Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) január-június • 1-124. szám

1880-02-19 / 34. szám

Békésmegyei Közlöny" 34. 1880. szám. zönséget, hamis pénzt visz az élet játszó­asztalára. Az igaz, hogy a test árnyéka a nap folyamában növekedni szokott; de nem hivatása ez a szellemnek, sőt oszlatni a sötétséget, árnyékot és homályt. A szellem ne vessen árnyékot, különösen — pénzért; s a hirlapiró eszménye ne az önzés és a kenyér legyen, hanem a közmű­velődés! Politikai hirek. * Bécsben az urak háza legközelebbi ülé­sén a földinivelési miniszter előterjesztette a gaz­dasági birtokok tagosításáról, az erdőterületek egyesítéséről, a közös földek felosztásáról és az erre vonatkozó viszonyok szabályozásáról szóló tvjavaslatokat. — Ugyancsak az urak háza változatlanul elfogadta a bosnyák közigazgatási törvényt. — A zágráb-károlyvárosi vonalrész megvétele iránt még folyvást alkudozik a kor­mány a déli vonattal. A lényegre nézve már létre is jött a megegyezés, csak a részletek megálla­pitása volna még hátra. MEGYEI KÖZÜGYEK. Alispáni jelentés, a megye állapotáról 1880-ik év jan. haváról; felolvasta­tott a f tió 9-én tartott közig. biz. gyűlésen. (Vége.) 4. Az idei íősorozáS Szarvason márczius 18-án. Orosházán márczius 27-én, Békésen ápril 15-én, Gyomán ápril 10-én, Szeghalmon ápril 13 án, Csabán ápril 17-én, a gyulai járásban Gyu­lán ápril 24 én végre Gyula városában ápril 27-én veszi kezdetét; melyhez alispán akadályoztatása esetére polgári elnökökül Szánthó Albert és Kol­lár János megyebizottsági tagok, tiszti főorvos dr. Kovács István akadályoztatása esetére pedig a járási tiszt, főorvosok küldettek ki. ő. A Csabán állomásozó cs. és kir. XIV. lo­vasezred századához tartozó némely legények és polgári rendőri közegek közt mult évi deczember 26—27-ke közti éjjel támadt súrlódás vagyes bi­zottságilag megvizsgáltatván, a vizsgálati iratok a temesvári cs. és kir. kerületi hadparancsnokság által a kihágásról vádolt huszárok elleni további eljárás végett az aradi várparancsnokságához té­tetett át. Addig is mig a vizsgálat eredménye a! megyével hivatalos uton közölve lesz, a visgálat-j ban a megye részéről részt vett tisztiügyész és csabai járási szolgabíró együttes jelentése nyomán annyit kijelenthetek, miszerint a vizsgálat során az alanyi és tárgyi tényállás a vádlók és vádlot­tak ellenkező vallomásaiból részrehajlatlan tanuk hiányában megállapítható nem volt, nemkülönben a vizsgálatról felvett és vélem másolatban köz­lött jegyzőkönyv alapján kijelenthetem azt is, miként a vizsgálóbizottság meggyőződött arról, hogy a Stern korcsmájában elkövetett czivako­dás és verekedéssel csupán a katonai hatóság alá tartozó egyének vádolhatók. Ezeken kivül kö­telességemben áll jelentést tenni arról is, hogy a Csabán állomásozó század tisztjei és legénysége ellen tett ujabb feladás folytán a cs. és kir. had­ügyminiszter ur által külön hadbírósági vizsgálat rendeltetett el, melyről a hadbírósági vizsgáló küldöttség által értesittetvén, a járási szolgabírót a kívánt adatok és felvilágosítások közlésére, s a megyének a vizsgálatnál való képviselésére uta­sítottam; kinek jelentése szerint a minden kö­rülményre kiterjeszkedő tüzetes vizsgálat már be­fejeztetett. 6. A szeghalmi járásban Simay János le­mondása folytán üresedésbe jött csendbiztosi ál­lásra főispán ur ő méltósága által Kálló Antal aradi járási csendőrvezető neveztetett ki, a ki ezen állomást a törvényes eskü letétele után el is foglalta. Végre 7. Tisztelettel jelentem, hogy a hernyók és kártékony rovarok kiirtásáról szóló 70.—1873. bgy. szabályrendelet alapján az őszről fenmaradt hernyófészkeknek február havában leendő lesze­detésére és elégettetésére a járási szolgabirákat és Gyulaváros polgármesterét figyelmeztettem. B.-Gyulán, 1880. február 8. Jancsovics Pál, alispán. Külföldi hirek. * A bolgár kamara mahomedán képviselői emlékiratot fognak benyújtani a kamarához, bol­gár hitsorsosaik helyzetének és azok óhajainak megismertetéséről. — A bajor hadügyminisz­ter beadta lemondását, és nem hajlandó azt visz­szavonni. — Corti grófnak, olasz nagykövetnek közvetítése a porta és Montenegro között meg­hiúsultnak tekinthető. — Az orosz kormány Podolia kormányzóság és Orosz-Lengyelország déli részeiben, Gácsország északi határánál uj vasutak építését rendelte el. — Kabulban ta­lált papírok az India elleni invásio teljes tervét tartalmazzák. Oloszország kötelezte magát segély­adásra, s Afghanisztánnak odáig érte a Laboréig terjedő területet s az összes zsákmányt. Fővárosi hirek. * A „Függetlenség" czimü lap szerkesz­tésétől líennann Ottó visszalépett, s Verhovay felgyógyulásáig a szerkesztést Hoitsy Pál vette át. — Verhovay állapota már annyira javult, hogy már sétakocsizást is tehetett a városban. — A király megengedte, hogy Riotschís Arnold budapesti gymnasiumi tanuló által szerzett indu­lót Mária Valéria főherczegnő elfogadja és a ne­vezett tanulónak 100 frtot utalványoztatott. Különfélék. * A salgótarjáni póstát még a mult év vége felé rabolták ki, s e végett az ottani pos­tamesternő hivatalától elmozdittatott. A napok­ban történt az, hogy egy 300 frtot tartalmazó levél érkezett oda, melyben egy rablófőnök azt mondja, miszerint nem gondolta ő azt, hogy rab­lása folytán egy családot kenyerétől foszt meg, azért az elrablott pénzből 300 frtot küld vissza s igéri azt, hogy a többit is rövid időn át meg fogja küldeni — Egy halasi menyecske ele­venen akarta látni Blabánét s e végből fel ment Budapestre, és ott midőn már néhány nap óta nem sikerült látni Blahánét, beállít a színház felügyelőjéhez és esdve kérte őt, hogy nyújtana neki alkalmat a kivánt nőt megtekinthetni. Épen a „szomszéduram kakasát" próbálták és igy a menyecskének kedve telhetett Blahánó asszony megtekintésében. Blahánénak megsúgták a me­nyecske szive kívánságát, s nyájasan hozzá megy és mondja neki: Hát lelkem, maga engem eleve­nen akart látni.'' — Igenis nagyságos asszony... ez volt legnagyobb kívánságom. — No hát néz­zen meg jól galambom!... Ezzel megszoritá a kíváncsi menyecske kezét, a ki nyájas beszélge­tés után elégedetten visszautazott Halasra. MEGYEI HIREK. — Folyó hó végéig lapunk kiadóhi­vatala teljes számú példányokkal folyvást szolgálhat. Ötször hetenként megjelenő la­punk előfizetési dija egy évre 8 frt; fél­évre 4 frt; negyedévre 2 frt; febr. és márcz. hóra 1 frt 30 kr. B.-Csabán, jan. 24-én. A kiadóhivatal. — Dr. Luther Márton kis kátéja, az ágost. hitv. evangelikus népiskolák számára sajtó alá adta dr. Sz éberé nyi Gusztáv bányake­rületi szuperintendens. „Hivataloskodásom kezde­tétől fogva — irja előszavában — minden alkal­mat megragadtam gyűléseinken, körleveleimben s egyházlátogatásaimnál arra, hogy Luther Mártor kis kátéja, népünk s tanulóifjuságunk e kis bib den lehetséges, lia az ember akarja; hanem te...' — „Nem, nem édes fórjecském, te bizonyosan féved^z! Mikor én azt moudom, hogy ezt nem tehetem, akkor ez meggyőződésem. Én tudom, h'»gy ez hibám, de talán egyedüli hibám. Vagy mással is vádolhatsz engem kedves Ede?* — „Nem Helena, nem. Te igen példás nő vagy : gyöngéd, figyelmes férjed iránt, gondos, és a társas életben szeretetreméltó." — „Pszt, — elég kedves férjecském, ne pi­ríts meg; azt tudod, hogy egyedüli törekvésem téged boldogitaui és azért azt az egyetlen kis hibát elnézheted. És Helena melegen foná Ede nyaka körül karjait, forrón megcsókolá férjét. — Mit tehetett Ede a kedves teremtéssel ? Szorosabban öleié keblére s ajkait, homlokát, szemét elboritá csók­jaival. — Boldogan kelt fel és távozott Helena, mint mindig a családi kis szóváltás ilyen fordu­lata után. Ede festő volt. Neve a történelmi és arczkóp fesztészet terén jól ismert, jól is folyt dolga nősülése óta, soha anyagi szükséget nem szenvedett, bár Helena egy tekintélyes hivatalnok finoman képzett s kissé elkényezteti leánya nász­hozományul semmi vagyont sem hozott. Nejének „egyedüli hibája" mégis bántotta őt, s egy titkos sejtelemtől mely azt sugá neki, hogy ebből a végzetteljes „én nem tehetem"-ből még valaha szomorú következmények jöhetnek létre, sehogy sem tudott szahadulni. Gondolkozott, gondolkozott s szétnézett a csinos kis szobában, mintha gon­dolatainak valami külső támpontot akarna találni. Szeme a zongorán akadt meg. Helena szenvedé­lyesen és ügyesen zongorázott; gyakran kedvre derité őt játéka és éneke áltál. Ede egyszerre felugrott s a zongorához lépett, egy eszme villant meg agyában. Csöndesen felnyitá a zongorát, elő­vette a hangoló kulcsot és egy hurt egy fél hang­gal lejebb hangolt. A zongorát aztán ismét be­zárta mintha misem történt volna. Este vacsora után Helena, mint rendesen a zongorához ült Ede kérte, hogy énekelje el kedves dalai egyikét Helena megcsókolá férjét, a zongorához ült éi egy kis előjáték után megeredt kedves hangja dalolt és a dalban egész lelkét látszék kiönteni Mindjárt az első versszak után aztán elball gatott s álmélattal vette le ujjait a billentyűkről — Mi baj ? — kérdó Ede látszólag cso dálkozva. — Mily csodálatos hangzavar! válaszolá He lena — s te nem vetted észre ? — De igen, igen. — Nos lám, valóban. Vár csak mindjárt megkeresem azt a hamis hangot. í ujjaival kezdó egyenként nyomogatni a billen tyüket! — Itt van la I — Ne bántsd hadd maradjo monda Ede egykedvűen. — Hiszen van ott mó elég jó hang, egyetlen lehangolt hur miatt csa nem vagy kénytelen elhallgatni ? Helena fejér kulcsolta kezeit.

Next

/
Thumbnails
Contents