Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-07-10 / 68. szám

VI. évfolyam. 1879. 7 2. szám. B.-Csaba, j i ilius 10­án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor : vasárnap, kedd (féliven) és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bér­mentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. • Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Ejjyes száin ára 10 kr. A keddi szám ára: 5 kr. kapható Biener B. és Grünfeld J. kereskedő uraknál, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Jíyllttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. < Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. ur­nái és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Előfizetési felhívás „Békésmegyei Közlöny" czimü politikai, társadalmi, hetenként B.-Csabán háromszor megjelenő lap hatodik évfolyamá­nak második felére. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve : Félévre : .... 3 frt. Negyedévre: . . I frt 50 kr. Egy hóra: ... I frt. Az előfizetések vidékről legczélszeriibben posta­utalvány által eszközöltetnek. Helyben a kiadóhivatalban, Biener 8. és Grünfeld J. uraknál lehet előfizetni. Hirdetések jutányosán eszközöltetnek. Az iparosok kon^reszusa. ii. Mult czikkünkben az ipar fejlesztése és eme­lése érdekében, Steinacker Ödön indítványa fon­tosságát fejtegettük röviden, azon meggyőződé­sünknek adván kifejezést, hogy hazai iparunk csak a kézmüiparosok szellemi fejlődésével ha­ladhat előbbre és érhet el a többi kulturállamok magaslatára, miért az iparoktatást szigorral alkalmazni a legszükségesebbnek állítottuk. Természetes, hogy ezzel dr. Gaal Jenő más irányú fontos indítványának üdvös hatását, mely a társulás által érhető el, kétségbe vonni épen nem volt ezélunk, sőt határozottan kiemeljük a társulásnak ugy a társadalom, mint az iparra, ugy anyagi mind erkölcsi rendkívüli hasznát. Biztos az, hogy az egyénileg elszigetelt kis tőke és munkaerő, a szövetkezés által sokszoro­san fokoztatik és az ilyen testületek tagjainak szolidaritása biztosítékot nyújt az üzlet szolidsága és versenyképessége iránt; mert a tagoknak közös érdekalapjok lévén, önbecsérzetök szorga­lomra, takarékosságra ós becsületességre sarkalja őket — jól tudván azt : hogy minden társulás csaK kifogástalan erkölcsi alapon nyugliatik biz­tosan — és szorgalom s takarékosság által in­dulüat csak virágzásnak, mivel pedig ez igy áll, túlzás nélkül vallhatjuk az ily társulást : önmi­velődési intézménynek is, hol minden tagnak erkölcsi érzete, szellemi tehetsége és technikai ügyessége a legelőnyösebben fejlődik. De mert bármely társulat, szövetkezet stb. sikeres műkö­déséhez az egyes tagok bizonyos fokú szellemi fejlettsége elengedhetlenül megkívántatik, azért fektettünk oly nagy súlyt az oktatásügyre, hogy ez uton a kívánt szellemi fejlettség elérhető legyen. Az oktatásügyet vegye tehát erős kezébe a kormány, támogassa egész odaadással az iparosok nagy osztálya. Hogy azonban azon aránytalan harcz kimenetele mérsékeltessék, mely a nagy és kis tőke közt ez utóbbi hátrányára oly ijesztő alakban folyik, hogy a harcz kimenetele lehetőleg egyenlővé és kár nélkülivé tétessék, a társadalom hivatott tagjai, a kisiparosok tömege erélylyel karolja fel a társulás üdvösnek bizo­nyult eszméjét. Az ipartársulatok főleg igyekezzenek vagy maguk erejéből vagy több egy községi ipartársu­latokkal, esetleg a legközelebbi szomszédközségek ipartársulataival szövetkezve alakitani: 1) Kisipari bankot, előlegezési és hitelegy­letet (Vorschuss und Kredit-verein), hogy köny­nyü ós olcsó hitelt nyerjenek és a tőkegyűjtés által részint takarékosságra ösztönöztessenek, ré­szint anyagilag jövőjöket biztosithassák. 2) Nyers anyag és raktározó egyesületet, hogy a nagybani bevásárlás által a nagy tőke előnyeiben részesülhessenek, és hogy a készítmé­nyek a közös iparcsarnokbaa kiállítva elárusitas­sanak; miáltal a nagy ipar előnye éretik el s az iparos az árulás által másként elvesztegetett időt nyeri meg ujabb termelésre. 3) Közös termelési egyletet, hol több kis iparos bizonyos készítmény közös erőveli előállí­tása szövetkezik közös koczkázat mellett. Ezáltal a termelés minőségeben ós mennyiségében nagy előnyöket nyújtó szakszerűség ós helyes munka­felosztás áll be. Van számtalan ilyen természetű társulat, szövetkezet egyesület melyek erkölcsi és anyagi haszna kiszámithatlan s mint egy-egy fontosabb teendőnk, mint ezen eszmét, amint azt a gyön­gyösi Veinberger Soma is igen helyesen megje­gyezte, hirlapi czikkek, röpiratok és iparosaink körében gyakran tartandó népszerű felolvasások által terjeszteni, az iparosok vérébe beleoltani, hogy igy aztán iparunknak biztos jövőt teremt­hessünk. Körösparti. — Tirnovából jelenti a „Neues Wiener Tagblatt", hegy a szilisztriai, ruszcsuki nikápolyi és viddini orosz katonai intendaturákat jul. 6-án föloszlaták, a melyek meg is szüntették működésüket. A fejedelem es­Báró Wenckheim Béla. •9BHsn^B!i!£B3i Wenckheim Béla 1811. évi február 16-án született Pesten. Atyja Wenckheim József b. Aradmegye főispánja volt. Tanulmányait Pesten végezte kitűnő sikeirel; 16 éves ko'ában végezte a jogot s egy évvel később az ügy­védi diploma már kezei közt volt. Egyénisége már ifjú korában kiváló szerepre képe­sité. Az 1830 iki országgyűlésen ő volt az ifjúság köz­pontja és vezére. Ajánló külseje, társalgási képessége és műveltsége megkülönböztették őt társaitól. Az országgyű­lésről hazatérve az alig 20 éves ifjú a hivatali pályára lépett. 1831. október 26-án lett Békésmegye aljegyzője, mig 1832. október 25-én táblabíróvá nevezteted ki. Öt óv múlva ismét emelkedett. Megyéje 1837. ápr. 17-én Simái Kajetán és Wido vich Ferencz ellenében másodalispánná választotta s mint ilyfn a fenyitőtörvényszéken elnökölt egészen 1839 ig, midőn egyhangúlag Békésmegye országgyűlési képviselő­jévé választatott. A fiatal ember itt is kitűnt. Az 1840. országgyűlésen a büntető és javító rendszer kidolgozására kiküldött országos választmány tagjává neveztetett ki — oly férfiak közé, mint Deák Ferencz, Klauzál, Zsedónyi, Pázmándy, Bezerédy, Beöthy, Palóczy stb. 1848-ban Békésmegye főispánjává ós István főlier­czeg nádor főudvarmesterévé lelt. A forradalomban szintén résztvett, honvédzászlóal­jat szervezett, miért is a küzdelem lezajlása után azon­nal menekülnie kellett s külföldről csak megkegyelmez­tetóse után térhetet vissza. Működése csak akkor nyilvá­nult igazi áldásos voltában. A magyar társadalom sokat, nagyon sokat köszön­het Wenckheim Béla bárónak, ki Széchenyi korszaialkotó terveinek egyik legbuzgóbb harczosává szegődött s mind­azon nagy nemzeti intézmények létrehozója lett, melyek az ötvenes évek alatt születtek meg. A nemzeti kaszinó, a lóversenyek, a csákói vadásztársulat igen sokat köszön­hetnek az ő tevékenységének, mely bizonyára nem volt pillanatnyi nemes hév nyilvánulása, hanem igaz, hazafi­ságtól áthafott törekvés, mely nem lankadt el nála az utolsó pillanatig. Gyakorlati térre lépve a gazdasági esz­mék élénk pártolója lett; élénk részt vett Treforttal a békésmegyei gazdasági egylet létrehozásán, melynek most mindketten választott elnöke. 1861-ben ismét elfoglalta politikai diszes állását, megyéje föispánságát, s e minő­ségben újból vezére lett Békésmegyének. A főrendiházban foglalván helyet, Deák ismert föl­iratával szemben ellen'étes álláspontot foglalt el, hozzájá­rulván a főrendek föliratához, melynek szelleméhez illett az ő meggyőződése : a konzervatív, tartózkodó, minden­áron való békülékenység. De már a kiegyezést közvetle­nül megelőző időszakban mint Deák egyik leglelkesebb hívót találjuk, s a kiegyezés nagy müvében Wenckheim bárónak megbecsülhetetlen része volt. Tagja is lett azon­nal az Andrássy minisztériumnak, elfogadta a belügyi tárczái, melyet 1871. tavaszán Rninernek adván át, mint ő felsége melletti miniszter lépett Feszteíich György gróf helyére. Ez állást megtartotta haláláig, az Andrássy, Ló­nyay, Szlávy, Bittó s Tisza minisztériumban. Különösen képessé tette ez allásra a felség személyes rokonszenve, igazi udvari egyénisége. Wenckheim Béla báró a királyi ház bizalmának számos kitűnő jeleivel találkozott. Midőn az 1875-iki fúzió létrejött, Wenckheim mi­niszterelnökké lett, eredeti hivatala megtartása mellett. Nemes egyszerű jellemét fényesen igazolja az a körül­mény, hogy miután a fúzió eszméjét az ő népszerű és rokonszenves személye is eléggé megszilárdította s a ka­binetben beállott a megkívánt homogenitás, Wenckheim báró ismét visszalépett a rá nézve terhes állástól, a mi­niszterelnökségtől s maradt, a ki volt. A legrokonszenvesebb ós legtiszteletreméltóbb egyé­niségek egyike száll vele sirba, a hazai sport egyik ha­talmas támogatója, a női köiők kedvencze, az előkelő társasélet kiváló alakja, a hazai intézmények lelkes pár­tolója, a szegények gyámolitója, irodalmunk és művésze­tünk legodaadóbb barátja. A legmagyarabb táncz, a „csárdás" az ö nevéhez fűződik, valamint személye körül az adomák egész tárháza képződött. Baráttól, politikai ellenségtől egyaránt megs'ratva hunyta be a feledhetlen férfiú örök álomra szemeit. E,

Next

/
Thumbnails
Contents