Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-12-25 / 140. szám

.. Békésmegyei Közlöny" 1879. 141. szám. Mari néni karácsonya. Mikor még neki is boldog karácsonya volt ! A szegény öreg törődött Mari néninek. Az volt a szép idő ! Istenem be szép volt : csakhogy azóta sok viz folyt le a Maroson. Olyan rég volt, hogy tán nem is igaz, mondanák rá a kötözködő lányok ós tamáskodó legények. Hej, dehogy nem, dehogy nem, mondogatná rá a jó Mari néni. ő is zajos társaságban töltötte a szent estét. — Neki is kijutott a sok jóból : őt is szerette a szelid „Kriszkindli." Barátságos szobában, vidáman pattogó tüz mellett hallgatta a betlehemes fiukat. Adott nekik kalácsot, tésztát, ezukros almát, aranyos diót. Most magában, elhagyatva van, Jó sorsa, roszra fordult, az idő megviselte, aztán meg hajh! a kriszkindli csak a mosolygó kisdedeket ós a viruló hajadonokat szereti, nem az ilyen törődött zséinbelő vénlányokat. Még a tüz is pöröl vele, hiába kiált a haragos lányoknak: „rosz manó, takarodj a szomszédba 1" Kellesz is oda rosz manó ! Vidám zsibongó gyereknép van odaát. Még dolmányba öltöztetnének, fejedre piros csákót nyomnának, kezedbe kéményseprőt és pléhkardot s ugy küldenének vissza az öreg Mari nénihez. Mari néni csak hallja a nevetgélést, mely a vékony ajtón s az eléállitott szekrényen áthat. S ez is ugy recseg, naintha valakinek a halálát jelentené. — Ugyan ki-e halhat meg az öreg Mari néninek? Legfeljebb az élemedett Czirmos. De hát akkor kivel enyelegne a fürge Puszi? ! Pedig ma ezeknek sincs jó kedvök. A nagy fehér Czirmos ott szunyókál a meleg padkán, a kis fekete Puszi meg a pamlag himzett vánkosán. Pedig, ha tudná a kis gyáva Puszi, milyen nagy, keménytekiutetii huszártiszt hajtotta le arra fejét — egykor, bizony rögtön letakarodnék. Mert Puszi fél az egyenruhától. Az igaz, hogy Mari néni se szereti. De szerette egykor, mikor még a Puszinak szépmamája is kutya kisasszony volt. Szép huszártisztnek barna vizslája forgolódott körötte. És együtt nézték gazdájokat s hallgatták a suttogó vallomásokat és csattanó csókokat. Bezzeg gyáva Puszi, a te szépmamád bátrabb volt ám! Mari néni csak elnézi lomha állatait, nagyot sóhajt ós könyet töröl ki szemeiből Mintha ebben az árva könycsepben égne a válás fájdalma, a viszontlátás fájó öröme ; s mintha ebben gördülne le az örökös egyedüllét nyomasztó terhe 1 Ebben az árva, nehéz, forró könycsepben. Kiég, legördül. Az emlékezet veszi lelkét lágy ölébe. Mikor még hárman, mikor még ketten voltak. Más idők jártak akkor ; más emberek éltek. — Mintha a levegőből szivták volna a forradaimi eszméket vének, ifjúk egyaránt. Csak a merev Antal ur, Mari néni, — akkor még Mariska — apja nem változott meg. Az öreg nyugalmazott gárdista hü maradt császárjához. Még leányának vőlegényét is kitiltotta a házból, mert honvédnek csapott fel. Pedig szerette. De szörnyű vétek egy császári huszárhadnagynak átszökni a rebellisekhez. Mindenki azt hitte, hogy a szép Mariska, — a gyönge virágszál hervadásnak indul. Nem, a katona lánya nem mutatta, mit szenved belül. Soha szemrehányást nem tett apjának. Hiven ápolta a szenvedőt kórágyánál. Mert az öreg Antal ur nagyon lelkére vette, hogy császárját trónvesztettnek nyilvánították. A rebellisek győzelme nagyon lesújtotta. Aztán meg végképen az verte le, midőn hallotta, hogy éjszaki csordák fognak jönni a magyar leverésére. Ez a hir döfte a legmélyebb sebet. Ez a seb már nemzetéért sajog. Halálos ágyán csak azt susogta lányának: „boldoguljatok, ha tudtok." Karácsony este volt akkor is. Dobpergés, kiirtrivalgás hangzott fel az utczákon. A győzedelmes magyar sereg vonult át a városon. Még pergett a dob, midőn ajtaját megkopogtatják Szive lázasan dobogott midőn belépni látta — kedvesét. hogy a vizi szállítás mily aránytalanul olcsóbb általában, de különösen tekintve saját tengerpartunkat, reánk nézve mennyire fontos és előnyös, valóban nem szükséges indokolnunk, hogy mennyire érdekünkben fekszik a vizi utak minél nagyobb mérvbem és minél gyorsabb létesítése. És ha a csatornázás kiterjesztése által elérendő szállítási könynyebbségekhez még hozzávesszük azt, hogy e szállítási csatornák egyszersmind mint öntözési csatornák is fognak szerepelhetni, nem fogunk rövidlátással vádoltathatni, ha daczára kevésbé kedvező' pénzügyi viszonyainknak , azt kívánjuk, hogy a vizi utak létesítésére rendszeres terv készíttetvén, jelszóval véve ezen egjediil biztos elvet, hogy „saját területünkön a saját tengerünkre" első' sorban és minél eló'bb létesitendó'nek és kiépitendó'nek tarjuk a Dráva-Eszék-Sziszek Károly városFiumei csatornát. Termelési érdekeink megvédésére irányuló szállítási viszonyok mellett kereskedelmünk csakhamar azon mérvben fog emelkedni, mint az mindnyájunk óhaja. Nem képezi ugyan szorosan a mi feladatunkat, de mégis mint termelők, kik itt is első sorban érintetünk az e téreni kedvezőtlen viszonyok által, kötelességünknek tartjuk rámutatni azon visszásságokra, mik oly kiszámíthatlan kárával járnak a magyar termelőnek. Avagy lehet-e alapos kilátás anyagi jólétünk emelkedéséhez, midőn gabnakereskedésünk folytonosan hanyatlik, — marhaés sertéskereskedésünk tökéletes pangásban van, — hizó marháinkat, ürüinket a fogyasztó államokba ki nem vihetjük, hiszen onnan még a transitóból is ki vagyunk zárva, — borkereskedésünk, mely pedig oly nagy fejlő- | dési képességgel bír, a minden kereskedelmi ! szerződésben emelt borvámok miatt nem fej I Jődhetik. Hogy az anyagi érdekeink emelésére! szükséges, még legüdvösebbnek ismert intézkedések is mily nehezen valósulhatnak meg, minden példánál jobban igazolja a közraktáraknak évek óta húzódó szomorú ügye. — Valóban a keserűség és szégyen érzete kell, hogy erőt vegyen rajtunk, látva, hogy a terveknek nálunk végnélküli megbeszélése mellett mint támadnak szomszédunkban ily közraktárak egymásután, látva, hogy mig mások már évek óta élvezik az üdvös intézkedések gyümölcseit, mi még mindig bizottsági ülésekben nagyszabású akadémikus előauísok végighallgatására vagyunk kárhoztatva egyik- : másik rendszer előnyös vagy hátrányos vol- . tárói. Valóban, ha legnagyobb ellenségeink ' kezére dolgoznánk, sem követhettünk volna el mesteribb huzavonát, mint az e közrak- < tárak építésénél mind e mai napig követtetik. Í Az országos értekezlet szükségesnek vélte, s hogy az ország több pontjain, különösen al: - fővárosban és az ország határaihoz köze t fekvő azon városokban, melyek gyüjtó'-helyekü - alkalmasak, a kereskedés és forgalom elő - mozdítására és emelésére, közraktárak állittas - sanak fel és mi e javaslat kapcsán arra kér 3 jük a t. képviselőházat, miszerint az illet( - szakminisztereket oda utasítani méltóztassék - hogy e közraktárak — legalább Budapestet • és Fiumében — félretéve minden, az ügynél • csakis kárával járó kicsinykedést, a leheti i legrövidebb idő alatt fölépíttessenek. 1 (Folyt, köf) Előfizetési felhívás a „Békésmegyei Közlöny" politikai, társadalmi, '.özgazdászati és vegyes tartalmi hetenként ötször megjelenő hirlap hetedik évfolyamára. Egy évre 8 frt — kr Félévre 4 „ — „ Negyedévre , . . 2 „ — „ Az előfizetés vidékről postautalványnyal, helyben szokott módon történhetik. MEGYEI HÍREK. — Lapunk 1880. évi január 1-től kezdve ötször fog hetenként megjelenni, s így a nagyobb hazai lapok sorába lép. A t. olvasóközönség tehát egy hó alatt többet fog kapni 20 számnál, s igy a kevésbé tehetős osztály is, — mely egy megyei lapnál többet nem tarthat: j minden fontosabb megyei, hazai, külföldi eseményről értesítve leend. Lapunk főmunkatársI ságát Garzó Gyula ur volt szives elvállalni. — ! Kivüle megyénk legjobb tollú írói és a főváí rosnak is néhány jónevü hírlapírója fogja lapunkat szellemileg támogatni. Névhalmaz kiírásával nem akartunk hatni, de arra fogunk iparkodni, hogy lapunk változatos tartalma, irodalmi becse által hódítson közönséget. Minhogy, mint alantabb olvasható, a lap kiadásának terheitől menekülünk: annál nagyobb gondot fogunk annak szellemi kiállítására fordíthatni. A „Békésmegyei Közlöny

1 szerkesztősége. — A „Bökésíiiegyei Közlöny" kiadói joga jövő 1880. évre tisztelettel alólirottra szállott. Midőn ezt a t. cz. megyei és csabai közönség tudomására hozom: bátor vagyok ezen már most a hetedik évfolyamába lépő hírlapra nézve a t. cz. közönség becses anyagi támogatását kérni. Nem kimélendek fáradságot, hogy a lap technikai kiállítása a mai kor igényeinek minO «/ denben megfeleljen, pontosan szétküldessék és széthordassék, s habár a t. cz. megyei közönség, hétfőt és pénteket kivéve, :rXLÍ:T}.cL©23.kap lapot: annak előfizetési díj ít mégis I csak © írtra, szállítom le egy évre, frt I félévre, 2 frt egy negyedévre, QO • egy hóra, holott más hetenként 5-ször megielenő lapok ára 12—15 frt. Magamat a megyei és csabai t. cz. közönség jóindulatába ajánlva, teljes tisztelettel Csabán, 1879. évi deczemberhóban. Takács Árpád, nyomdatulajdonos. — A Szeghalmon elejtett vadkannal való viadalról még a következőket irják nekünk : Először Juhász Sándor (21 éves) vágott a vadkanhoz, de elhibázta ; ekkor a vadkan agyara a fiatal ember szűrét elölről végig hasitotta. Most vágta bele Kata István a nádvágót. de csak mintegy 7—8 cméternyire. Erre J. S a vad hátára ugrott s a nádvágót a kantáraig belenyomta, a kis kutya szinte a vad hátán volt s mindkettőjüket j vitte valami 8 öl távolságra a siirii iszalagon át, de a fiatal ember erősen átölelve tartotta, mignem Kata l István egy csapófával elébekeriilt s az orrát verte, j Ekkor már négyen voltak a rettenthetlen hősök, de csak a két említett érdeme a vad leölése, mert Sipos András csakis rátérdelt, miután az iszalagon tul leverték. A negyedik bátor férfi Juhási! G. János volt, szinte 21 éves. Olyan vastag akáczfát törtek össze rajta mint egy férfi alsó lábszára. A bőre külön 132 fontot nyom és igy összes súlya 446 font. Most kitömve, szánon húzgálva mutogatják mint aféle ritkaságot. Ha kívánnák egyes városok e ritka vadat látni, Juhász Sándor és Kata István szívesen odaszállítják. Mégis érdemelné ! Sal károly jbiró ur e tárgyban irt B -Gyulára, hogy a muzeum részére megszereztessék. Állítólag egy más vaddisznót is láttak a szeghalmi határon, lőttek is rá, de elvitte a lövést, (r. 1.) *) fl: Nesze semmi fogd meg jól. Gyulán a megyei segéd- és kezelőhivatHlnokok fizetésfelemelésért folyamodtak a minisztériumhoz, de ott azt mondták hogy — nincs pénz. A nyilvántartó azonban még is 100 frt, azaz egyszáz forint fizet-ésjavitásban részesült. Most szegények drágasági pótlékért folyamodnának, de előre tudják az eredményt. Csődörökre van 100,000, de napszámos módjára dolgozó hivatalnokoknak, nincs, nincs és nincs 1 £): Egy Ilires llö. Gyulán a kereskedők egy év óta mindig panaszkodnak, hogy nekik portékájuk fogy, csak ugy, mint a holdvilág Most aztán rájöttek e holdfogyatkozás okára, mert a fogyasztó nem égi, de földi lény volt, és pedig Földesi Zsuzsanna gyulai hírneves csavat'gónő, ki most szánólag-bánólag a karácsont szomorúan fogja átélni a börtönben. fl: Daltársulat. Gyulán a „Korona" vendéglőben Mezey Lajos daltársulata énekelt e hó 2L-én és 22-én. ^ Karácsony. Ma virrad fel a keresztény világ egy nagy ünnepre. A római kath. egyháznak legünnepélyesebb napja ez. Mindenki siet az Isten házába, hogy hálaimáját rovja le az urnák. Hosánnák szólnak az égbe, s az oltárokról tömjén illata száll fel. Öröm ós boldogság honol az emberek közt. Az árvák arczairól is megelégedettség tükrözik, hisz ő róluk is gondoskodik az emberi könyörület. Ki tudja ? A ki ma ad, vájjon jövőre nem fog-e kényszerítve lenni, hogy maga is vegyen V Ki ma született, ma ünnepli a kereszténység ép az tanított alázatosságra, könyörületességre. Könyörüljünk a szerencsétleneken, adjunk a szegényeknek, mert a szerencse kereke forgandó ! — A b.-csabai evang. egyház utolsó tanácsgyülésében a bányakerület megürült világi felügyelői székének betöltésére szavazván, szavazatait Fabinyi Theofil úrra, a királyi tábla általánosan tisztelt alel*) A mint lapúnk valamelyik utóbbi számában emlitettü'c, Székudvaron pláne 4 vadkant lőttek, igy hát ez e télen nálunk ugy látszik, nemis ritkaság. Szerk.