Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) január-június • 1-124. szám

1880-01-11 / 7. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolvam 7. szám Vasárnap, jan. 11-én Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy pos­tán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 Irt; évnegyedre 2 frt Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Kiadó-hivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 4 kr. A szerdai és szombati szám ara 3 kr. Kapható Grünfeld J könyvkereskedő urnái 15 -Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nj'ilttér"-ben egy sor közlési d'ja 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadó­hivatalban Takács Árpád ur nyomdájába!!, vidéken a posta-hivataloknál 5 kros postautalvány nyal Segíts magadon, az Isten is segít. i. DI.-Berény, jan. 10. Nyilt titok a veszély, mely a Körös­menti városokat végpusztulással fenyegeti ; mi van felirva a sors könyvében, ezt nem tudjuk, de tudjuk azt bizonyosan, hogyha a Körös áradása az eddigi tapasztalt mó­don, s rohamosan érkezik meg — s kellő felfogásáról nem intézkedünk — Békés, Berény, K.-Tarcsa, elodázhatatlanul a Kö­rös pusztitó kiöntésének lesz áldozata. Ismerem a védgátakat a Körösök­jobb és balpartján; hogy azok rendsze­res áradásnál elégségesek lehetnek nem tagadom, de hogy a rendkívüli körülmé­nyek között — szokottnál erősebb jég­zajlás — mily tarthatatlan gyengék az annyi áldozattal épitett védgátak — arról volt szerencsétlenségünk deczember hó 5. 6. 7-én meggyőződni, pedig ne felejtsük el — akkor még a meg nem szilárdult, — igy kisebb ellentállásra kitérő jégtáb­lákkal volt dolgunk, míg most, csaknem aczél keménységű száz meg száz mázsa sulyu jégtömegeket várhatunk védgát­jaink ostromlására, s ha már a deczemberi rohamot sem verték vissza gátjaink, ki várhatja azt, ki a Körösben jelenleg levő jégtorlódásokat megfigyelte, hogy egy ro­hamos áradás, hátán ez iszonyú jégtáblák­kal, védgátjainkat át ne szakgassa ? Kétség­telenül senki. Azonban nem állitom azt, hogy minden körülmények között át is ! szakitandja a legközelebbi ár védgátja­inkat. Oh, épen nem, csak annyit állitok — hogy rohamos áx-adás esetén, és az ed­dig divó felügyelet mellett, a gátszakadás több mint bizonyos; azon esetre pedig ha a felső áradás rohamos megindulását, a k.-tárcsái könyöknél s a berényi komp­járás, és a békési nagy hidnál levő jég­lerakodás elporhanyosodása meg nem előzi, elkerülhetetlen, de még ez is csak az ed­digi gátőrzési rendszer mellett; mert hogy egy jól szervezett gát őrség elegendő mentő anyaggal ellátva, s nem kipkedve-kapkodva, de rendszeresen, ernyedetlen szorgalom, s kitartással vezetve, a gátmegtartásnál csu­dákat mivel, ez oly igazság melyet két­ségbevonni nem lehet, — legközelebb fé­nyes példát mutatott erre az aradi vész­bizottság. (II. közlemény köv.) Politikai hirek. * A közös hadügyminisztérium megke­reste a magy. kir. honvédelmi minisztériumot az iránt, hogy legkésőbb f. évi márcz. 1. a moz­gósítás esetén kirendelhető fuvarkocsik és lovak létszámát tárgyazó kimutatást küldje be. — A vámügyi enquette legközelebbi tanácsülésén a vegyészeti szerek felett folyt a tanácskozás. — A szakértők különösen a keményitő vámot talál­ták magosnak, minthogy az semmi arányban sincs a gabonára vetett vámmal. A kondorosi csárda mellett-. A hamvaiból újra éledt ősi helyen te­lepitvényes község alakult, melynek Gyo­máról ideköltözött tagjai, a régi jó viszony alapján, volt lelkipásztorukat (Garzót) arra kérték fel, ha őket a karácsoni ünnepek alkalmából meglátogatná, s részökre isteni tiszteletet tartana. Nevezett lelkész tehát, Pásztor kántor, Biró László gondnok és Csapó Mihály egyháztanácsnok urak kísé­retében, mult évi decz. 20-án megjelent Kondoroson, s következő vasárnap regge­lén, mintegy 200 tagot számlált gyüleke­zetben, az első istenitisztelet megtartatott. A községi diszes iskola termében tar­tott ez ünnepélyen, résztvett a közelben lakó intelligencziáDk tekintélyes része is s nagy figyelemmel hallgatta végig a gyo­mai ref. lelkész azon alkalmi beszédét, mely mint elsó egyházi beszéd, az uj és A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA, Egy „naay pap" születésének százados évfordulója. II. A márc/.iusi eredmények felvillanyozták őt, ő, a ki a népet, mint annak fia, annyira ismerte, a kinek messze terjedő keriileto legkülömbözőbb vidékein a jobbágyok — hitsorsosai — nyomo­rult sorsáról személyes tapasztalata volt : a rend­kívül gyorsan beállott változást gyermekded és szeut örömmel üdvözölte. Az első hálaadó isteni tiszteletnél mellére tűzte a nemzeti jelvényt. Hi­vei el voltak ragadtatva magatartása által, melyet az uj korszakot alkotó nemzeti mozgalom körül szóval-cselekedettel tanúsított. A reakczió csak­hamar jelentkezvén, Kossuth által felhivatva, „Szives üdvözlet valamennyi szláv híveimhez" czimü főpásztori encyclikáját bocsátotta közre, melyben a haza ügyét a legmélyebben ajánlotta s óva figyelmeztette hiveit, hogy ne hagyják ma­gukat a magyar kormánytól eltántorittatni, mert a haza szabadságában az ő jogaik is biztosítva vaunak. Ama főpásztori levele, melyet a lelkészek­hez azon alkalommal irt volt, hogy a magyar kormány Pestről elvonulni készült s Bécsben Win­disgriicz kezébe került, legterhelőbb iratai egyi­kéül szerepelt ké«őbb halálra, majd kegyelemből '20 évi várfogságra szóló elitéltetésénél. A világosi katastrófa után csendesen műkö­dött mint lelkész és superintendens, sejtve ugyan, hogy kérdőre vonatik, de nem azt, a mi decz. 24 én bekövetkezett. E napon ugyanis váratlanul egy bizottság lepte meg, minden iratait, tartott beszédeit, naplóit stb. lefoglalván. Mindazáltal egész márczius lü-ig működött mint superintendens, vizsgálva és ordinálva a hit­jelölteket, miglen egy ilyen vizsgáról haza jőve, Íróasztalán a kinevezett báuyakerületi superinten­dens adminisztrátor első, még pedig tót nyelven irott körlevelét találta „Legyen meg Isten aka­ratja", e szavakkal zárta be hivatalos naplóját. Nem sokára rendeletet vett, hogy jelenjék meg Pozsonyban. El is utazott. A jelentkezésre kitűzött vízivárosi katonai laktanyán jelentkezvén s kilétét megmondván, minden további szó nélkül katonai fedezet alatt a második emelet egy kis szobájába vezették, hol egy szerény asztalka, szék és szalmazsákos ágy képezte az összes bútorza­tot. Legnagyobb aggodalom fogta el. hogyan fogia az éjt eltölteni, miután a vaskályhát kívülről iszonyúan fűtötték, az ablak pedig nem volt ki­nyitható. Az ágyra dőlni irtózott, nem tudván, kik feküdtek azon előtte ? Különben is vérmes ós i leges lóvén, az első éjen át virasztva az ablak közelében ülve, nagycn szenvedett. Ezután a különféle s kiváló küldöttségek egymást érték Bécsben és Pesten, az akkori „kényúr" elé s kérelmeztek érette Nem használt semmit. Ápril végnapjaiban maga Haynau jött kíséretével tömlöcz szobijába e szavakkal : „látni akartam azt a férfiút, aki miatt annyian érdek­lődnek,- tovább igy szólt hozzá : „hogyan vét­kezhetett ön anynyira?" Mire annyit felelt: „én csupán köteleségemet hittem teljesíteni." Peie megindittatott. Többször kihallgatták. Két napi időközönkéut jött a katonai orvos s megvizsgálta a 70 éves aggot, ho 0y képes e 8 mily súlyos vasat viselni ? Végre kihirdették előtte az Ítéletet, mely „halálra és kegyelemből 20 évi várfogságra" szólt, de ismét „kegyelemből" szabadonbocsáttatását mondta ki. Haza érkezve, nejét, ki Pesten érdekében Haynaunál jártában, rosszul lett, betegen találta. A viszontlátásra nem várt öröm. A nélkül, hogy J szólhatott volna vele, meghalt. Legidősb fiát, ki a 3 ik honvédzászló alatt szolgált, az isaszegi csata után Aszódon temették el S bárha mindez a 70 éves aggot nagyon megviselte, mindazáltal egyházának s lelkészi hivatalának tovább is egész erélylyel s lankadatlan

Next

/
Thumbnails
Contents