Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) január-június • 1-124. szám
1880-02-24 / 37. szám
B.-Csnbíi, 1880 VII. évfolvmn 37. szám Kedd. febr. 24-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési díj : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 írt; évnegyedre 2 frt Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Főtér, Schwarcz- féle ház. a postával szemben. Kiadó-hivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 4 kr. A szerdai és szombati szám ár* a kr. Kapható Grünfeld J könyvkereskedő urnái 15 -Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-!.en eury sor közlési d'ja 25 kr Előfizethetni helyien a szerkesztőségben, a kiadóliivaipllian l akács Árpád ur nyomdájában, vidéken a posta-hivataloknál 5 kros postautatványnya] Az országgyűlési képviselők mentelmi joga. i. Miiveit és szabadelvű korunknak egyik legszebb vívmánya azon törekvés, liogy a gyakorlatban is érvényesítessék a polgárok a törvény előtti teljes egyenlőségének elve. Ne legyen külömbség polgár és polgár közt, azért, mert az egyiknek bölcsőjén a születés, a vagyon bőségszaruja lengett, mert a véletlen szerencse feléje mosolygott, mig a másik egy közönséges, nem kékvérű szülék által vett bölcsőben ringattatott. Ne adjon előnyt a pénz, a rang, hanem a törvény csak fel- meg alperest, vádló, meg vádlott félt ismerjen és tekintessék kizárólag csak a tárgy és nem a személy is. Hazánkban nem estünk még nagyon távol a sötét előítélet és elfogultság azon évtizedeitől, midőn alkotmányunk a kiváltságosak alkotmánya volt és nem a népé: midőn a vagyon, hivatal egyes osztályok, vallások privilégiumaként osztatott; s mert nincsenek még távol ez évek : most sem lábadtunk ki, nem ocsudtunk még fel azon áhítatos irnádásból, melylyel a nagy név és rang iránt hajdan oly nagy mértékben viseltettünk, ha a nagy név vagy ranggal nem is jár karöltve a szellemi képzettség vagy becsületesség. Nekünk mindegy, akár képzett, akár nem képzett az illető: ha rangja, régi neve vagy vagyona van: akkor mi megtesszük itt is ott is elnöknek, megválasztjuk képviselőnek, vagy legalább is alispánnak, szolgabírónak. A rang, méltóság és vagyon ezen sokszor indokolatlan tömjénezése, melynek káros hatása alól csak most kezdjük magunkat felszabadítani, de melynek bilincseit még sok helyen és alkalommal most is sajnosán érezzük: oka annak, hogy az országos és megyei gentry, a clique-ek foglalják el a közhivatalokat a rang és befolyásnélküli, de képzett és tanult osztály rovására és e baj szerepel mint egyik tényezője a rosz, soksor lelkiismeretlen közigazgatásnak, igazságszolgáltatásnak, társadalmi korrupcziónak. A7, ész, a képzettség — kevés kivétellel — még igen alárendelt szerepet játszik nálunk és száz eset közül bátran hatvanat lehet felvenni, hogy a pajtáskodás, a proíekczió, a gentry valamelyik üresfejű tagjának kényelmes kenyérkeresetbe való helyezése van fölényben, ez az mely győzelmet arat. Az igazságszolgáltatás terén pedig, habár itt a királyi bíróságok életbelépte óta lényegesen előnyösebbre változtak az állapotok, mégis ugy vagyunk, hogy sok helyütt befolyásos egyének ellen az elnyomott nép embere javára, az ügyvéd nem mer ügyet vállalni, mert ha a lánczszemekként együttjáró clique egyik tagját megbántja: biztos lehet, hogy valamennyi legbuzgóbb feladatává teszi elnyomását, kimarását, lehetetlenné tételét, sőt megélhetési fáradozásainak sikerét is koczkáztatja. S nem ritkán történik, hogy a legnagyobb gazság, tekintély és befolyástól körülvéve, büntetlenül marad, mig azt, ki A „BÉKES1EGYEI KÖZLÖNY 1 1 TÁRCZÁJA, A szerkesztő kínjai. — Nyomoreszk. — (Vége.) Nyúlok a másik levél után. „ Szerkesztő ur ! Ha még egyszer Vermesi Zorillát, meg Kátpáti Tuhutumot meg meri bírálni, ha roszat ir, — nekem ne küldje a lapját. Egy olvasó." Veszem a 3-ik levelet. — „ Hallja Szerkesztő ur 1 (Uin be udvarias)! Ha nem ir terjedelmes szigorú kritikát, a sok iparos, közgazda, meg tudom is én miféle czikekk helyett, ha megdicséri Vermesi Zorillát meg Kárpátti Tuhu'umot, ezeket a rosz komédiásokat nekem ugyan hiába küld lapot, mert mihelyt elolvasom, a tűzbe dobom s oszt nem fizetek, ha beperel is." Oh ez már sok Lássuk a negyediket. — Szabad 1 (Ugyan ki az ördög már megint?) — Jó napot! Az ur az a szerkesztő ? — Nem tudom. Mi tetszik tőle? — Hát azt mondom, hogy ha az ur az a szerkesztő s aztáu tárczát ir a Feri barátjáról, tegye ki a nevét egészen, mert a felségem azt hiszi, hogy én vagyok az a Feri, aki a dohányzacskót kaptam attól az ifjasszonytól, pedig hát nem igaz 1 — Ugy lesz kérem ! Alászolgája. — No hát! Ez berántja az ajtót, de már bebujt rajta a szedő gyerek s kéziratot kér. No az nincs, de lesz. Ülj le öcsém, lesz rögtön. Itt egy nagy csomó küldemény. Ah ez nagyszerű „A kör négyszegesitése literszámitás alapján." Irgalmas isten, mi lesz még hátra ? A zsebemből kirántok egy darab papirost! Halleluja ! Itt a vezérczikk ! A szedő gyerek szabad, én meg rágyújtok és füstölök tovább. íme ismét uj látogató. — Szerkesztő ur 1 Jegyet váltottam. Tegye ki a lapba. De szépen ám 1 Jegyesem X. Y. kisasszony 1 — Aztán czifra legyen 1 Megadom az árát. Tessék ! És le tesz egy — dragaderosz szivart. (Ara 2 uj krajczár.) — Vigye a szivarját. Ilyen hírt ingyen teszek ki. Jó napot. Aztán jön egy másik. — Annak az apja halt meg írjak róla nekrologot. Jön egy vendéglős. Zene lesz nála Egy másiknál megnyitás, a harmadiknál tombola. Csináljak reklámot. — A negyedik szatócsboltot nyitott. — Dicsérjem föl a paprikás-szalonnáját. Majd hozni fog belőle. Az ötödiknek a kutyája veszett el, a hatodik aranygyűrűjét veszti el, a 7 ik egy kis kulcsot talált, a 8-ik a rendőrséget szidatuá össze, a 9-ik a komája feleségét akarja kitétetni, mert legazeniberezte 1 . . . És igy megy ez tovább . . vég nélkül. Ur isten 1 Hát mi jót tettem én. hogy ezt érdemelein ! Ah, de im egy kis angyal lebeg be ! — Szerkesztő úrhoz vau szerencsém ? — Enyém a szerencse. — Fel fogok lépni a színpadon. Idevaló vagyok, e megyében ringott bölcsőm. Ön is itt született. Kérem jó akaratát. Hisz őn férfi. Udvarias 1 Aztán kezdő vagyok! Oh előttem szép jövő állna! Oh ha szerződtetésein sikerülne ! Ugy e sikerül ? — Okvetlen nagysád, ne féljen, ott leszünk. Lesz közönség, taps, jó kritika. De most! Sietek. Várnak. Alászolgája 1 — Szerkesztő url Ford'tsa le németből ezt a hirdetést, aztán francziából ezt a reklámot, aztán czimezze meg ezt a levelet angolul s dicsérje meg az X üzletót, hangzik a segéd szaTa. De én már nem hallok semmit. — Futok, szaladok, repülök s betámitok a kaszinóba. — No mi az ujság szerkesztő ur! Hangzik feléin mindenül), — és aztán összehadarok vagy tiz hazugságot, a publikum elbámul, tűnődik rajta s én nem juthatok az olvasó asztalhoz. Elszaladok egy kávéházba. — Szerkesztő ur! hangzik a kaszszától a kaszirnő édes csengésű szava! Kérem egy szóra! — Nos bájos Mariska, hát mit parancsol ? — Nein parancsolok, csak kérek ! — És mi az angyalok angyalának a kérése ?
