Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-08-31 / 90. szám

VI. évfolyam. 1879. 100. szám. B.-Csaba, szeptember 90-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmu lap. Megjelenik hetenként háromszor : vasárnap, keddi (féliven) és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyeg szám ára 10 kr. A keddi szám ára : 5 kr. kapható Biener B. és Urünfeld J. kereskedő uraknál, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyílttériben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hiv»talba?i, Biener B. urnái ós a nyomdában, vidéken mindek postahivatalnál 6 kros postautalványnyal. Az uíczák locsolásának haszna. Az utczák locsolásának hasznáról szólva, önkénytelenül eszünkbe jut az embernek „egészsége," mint olyan, mely az embernek legdrágább kincse, a melyre épen ezért legtöbb gondot forditani minden egyes embernek legfőbb kötelessége. Ámde vannak bizonyos dolgok, bizonyos körülmények, melyeket egyes ember a saját erejóbGl le nem győzhet, és épen azért kell azokat közös erővel megtenni. Ilyen például egy város utczáinak locsolása is. Ezt egyes emberi erő nem képes végrehajtani, ez tehát közös erővel lenne végrehajtandó. Tagadhatatlan tény az, hogy a pornak beszivása nagy mérvben kártékony hatású még az erősebb testszervezettel biró egyéneknél is a mellre, a tüdőre s nem kevésbé pedig a szemre is, pedig mégis kénytelenek vagyunk az utczákon járni-kelni és a pornak beszivása által egészségünket nagy mértékben koczkáztatni. A bajt tehút megelőzni, vagy ha már meg van, azt orvosolni, magunktól eltávolítani kötelességünk, s ezt könynyen elérhető az utczák locsolása által. Tudjuk jól, hogy leginkább azok közt, kiknek módjában lenne ezt cselekedni, sokan vannak olyanok, a kik ezt költségesnek tartva, kivihetetlennek mondják, pedig ezen urak nagyon csalódnak. Mert hiszen ott van a sok községi kocsis, kik sokszor elalusszák a napnak 2/

3 részét, ezekkel könnyű lenne azt végrehajtani, csak egy kis akarat kell hozzá. Vau minden községnek elég igavonó jószága, és tűzoltáshoz való felszerelvénye, nem olyan nehéz lenne tehát nyári poros napokon a hordókat vizzel megtölteni és legalább a főbb utczákat, a hol a közlekedés legnagyobb, naponként egyszer vagy kétszer a község kocsisai által meglocsoltatni, és el lesz érve a czéi. Nem leszünk kénytelenek oiy gyakran orr és száj bedugva menni akkor, ha épen véletlenül egy kocsi hajt el mellettünk, és az utczák poiát kegyetlenül felkavarva, azt szemeink közzé és tüdőnk belsejébe szórja. A közrendészet bizonyos kötelmeket szab a hatóságok elébe, nemcsak a rend és csend s a vagyonbiztonság tekintetében, de ugy tudjuk a közegészség tekintetében is. Jóllehet ugyan, hogy épen a pornak beszivása által a közegészség némelyek felfogása szerint nincs épen olyan nagyon veszélyeztetve, de azért bizony ez által is sokaknak egészsége koczkáztatva van, mert hogy a por beszivása a nellre és a szemre nem jó hatással van, az határozottan konstatált tény. Az orvosi tudomány bizonyára számtalan esetet birna felmutatni olyant, a melyek által állitásunk megerősítést nyerne. Tegyenek e tekintetben megyénk községeinek elöljárói is előbb valamit, aztán többel, ós hassanak oda az egészségügyi bizottságuk, hogy az utczák locsoltatása elrendeltessék. xy. — Ipolyi püspöknek a magyar hadseregről tartott értekezését külön czikkben fejtegeti a „Presse." Elmondja e lap, hogy Magyarországot még sokan az érthetetlenjségek országában tartják. A czivilizált nyugaton máshol a kulturharcz dühöng és megnyirbálni iparkodnak a klérus kiváltságait, c»ak Magyarországban uralkodik tel es béke az egyház és állam közt. Máshol panaszkodik a katholikus klérus az államhatalom ellen, Magyarországban azonban értelmesen és jó szántából illeszkedik a törvényhozás intézkedéseihez, sőt főpapjainak szájával hirdeti beleegyezését. E jelenség fejcsóválásra adhatna okot, ha nem lenne oly könnyű kimagyarázni aü. A hol jó hazafiak a püspökök, ott a hazafiak is jó katholikusok, és a hol szabadelvű érzékkel viseltetik a püspöki kar időnk követelményei iránt, ott semmi oka sines a liberalizmusznak átlépni a jelenkor aktualis és praktikus szükségleteinek határát. — A nNorddeutsche Allgemeine Zeitung* jelenti, hogy a külügyminisztérium államtitkárává magyar embert fognak kinevezni abban az esetben, ha német lesz a külügyminiszter, és azt irja, hogy ez állomásra Kállay Béni van kijelölve. — Prágából jelentik, hogy ő felsége teljes megelégedését jelentette ki a trónörökös rendelkezései fölött, a melyeket a hadosztályi gyakorlatok alkalmával tett. Méhészet. Felhívás az országos méhészeti egylet megalakítása tárgyában. (II. közlemény.) Az országos méhészeti egylet, a legkitűnőbb elméleti és gyakorlati szakférfiak közreműködésével egy jól szerkesztett szaklapot fog kiadni, melyet az egylet alapitó és rendes tagjai ingyen fognak kapni, — hogy ez által minden ügybaráttal megismertesse mindazt, amit az elmélet ós gyakorlat a méhészét terén időnként ujat, czélszerüt, és hasznosat felmutatni fog. Továbbá az egyletnek egyik legelső feladata leend, hogy A M ín&íU. Egy elzüllött élet. (Rajz.) Irta: Mészáros István. (Folytatás.) Valódi nevemmel visszatértem Erdélybe. Most végre igaz uton a magaméba juthatok, hol nyugodtan élhetek, mert sokszor, — nagyon sokszor megutáltam már ezt a pályát. Kis falunk nem messze Kolozsvártól, sokkal szebb, üdülőbb szinben volt, mint azelőtt. A sebek begyógyultak. A romok felépültek. Elmentem a helység házához. Uj emberek fogadtak. — Megtudtam, hogy az önvédelmi harezban az oláhok felgyújtották a falu nagyrószót, a helység háza is a lángok martaléka. Menteni csak az életet, de ezt is alig lehetett. Minden iromány elhamvadt. Minden megsemmisült. Megsemmisültem én is. Tudtam jól, hogy vége mindennek. Le kell mondanom örökre ... Örökre I De legalább felkereshettem nagybátyámat. Nem volt életben. E yetlen egy leánya volt ; a kiért mindent áldozott, a kiért megrövidítette unokaöcscsét, s megcsalta édes bátyját, s megbántá emlékét; nagyon boldogtalan szerencsétlen házasság, testi lelki bu nagyon megtörték. Meghalt ő is. De azért mégsem lehetett joga tulajdonomba lépni. Törvényesen minden reá volt írva. Oh, az a szövétnek, vagy forgács, mely irományaimat elégette, elhamvasztá minden örömemet, reményemet a jelen és jövőben ! Nagyon elvágytam a körből, melyhez a körülmények lánczolának ? Nagyon biztou ringatóztam igazságom érzetében ? Nagyon merész álmakat és fényes ábrándokat alkottam magam-nak ? íme — nagyon végtelen nagyon csalódtam az igazságban ; nagyon, hirtelen szétdőltek légváraim ; nagyon hamur vissza kellett térnem az elhagyott pályára. Már nagyon megszoktam. Észre se vettem, milyen erős kapcsok fűznek ho/zá. Nincs képzete más egyébnek erről, mint a színésznek ! De előbb gyávaságom büntetését kellett átszenvednem. Nagy betegségbe estem. A közkórházban ápoltak ingyen. Éjszakáimban lázas álmák gyötörtek. Mintha atyám árnya kelt volna fel sírja éjjeléből átkozva gyávaságomért, hogy megtagadtam nevét. Majd halvány ifjú ember keresett föl álmaimban. Sohasem láttam őt, mégis jól ismertem. Üvegíényü, bágyadt szemei, fehér átlátszó ajkai keményen vádoltak, mert megloptam nevét. A rongyok lebegtek rajta, s vézna keze is, mint valami foszlány csüngött alá. „Megloptad nevemet" szólt az éj csendében — „viseld is azt terhével ; légy oly megvetett, eltaposott féreg, mint az, ki e nevet jogosan viselte . . ." Aztán szétfoszlott az árny. A válság beált. És követte a gyógyulás. De a himlő nyomokat hagyott arezomon. Bár el szórtam, de mégis ott rémlenek, mint egy elpusztult temetőben a bedőlt sirgödrök. Hanem azért még számot tettem. Sőt este a festéktől csöppet sém látszott. Különben nappal is alig. Itt kezdődik a harmadik felvonás . . . Mert öt felvonásu tragédia az én történetem. A negyedik most jár vége felé. Az ötödik is megjön nemsokára ... Az utolsó jelenet dekoráczióját előre látom. Jeltelen sírhant tövis, fülepett . . Nem, nem jeltelen ; kis kereszt lesz tán rajta. A függöny felgördült . . Már tudniillik a hatvanas évek elején Aradon, hol én szerződve valók, mint másodszerelmes. Felgördült ós én eljátszottam szerepemet. Tapsoltak. Sőt meg is koszorúztak. (Ezzel egy hervadt babérkoszorút vett ki motyójából, melyről törődött fehér szalag csüngött alá.) — Hej! tekintetes aram, az volt a szép idő 1 Minden magyar volt: a szív, a lélek, a nyelv, az öltözet 1 Az én kedvem is megjött. Nagyon bele találtam magamat ebbe az életbe. S mintha szerencse csillagom is feltűnt volna, hogy valódi nevemmel szerepeltem. Kibókitóm a holt szinósz árnyát. Visszaadtam nevét egy sírkereszttel. Az első jutalomjátékom jövedelméből csináltattam egy vaskeresztet — annak sirjára, kinek nevét egy hosszú évtizeden keresztül bitoroltam. [Folyt, köv.]