Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) január-június • 1-124. szám

1880-04-29 / 82. szám

„Békésmegyei Közlöny" 1880. 82. szám. ugy — tegyük utánna, ha a vezérszerep-' retes végzése azon munkának, melyet vé- nyit magának, hazánkban a legújabb korig lés nagyszerű kötelességét, nemcsak megérteni képes, de egyszersmind teljes mélységében át is érezni. Ott a hol a társadalmi közérdek ez osztályok áldozatát kéri, feledni tartozik a közügyekre nézve csekélyfontosságu magánérdekeit, még ha egyéniségére viszonyítva a legfontosabbak volnának is ezek. Jó zenekar és öszhang, az egyes tényezők közreműködése nélkül nem képzelhető. A főirányelvnek tehát, fent és alant, az uri és közrend között, egynek kell lennie. És ez képezi a — közös alapot, mit ha mellőz az intelligentia, nem tiszteli meg önmagát, és kárt tesz a társadalomban is. E közös alapra gondolva mondottam én már, jelen czikkem első közleményében, hogy: „az olyan városokban, a hol a szorosabb értelemben vett intelligentia, illetőleg urirend oly csekélyszámu, hogy a különválás csakis különczködés" — határozottan káros a szétszakadás. Egy példát hozok fel. Azt olvastam valahol, hogy egy ausztráliai vásárban, négy ember tálálkozott nem nagyon régen, akik közül kettő juhász volt. Az egyik elvégezte a cambridgei, másik az oxfordi, harmadik pedig valamelyik német egyetemet, mig a negyedik, egy nyájakban és gulyákban gazdag nomád, alig volt képes irni és olvasni, még kevésbé pedig számadásokat készíteni. És a három első, ennek szolgája volt. Mily szépen szövetkezett itt a vagyon és az ész, az uri és a közrend, habár a benső értéket tekintve, megfordított viszony volt közöttük De megvolt a közös alap, s igy bár mindenik a maga módja szerint, egy czél felé haladtak mind a négyen. Ezért mondja már H. W. Longfellow is, hogy a sikerhez ve zető képesség nem egyéb, mint lelkiismegondogezni tudunk, a hírnek egy árva lata nélkül." A hol nem a kötelességérzet, de társadalmi elfogultság, szegrehuzó érdek vagy üres hiúság a tettek rugója, ott igazi élet, egészséges társadalmi fejlődés nem is képzelhető. Ha az urirend, a szorosabb értelemben vett intelligentia, feje a társadalom testének, e rendeltetése szép tagadhatatlanul ; de ha e fej akkorára nőne, mintha p. o. az ember feje helyére, egy, tiz hektoliteres hordót tennének, monstrum és beteges állapot volna kétségkívül. Fiat applicatio! lesz mindig és ón boldogtalan? Ő fog győzni, és éii elbukni mellette. — Nem! Nem! Én nem hagyom magamat. Én erősebD akarok lenni . . . hatalmasabb mint ő. Azután hirtelen Íróasztalához futott, örömmel ragadott tollat, s szép csendesen összehajtá a levelet. Sóhajtott, letevé a levelet és csüggedten törlé meg szép nemes homtokát. Margit távozását csak Irma vette észre, kinek keserű érzelmei között, a barátnői szeretet nyert túlnyomó erőt, mely Margit iránti aggodalma volt. Szórakozott izgatottság fogta el, melyet háziasszonyi szerepének szívességével igyekezett elpalástolni. Ezalatt Margit szobáját odahagyva, a tánczterembe sietett. Pár perez alatt Margitot a vidor, deli tánezospárok közt lehetett látni kik elválva az élet minden gondjaitól, egyedül ez édes perczeknek éltek, melyek mindig egy szép álom szinét hordják magukon. A nap, midőn feljött a hegyek mögül, hogy az erdő levelein és a csillogó harmatban ragyogtassa sugárait, még mindig zajosan és vidáman folyt a mulatság. (Vége kör.) Politikai hirek. * \ pénzügyminiszter által benyújtott költségvetési törvényjavaslat szerint a f. évi öszszes kiadás tesz 259.499,411 frtot, az összes bevétel pedig 239 533,157 frtot, és ugy a bevétel és a kiadás közti hiány 19 916,251 forintot tesz. — A képviselőház közokt. bizottsága a napokban tárgyalta a gymnásial és reáliskolai oktatásról szóló törvényjavaslatot, azt általánosságban elfogadta s a részletes tárgyalásban néhány módosítást téve a 11. §-ig haladt. Válasszuk a diplomácziai vagy mii vészi pályát. I. Magyarországon a reformkorszak a jelen század húszas éveiben veszi kezdetét. Olyan rendkívüli átalakulásra, minőn a magyar nemzet ment át, alig találunk példát a világtörténetben. Nemzetünk a nyugoti tartományok műveltségétől elmaradva, Széchenyi gróf fellépésével egyszerre belátta, hogy lételét csak a külföldével haladó művelődés által biztosit hatja. E tudatban oly csodálatos gyorsasággal fejlesztette ki szellemi erejét, hogy e korszak méltán mondható a magyar nemzet renaísszansz korának. Szerencsénkre ezen átalakulás nemzeti alapon történvén faji jellegünk sértetlen maradt; a müvelődás haladásával, nemzetiségünkben is erősödtünk. Napjainkban már erősen megszilárdult alkotmánynyal és gazdag tudományos élettel bírunk. A tudomány ápolására, az ismeretek terjesztésére különféle intézetek alapitattak tiagy számmal, melyekben ifjai tik kiképeztetve valamely kenyérkereseti pályára képesittetnek. Kulturánk fejlődésében azonban egy sajátságos körülményt vehetünk észre, melyhez hasonlót más állam fejlődésében hiába keresnénk. Mig ugyanis a nép- és felsőbb oktatást virágzásra emeltük, a tudomány vívmányait érvényesítő közgazdaságot és iparos-oktatást parlagon hagytuk, a müipart fejlesztő művészetet pedig teljesen elhanyagoltuk. Az első iránt épugy mint a második iránt bizonyos lenézéssel viseltettünk, amazt a legszegényebb és legnemtelenebb foglalkozásnak, emezt pedig csupa dilettantizmusnak tartva. Mig a külföld lakosainak legnagyobb része bizonyos középiskolák befejezése után a müiparra adja magát, melyet megnemesitett Ízlésével, tudományos isme reteivel tovább fejleszt és gazdagít, ujabb találmányokkal ujabb jövedelmi forrásokat a rabszolgákként tartott és lábszijjal dreszszirozott iparos képezi a középosztályt a nép és intelligenczia közt. Ennek következtében állt be a társadalmi életünk fejlődésében azon anomalia, hogy iparunk, illetőleg müiparunk alig, intelligens kontingensünk pedig akkora van, hogy az ország az utóbbit nem képes eltartani. Eddigi viszonyainkban kereshetjük tehát okát annak, hogy a jómódú szülők idegenkednek gyermekeiket oly pályára adni, melyet a tanulónak gyermekdajkálás és ringatással és cselédszolgálatokkal kellett megkezdenie. Mindenki a hivatalnoki és tudományos pályára tódul, mely napjainkban már oly tultömötté vált, hogy szinte megdöbbentőleg szaporítja az intelligens proletariusok számát. Vigasztalhatatlan az a kép, melyről lerántani készülünk a leplet! 11a az egyetemek és a műegyetemek évi lajstromait forgatjuk, azt látjuk, hogy az innét kikerült intelligenczia legnagyobb részt jogi, orvosi, tanári és technikus kiképeztetést nyert. Alig van társadalmi osztály, mely számra nézve vetekedkedhetnék vele. Igaz ugyan, hogy néhány tehetséges, szorgalmas avagy ügyes ember nemcsak megél, de vagyont is szerez magának, de másrészt borzasztóbb igazság rejlik abban, hogy a képzett emberek legnagyobb száma nyomorral küzd, vagy oly módon keresi kenyerét, mely a diploma méltóságával alig egyeztethető össze. Évek óta törik az illetékes körök fejüket, miként segítsenek e bajon. Időről-időre megszorították a tanfolyamokat, szigorú feltételeket kötöttek a qualifikáczió elnyeréséhez. Mindez helyes és czélszerü volt. Helyes volt már csak azért is. inert a kire a közönség anyagi és szellemi ügyeinek vezetését bízza, ember legyen a talpán ; czélszerünek pedig, mert a gyöngébbeket és hanyagokat elriasztani látszott. Itt a törvényhozás is segíthet ugyan, de legtöbbet tehetni társadalmi uton. A megszorítások daczára a felsőbb tanulmányokat hallgató ifjak száma nemcsak nem csökkent, hanem harmadik egyetem felállítása által jelentékenyen meg is növekedett. Hasztalan tárulnak fel a fiatal ember előtt a tudományos pálya nehézségei, árnyoldalai; hasztalan intik arra szomorú esetek, hogy a végzett embereknek százai tapodják nyomorogva a főváros járdáit, hasztalan mered rá a hivatalos bureauk mutatta képe, hol százan és százan karczolgatnak néhány krajezárnyi diurnumért. Nálunk csak tudományos és hivatalnoki pályán folyik a létért való küzdelem, melyet megnehezít gyakran azok serege, kik iparos miihelyüket, kereskedői boltjukat odahagyva a szerintük kényelmesebb hivatalnoki pályára törekednek és leszorítják azokat, kik sokoldalú és fáradságosan szerzett tudományuk árán küzdenek egy piczike darab biztos kenyérért. E bajon segíthetni bizonyos fokú qualifikáczió feltételezése által. —CS. Külföldi hirek. * A szerb fejedelem Zdrarkovics ezredest közmur.ka miniszternek nevezte ki. — Az albánok mozgalmai folytán, egy belgrádi távirat szerint, nagyobb hadtest mozgósitása várható. — Osnian pasa, a török csapatok parancsnoka Skuttariba bevonult. — A hunii magnslatok, melyek a montenegrói területet uralják, erősen meg vannak szálva s megerősíttetnek. — A katholikus