Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-07-03 / 65. szám

„ BéKéSMBOYBI KÖZLÖKY.* 1870. 65. SZÁM. giil megemlítjük még, hogy ily tömeges részvét mellett e póttanf'olyam az államnak 25 ezer írtjába kerül. — A magyar orvosok és természetvizsgálók ez idei nagygyűlése alkalmából a főváros által kiküldött fogadási albizottság az állandó választmány több tagjával egyetemben a következő ünnepólyi ós szórakozási programmot állapította meg: Augusztus 27-én szerdán este ismerkedési estély a vigadóban, csütörtökön a nagygyűlés napján d. u. 3 órakor díszebéd, a Hungáriában (aláirás utján) este a nemzeti színházban operaelőadás teljes kivilágítás mellett; pénteken a közvágóhíd megtekintése és kirándulás Kőbányára, este népázinmüelőadás Blahánéval, népszínház teljes kivilágítása mellett, szombaton bál a Margit szigeten, vasárnap nagy kirándulás Kalocsára ós Visegrád vagy Gödöllőre, hétfőn pedig bucsuestély az állatkertben. — Szaporodnak a Szlávia seregei. A bolgár hadsereg (! ?) a szerb arniádia mintájára szerveztetik, állni fog pedig, ha nem fekszik 46,000 emberből, 4172 lóból és 96 lövegből, s e győzhetetlen sereg fővezére lesz disznósi Battenberg herczeg, a czár kegyelme folytán. Grof Károlyi Pista Orosházán. Magyarország legnagyobb faluja a legközelebb elmúlt héten érdekes és élvezetes események színhelye volt, a mennyiben gróf Károlyi Pista iparos congreszusi képviselőnk látogatása, műkedvelői előadás és az ezzel kapcsolatos tánczmulatság mind a mult hétre estek. Ha hozzá adjuk még ezekhez, hogy Krecsányi Ignácz kitűnően szervezett színtársulata naponkint gyönyörködteti a közönséget művészi előadásaival, méltán elmondhatjuk, hogy „sok jóban van nekünk részünk, talán ennyit nem is érdemlünk". De hagyjuk az elmélkedést, sokkal érdekesebb ennél gr. Károlyi Pista látogatása, beszéljünk erről. A Budapesten e hó elején megtartott iparos congreszuson az orosházi ipartársulatokat fentebb megnevezett gróf képviselte, ki Ígéretéhez képest f. hó 26-án lejött Orosházára s beszámoló beszédét ugyan az nap délután a községháza udvarában megtartotta. Az ismeretes „pohár köszöntő

1' szellemében tartott szónoklat annyira fellelkesítette a közönséget, hogy a szónok zajos éljenzések által többször félbe szakittatott. A beszámoló beszéd után a magas vendég tiszteletére, a színházban díszelőadás tartatott Ezután következett a közvacsora. A közvacsora meglehetős egyhangú volt. mert daczára Harsányi Sándor evang. lelkész nagyszabású toasztjának s a gróf által erre mondott lelkes válaszának, a kedélyek nem tudtak felmelegedni. Meglehet, hogy hatással volt erre a hűvös levegő is, de még talán az is, hogy hiányzott körünkből boldog emlékezetű kedves Torkos Károly bátyánk, ki nagymestere volt a közvacsoráknak, mert kitűnő humoros toasztjaival még a félholtat is felelevenítette s kedvre hozta. A gróf toasztjában megjegyzésre méltó hogy az országgyűlés íelső házáról beszélvén a többek közt ugy nyilatkozott, miszerint a mostani elemekből álló felsőház azért nem képes semmi nagyra, mert a kormány fekete serege agyon szavazza a legtöbb életre való indítványt. A társaság éjfél után 1 órakor szétoszlott. A színházban szombaton f. hó 28-án Szávics Irén, Kahn Hermin, Torkos Kálmán, Perger Elemér, Krecsányi Kálmán, Holczer István, Blau horn Jenő és Sulyok Béla műkedvelők közreműködése mellett „ Óh azok a férfiak" czimü színmű adatott elő. A előadás, egy némely műkedvelő ur lámpalázától eltekintve sikerültnek mondható, mert Szávics Irén k. a. és Torkos Kálmán, de különösen az első kitűnő kedves játékaikkal helyreütötték a két gyenge hiányait. A műkedvelői előadás után a fiatalság az „Alföld" szálloda nagytermében tánczmulatságot röktönzött s ezen inkább családias jellegű kitűnően sikerült mulatság, daczára a rendkívüli nagy hőségnek, éjfél után 2 óráig tartott, mely ideig szünet nem volt hanem szakadatlanul következtek egymásután: csárdás, polka, keringő, négyes stb. A tánczmulatságban a kisasszonyok közül résztvettek: Torkos nővérek P. Sz. Tornyáról, Reck Stephanie és Bácz Ilona Csorvásról, Szávics nővérek Szegedről, Gantner Irma Aradról, Rapcsák Irma, Simay Juliska, Sulyok nővérek, Székács nővérek, Kalmár Irma Orosházáról. Ugy tapasztaltuk, hogy a hölgyek jól érezték magukat s jól mulattak, mert tánezos volt elég. r. 1. Bírálat azon pályamunkákról melyek „az istáló/ási rendszernek leghelyesb módja felett" czirn alat a „békésmegyei gazd. egylet" által kitűzött pályakérdésre benyujtattak. II. 3. Komolyabb mű a „még az nem a legboldogtalanabb ember" jeligés. Ennek általános részét jónak mondhatnók s itt az irály is megütne a mértéket. De magát a tárgyat, — a nyári istálózást — mondhatni csak mellesleg érinti s mintegy felteszi, hogy eunek minden részletét a kis gazdák már mindnyájan ismerik. A lősulyt a ló és szarvasmarhatenyósztési útmutatásokra és ezen állatok betegségeinek ibmurtetéfére és gyógyítására fekteti; habár itt ismét azt kell hangsúlyoznunk, hogy az értekezésnek ezen része — mint állattenyésztési ós gyógyászati mü — igeu hiányos s korántsem áll ezen tudománynak mai sziuvonalán. A bevezetést kivéve irálya oly pongyola ós primitív, hogy azt a mai korban népnyelvnek már nem lehet tekinteni. Ennek megvilágositásául álljon itt egykét példa : „Annak bebizonyítására, hogy a lónak nem csak esze, hanem hozzá még becsületes szive is van"—felemlíti szerző tulajdon tapasztalásából a következő esetet: „Ugyanis egy időben vettünk egy birtokocskát s azzal együtt 3 lovat is. Ezek közt volt egy 22 éves Ruzsi nevű herélt ló. A lovakat gyenge állapotban vettük által K mint aféle uj gazdák, hirtelenében magunk sem láthattuk el ugy őket, mint kellett és szerettük volna. A mellett a íolytonos szántás s egyéb munka nyakunkon volt. Történt hogy egy szombat estve a szántásból haza jővén a kocsis, a szegény, fáradt és gyenge lovakat fogta ki az ekéből, miközben azt találtuk mondani: no szegény Ruzsi, tudom hogy most elfáradtál. S ezen szóra a már szabadon ott álló Ruzsi elkezdett ugrálni, tánczolni, jelenteni akarván ezzel a szegény ló, hogy ő még nem fáradt el s hogy ö rajta ne busuljunk, mert ő még több dolgot is képes elvégezni. 0 tehát nem csak megértett bennünket, de még nemes érzést is kivánt irántunk tanúsítani." Továbbá : „Valamint az egész emberi nemzetnek szükségei, vágyai, czéljai többfélék s valamint a föld fekvése az éghajlat külömböző, ugy az állatok fajai is külömbözők lévén, nagyon világos, hogy a szarvasmarha fajok is sokfélék." 4. Szintén komolyabb tanulmányt árul el az .Elmélet és gyakorlat" jeligés pályamunka. Áronban itt a helyesírás és a logikai egymásután pongyolaságán felül van kifogásunk érdemileg is. A teljes istálózásnak oly nagy barátja, hogy a hollandi marhát ajánlja tejelésre, a belga istálót részletesen leírja; de a mi viszonyainkat nem látszik ismerni, mit vetésforgása bizonyít leginkább. Mig az imént felemiitett mű-irója leglőkópen lótenyésztő, ugy ez meg csakis szarvasmarha-tenyésztő. Értekezésének keretébe okvetlenül fel kellett volna vennie a legeltetést is, melyet a mű egészen ignorál. Van itt az Alföldön elóg gazdaság, melynek kisebb nagyobb része szántófölddé át nem alakitható szikes legelőből áll, az ilyen gazdák vajmi keveset tanulhatnak, vagy is inkább vajmi keveset alkalmazhatnak sajátos gazdaságokban mindazon tanokból, melyek egyedül a nyári istálózást tárgyalják. Ilyen gazdáknak meg kell mutatni

| hogyan történjék az okszerű legeltetés esetleg kapcsolatosan az istálózással, — hogyan kell az úgynevezett vak szikes foltokat begyepesiteni stb. 5. Még legjobban látszik ismerni az alföldi viszonyokat a .Trágya a lelke a jó gazdálkodásnak* czimü pályamű s alakilag ez közelíti meg legjobban a feladat megfejtését. Ámde a részleteket illetőleg ebben is foglaltatnak oly állitások, melyeket a bíráló-bizottság el nem fogadhat s épen azért az egyletnek nem ajánlhatja, hogy azt mint koszorús müvet népünk oktatásául terjessze. Különösen áll ez némely takarmányfélók termelése ós eltartása leírását illetőleg. Ez, t. egyesület, a bíráló-bizottság véleménye, melyet ezennel van szerencsénk tisztelettel beterjeszteni. B.-Csaba, april 28. 1878. A bíráló-bizottság : Székács István, bizottsági elnök, Zlinszky István, Rimler Pál, bizottsági tagok. Külföldi események. * Gambette mint vőfély szerepelt Billott tábornok lakodalmán, a hires tábornok esküvője csütörtökön volt Riiux k. a. Bloisban a menyasszony szülőinél, sok kíváncsi rándult ki Parisból, a franezia követi kamara elnökének e kellemes hivatal viselését megtekinteni. * Páris jun. 30. Rouher visszatért. Ma bonapartista gyűlést hivott össze, melylyel Napoleon Lajos hg végrendeletének tartalmát közölte, a melynek egyetlen politikai tétele van, azon remény kifejezésében, hogy Jerome legidősb fia a bonapartista hagyomáuyok teljesítését folytatni fogja. * Odessa, jun. 30. Dondukoff herczeg 28-án Várnába érkezett, hoüy itt I. Sándor fejedelem megérkezését bevárja ós őt felköszöntse. * Berlin, jun. 30. A „Nordd. Zeitung" szerint Elszász és Lolhariugia uj organisatiójának életbeléptetése szept. elseje előtt nem várható. Ausztriai hirek. * Bécs, jun. 30. Bóce kilencz kerületében ma törtónt meg a reichsrathi képviselők megválasztása. Megválasztalak : Brestel, Kuranda, Jaques Suess, Lenz, Matscheko, Stendel, Kopp Wiesenburg, Kronawetter, Loeblich. * Bécs, jun. 30. Ma 94 képviselő választás van és pedig a következő helyeken folynak ma a választások. Elhatározta, hogy bár ki lesz is Mariska kérője, megakadályozza férjhezmenetelót, hogy utóvégre mégis övé legyen. Volt elég esze hozzá, hogy terveit sikerrel hajtsa végre, s nem Aladár volt az első, kit Mariskától különböző cselfogásokkal elidegenített. Jó psycholog volt; Mariska arczán még a bálon észrevette, hogy Aladár iránt kiválóan érdeklődik, Aladártól megtudhatta, hogy a lányka tetszik neki, s résen állott, hogy alkalom adtával konkolyt hintsen a buza közzé. Jól tudta ő, h<jgy Mariska ártatlan, s ha Aladárt szereti, első szerelme az, s ez a sejtelem dühössé tette őt. Midőn Aladár kilépett tőle, nagyolt kaczagott herostratusi örömében. Erezte, hogy jól kiszámított terve nem bukhrtik meg; Aladár nem gondolt többé arra, hogy Mariskát nőül vegye, s sokkal gyöngédebb, semhogy az állitások valódiságáról, miben alig kételkedhetett, meggyőződést szerezzen magának. De csalatkozott Victor, midőn azt hitte, hogy Aladár nem foglalkozik többé Mariskával, láttuk fondorkodása mit szült — Aladár nem becsülte többé Mariskát. J)e a kerti találkozásokról senki, Victor sem tudott semmit, s azt hitte rendbe hozta szénáját; ismét el-ellátogatott Csaáryékhoz, hol az öregek szívesen fogadták. Az emiitett pünkösdi nap után kevés idővel hozták a lapok Solnay Aladár és Edelberg Gizella esküvőjének hírét. Koltóy sietett e hirrel Csaáryékhoz. .Hallották-e— kórdé beszéd közben, — hogy Solnay ma esküszik Edelberg Gizellával ?" s tekintete fürkészően nézett a Mariska arczába. Mariska fájdalmas nyilalást érzett szivében, bal sejtelme nem csalta meg; Solnay már pár hete nem volt nála, minden látszólagos ok néikül elmaradt tőle, s érezte, hogy soha sem látja tebbé. Koltóy szavai reményeinek gyönge szálait kíméletlenül tépték széjjel, s a lányka szive majd megrepedt a íájdalom súlya alatt. Csaáryné épen távozott a szobából, s Mariska Koltóyval egyedül maradt. „Miért újságolja ezt oly örömmel ?" kérdó Koltóyt, leküzdve felindulását. „Hogy ne örülnék jó barátom boldogságának ? azt mondják ritka boldog vőlegény." Mariska érezte, hogy ujabb keserű szúrást intézett ellene Koltóy s belátott annak lelkébe. .Nem azért örül ugy, édes Koltóy — szólt hidegen és megvetőleg — hanem mert azt hivé, hogy nekem fájdalmat okoz.

J .Csalódik, biztosítom csalódik nagysád!" „Ösmerem ón önt jól." „Nagysád fólreösmer engem, biztosítom nálam jobb akarója nincsen." Mariska hidegen fogadta a nyilatkozatot. Koltóy beláthatta, hogy még nem ütött az ő órája, reszkető ajakkal, összeszorított ököllel távozott. Épen hozták a postáról a hírlapokat, Mariska meggyőződött, hogy az esküvő hire való. Oly boldogtalannak érezte magát, hogy csodálkozott miért nem reped meg szerető szive. Ugy szerelte Aladárt, hogy most sem tudott rá haragudni, s kimagyarázni, mentegetni szerette volna annak viseletét, bár az alig volt lehetséges ; az átélt boldog perczfk emléke csak keserűbbé, ridegebbé tette a jelent. A kit ő Istenként imádott, egy jellemtelen embernek tünt most fel előte, pár nap előtt még a boldogság tengerében úszott, s most eltört élte hajója a szivtelenség zátonyán. (Vége kö7etk.)