Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) január-június • 1-124. szám

1880-01-15 / 10. szám

B.-Csaba, 1880. VfL évfolyjmi 10. szám Csütörtök, jan. 15-én. Politikai, társadalmi, közgazdászat! és vegyes tartalmú lap. Me<

1' 1 enik liftenként ötször: vasárnap, kedd, szer (la, csütörtök és szombaton. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagv postán bérmentve küldve : egy évre 8 frt; félévié 4 Irt; évnegyedre '2 frt Szerkesztőséi;: Főtér, Schwarcz-féle ház. a postával szemben Egyes szám ára 4 kr. A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Griinfeld J könyvkereskedő urnái 13 -Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilíféi'"-beii egy sor közlési dija 25 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Takács Árpád nyomdája. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a posta-hivataloknál 5 kroa postautalványnyal A sajtó szólásszabadsága ellen intézett támadás alkalmából. (G.) „A gondolat szabad közlése, az összes polgári szabadság legfőbb lételeme" mondja dr. Lieber, oly mély bölcsességgel melyet megczáfolni senkinek még eszébe nem jutott. Folyó hó 11. azonban a főváros területén egy pisztoly dördült el, melynek golyója midőn Yerhovay mellébe fúródott, oly tény lett e cselekményben proklamálva, mely egy phantasztikus korból örökölt beteges felfogás diadalmi jelét tűzte ki a leterített szólásszabadság vérző bajnoka felett. Részemről Yerhovay bálványozója nem voltam soha, sót túlzásait mindig elitéltem, jónak nein tartottam. — De most háttérbe szorul az egyén, a drasztikus irmodor, a szerkesztő mellett, kinek ilynemű megtámadásában, a sajtó szólásszabadsága van megtámadva. E miatt emelte fel szavát a fővárosi sajtó, e miatt kell felemelni szavát a vidéknek is. Mi lesz a nemzet legdrágább kincse, a polgári szabadságból, ha ennek legfőbb lételeme a szabad szó vérbe fojtatik ? Nem merénylet-e ez, a századunk műveltségének magaslatára emelkedett törvény, közjó és hazánk üdve ellen ? A szólásszabadság terroriz.ilása, nem a vészthozó abszolutizmus és korrupczió útját nyitja-e meg? Én azt hiszem, br. Majthényi ur e végletekre aligha gondolt, midőn felbőszült szenvedélyének átengedte magát, s leterítette a szólásszabadság azon képviselőjét, kivel a gondolat szabad közlésének é r(lemét tekintve, higgadt óráiban ő maga is egy és ugyanazon véleményben van kétségkívül. Ha az ököljog mániája ugy terjed, — mint a minő foglalást a legközelebbi évtized mutat, már-már alig lesz egyéb hátra, mint az, hogy a kedvezőtlen Ítélettel sújtott vesztett fél, a birót hivja ki párbajra, 8 a törvénykezés terén is a boszura emelt kar ügyessége, szerencséje vagy ereje döntse el a legfőbb ítéletet. Hová vezetne ez ? Az idő tehát elérkezett arra nézve, hogy a fővárosi journaliszták kezdeményezését, a vidéki hírlapok is támogassák, s ne nyugodjék a sajtó mindaddig, mígnem egy oly „be c sü 1 e t-bir ó s ág" nem szerveztetik, mely az ököljogot társadalmunkból végkép kiszorítja. Mi is az a párbaj ? Eszköze talán a becsület visszaállításának ? El nem ismerhetem. Sőt a külbecsület és életmegtartási kötelességnek oly összeütközését létesíti, melynek kérdése fegyvernél soha meg nem oldható. Szakítani kell korunknak a középkori nézettel, s a becsület-biróságok működésében biztositni a netalán megtámadott erényt, s adni vissza neki azt a megtagadott elismerést, melyet a párbajban viszszanyerni teijes lehetetlen. És mily komikum! Szembeállnak a sértett felek, és mind a kettő a levegőbe lő! Ha pedig megsértik egymást ós kicsordul a vér, nyomukban a törvény üldöző hatalma ! S mégis azt képzeljük, hogy a párbaj helyreállíthatja a megsértett becsületet. Bizony mondom, merő phantazma ós semmi egyéb, oly középkori járvány, melynek vészes hatalmá alól, fel kell korunkat szabadítani. Szerveztessék tehát az egész haza területére kiható becsület-bíróság; a magyar büntető - törvénykönyv pedig pótoltassék ezzel: „a ki párbajra valakit kihív, A ..BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Malvinka születésnapja. (Egy névjegy története.) Irta : Hevesi József. — Jön a tanitó ur! kiáltá el magát Fürész Gyurka, ki az ablak mellett ülvén leghamarabb vehette észre a tanitó ur érkezését. Mély csend lett erre az egész iskolában, s ott hol az imént a pokoli zsivajtól saját szavát sem hallotta az ember, most a légy repülését is ki lehetett venni. A tanitó belép, az egész osztály fölemelkedik és a szokásos „jó reggelt kivánok !" rythrnikus szavalata után, elmondatik egy rövid ima, melyre az apró múzsák leülnek egy csillagász figyelmével lesve a tanitó ur ábrázatát : vájjon borura vagy derűre áll-e az ? A tanitó ur pedig kezébe vévé a nádpálczát, hallgatagon föl s alá sétált egy ideig a padok előtt. Egyszer hirtelen állva maradt s egyenesen rám mutatva a nádpálczával, kérdezé • — Hát Falud y Malvinka hol maradt? Fölugrottam helyemről, de még mielőtt válaszolhattam volna, tiz hang is elkiáltá magát: — Ma van a születésnapja 1 A tanitó ur persze egy betűt sem ért meg a nagy zajlói. Végig lmzott egyet nádpálczá-; jávai asztalára, hogy a régi bútor csak ugy porzott bele. — Az beszéljen, akit kérdeztem! mondá erélyesen. Én aztán elmondtam neki, hogy Malvinka ma nem jön iskolába, mert születésnapja van s I e napot mint a tanitó ur is tudja, a Faludy család mindig megszokta ünnepelni. — Ah tehát ma van Malvinka születésnapja ! mondá a mester elégedett hangon. Akkor hát fiaim délután mindenki ünnepi ruhában jöjjön az iskolába s majd elmegyünk az urasági kastélyba. E szavak általánosan megelégedést szültek és minden szem rám tekintett. Én fölemeltem jobb kezemet és mutató- s középujjaimat mozgatva, adtam tudtul, hogy szólni akarok. A tanitó intett, hogy beszéljek. Elmondtam ezután, hogy osztályunk már régóta tett előkészületeket a mai nap megünneplésére. Azután a programmra tértem át, melybe föl volt véve egy virágbokréta átadása is. A kisérő szavak elmondásával engem tisztelt meg a közbizalom. — Ezt már okosau tettétek gyerekek, mondá a tnagister s megelégedetten dörzsölve kezeit hozzá látott a leczkéhez. A történeti igazság kedvéért fel kel jegyeznünk, hogy ezen a napon a nádpálczának semmi dolga sem akadt, s még Hengeres Jancsi sem érezte ennek lágy suhogását, ami pedig csakugyan feljegyezni való esemény volt. Faludy Ferencz volt birtokosa Bánhalomnak, hol ez a kis történt szerepel. Derék, jóravaló földbirtokos volt, kit az egész vidéken bálványoztak. Meg is érdemelte. Nem volt jótékony czél, szép eszmp, melyet ő bőkezüleg ne pátfogolt volna. Bánhalomnak ő építtetett templomot, iskolát, goudoskodott a pap meg a tanitó fizetéséről, istápolta a szegényeket, a lakosságnak módot nyújtott a megélhetésre, munkát adván nekik, ami mindig akadt terjedelmes jószágán. Áldotta is az egész vidék. Ugyancsak a bánhalmi határban volt a mi birtokunk is s Faludyék kastélya épen szemben nézett a mi tanyánkkal. Mindkettő alig volt negyedórányira a falutól. Faludyéknak volt egy kék szemű, kóczos, szöszke leánykájuk ; a kis Malvinka. Nagy szemei voltak, melyek ugy ragyogták, akár a karbunkulus