Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) január-június • 1-124. szám

1880-01-24 / 16. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam 16. szám. Szombat, jan. 24-éu Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési dij : helyben házhoz h'jrdva vagy postán bérmentve küldve : egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Kiadó-hivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára4kr. A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Grünfeld J könyvkereskedő urnái JB -Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. ,,lVyilttér"-beii egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a posta-hivataloknál 5 kros postautalvánvnval. A közönség köréből. *) Kényszerült önvédelem. **) Folyó hó 15-én este egyik jó barátomhoz, névszerint Kovács Lajos távírász úrhoz voltara többedmagammal egy barátságos vacsorára meghiva, bol néhány óra fesztelen jó kedvben történt eltöltése után, azon indítványt tettem, hogy mennénk el hozzám magyaráti borunkat megízlelni, mire mindnyájan ráállva, u'nak indulánk. Az utczára kiérve, Garzó Gyula ur lelkész háza előtt Polánszki Bertalan orvostanhallgató ur, ki Debreczeni Endre urnái (jelenleg szolgabíró) nevelő, azon indítványt tette, hogy „jó volna Garzó páternek macskazenét adni," azonban én, és jelenlevő barátaim mindnyájan ennek ellent mondtunk. Hasztalan volt. Ő indítványát nemcsak ismételte, hanem még tettleg is valósítani akarta, a midőn a nevezett lelkész ur ablaka előtt meg is állt, s ha indítványát elfogadjuk, a macskazenét kezdeni is akarta. Nekem mindjárt eszembe jutott az, hogy miféle szempontból indult ki Polánszki ur, s magam is azon eszmét megragadva, oly formán nyilatkoztam, hogy aduuk igenis macskazenét, azonban nem Garzó Gyula lelkész urnák, kit a város minden nemeskeblii lakosa tisztel felekezeti különbség nélkül, hanem annak ki a közvélemény szerint megérdemli, s ez pedig nem más mint dr. Kis István ügyvéd ur. Meg kell érteni itt a nagy közönségnek, miszerint az a kör, a melynek Polánszki ur a levegőjében él, számos évek óta fondorkodik már Garzó lelkész ur ellen, azon ok miatt, hogy ez a lennkölt szellemű férfi, ugy az egyházi, mint a társadalmi téren is nemcsak barátja minden jónak és haladásnak, hanem embere is a kivitelnek. Ez az irigykedő fondor kodás szülte most is a ref. egyház majdnem kétszázados fundusának megtámadását is, mely Kis István ur által valósittatott. Ez fájt nekünk igen nagyon, hogy ezen irányból történt P. ur indítványozása, és fájt annyira, hogy akaratlanul felmerültek emlékezetünkben ügyvéd urnák viselt dolgai, a melyek miatt őt a gyomai közvélemény is régen elitélte. Mi tehát nemcsak Ígértük, hanem feltüzelve illetlen indítványozása által, a fennt nevezett ügyvéd ablaka alá menvén szándékunkat valósitánk. P. és párttársunk elfutottak, de kölcsönösen egymásnak azon Ígéretet tették, hogy ezen sajnos esemény csakis közöttüuk fog maradni. Azonban a mi kedves barátunk Polánszki egy „kanyarodást" téve ügyvéd ur lakására sietett, ahol is Judásként barátait nem átalá elárulni. * * * Másnap reggel alig volt időm a történtekről gondoskodni, téves irányban terelt cselekedetün*) A gyomai „macskazenére" vonatkozólag. *•) Az itt közlőitekre nézve csak a sajtóhatósággal szemben vállalunk felelőséget Szerk. ket megbírálni, mert a csendbiztos úrtól kiküldött ember felhívása zavart ki elmélkedésemből. A csendbiztos ur előtt kérdéseire feleltem ugy ahogy hirtelen tudtam; de ha időt adnak gondolataim rendezésére, rám nézve sulyosbitólag tudtam volna ugyan felelni, de legalább azt is megtudták volna tőlem, hogy mily szeretetben áll dr. Kis István ügyvéd ur, és „kebelbarátai" városunkban, mit talán a fenntnevezett urnák még nem volt elég szerencséje tudomásul venni. Mi is ugyanazon szeretetből tettük azt, aminek, hogyha éreztük is keblünkben, nem adtuk volna mégis talán soha hangot, ha Polánszki jó kedvünket ki nem zsákmányolta volna, és utat nem mutat megháborított érzésünknek. Megjegyzem még hogy többi barátaim is kihallgattattak, és a vallomási jegyzőkönyvet ők is aláírták. •# * * Vasárnap azaz f. hó 18-án délután ismét hivatalos lettem csendbiztos nrhoz, és — nevetséges — milyen ügyben ? Debreczeni Endre ur látva, hogy vallomásaink után Ítéletet hozni majdnem lehtetlen, ós érezve kétségkül, hogy az Ítélet terhe az ő nevelőjére nehezedik, azon váddil állt elő, hogy én őtet családos ember létére éjjeli nyugalmában háborgatni merészeltem, családját rémületbe ejtettem az ajtónyitogatásával az ablak zörgetésével, s midőn neszt vettem észre elfutottam. Nem ugy van az 1 Polánszkit nem találván szobájába én a világosságra mentem oda, azt vélve, hogy abban a szobában van a megfutamodott jó barát, a ki ekkor már nagyon gyanús személynek kezdett előttem feltűnni. Próbáltam benyitni a szobába azon szándékkal, hogy vele magamat a szolgabíró úrhoz vezettessem, és az egész dolgot a mint történt feltárom előtte; de nem nyilt a kilincs, és hang sem liallattszott. Én hát a mily csendben odamentem, épen ugy el is jöttem Debreczeni ur házától. E miatt lett a második feljelentés téve ellenem, azon kérdések alapján a melyeket maga Debreczeni ur küldött át a csendbiztosi hivatalba. Ha egy volnék a párizsi jó madarak közül, ez az eljárás nem lepett volna meg; de miután ahoz az osztályhoz tartozom a társadalmi életnek, a melyben a téves irányban terelt ifjúi tüz, itt nemes önérzet, ha tesz is olyan dolgot, a mit későbben magunk is helytelennek ismerünk el, ugy bánni el velünk, mint valami jó madárral, az talán még sem illett. Ugy látszik vadász-szerencsét remélt Debreczeni ur, pedig hát ott volt közelóbena gyávanyul ki, bennünket falnak vitt és megfutamodott áruló barát, a kit czélba venni, talán illőbb lett volna. Ifj. Szabó Gábor, orvostanhallgató. (Vége következik.) MEGYEI HÍREK. — Mindenféle a megyei bálokról. (Vége). A hölgyek s jórészt az intézet volt növendékei által készített nyereménytárgyak a társalgóban voltak kiállítva. B. ur és kedves neje nagy buzgalommal gyűjtötték, de a bál napjáig nem mutatták senkinek. Annál nagyobb volt a meglepetés midőn ízléssel összeállítva, egész kézi munkakiállitás tárult szemünk elé. Eltekintve attól, hogy szép hölgyek ajándéka mindig beeses, volt ott nem egy értékes tárgy, mely a szép készítője díszére vált, de mindegyikre annyi pályázó volt, hogy nem is fog meglepni ha — nem nyerek. Nem csoda, hogy a kiállítás megszemlélése után a sorsjegyeknek még agiojuk is lett volna. De nem kaptak. Egy ifjú nagy busán uézegett egy csinos könyvjegyzéket. Közbe-közbe a kaszinó melletti karzatra néz, melyet a bájos szőke e nyereménytárgy készítője szép testvéreivel nem akar elhagyni, pedig a nőegyleti bálon is ők voltak a legszebbek. Sorsjegyet nem kapni, s igy reménye sem lehet, hogy a szép kezek munkáját megnyerje. Egy rendezőnek 50 sorsjegy árát ígér érte. De nem kapja meg. Más szerencsésebb lesz és egy sorsjegy árán birtokába jut. Képviselve volt e bálon városunk minden osztálya, mert az intézet volt növendékei „az ő báljuknak" tekintették és szép számmal jelentek meg. Láttunk köztük három szép leánykát, jómodu földmives gazdák gyermekeit egyforma kék ruhában, kik tiszta ós finom magyar beszédük által a vidéki vendégeknek is feltűntek, mert anyanyelvük a tót volt. Díszére válnak az ily növendékek az intézetnek, melyben neveltetésüket nyerték. A társalgóban történt. E három leány egymásnak mutatja az általuk beküldött kézimunkát. Egy uri ember figyelmesen hallgatja tősgyökeres magyar szavukat, és németül oda szól szonuzédjának ; hogyha ezt mind az iskolában tanulták, akkor azt mondja, hogy ilyen ügyes kedves és szép leányt rég látott. Megfordul erre az egyik lányka és kedves mosolylyal tiszta német kiejtéssel kérdi : Beliebeu von mir oder meiner Schwester zu sprechen. Tableau! Haladunk. A nőegyleti bálon csak két rendező volt, és ha egy gurdes des dames véletlenül három hölgygyei jött, a harmadik csak solo léphetett a terembe. Most ügyesebb volt a főrendező. Bál előtt néhány jó tánezost táncz-rendezőnek avangeiroztatott, és helyesen, mert tudom, hogy nem jött volna zavarba, ha egy mama három leányát egyszerre kellett volna bevezetni. De kell is, hogy legyenek kik a vidékiek mulattatásáról is gondoskodjanak. Több szem többet lát. De azért még sem szeretne rendező lenni, és nem is ezért írja ezt — Aliquis. fl: Vidékünkön e hó 20-a óta újra nagy hidegek vannak. Gyulán 21-én egy iparos-tanoncznak a szó teljes értelmében lefagyott a füle. fl: Gyulán az országos vásár javában áll, de nem oly népes, mint kezdetben hitték, mivel sokat visszatart a hideg. Hanem a sertésvásár ugy vevő mint eladó és különösen arra nézve jó