Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) január-június • 1-124. szám

1880-05-08 / 88. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 88. szám. Szombat május 8-án. BEKESMEGY Politikai, társadalmi, közgazdászat! és vegyes tartalmai lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési (lij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; felévte 4 frt; évnegyedre 3 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Főtér, Schwarcz- féle ház, a postával szemben. Kiadó-hivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára-ikr. A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Grünfeld J. könyvkereskedő urnái fi -Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „TSyilttér"-lien egy sor kösdési dija 25 kr, Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadó­hivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a posta-hivataloknál 5 kros postautalványnyal. MEGYEI HIREK. — A békésmegyei orvos-gyógysze­rész- egylet f. hó 17-én reggeli 9 órakor B.-Csabán a Varságh Béla tagtársunk laká­sán „rendkívüli közgyűlést" tart. Tárgy: a biharmegyei orvos-gyógyszerész és termé­szettudományi és a debreczeni orvos-gyógy­szerész-egylet által közösen indítványozott s megküldött „tiszavidéki orvos-gyógysze­rész egyesületek szövetségének alapszabály tervezete" feletti határozat. Dr. Kovács István, elnök. Dr. Hajnal Albert, jegyző. — Beküldetett. Felhívás Békés­Csaba hölgyeihez: A b.-csabai nőegy­let, a tartós és kemény tél alatt annyira nagyobb mérvű segélyezésekre volt utalva, hogy ruhanemüek és élelmi szerekben tar­tott készlete teljesen megfogyott. Miután pedig segélyezéseit állandóan gyakorolja s különösen szegény gyermekek ruházására vállalkozott, egész bizalommal fordul Békés­Csaba nemeslelkü hölgyeihez azon kére­lemmel : hogy nélkülözhető ruhadarabokat, különösen gyermek-ruhákat és élelmi sze­reket (általában bármily csekély adomá­nyokat) a nőegylet raktárába, t. F á y M.-né úrhölgyhöz beküldeni kegyeskedjenek. A szives küldeményekért az özvegyek és árvák hálás köszönetéhez előlegesen is hozzájárul a b.-csaoai nőegylet választmánya. * Meghívás. A helybeli izr. népiskola f. hó 11-én majálist tartand, melyre a tiszt, szü­lőket és tanügy-barátokat tisztelettel meghívja a tanítótestület. — Beküldetett. Tek. szerkesztő ur ! Becses lapjának ápr. 28 án kelt 81-ik számában „egy vidéki tan ügy-barát" jónak látván egyik helybeli tanítónk Tusják György ellen túlzott vádakkal fellépni s ezekkel szemben az iskolai hatóságot is kötelesség-mulasztással vádolni : felhiva érzem magamat, ugy a rosszul értesült tanügy-barátnak mint a „Békésmegyei Közlöny" olvasó-közönségé nek becses tudomására hozni, hogy a kérdéses ügyben az egyházi elnökség, a körülményekhez képest, legjobb belátása szerint intézkedett. E nyilatkozat közlését kérve, maradtam Tót-Kom­lóson, 1880. május 5-én, hazafiúi tisztelettelj Csermák Kálmán, a t.-komlósi ág. h. ev. egy-] ház ez idöszerinti igazg. lelkésze. * Öngyilkosság. Özv. Maczák Hentesné jó modu b csabai földmivelőnőnek 16 éves Zsófia leánya most csütörtökön, mig a házbeliek a tem­plomban voltak, a kútba esett s ott lelte halálát. Beszélik ugyan hogy a baleset a véletlen müve lenne, s a kutostorról leszakadt vödörrel rántotta volna magával az áldozatot. Ezen utóbbi állítás azonban nem látszik valónak, miután a vödör le sem szakadt, ugy beszélik, hogy a leányt oly ifjúhoz kényszeritette az anyja nőül menni, a kit nem szeretett, s igy a szegény teremtés jobbnak látta bujában ily módon szabadulni meg a terhes élettől, nem akarva sem magát sem pedig azt boldogtalanná tenni a kit nem szeretett. Csabán külömben nagyban divik, hogy a leánynak ahhoz kell nőül menni, s a fiúnak azt a nőt feleségül venni, a kit szüiei jelölnek ki számára. Itt tehát nem a sziv érzelme szerint köttetnek a házassá­gok, hanem egyedül a vagyon a mérvadó, s igy történik azután, mie'őtt a lakodalom megtartat­nék, — mint jelen esetben is — hogy a szülők temetésre ébrednek, mert leányuk felakasztotta, megmérgezte vagy vizbefojtotta magát. Ideje volna, hogy külömben értelmes népünk az efféle hagyo­mányos szokással immár végre-valahára felhagyna, s gyermekeik boldogságát lábbal ne tiporná. — Csaba alatt Gyula felől ft hó 7-én (teg­nap) d. u. 3 órakor egy körülbelül 27 éves, öltö­zete után Ítélve az uri osztályhoz tartozó lakczi­pős egyén hullája fogatott ki a Körös vizéből. A halantékon lövés is van. Este 6 órakor kon­statálták, hogy Vitéz József volt orosházi segédszolgabiró hullája. Ki ily módon vetett véget életének. — Orosházáról értesítenek bennünket, hogy Eördögh Lajos járási szolgabíró ur — segédje Vitéz József szökése után hivatalának azonnali megvizsgáltatását kérte, ennek folytán a vizsgálat foganatosításával Kertay Zsigmond m. tiszti fő­ügyész, Nagy Károly megyei árvaszéki elnök és Máriássy kir. adófelügyelő urak bízattak meg, kik a vizsgálat megejtése után konstatálták, hogy az orosházi szolgabírói hivatal a legnagyobb rend­ben van s kitiint, hogy Vitéz nem a hivatalba be­folyt pénzekből, hanem adótartozás fejében a hivatalon kívül beszedett adópénzeket sikkasz­tott el. — Az utolsó Petőfi. A „Fiigg. Hírlap" megemlékezvén arról, hogy van még egy Petőfi, a kit Károlynak hívnak, s hivatalszolgai állást tölt be, közti a most elhunyt Petőfi Istvánnak az utolsóvá lett Petőfihez írott leveleit. Az első levelet Csákóról, 1864. október 25-ki kelettel irta, s igy szól: ..Édes öcsém Károly! Leveledet olvastam s mondhatom, nagyon meghatott. Tehát még élsz öcsém velem együtt. A viszontagságos élet nem merített cl bennünket. Igen, én nagy­A „BÉKÉ3ME&YEI KÖZLÖNY" TÁRGZÁJA . Egy szakértő tanu. Bűnügyi történet. Irta: Bermann M. (Folytatás.) — Igen, az vagyok! feleié a beteg. És Istenemre mondom, egy fedélzeten, és ha „re­pülő hollandié" lenne is, nem félek az ördögtől sem, mert itt tudom bajos imádságomat, mely ellen a megtestesült sátán és nagyanyja sem tehetnek semmit, és ha a halált látom, ugy tu­dom, hogy az utazásnak vége és én rendes viz­halállal múlok ki, mint az tengerészhez illik. — De ezen parlagi guvatok itt, mind boszorkány­mesterek, szabadkőmivesek, tüzfőzők és méreg­evők, és az élő halállal, Hanns Morssal. Igy ne­vezik a tengerészek a halált, közlekednek. — Ficzkó! Miféle ostobaságot beszélsz? rivalt rá a tanár félig boszaukodva, félig nevetve. A beteg a tanárt oldalvást nézte és mogor­ván feleié : — Nem önhöz szóltam, ön flastrom keverő, pilulacsináló, hanem ezen fiatal midshipmann­hez itt. — Kormányos voltam, te vén tengeri medve ! — felelt Lyser nevetve. De mond, mit miveitél, hogy ugy össze vagy marczangolva. — Ördögbe! Mit tettem volna? A szobá­kat kellett kitisztinanom, a szobapadlót beviasz­kolni és kifényesíteni, mert az öreg épen eluta­zott és a fiatal asszony a régi romot újonnan kiiszkábálni és fölszerelni akarja. Minden jól is ment, mig a vén boszorkánymester mellékszobá­jába — Isten verje meg — nem jöttem; itt meg­fogott a halál, a megtestesült halál, a csont­ember, Hanns Mors és fojtogatott — hogy az ördög vigye! — karomat eltörte és kezemet —" — De hogyan lehetséges az? — Nagyon sokat kérdez tőlem; de — igaz — Hallgass, ember! Tán ma reggel többet ittál a kelleténél. — Az lehetetlen, kormányos! Mert, nekem olthatlan a szomjam; de azon csepp, mely ma refgel nyelvemen lefolyt, pokoli tűzzel égesse torkomat, ha egyéb volt nyálkás theaviznél. — De, ember, honnan jött volna a halál Tengel tanár szobájába? — Ezer mennykő! Hisz már a fali szek­rényben volt, mely mindig zárva volt, mint. az egész megigézett szoba. A fiatal asszony kinyit­tatá, hogy kitisztogassam. Amint az elvarázsolt szekrényt le akarom porolni, felpattan az ajtó, a csontember karjaimban, és amint visszatántor­gok, a boszorkányszekrény is utánunk esik — és mindhárman a földön hevertünk — Ki bir ebből kiokosodni? — kérdé a tanár Lyserhez fordulva. — Amint észreveszem — viszonzá emrz — Tengel tanárnak egy csontváza van, melyet az egy gyenge lábon álló szekrényben tart. Ha meg­látogatna, nálam is találna egyet. Minden egye­bet megmagyarázhatok magamnak, mert tudom, hogy mily félelmet érez egy hajós a csontváz láttára. Hm! gondola a tanár gondolkodva. Soh' se tudtam, hogy Tengel különös barátja lenne a boneztannak, mely nem is tartozik azon szakhoz, melyet Tengel előad. Ugy amint, ón is művész és költő vagyok, és mégis foglalkozom a boncztannal. Nem lehet­séges az Tengel tanárnál is? Ismeri ön Kuffner orvos történetét? kérdó egyszerre a tanár, midőn a betegszobát el­hagyták. Honnét tudnám. Ezen esetre vonatkozik? (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents