Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) január-június • 1-124. szám

1880-04-01 / 62. szám

Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnup, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési dij : helyben házhoz-hordva vagy postán bérmentve küldve : egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt Szerkesztőség: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám áraékr. A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Grünfeld J. könyvkereskedő urnái B -Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilt tél*"-béri egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhiv«)aloun Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a posta-hivataloknál !> kros postautalványnyal. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám áraékr. A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Grünfeld J. könyvkereskedő urnái B -Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilt tél*"-béri egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhiv«)aloun Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a posta-hivataloknál !> kros postautalványnyal. Istőczismus. Ismét egy kártékony rovur polgári életünk vetemény-kertjében ; ismét egy hóborthős, a ki nem méltó ugyan arra, hogy egy Cervantes vegye^ tolla alá, de nálunk, hol még sok a nyers anyag, máris annyi port vert fel, hogy ez igénytelen sorok nem látszanak feleslegeseknek az uj don Quichotte által terjesztett dogma szellőztetésére. Istóczy azt mondja, hogy van Magyarországban egy népfaj, — a zsidó — mely a születésével beleoltott vécéé], évezredek óta ápolt valláselveinél és morált nélkülöző, önzésteljes zsákmányszomjánál fogva, melylyel ész, furfang és SZÍVÓS kitartás párosul, nemcsak veszélyes a magyar polgári társadalomra és az ez által képviselt keresztényvilágra nézve, de oly elhatalmazott rákfenéjévé is vált már annak, hogy ezt minden módon el kell pusztítani, és ki kell irtani. Ha talán nem épen ezen szavakkal, de ezen értelemben leit a zsidóirtó dogma Istóczy ur bölcsessége által formulázva. Mi kinyilatkoztatjuk, hogy az Istóczy által bár túlzottan jelzett vonások egy ré| szét a zsidóelem alsóbb osztályaiban magunk is meglevőnek találjuk, s ezen elem századok nyomása alatt elkorcsult minőségében nem is birja valami különös rokonszenvünket. De el nem ismerjük, hogy az javithatlan volna (hiszen máris annyi derék magyar hazafit és hasznos polgárt tisztelünk soraikból) ; el nem fogadhatjuk a recipét, mely szerint az orvoslás egyedüli módja a hazánkban meghonosodott zsidóság elpusztításában állana. Ellenkezőleg : mi helyesnek ismerjük a Molnár Aladár országos képviselő által jelzett álláspontot, melynélfogva : íéladuta ugy a kormánynak és törvényhozásnak, mint a hazájuk érdekéit szivükön viselő józan honpolgároknak nem kiutasítani és elpusztítani (ami, mert lehetetlen, magában is hiú, badar beszéd), hanem érintetlen hagyva vallásukat és vallásos szertartásaikat, melyek szerint ők istent imádják, magunkba olvasztani, a magyar állam hű és igaz fiaivá tenni a tőlünk még eddig kisebb nagyobb mértékben elkülönözködő zsidó honlakókat. Hogy pedig ehez most, a jogegyenlőség érvénybe léptével, teljes jogunk van, ez tagadhatatlan; de nincs abban kétség, hogy a feladat megvalósításának igazságos és szükséges voltát zsidóvallásu o O o polgártársaink maguk be ne lássák. Azonban , ha méltányosak akarunk lenni, el kell ismernünk, hogy ezen müvelet nem mintegy varázsütéssel valósitható meg, de a törvény által biztosított jogegyenlőség következetes érvényesítésén kivül, a társadalmi életnek évtizedek előkészitő munkáját igénybe vevő gyökeres átalakulása által juttatható csak a kívánt eredményhez. Én részemről meg vagyok győződve, hogy a magyarnak nincs oka a zsidóelemnek e honban lett meggyökeresedését nemzeti szerencsétlenségnek vagy épen veszélynek tartania; sőt ellenkezőleg : a zsidófaj saját érdekeinél fogva is utalva lévén az államhatalom birtokában levő magyar nemzettel egy testté olvadni, ezen egybeolvadás által a magyar nemzet oly erős tényezővel gyarapodik,' a milyet minden ma nemzetiségileg divergáló bennlakos elemek között hiába keresne. Aztán a zsidóság főlénynyel bir egyéb bár nagyobb számú népfajuk fölött vagyonossága, értelmisége és élelmessége által is, a mi az ő érvényét az államélet tényezői sorában kubik-arányban növeli. Ily hatalmas faktorral egyesülve, a magyar kezgyüt A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Az orvosi tudományról. — Egészségesek számára. — Orvosi szempontból az emberiség két részre oszlik: orvosokra és betegekre. Ahoz, hogy valaki orvos legyen, hosszas előkészület szükséges. Az első 4—5 év alatt nem tanul az ember valami különöst, hanem csak a leczkeretidben olvassa, kik és hol tartanak előadást; mindazáltal megkívánja az illedelem, hogy a diák félévenkint legalább kétszer látogassa meg tanárait, akik ilyenkor sajátkezű névaláírásukat adják neki emlékül, amit be- és aláírásnak hívnak. Ezen öt év után következik a szigorlatok ideje. Vizsgálatot kell tennie, oly tárgyakról, miket — a leczkerendből névleg jól ismer. Ez alkalommal a diák ismeretséget köt rá nézve eddig ismeretlen egyénekkel. A vizsgálatnál tulajdonkép a diák vizsgálja a tanárokat, hogy mikép lehet tanulás nélkül is orvossá lenni. S amennyiben egy próba rendesen elégtelen a tudvágyó ifjúnak, több izben is megfaggatja tanárait. Ez eljárást szigorlatjavításnak nevezik. Mikor a tudvágyó ifjú végre rájön amire kíváncsi volt, a diplomára, készíttet magának szép czimtáblát ós gyógyitja — barátait és a szegényeket: ez a praxis, mely mindinkább gyarapul, mihelyt a fiatal orvos — gazdag házasságra lép. A bon tonhoz tartozik, hogy az orvos működése első éveiben csak csodagyógyitásokat tegyen. Ha szemész, két felszemüből egy kétszemüt csinált, ha fülgyógyász, telefont talált fel süketnémák számára s ha szülész, egy nőtől, kit minden tanár eddig Sárának nevezett, három ép gyereket vett egyszerre. Az orvos, medicus, rendesen himnemü, előfordul azonban nőnemben is; igy pl. a történetténetböl tudjuk, hogy a híres Katalin — Medicis volc. Általában kétféle orvost lehet megkülönböztetni. Ha oly szereket rendel, melyektől a beteg a már létezőkhöz hasonló bajokat kap, akkor; homoeopát; ha pedig olyan betegséget idéz elő, aminővel még eddig nem birt a beteg: állopát. Ha a baj nem ismerhető fel könnyen, igen ajánlatos, különösen ifjabb orvosoknak, a beteget ugy kezelni, mintha egészen más betegségben szenvedne. A betegségekben ilyetén (gyakori) felcserélését egy másikkal: diagnosisnak nevezik. De ha több orvos ül össze, kiknek mindenike — nehogy társait majmolja — egészen különböző baj ellen kezeli a beteget: consilium jő létre: a mi a betegekre nézve rendesen veszélyes és drága dolog. A beteg, nehogy orvosai valamelyikét megszégyenítse a bizonyítékkal, hogy nem azon bajban szenvedett, melyben annak nézete szerint szenvednie kellett, a consiliurnot mint „abeundi"-t fogja fel és eltávozik — a más világra. Ha azonban a consilium daczára életben marad, az orvosi tudományban ezt érdekes esetiiek hívják. A beteg, patiens (az az szenvedő) oly individuum, ki kénytelen tűrni, hogy — gyógykezeljék, s ki ezért rendesen annyira neheztel orvosára, hogy nyelvét öltögeti rá. Ez az úgynevezett vizit, amit vagyoni tehetőség szerint szokás dijjazni. Az orvosi tudomány különféle nemeire áttérve, első helyen felemiitjük a boneztant, magyarul nyuzás, vagy csontkaparás. Ez nagyon fájdalmas műtét; azért is élőkön nem orvosok, hanem ügyvédek által gyakoroltatik. Versenyző orvosok csak mint „jóhiszemű birálatot" űzik egymáson. A nők nem szenvedhetik a boneztant, még ha a mészárszékbe mennek is, megvetik a csontokat. Az orvosok által feltalált számtalan betegség összneve kórtan, a tudomány pedig mellyel azokat elrontják: gyógytan. Az erre használt eszközök: gyógyszerek. A számos gyógyszer közül csak néhányat emiitünk fel. Porok közül nagyon el van terjedve a Seidlitz-por, mely bénáknál kitűnő eredménynyel használható, mert tudvalevőleg szaladást