Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) január-június • 1-124. szám

1880-01-13 / 8. szám

Békésmegyei Közlöny" 1880. 8. szám. behajtására Pasitzky István ur elnöklete alatt, Bandthauer György, Kratochvill József és Her­berth Alajos urakat kérte fel. Elnök kéri a közgyűlést, hogy az egyletnek a méhészethez tartozó vagyona leltároztatnék, mire nézve a közgyűlés az alelnököt és a pavil­lon igazgatóját a leltározással megbízta. A jegy­zőkönyv hitelesitésére a közgyűlés által Bandt­hauer György, Petrovics János és Pasitzky István urak kérettek fel. Ezek után az elnök maga, va­lamint tiszttársai nevében forró köszönetét fejezé ki a közgyűlésnek azon bizalmáért, melylyel őket megajándékozni kegyeskedett; s kéri a közgyűlést, hogy az ujabb választást megejteni szíveskedjék. Ennek folytán a közgyűlés közfelkiáltással ngos Göndöcs Benedek apát urat elnöknek megválasztá, továbbá alelnökuek Petrovits János, főtitkárnak Brózik Károly, 2 od titkárnak Grumann Károly, pénztárnoknak Pasitzky István, ügyésznek Hoff­man Mihály, számvizsgálónak Bandthauer György és végre pavillon igazgató-őrnek Herbeth Alajos urakat választá meg. Igazgató -választmányi tagoknak megválasztattak: Beliczey István, B.-Csaba Jau­csovits Pál, Gyula. Kalmár Mihály, Gyula. dr. Ko­vács Károly, Gyula. Bella János, Csaba. Nieder­mayer Antal, Gyula. Csorba Mihály, Csaba. Kin­cses Dániel, Gyula. Kis Károly, Gyula. Déry Ist­ván, Békés. Rencsisovszky Dániel, Gyula. Berndt Károly, Gyula. Kelt B.-Gyulán, 1879. decz 31. alázatos szolgája : Trifout Jauos, s ji'gyző. (II. közlemény következik.) LEVELEZÉSEK. Tek. szerkesztő ur! A lefolyt héten tartatott az itteni környé­ken szokásos kör-vadászatok közül a legszebbik nagyságos özv. Geiszt Gáspárné birtokán Csákón. A vadászat két napig tartott, de ezen idő is rö­vid volt, hogy az egész terület megvadás/tassék, annál is inkább mivel a gróf Apponyi-féle kon­dorosi birtok is a vadász területbe bele vétetett; — mindössze vagy 400 drb nyul esett áldozatul, tekintve ezen számot nem sok, de tekintetbe véve azt, hogy ezen vadászatot megelőzőleg egy két héttel ugyan ott egy kisebb vadászat is ren­deztetett , melyen 120 drb nyul esett, az eredmény kielégitendőnek mondható. Mindkét nap a vadász sereg a vadászat után az ottani kastélyba sietett, hol a jó kedv a bő lakmározás után még az éjfél utáni órákig eltartott A gazdasági teendőket főleg a trágya hor­dást a folyton tartó jégtükör nagyban akadá­lyozza, mert már majdnem minden itteni gaz­daságból megkivánt a jég egy-két áldozatot, — mi miatt most is az igás ökrökkel való munkát be kellett szüntetni. Az ellós a juhoknál már beállott s mind­eddig szerencsésen folyik, a bárányok közt a szo­kásos járványok közül még nem észlelhető egy sem Kondoros községében a gyermekek közt a sarlach ütött ki, mi miatt az oskolában az elő­adást is be kelle szüntetni, hallomás szerint 9 gyermek feküdnék ezen betegségben. Kondoros, jan. 10. Külföldi hirek. * Izet pasa, felső Albánia kormányzója, pa­rancsot kapott a portától, hogy akadályozza meg az albánoknak Gusinje felé való tódulását, de azért folyvást sietnek oda önkénytesek. A liga emissariusai mindenütt keresik a Montenegro el leni harczot. — Herczegovinábaa a gyakori rablóbetörések miatt e hó elejétől rendszeres őr­járati szolgálatot alkalmaznak a montenegroi ha­társzélen. — Az albán-montenegrói legutóbbi ütközetben hir szerint 800 albán és 160 mon­tenegrói esett el. — A orosz hadi készöletek feltűnés nélkül folynak. A lőfegyverkészlet szállí­tása szigorú szerződések által biztosittatott; a ka­záni és tschernigovi lőpor-malmok parancsot kap tak február végéig nyolcz millió font lőpor gyártásara. — Eszak-Amerikaban is az orosz katona ügynökök nyolczvanezer mázsa lőpor megrendelésére lettek utasítva. Ausztriai hirek. * Gróf Mulinen Rezső egy bécsi távirat szerint, úgyszintén báró Bruck Károly követek titkos tanácsosokká neveztettek ki. — Herbert báró sürgősen Nisbe utazott, hogy ott a vasúti kérdés eldöntésénél személyesen részt vegyen, mivel meggyőződött arról, hogy Oroszország ré­széről ez ügyben nagy befolyás és nyomás gyako­roltatok a szerb kormánynál. — A bécsi ág. ev. templom épületében Moth József tisztviselő és Klein Henrik sekrestyés cyankalival megmér­gezték magokat. Az öngyilkosságra az egyház pénzeinek elsikkasztása vitte őket. Hazai hirek. * Temes hidja Ságh mellett öt évvel ez­előtt oly alacsonyan épült, hogy 160 cmrel ma­gasabbra kell emelni. —- Támadó szarkák, Bikácsou a minap az ottaui káptalani gulyából két bikát vertek ki az éhes szarkák, még pedig ugy. hogy a bikák hátára repülvén azoknak két hátsó csipője között levő hust leették. — A ma­gyarosodás érdekében Körösi József, fővárosi statisztikai hiv. igazgatója a magyarnyelv terjesz­tése körül érdemeket szerzett tanitók jutalmazá­sára 1000 frtos alapítványt létesített. — Had­ZSÍCS Acllil lázárföldi körjegyző pedig késznek nyilatkozott évenkint egy arannyal megjutalmazni olyan községbeli németajkú tanulót ki a magyar nyelvben sikeres eredményt mutat fel. Fővárosi hirek. * Verhovay Gyula| b. Majthényi Izidorral véres kimenetelű párbajt vívott, melyben Veiho­vay Gyula melleben súlyos sebet kapott. — Brá­zay Kálmán fővárosi nagykereskedő előbb 50 frtnyi adományát kétszáz frtos alapítványra vál­toztatá az írói segély-egylet javára. — László Mihály jóhirü magángymnáziumában Doákünne­pélyre készülnek. — Főváros alatt a Duna újra árad. — A budai király-malom égésénél az „Eszte'-ezred legénysége különösen kitüntette, magát, nekik köszönhetö különösen, hogy a rak­tárakban felhalmozott gabona nem égett meg. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Téli esték. Elképzelem asszonyom, ott lenn Babyloniá­ban a téli világot. Szinte látom, mint csüng alá a hófehér zúzmara Gálfizug fáiról, mint az ősz szakáll. A gugyori csárda szalma tetejét hó lepte be, az Imér be van fagyva, partján a fűzfa szá­raz galyai közt most szabadon, bátran szökdécsel a felénk ökörszem A szélmalom vitorlái sem forognak; a molnármester pipára gyújt és a bo­dor kavargó füstíelhő mellett jól esik politizálnia az öreg bibliás Turbuczczal meg Csetével, a tudákos csőszszel. . Benn a kaszinóban esténkint összeül az atyafiság, a sok bácsi és tanakodnak, mikor le­gyen a bál ? A ruinált agglegények, e köszvényes udvarlók attól tartanak, hogy a környékről nem jön majd fiatalság s akkor a falu szépei árulhat­ják a petrezselymet. Olyan fagyos ez a légkör 1 Felkeresem képzeletemben az asszonyok cerclejét és a lányok körét. Mennyivel vonzóbb itt a lég. Enyhe nyármelegét nem is a kemencze adja tán? Tavaszillat leng körül, vidám pacsirták csevegnek az üde réteken, zugó erdő titkos mé­lyén lombsuhogás támad, patak moraja tör fel szőke habok zsonganak, a kies parton pedig bimbók feselnek, virágok nyílnak. Legalább azt képzelik István ur, a boltos, és László ur a kiszolgált katona. Még ott kemény jégcsap, merev zúzmarák, fehér világ, egyszóval kora tél nemcsak az ősz fürtökön, hanem a szívben is. . . . Ha a könnyű esti szellő csapongana most a veranda virágai közt, s enyhe nyári éj volna : átvándoroltatnám keblemet egy dongó urfiba és ott zümmögnék halkan, mint egy éji zene. De fájdalom, most tél van, kemény tél, és dongó barátom alszik, ha bele nem fult szüretkor a boros kádba, igy meg kell elégednem egy igen csúf kis állattal : a szuval. Nos tehát az ő mezébe költöztetem lelkemet s mig a parányi szu őrli, kopogtatja a nagy képes óra rámáját addig az én lelkem figyelni fog az asszonyok beszédére. — Szegény Heloise 1 Vőlegénye ugyan a faképnél hagyta. — Majd örül Blóda, a kis doktor, hiszen ő forgolódott körülötte. — Krr . , . kopog a szu, beleszól a be­szédbe, mert nem igaz és fog mindig belekopogni. — Képzeljétek Bléda verset ir „Aydához" vájjon ki csinálta neki. — Nem ón hozzám, szólt a kis Ayda. — Krr . . . hozzád kis fekete szemű barna lány, ő irta. — Tudjátok, mi jutott eszembe : nem a kis Aydához, hanem a nagyhoz Írhatta Bléda. A nagy Ayda Heloise mamája is még csinos özvegy asz­szony. A kis Bléda egy léppel két madarat akar fogni. — Krr . . . kopogott a szu. — István, maga a hü titkárunk, fogalmazzon ebben a szellemben egy levelet és ... . majd elmegy a kedve a versírástól. — Milyen szegény bálunk lesz az idén — sóhajt Marion — ha Arthur le nem jön el se megyek* — Én, felelt Irén, nem is csináltatok ujat, csak a régi violatzinü tülanglé ruhámat igazitta­tom meg, mely Marosinak ugy tetszett. Krr . . . kopogott a szu. — Igaz, vájjon, mit csinálhat most a jó Marosi, sóhajtozik-e még Ninon után. Krr . . . csak kopogj tovább én jó szu ba­rátom, elég volt már a bőrödben kényelmetlen­kedni. Ha igy megy ez s csupa ráfogás kigon­dolt szerelmekről van szó a barátságos téli esté­ken, ugy vissza, vissza a nagy város zajába, meg­húzódva a kályha mellé, nézve a fényes parázs színjátékát. Előbb azonban betérek még s látom önt asszonyom egyedül a vörös bútoros szobában. A lámpa ernyő mérsékli az éles fényt csak az asztalon szétszórt arczképekre, levelekre, hervadt virágokra vet éles világot. Asszonyom elmerengve nézi, társalog kedves emlékeivel Nincs egyedül : a barátság, a szeretet, bizalom vele vannak, azt mondja az a legújabb arczkép, az a rövid levél, hervadt virágcsokor; azt látszik mondani az a vörös sugár is, mely a kályha nyilásáu kitör és boldogan beragyogja halvány arczát. . . . M. I.

Next

/
Thumbnails
Contents