Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-08-10 / 81. szám

VI. évfolyam. 1879. 81. szám. R.-Csaba, augusztus 10-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmu lap. Megjelenik lietonls-éxxt háromszor : vasárnap, l^edcl (féliven) és osütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára : 5 kr. kapható BienerB. és Urünfeld J. kereskedő uraknál, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái ós a nyomdában, vidéken mindeu postahivatalnál 6 kros postautalványnyal. Egy kis politika. n-. Valóban, a lassanként de fokozatosan végbemenő politikai események keserű kenyérré teszik az ellenzéki zsurnalisták foglalkozását. Örökké jósolni a kormányra nézve kellemetlen, az országra nézve ártalmas dolgok bekövetkezését, s aztán a megtörtént tények által örökké dezavuáltatni! Oly sors, melyet nem óhajthat magának a kegyes. A belpolitika tekintetében is megkísértették ugyan ellenzéki hírlapíróink feketén látó jóslataikat, de különösen a külpolitika az, melynek gyalázását mesterségszerüen müvelik, s természetes, hogy épen ezen a téren is aratják meghazudtolási babéraiknak legnagyobb tömegét. Van is az ellenzéki zsurnalistika birtokában sok ily babér, de melyet — egy Csokonay-féle élez szerint, mind odaadhatnak akár egy — babért! Jósolták többi közt, hogy Andrássynak Tisza által pártolt s elősegített külpolitikája voltaképen nem egyéb, mint elősegitője az orosz terveknek s czélja egyéb sincs, mint az orosz politikának tett jó szolgálatai fejében kompenzáltatni magát Törökország rovására. Ez az ellenzéki állítás. S mit bizonyítanak a megtörtént tények ? Azt, hogy az Andrássy-féle politikának legsajátabb müve, a berlini szerződés, megnyirbálta becsületesen az orosz győzelmek bokros vívmányait s az orosz befolyást lassan, de biztosan kiszorítja eddigi működése hálás talajáról, a Balkánfélszigetről. Bizonyítják a tények, hogy ellenkezőleg ép oly faktumok nyernek hovatovább életképességben s biztos jövőre való kilátásban, melyek az orosz czélok megvalósulásának akadályát fogják képezni, így Bulgária szervezete minden inkább, csak az orosz czélok előmozdítója nem, Kelet-Rumelia állapota pedig folytonosan közeledik azon stádium felé, hol aggály nélkül konstatálhatják nevezett tartományban a szultáni tekintély újra érvényesültségét. — Aleko pasa nem irtja ugyan tüzzelvassal a rumelista bulgárok nagybulgár aspiraczióit; mérséklete, tapintata azonban kétségtelenül eddig is nevezetes eredményt bir felmutatni a bulgár szenvedélyek elenyésztésében s igy teljes remenyünk van arra nézve, hogy Kelet-Eumelia szervezése megtermi az óhajtott eredményeket, a szultáni tekintély teljes föltámadását s az ottani népfajok kielégítését, mire nézve kezesség az európai felügyelő bizottságnak a kormányzó jó intenczióit előmozdítható s esetleges félrelépéseit megakadályozható hatásköre is. Jósoltak ellenzéki hírlapíróink, hogy Bosznia es Herczegovina okkupácziója örökös bonyodalmaknak kútforrása leszen monarchiánkra nézve. Nos e bonyadalmak az ellenzéki kormányaspiransoknak nagy lelki fájdalmára épen nem akarnak mutatkozni. A két tartomány szervezése folyik rendszeresen, a monarchia érdekeinek megfelelően ; a Törökországgal kötött konvenczió, a foglalt tartományok feletti szultáni szouverainitásnak elismerése külpolitikánkat egyrészt megmenté a neki inquirált hódítás miatti vádaktól, más részt pedig felruházta azt a jognak minden kellékével arra nézve, hogy e két tartományt megtarthatja s felhasználhatja addig és ugy amint azt a monarchia érdekében jónak tartja. A megjósolt bosnyák mozgalmak is kimaradtak, e helyett azonban látjuk az eddig folytonosan ágáló Szerbiának s Montenegrónak szokatlan meghunyászkodását. Hogy nevezetesen Szerbia jövendő vasutainak osztrák-magyar érdekben leendő építésére kötelezte magát, abban nevezetes része van boszniai állásfoglalásunknak, mely egy barátságos Szerbiára nézve ölelő védő kar lehet ugyan, de mely Szerbia hányakodásait könyörtelenül s vaskeztyüs marokkal le is >zorithatja. Ily kielégitők s hosszabb béke föntartására reményt nyújtók levén a követett külpolitika eredményei, természetesen csúfot vallott azon ellenzék

1 törekvés, hogy az n az uton sikerüljön vermet ásni Tisza Kálmán megbuktatására. Pedig hát minden ellenzéki machináczió kigondolásában s megvalósításában ez az örökös czél. S ha minden kötél szakad, kivinni akarják e czélt még botránynyal az ország jó hírnevének a világ előtt sárba tiprásával is. S szerencséjükre a bécsi rendjel-pör kapóra jővén, megcsinálták a rég áhított országos botrányt, melyben Várady Grábor is szerepelvén, az ellenzék diadallal mutat rá, hogy ez a Tisza párthíve s rá és pártjára háramlik vissza annak minden tette. S az ellenzék jelszava: minden áron botrányt — ós szinre hozatik a Zichy Viktor-ügy. Mi ez esetekről nem szóltunk, az ügy úgyis ment a maga utján, s remélhetőleg rövid idő alatt megérik annyira, hogy a higgadt, előítélet nélküli sajtó kimondhatja felette végérvényes Ítéletét. De addig is kétségtelennek merjük konstatálui, hogy valamint eddig a legelvakultabb ellenzéki böszültség sem merte megtámadni Tisza Kálmáu jellemét s megtagadni intenczióinak országos érdekekre való irányzódását, ugy nem fog sikerülni a legkitartóbb s legravaszabb ellenzéki fogásoknak sem a közvéleményt azon hitre birni, hogy ily egyes esetek Tisza kormányzatának szükségszerű kifolyásai lennének, mikor a közvélemény kézzelfognatólag bebizonyítva látja a tényt, hogy Tisza kormányzata épen a korrupezió korszakának vetett véget Magyarországon, a pénzügyi viszonyokat folytonosan rekonstruálja, az ország hitelét a külföld előtt rehabitálta s mindenekkel s az általa támogatott külpolitika által biztosított hosszabb béke segélyével szakadatlanul gyűjti nemzeti ós országos megerősödésünknek hatásos elemeit. Ily eredményekkel pánczólozva, a Tisza-kormányzat könnyen kiállja az ellenzéki ármánykodás nyilait ós cselvetéseit! A Jkésigycí Közlöny" tárcsája. A. lovarnő. (Beszélyke.) 1 r t a : Sz. J. I. Esti 8 óra vall. C. . . város közönsége siet egy nagyszerű előadásra, melyet Csinghám cárkusa „keresztül utaztában" ma este tartani kegyeskedik. Magam is, mint „műbarát" elmenók, bár előre tudtam, hogy a nagyszerűségnek byoma sem lesz látható, de ilyen kis vidéki városban kivánhalunk-e többet? Az előadás elkezdődött, a trombitásak veszettül futták, s a lovak taktus szerint futottak. Az első lovas neki eresztve kantárszárát, sebesen vágtatott a körben ; loíán több „kunsztot" produkált, s futása végével csakoly megelégedetten tapsoltunk, mint a főváros közönsége akár az öreg Szentpóteri, vagy Egressi játéka fölött. Majd később egy festőileg öltözött gyönyörű leányka jött ki a térre, utánna mindjárt egy jó telivér aranypej paripát vezettek, melyen a leány fog lovagolni. A nő első megjelenése viharos tapsra késztetó a közönséget, arczán erre egy finom mosoly lebbent el, s kissé meghajtva magát, Könnyedén szökött fel lovára. A leány körülbelül 18 éves lehetett, magas, sugár alak, arcza szőke piros, csoda szép fehér fogai, élénk, fényes sötét szemei ragyogók mint az éj csillagai, haja szép gesztenyeszínű mit fürtökben viselve, vállára s mellére omlanak alá, előhaja vékony karikákba fésülve homlokára hullott. Tagjai igen aranyosak s kerekdedek, s igy elmondhatjuk róla, hogy ö szép, igen szép. Öltözéke testszinü trikó két szál térdig érő penelyszinü szoknya, könnyed Isis czipö ; mellét merészen kivágott kéií selyem ruha födte, nyakán egy sor gyöngy. A zene csakhamar sebes ütenybe csapott át, s a ló is igy futott ; a leány ekkor felállott lován, meresz ugrásokat tön a leggyorsabb futás közben, majd leugrott majd ismét felszökött lovára, mig végre fél órai produkczió után megállitá lovát, leszállt, meghajtotta magát s távozni kóbzült. Ekkör a közönség még zajosabb tapssal s éljenzéssel fejezte ki tetszését, e mellett tömérdek koszorút, csokrot kapott jutalmul. A leány ekkor még szebb volt; arcza a nagy munkától kigyuladt, haja rendetlenül boritá el tiszta fehér homlokát, arczán itt-ott verejték-cseppek voltak láthatók. Végre összeszedte ajándékait s eltűnt. A többieket már nem figyeltük érdekkel, azt tudtuk, hogy a társulat már kiadta erejét. A leánykának nem volt több teendője, sokáig az öltözdében maradt, mig végre ő is a közönség között foglalt helyett. A nők mind öt szemlélték, mig a férfiak közül egynémely merészebbik szót is váltott vele. A nő legszívesebben egy huszár főhadnagygyal beszélgetett, kivel még reggel ismerkedett meg. E főhadnagyban B. . . . L. . . . t ismerém föl. A kaszinóban gyakorta összejövünk, igen jó lábon állok vele, és ugy látszik ö is rokonszenvvel viseltetik irányomban. — Igen derék ember, csak egy hibája van: szerfölött komoly, sőt tulzárkózott természetű. Mintha valami benső baj alatt szenvedne, mintha már-már teljesülve vélt szép reményében csalatkozott volna. Szóval ez embernek nagy lelki betegsége lehetett, mit titkosan magának őrizett meg. Ha férfiakkal beszólt, ritkán lehetett ajkán mosolyt látni, de most, mint látám, nőkkel szemben nem ugy viseli magát. Arcza most derült s gyakran egy-egy finom mosoly lebbent el rajta ós ugyanekkor a lovarnő hangos Kaczajt hallatott. Valóban jól mulathatnak. Az előadás véget ért, s mi — kis városiasan —, nyugalomra szállottunk. (Folytatás köv.)