cselé­dekre. S méltán. 1848 előtt, midőn az ur és szolga fo­galom megtestesítve volt: amaz félrema­gyarázhatlanul parancsolt, ez ellenmondás nélkül engedelmeskedett; de azóta meg­változott a világ állapota. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Csabai tárcza. (HuszárLiál a „Pel6fi"-ben.) Hej Ficzkó, jösz-e a huszárbálba?! Kiált reám a kaszinóban a karambolok hőse. Nevét nem mondom meg, csak annyit, hogy a nyakkendője mindig félre vau s csak is erről lehet őt megkii­lömböztetni egy hozzá igen hasonló fővárosi írótól. Hm : Mondok, huszárbál ? Igaz biz a, hisz én is meg vagyok híva. Megyek, válaszolám, Filippinél, illetőleg a Petőfiben találkozunk. Nyolcz órakor ott voltunka BPetőfi"-ben, értve a vendégfogadóban, hol ugyan — a mint észlel­tem — volt elég költészet, mert a 200 írtnak, melyet az altisztek és a katonaság adott össze, az egyéb költségeken felül, étel ós ital képében csakhamar nyakára hágott a deli ifjú katonaság. A zene szól. Belépünk s uram fia, oly szép táncz­terembe minőbe ez előtt még nem volt díszes táneztermünk Csabán. A meglepő tágas nagy termet, a falat telisdenteli aggatott zöld fenyő-ág, mint valami zöld erdő övezte körül. A főhelyen telséges királyunk arczképe, alatta a magyar korona fenyii-galyakból s ez alatt szinte ezekből e mondat „Viribus unitis" s a zöld falon festői csoportokban szétszórt katonai szerelvények szép látványt nyújtott a szemlélőnek. De mi tűrés­tagadás, ez csak a pillanat benyomása volt. Emelte a fényt a század parancsnokának a vitéz kapi­tánynak bájos neje, ki mint az est háziasszonya, nem tartva külömbséget az Aradról jött s a hely­beli tisztikar, az altiszt és közkatona, a főispá­nunk s a polgárok között, szives vendégszerete­tével mindnyájunkat egyaránt elhalmazott. Nem feledkezhetünk meg az aradi előkelő körök egyik kiváló alakjáról, Farkas kapitánynérói szüle­tett báró Klebersbergnéről. A midőn látjuk őket a közhuszárokkal is jó kedvvel lejteni a tánezo­kat, lehetetlen, hogy előttük, kik nem tekintve magas születésüket, mint a demokrácziának nem csak hirdetői, de tettben angyalai előtt kalapot ne emeljünk. E szellemük jogosít fel arra, hogy egy keveset szóljunk az estélyről is melybe fog­lalva vannak oly tánezosnék, kik utánok kimond­hatatlan messzire jönnek Volt négyes is. És milyen ! Husz pár tán­e !ezolta. És hogy!? Öt pár kivételével mind elő­ször ma. Még a lányok csak konyítottak hozzá, inert egyike-másika, ha ugy a háziasszonya szá­mára batyut vitt a bálba, a toilett-szobából ki-ki dugta a fejét s ekkor legalább volt szerencséje láthatni négyest, de sok közhuszár azt se tudta mi fán terem, az ügyes rendező sehogy se tudta őket taktusba terelni, mégis őt privadinerje meg­dicsérte, hogy mily jól kommandirozta e 40 tán­czolókat. E négyes után az estnek két fénye, a tiszti­karral elhagyta e táneztermet; az utóbbiak éjfél után visszatértek. Ekkor kezdődött a huszárok bálja. Egy perez alatt, mint a földből kinövő gomba, ugy szaporodott a tánezosnék száma. Mindenike csakhamar megtalálta a maga huszár­ját s ez éjjel el se hagyta többé. Képzeljük, hogy a gazdasszony szidta is őket a dagasztó teknő előtt. És méltán, hisz reggeli 8 óráig sok kovász megsavanyodott, mig gyuróia az ő huszár­jával rakta a csárdást. Hiába, nem lehet az ember fából. Nem volt többé franczia Mily jól illett a csárdáshoz a dallamos sarkantyú pengése, mely pótolta a gyakran pihenő czimbalmot.

Next

/
Thumbnails
Contents