Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-08-21 / 86. szám

Ví. évfolyam. 1879. 85. szám. B.-Csaba, augusztus 21-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY: Politikai, társadalmi, közgazdászati ós vegyes tartalmi! lap. ]Vi

egjeleixil$L hetenként háromszor : vasárnap, kedd (féliven) és ostitört öl^ön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Köziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér,^ Sehwarcz-féle ház, a postával szemben. Egryes szám ára 10 kr. A keddi szám ára : 5 kr. kapható Biener B. és Grünfeld J. kereskedő uraknál, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 2b kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyom iában, vidéken mindeu postahivatalnál 5 kros postautalvány nyal. Az erkölcstelenség fészkei. (V é g c.) Harmadik fészke a prostituczióuak a lakodalmak. J udjuk, hogy a lakodalmakba az egész család meg szokott hivatni, már mint faluhelyeken, és igy a gyermekek is. Ezek meghívottaknak tekintvén magukat, szabadságuk képzeletében próbálkoznak azt tenni, mit a vásott ifjaktól látnak s hallanak, sőt szinte érdemnek tartják, ha káromkodásban, kaczérkodásban társaik felett kitűnhetnek. Hogyne, hiszen azért mentek oda, hogy mulassanak. A bor foly mint a tenger. S hol a józan ész el van kábítva, ott a cselekedetek gyakran az őrültéi, nem pedig egy erkölcsi valóságéi. Hejh ! ha azok az öreg boglyakemenczék szólni tudnának, mennyi illetlen beszéd s cselekedet árulói volnának ?! S a köznép, illetve az apák megbotránkoznak benne ? Nem. Hadd mulassák magukat, hadd ismerkedjenek, gondolják magukban. S igy mind a korcsmai, mind a lakodalmi mulatságok mind megaDnyi szabadalmazott alkalmai a fiatalságnak az erkölcsiség rontására. Ide számithatjuk végre : A fonókákat mint megannyi légyottakat. Itt már a lakom ázások egy félig-meddig titkos neme is szerepel, mi a vesztegetésnek, pazarlásnak nyitánya Ugyanis : a fonókákat alkotó leányok többnyire anyjuk tudtán kivül hordják össze az enni- s innivalókat, s igy mintegy akaratjuk ellenére is igazolják, hogy: alkalom csinálja a tolvajt. S. mind e társadalmi ferde kinövéseknek mi a végeredménye ? Az elsatnyulás s a törvénytelen szülöttek ijesztő mérvbeni szaporodása. Megbotránkozva kell a cselédiartó gazdaszszoayoknak hallani a szolgálók szegődségének e csaknem legfőbb feltételét, hogy a cselédszoba ajtaja éjelenkint nyitva maradjon. Borzasztó ! Maholnap megérjük, hogy az ily leányok üzletét faluhelyeken is — a fővái osiak mintájára törvényesen keli szabályozni, illetőleg engedélyezni. Yagy tán az ár ellen úszni nem is lehet ? Tán nem is áll módunkban gátat vetni e társadalmi bajnak ? Egyesült erővel igen. Elsőben is a tanfelügyelőknek kellene jobban utána néz.ii az iskoláztatásnak s a hanyag iskoláztató szülék megbírságolásának A szüléknek meg lelkiismeretesebben kellene felügyelni gyermekeikre. Nem kellene ugyanis feledniök csak egy perezre is a gondos szülékre vonatkozó ama szentirásbeli szavakat : „imhol vagyok uram én és a gyermekek, kiket nekem adtál, nem veszett el közülök egy sem." Hát a község elöljárói nem tehetnének valamit ? Oh igen' sőt sonat. Ezeknek volna kötelességök megakadályozni, hogy iskolás, sőt iskolahagyott leányok kikre magukra is vigyázni kell, őrizzék a libákat. Szóval közös, fizetéses pásztor őrzésére kellene azokat bizni. A korcsmai mulatságokat pedig, melyek pénzpusztitók s erkölcsrontók szabályozni, az ott rendetlenkedő fajtalanokat ártalmatlanná tenni. Végre a fonókákat semmi szin alatt sem engedni meg. Remélem, hogy e fontos kötelességek teljesítésében e folyó évi junius 14-én az országgyűlés mindkét házában kihirdetett büntető törvénykönyv a kihágásokról kellő szolgálatot teend. S- habár keserű gyógyszerrel is, de hatékonyan fog javítani a kétségbe ejtő helyzeten. X Y Z. — A „Bud. Corr." szerint Andrássy gróf valószínűleg f. hó 21-én délután érkezik Bécsbe. Ugyanezen könyomatu lap megezáfolja azon hírt, hogy a kereskedelmi miniszter a jövő évre az eddiginél kétszer nagyobb összegű költségvetést szándéko/ik előirányozni. — A szegedi második választókerületben, mely Káliay Ödön halálával megürüli, a szegedi mai állapotok daczára is teljesen biztos kilátás van a függetlenségi párt győzelmére. — Az uj osztrák miniszterek holnap teszik le az esküt. Az első minisztertanács az eskűletétel után lesz. Prazákkal Taaffenek tegnap hosszabb értekezése volt. — Az uralkodó a „N. W. Abendblatt" szerint, holnap reggel érkezik meg Münchenből, a nélkül, hogy Ischlt érintené. Az Andrássy krizis néhány nap alatt megoldást nyer. Andrássy gróf holnap délután érkezik meg Terebesről. A válóperek. (G.) Nemrég egyik e megyében levő tekintélyes egyház lelkészi hivatalánál, egy ügyvéd ur a következő megjegyzést tette: „csodálatos ! de . . . megdöbbentően szaporodnak a válóperek." S habár nem mondott is többet hivatolt ügyvéd A „Disfiíp Eésj" tárcsája. A. lovarno. (Beszélyke.) Irta: Sz. J. III. (Vége.) — Ön még nem ismeri szivemet, én talán jobban ismerem az önét. — Hogyan értsem én e szavakat kedves Hedvig. — Oh Loránd, ha tudná, tia érezné az/, mi engem nyom, ha tudna ugy szeretni, mint én, ha tudni, hogy e szerelem égbe ragadná föl, vagy pnkoli tűzbe taszítaná le, mindkét esetben kitépné szivét, s vadaknak dobná áldozatul ; Prom^theusként sziklához lánczolná önnön magát és oh mily éjjí gyönyörrel, mily édes fájd ilommal nézné, mint tépi szivét, a keselyű, — s ha igy sziv nélkül élni tudna, ugy ön képzelné magát a föld legboldogabb teremtményének. — Hedvig ! mily irtóztató szavakat kell öntől hallani, kitől tanulta ezt ? Van-e a természetnek nagyobb remeke, ékesb müve, mint az, midőn az emberi kebelnek szivet ajándékozott, oly szivet, mivel isteníleg lehet, szeretni, ördögileg gyűlölni, oly szivet, oly keblet, mivel a sors csapásait el lehet viselni. — A sors csapásait nyugodtan lehet viselni — ismétlő lehangoltan, de mintegy gunymosolyljal Hedvig •— önnek nincs igaza ; — de nem, mégis hitelt adok önnek : példa vagyok reá én. — Ön!? — Igen én. — Oh beszéljen kérem, ön nemes, s szilárd jellemű ; oh beszéljen, — Eh, de mit beszeljek önnek Loránd, ez egyedül az én sorsom. — Nem, Hedvig sorsa az enyém is ! Minden szavát, mint szent igét hallgatom s őrzöm szivemben. — Nem, nem ; nem merem elmondani, mert.. — Mert? — Ne várjon szót tőlem Loránd. Gondolja meg, hogy én csak egy lovarnő vagyok. — Oh Hedvig — szólt Bauer hevesen — mit törődöm ón az emberekkel, mit a világgal; ne lássak élő lényt, soha se lássam a mennyet fénylő csillagával, ne szivjak én levegőt soha : remek nekem ön, menny nekem isteni arcza, szemeiben ragyognak előttem az ég milliárd csillagai, csókleheletei megadják nekem az éltető léget; — oh, mondja Hedvig kell-e nekem több ennél ? — Loránd, kérem, beszéljen nyugodtabban ; felhevült szerelme oly zavakat csalnak ajkira, miket későLb maga is megbánna. Én esküszöm önnek, hogy ön engem nem szerethet, és nem i-; s/abad szeretnie. — Kedves Hedvig, nem egy érzelgős ifjú áll önnel szemközt most; szerelmem bensőmben mélyen gyö keret vert, miut igaz gyöngy a tenger mélyében. — Szerelmem nem szalmatüz. Oly igaz szerelmem, mint Isten szava, oly hü, mint angyalok Istenhez, s oly végnélküii, mint Isten jósága. — Kedves Hedvig ohajt-e ennél többet. — lm itt térden kérem Hedvigem, ha van számomra egy kevés hely szivében, e helyet töltse be a én szerelmem, hallgassa meg esdő szavaim, s fogadja el Majánlt kezemet. — Szavai bűvös varázserejének — szólt bevüllebben Hedvig — nem tudok ellent állni ; nem titkolhatom továbbra viszont szerelmemet, de érzem e szerelmem, halálom. Én jobban imádom Loránd, mint sok ember imádja istenét, — szerelmem nagyságát ajk ki nem tejezbeti,' ezt'-caak érez'aeti ; „a mit érzünk az miénk, csupán csak az." Oh fogadjon el keblére, érzem ez első s utolsó'szerelmem, de talán utolsó szavam önhöz, meit . . . mert ... ón. Ezzel Hedvig eszmélet nélkül hanyatlott Bauer karjaiba. * * Másnap kora reggel Bauer hálószobaajtaján erős kopogtatás hallatszott, Bauer engedő szavaira a jövevény benyitott, s egy levelet nyújtott át, melyben tudomására hozatik, hogy Hedvig megőrült azon felvilágosítással, hogy még a helybeli kórodéban gyógykezeltetik. Bauer a levelet kiejté kezéből. Futot^ a kórodába. Hedvig mint veszélyes őrült egy kis czellába volt elzárva, szemei beestek, arcza halvány, nem is volt képes lábain megállani, egy rozzant nyugágyon íeküdt. Bauer egy félretolt reteszen sokáig nézte Hedviget, többször szólította is, de Hedvig mozdulatlanul feküdt, inig végre Hedvig egyszerre felállott egy óriási kiáltással Loránd nevét hallatta, — ezzel élettelenül esett vissza á yára. Bauer nagyszerű pompával temetteté el Hedviget. Az öreg Csingham is zokogott ravatalánál. Bauer néhány hó múlva, fájó megtört kebellel hagyta el állomását, s egy igen messzeeső vidékre telepedett .le, de megfogadta, hogy örökösen nőtlen marad. Történetünk valódiságául D . . . város temetőcskéjében egy kis kőker^szten e következő megható szavakat olvashatjuk : „Itt nyugszik Hedvig a lovar, kit soha netn feled testvérbátyja Loránd.