Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) január-június • 1-124. szám

1880-01-21 / 14. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam 14. szám. Szerda, jan. 21-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik lictenkéiit ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy pos­tán bérmentve küldve : egy évre 8 frt; félévre 4 Irt; évnegyedre 2 frt Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Kiadó-hivatal: Takács Árpád nyomdája. Esj'es szám ára 4 kr. A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Grünfeld J könyvkereskedő urnái B -Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „?íyilttér"-ben egy sor közlési dja 2ö kr Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadó­hivatalban Takács Árpád ur nyomdájába , vidéken a posta-hivataloknál 5 kros postautalványnyal MEGYEI KÖZÜGYEK. Alispáni jelentés, • megye állapotáról 1879-ik év ntolsó havában ^felolvasta­tott a f hó 5-én tartolt közig. biz. gyűlésen. (Folytatás) III. Ár vi z - ü gy. A deczember havi árvízveszély következmé­nyeinek elhárítása, a bekövetkezhető ujabb ár­vízveszély elleui óvintézkedések megtétele, s a veszély kitörése esetén szükséges mentő eszkö­zök előállítása a közigazgatás legfőbb gondjait képezvén: e tekintetben a következőket kívánom megérinteni. A magsári gátszakadásokon kiözön­lött árvíznek a mederbe vaió gyors levezetése a szakadások mielőbbi betöltésétől felteteleztetvén, minthogy e szakadások egyikének nyitva tartása ránti indítvány a deczember 15-ki bizottsági ilésben pártolásra nem talált; a szakadások be­töltését annyival inkább szorgalmaznom kellett, nert. értesültem arról, hogy a szakadásokon az smót áradásnak indult csatorna vize újból kitt­iül, ini főkép Doboz községre nézve aggasztónak nutatkozott, a miért a békési járás szoignbiróját leczember 31-én sürgősen felhittan), hogy a sza cadások betöltési munkáját a megyei államépité >zeti hivatal közbenjöttével haladék nélkül meg­rizsgálni, s a hosszufoki szab. társulatot a sza­badások helyreállításának a legrövidebb idő alatti i legszilárdabb módon való eszközlésére szorítani le késsék; mely megbízás folytáu tett eljárásról >eterjesztett jelentés szerint a betöltés oly mérv len teljesitettuek találtatott, hogy a jelenlegi al­apot semnii aggályra okot nem szolgáltat, főkép niután a társulat részéről megtétetett az intéz­;edés, hogy az újévi ünnep elmultával a föld­nunkálatok kétszerezett erővel folytathassanak, iz ezen szakadásokon kitört víztömeg a holt ekete körös jobb partját meghágván, a békési örületekre húzódott, s mig ennek folytán az ár iz a dobozi körtöltésektől lassanként, főkép a leállott apadás után elvonult, addig Dobozt, meg­erülve az óvári csatorna felől kezdte a községet jnyegetni, hol azonban a község és az uradalom ászérői kifejtett erőteljes védelem folytán to­ábbi terjeszkedésében meggátoltatott. Az árviz ícsapolása következtében a Nagycsatorna hidtól községig vezető uttöltés mentesítve lévén: hely­jállittatott és a közlekedésnek átadatott, a kőr­ínezok őrizete is, miután a vad elem által többé em ostromoltattak, beállittatott a védeszközök 3 szerek számba vétettek, s az önvédelemben imerült, de el nem csüggedt község megzakla­)tt lakossága a veszélytől egyelőie megszaba­ult. hogy a jövő veszély elhárítására uj erőt terítsen. És itt alkalomszerűnek tartom a jelen­gi sikerrel megküzdött önvédelmi harezban ki­iló érdemeket szerzett egyénekről elismerőleg yilatkozni, kik közül a járás tevékeny és ügy­uzgó szolgabiráját Endrefi Károly urat első he en említhetem meg, ki a vész helyén a védin­izkedéseket ügyesen, tapintatosan ós ernyedet­leniil foganatosította; továbbá dicsérőleg említem meg Szarvassy Arzéu kir. folyammérnöki gyakor­nok urat, a ki egészsége s élete koczkáztatásá­val a körgátak fentartásának főtényezője volt; készséggel sorolom elő Nagy János törvénybiró, Kárnyáczki Mihály pénztárnok, P. Szabó Sándor, Fekete András és Kárnyáczki András községi kép viselők, Baji István és Balla János dobozi lako­sok neveit, kik önfeláldozó példás tevékenysé­gükkel végpusztulással fenyegetett községük meg­mentése körül magokat érdemesítették. (Folyt, köv.) M é h é s z e í. (II közlem.) Elnöki beszéd, a brkésmegvei okszeiü méhészegyletnek, B.-Gyulán 1879. évi deczember hó 30-án tartott közgyűlésén fölolvasta Göndöcs Benedek apát és lelkész, egyleti elnök. Mélyen tisztelt közgyűlés I Hat éve mult, hogy megyénknek a közügyek iránt mindig lelkesen érdeklődő közönsége meg­alakitá a békésmegyei okszerű méhészeti egyletet, s midőn alapszabályaink értelmében, elnöki jelen­tésemben ezúttal szerencsém lesz a mélyen tisz­telt közgyűlésnek beszámolni a közeléb lefolyt 3 év működéséről, már előzetesen is bátor vagyok kifejezést adni azon megnyugtató öntudatnak, hogy egyletünk, csendben, zajtalanul, a maga szerény körében mozogva, megtett mindent, a mit körülményeink közt tehetett, s elkövetett mindent, a mi által az egyletnek javát, érdekét, czélját elömozdithatá ; s ha ennek daczára az eredmény mégsem oly feltűnő, s nem oly nagyszerű, mint talán magunk is óhajtanok, bizvást elmondhatjuk, hogy ennek oka nem a jóakarat és ügybuzgóság hiánya, hanem a mindennek útjában álló mostani idők szomorú viszonyaiban gyökerezik. Egyletünk sajátképeni czélja lévén : „a méhtenyésztés elő­mozdítása és felvirágoztatása Békésmegyében, u első sorban tehát azon tevékenységet kell részle­teznem, melyet az egylet, a megyei méhészet ügyének emelése érdekében kifejtett. Általánosan elismert és tudvalevő do'og, hogy az okszerű méhtenyésztés megkedveltetése, elterjesztése, és továbbfejlesztésére nézve, a czélhoz vezető ténye­zők közt úgyszólván első helyen áll: a minta méhes házak felállítása; mert itt gyakorlati kivi telben szemlélhető mindaz, a mit az elmélet és gyakorlat, mint czélszeriit és a jók közt a leg­jobbat ajánl. Egyletünk 1877. év május 1-től kezdve, birtokában van ezen hasznos intézménynek, mely­nek üdvös hatása — hogy többet ne említsek — már abban is eléggé nyilvánul, hogy a látoga­tókban (elkölti a kedvet és érdeklődést a méhé­szet, A a tanulási vágyat, az okszerű kezelés el­sajátítása iráut. Régóta érzékenyen érezhető hiányként tünt fel azonban, hogy az egylet tele­pén levő miutaméhészeti pavillon és az ott elhe­lyezett méhcsaládok feletti őrködésre, hiányzott egy gyakorlott méhész, s megbízható értelmes és felelős egyén, a ki — mint úgynevezett „méh­mester", — a mintaméhészethez tartozó összes felszerelési tárgyakat kezelje, azokra felügyeljen, & méhcsaládok gyarapodásából s a méhtermó­uyekből az egyletnek hasznot hajtson és a láto­gató közönségnek minden időben, kívánt magya­rázatok és felvilágosításokkal szolgáljon. Hogy tehát ezen hiányon is segítve legyen, az egylet elnöksége, a közgyűlés utólagos jóváhagyásának reményében, meghivta Ferentzy András gyakor­lott méhészt, hogy az egyleti méhésztelepen a méhmesteri állást válniná el a méh és méztermény fele hasznáért. Nevezett méhmester, a felhívásnak engedve állomását oly feltétel alatt fogadta el, hogy a saját tulajdonát képező 26 méhcsaládját magával hozva, ezeket együtt kezelhesse az egylet tulajdonát képeső 40 méhcsaláddal, s az összes 6G méhcsalád után kapja a méh, méz a viaszter­melés felét, s ha állása bármikor megszűnnék ő a magával hozott 2G méhcsaládot és méhlakot megkapván s viszont az egylet is — a törzsva­gyonát képező 40 méhcsaládot és méhlakot leszá­mítván a méhcsaládok, méhlakok és méhtermények szaporultának fele része őt illesse. Ezen ajánlat az egyletre nézve előnyös és kedvezőnek tűnvén ki, nevezett Ferentzy András egyleti méhmesterűl felfogadtatott (Folyt köv.) MEGYEI HIREK. — A b.-csabai nöképzö-egylet javára rendezett bál nemcsak szellemileg hanem anya­gilag is reményen felül sikerült, mivel az idén egy bálra nézve még nem dicsekedhettünk; ugy hallatszott hogy tiszta jövedelem 500 fit lenne, de lehetett volna még sokkal több is, csakhogy kifogytak a sorsjegyek, s nemcsak hogy nem zsarolták a publikumot, mint ilyenkor szokás, de egyáltalán helyben nem is árultak sorsjegyeket ezret, habár többet is adtak volna az urak egy sor-jegyért csakhogy azon reménynyel kecsegtet­hessék magokat, hogy talán azon szép munkák egyikét megnyerhetik melyiken valamely még szebb kéz fáradozott. A tárgyak ugyan nemcsak a beküldő hölgyek személye által, hanem mint művészi darabok is megérdemelték a megszerezést. Nem tudtuk, mit szemléljünk előbb, itt egy disz­kötésü könyv még vonzóbb tartalmával, ott mű­vészileg összeszőtt vizitkártyatartó vagy ama leg­újabb szines himzetii, finom mollkendőket, vagy azokat a inegszámlálhatlan szivartárczákat, me­lyeknek tarka hímzései egész virágkertet képeztek, a mint sorjába fel voltak állítva. Egyszóval az, a kinek nem volt sorsjegye, ugy érezte magát mint a paradicsomból kiűzött a kinek ebből a sok szépből nem lehetett osztályrésze. Vendégek igen szép számmal voltak jelen, a karzat már 7 óra­kor telve volt, de azon aggodalom alaptalannak bizonyult, hogy vájjon ki lesz lent, ha azok a sok viruló arezok mind „lenézik" (már mint a karzatról) a publikumot, de jutott is maradt is ; később lent is megtelt a terem, sőt sok idegen hölgy is volt jelen u. ni. a Wieland k. a. (Uj­Kigyósról), Laczay k. a. (Aradról), Zeller kisasz­szonyok (Gerláról), Such k. a. (Bodzásról), Ko-

Next

/
Thumbnails
Contents