Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-12-23 / 139. szám

VI. évfolyam. 1879. 136. szám. B.-Csaba, deczember 23-án. W V •• •• Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmi! lap. Ik/dZeg^elenlls: hetenként háromszor: vasárnap, llsecLd. (félíven) és cs-ö.törtöl^önElöfizetési dij : helyhen házhoz hordva vagy pORtán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 irt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és liiacló-lxivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr A keddi szám ar-i 5 kr kapható Biener B. és Grünfeld J kereskedő uraknál B -Csaban Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési d ja 25 kr Előfizethetni helyben a kiadó-hív nalnau, Biener B urnái ét> Takács Árpáit ur nyomdájába", vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal Előfizetési felhívás a „Békésmegyei Közlöny" politikai, társadalmi, Lözgazdászati és vegyes tartalmú hetenként öt:sszöx* megjelenő hirlap hetedik évfolyamára. Egy évre 8 frt — kr. Félévre 4„ — „ Negyedévre , . . 2 „ — „ Az előfizetés vidékről postautalványnyal, helyben srokott módon történhetik. MEGYEI HÍREK. — Lapunk 1880. évi január 1-től kezdve ötször fog hetenként megjelenni, s igy a nagyobb hazai lapok sorába lép. A t olvasóközönség tehát egy hó alatt többet fog kapni '20 számnál, s igy a kevésbé tehetős osztály is, — mely egy mogyei lapnál többet nem tarthat: minden fontosabb megyei, hazai, külföldi eseményről értesitve leend. Lapunk főmunkatársságát Garzó Gyula ur volt szives elvállalni. — Kiviile megyénk legjobb tollú irói és a fővárosnak is néhány jónevü hirlapirója fogja lapunkat szellemileg támogatni. Névhalmaz kiírásával nem akartunk hatni, de arra fogunk iparkodni, hogy lapunk változatos tartalma, irodalmi becse által hódítson közönséget. Minhogy, mint alantabb olvasható, a lap kiadásának terheitől menekülünk: annál nagyobb gondot fogunk annak szellemi kiállítására fordíthatni. A „Békésmegyei Közlöny" szerkesztősége. — A „Békésmegyei Közlöny" kiadói joga jövő 1880. évre tisztelettel alólirottra szállott. Midőn ezt a t. cz. megyei és csabai közönség tudomására hozom : bátor vagyok ezen már most a hetedik évfolyamába lépő hírlapra nézve a t. cz. közönség becses anyagi támogatását kérni. Nem kimélendek fáradságot, hogy a lap technikai kiállítása a mai kor igényeinek mindenben megfeleljen, pontosan szétküldessék és széthordassék, s habár a t. cz. megyei közönség. hétfőt és pénteket kivéve, mindennap kap lapot: annak előfizetési dij it mégis csak S írtra szállítom le egy évre, -4: frt félévre, 2 frt egy negyedévre, 80 egy hóra, holott más hetenként 5-ször megjelenő lapok ára 12—15 frt. Magamat a megyei és csabai t. cz. közönség jóindulatába ajánlva, teljes tisztelettel Csabán, 1879. évi deczemberhóban. Takács Árpád, nyomdatulajdonos. — A Szeghalmi vadkanról írják nekünk: Viadal egy vadkannal a jeges réten. Hídi N. és komája szeghalmi lakosok e hó 18-án legjavában vagdalgaták a nádat, midőn valami nagy zajt hallanak; csörtetve ha. lad, valami s látják, hogy egy gyönyörű vadkanpéldány közeledik feléjök. A népségben ennek láttára meghűlt a vér, de lélekjelenlétöket mégis megtartva, Hidi N. háta megé kerül s éles nádvágóját tövig vágja a ritka vad farába. A csapás után a bőszült vad nagy röfögve megfordult, de a sikos jégen nem birván megállani ide oda csuszkáit, magával vive a nádvágót. Ez idő alatt a megnádvágótalanittatott paraszt eszéhez kap s sajnálva jól kiköszörült kenyérkereső eszközét, csapó fát ragadt kezébe, üldözőbe veszi a megsebzett vadat, eleibe kerül s egy hatalmas csapással orrán találva leteríti. A zajra a többiek is összefutnak s a még életben lévő vadat mint a hízott sertést szokták, késsel megölik 8 nagy triumfussal haza hozták. Itthon aztán volt is bámulója. Nem is csuda ; gyönyörű példány volt. Magassága csaknem hossza 1 öl, oulja pedig 4 m. 60 font volt. A szerencsés vadász aztán tünek-fának kínálta vadját; de nem kapott rá vevőt, mert díszét — sörényét a réten mind kitépték, igy aztán nem lett volna érdemes kitömetni. — A szegény paraszt pedig, hogy veszett fejszének legalább nyele kerüljön, kapta magát disznótort csapott s a bőréből pedig mint megjegyzé, elnyühetleu bocskorokat csinál. — Sylvcster estéjén a b. csabai ifjúság vígan, zeneszó mellett szándékozik ez évtől elbúcsúzni és az uj évet üdvözölni Az iparos ifjak egyletének helyiségében zártkörű batyubál lesz színhelye e búcsúnak, mely hogy érzékeny helyett nagyon kedélyes lesz, arról elég biztosítékot nyújtanak hölgyeink, kik szép számmal lesznek ott képviselve. — A b. csabai izr. nőegylet elismerésre méltóan gondoskodik a jótékonyság ébrentartásáról. Nyáron több gyűjtő-perselyt készíttetett, melyeket egyes tagok lakásán helyezett el. Ezen csekélyebb adományokból álló gyűjtések már most is szép összeget — 37 frtot — eredményeztek. Most, midőn a munka kevés, az élelem drága ós a szokatlan mérvű hideg az ínséget elviselhetlenné teszi, az egylet szerény pénztára annyira igénybe van véve, hogy e rendkívüli bevétel alkalmasabb időben nem is jöhetett. Legtöbbet tartalmaztak a Roseuthal Ignácznó, Klein Józsefné és Deutschné úrhölgyeknél (Csorváson) levő perselyek. — A B.-csabai férfi dalkar f. hó 20 án esti 7 órakor — a Micskó féle kávéház termében, igen szép és válogatott közönség előtt Ill-ik dalestélyét tartottaElég öszhangzatossággal működtek. A következő műsorozat adatott elő: 1. Rajta vidor fiúk víg dalra keljetek 2. Sárga a csikó. 3. Ah mért vagy olyan távol. 4. Flj őseink hazája 5. Dal, dal, kedves édes dal. 6, Kidűlt a fa, és a frisse, ej haj magyar ember. 7. Lágyan cseng az est harangszó. 8 Oh ne mondj engem galambomnak. — Tapsvihar volt bőven. Emelte az estélyt Purcsi Jancsi első zenekarának játéka ki a szünidők alatt válogatott magyar darabjaival mulattatta a közönséget. Bevétel: 22 frt 40 kr, a 40 kros belépti jegyből, felülfizetés 4 frt 60 kr. igy összesen : 27 frt jött be. Óhajtjuk, hogy többször halhassuk a b.-csabai dalárda mőködésót. — A szarvasi nőegylet és kisded-ovoda 6aját pénztáraik javára, u „Bárány* vendéglő nagytermében 1880. évi januárhó 17-éu tombolával összekötött tánozvigalmat rendeznek. Belépti dij személyenként 1 frt, családjegy 3 frt, tombolajegy 20 kr. Felülfizetések köofiüuottol \ életnek. A Kél, cgjlet, ICBÍŐIOI Couj ei euiónyékül két irodalmi diszmü, még pedig Vörösmarty Mihály „Összes müvei" és Schakespearenek Arany János által fordított „Szentivánéji álom" czimü müvének illustrált kiadása tűzetik ki. Egyszersmind kéretnek a lelkes pártfogók, miszerint kegyeskedjenek a tombolára bármi csekély tárgyat adományozni, hogy akkép annak sikere teljesen biztosítva legyen. A szíves ajándékok 1880. évi jauuárhó 15 ig tek. Póhl Dánielné úrhölgyhöz Szarvasra küldendők. — A szarvasi kovács ós bognár ifjúság f. évi decz. 28-án tánczmulatságot rendez a „Bárány" vendéglő nagy termében. Belépti dij tetszés szerint. — Körös-Ladányról írják nekünk: „Közönségünk egy élvezetes estélyuek néz elébe. — Ugyanazon urak és hölgyek, kik a „Mama" czimü 3 felv. vígjátékot a szegediek javára oly nagy bravúrral és oly fényes anyagi eredménnyel adták, ismét társulattá alakulva, még a farsangban szándékoznak br. Wenckheim Béla szobra felállítási költségeinpk fedezésére, egy szini előadást létre hozni. — Üdvözöljük előre is már e nemes elhatározásukat melyhez kitartást ajánlunk. A A kis köztársaság. — Rajz. — Irta: Nogáll Janka. Itt vagyunk a tárczában, távol a vezérczikkek nyugodt komolyságától, terjedelmes irályától, közhasznú eszméitől. E kis tárcza tehát nem szól önöknek, újságolvasó komoly urak, miként talán gondolták midőn ismét egy elhasznált vezérczikknek való czimre találták: .Köztársaság." Önök csak olvasgassák tovább a komoly czikkeket. Az én köztársaságom megismerése már csak másokat hivők meg. Oh ezek is jól ismerik az „egyeduralom" átkát, kínjait, ha nem harc/.olnak is a királyok ellen, nem követnek el merényleteket, nem olvasnak véres szavú vézérczikkeket. Ez u társaság igen furcsa tarka bohócz-csoport. Ott vau a férj, ki kalap helyett egy csinos, vagy nagyobb fajta papucsot hord fején E papucs legyen bármily kicsiuy, könnyű mégis oly kiinondhatlanul nyomja szegénynek a fejét, hogy bizony e nyomás még az agyra is hat. Ott van a feleség, ki még kalapot sem visel, hanem mikor fejére tette először a fejkötőt, vele tette fel azokat a „régi jó eszméket" is, hogy az asszony alázatos szolgája annak a nagyhatalmú férjnek, ki a „világ urai" közé tartozik. Ott vannak még azok a kedves gyermekek, kik halálos félelmükben a rettegett családfő iránt, inkább megszöknek titokban az imádóval, mintsem gyöngeségüket, hogy szeretni mernek, elárulják neki. Meg azok a szintén igen kedves gyermekek, k

;k engedve a felsőbb parancsnak, valamely nem szeretett menyasszonynyal hurczoltatják magukat az oltárhoz. Ott vannak még azok az ismeretes jó anyák, kiknek rajongó szeretetén uralkodik az elkényezteti úrfi. Aztán a hasonló minőségű férj vagy négyes tanács („azok a rettegett aszonyok") tart kormánya alatt. Sokan tartoznak e szegény hadhoz. Ezek mind ugy szenvednek a legborzastóbb egyeduralom járma alatt, mely a családi élet szent fogalmát alacsonyítja le. Kik a „családban" egy olyan lealázó egyeduralmi intézményt látnak milyenről még a republikánusok is csak kiuos álmaikban hallanak. Jöjjenek hát titokban, ha feljebbvalóiktól ezt sem mernék. Csak egy képet fogok mutatni. Nézzék meg azt az életet, hol a családi élet bájos köztársasága: a közös megegyezés, közös akarat terjeszti ki áldásos birodalmát. Hol az anyát a feleségi, gyermeki imádat helyezi a legmagasabb polezra; de ő itt nem marad magában Viszonzott, szeretetével felolvasztja a szerető családot is. És ott fönt, hova a kicsinyes titkolózások, batalmaskodások nem bírnak felszállani: ott alapítják meg a legédesebb egységet, a gondolatok, az érzelmek közös fogalmát a Bcsalád*-ban, melyből igy üdvös, hasznos kis köztársaság lesz: a családi élet köztársasága. Ne higyjék hogy a korlátlanság országa ez, hogy olyan, milyennek egy porosz lap rajzolt i egykor a francziák aranyszabadságát, azt a kínosan szerzett köztársaságot. Tarka, féktelen képekkel, melyek alá, kigúnyolva a szabad fogalmakat, oda írták : „Die Freiheit ist allgemein." Ott, itt is általános a szabadság, az eszmék szabad világa ez. A gondolatokat nem nyűgözi le alacsony félelem, gyáva rettegés. Mindenki gondol, akar, senki sem kényszerül. Itt teljesül be legjobban Schiller ismert mondása: „Minden más lény kényszerül, az ember egyedüli, mely akar." (Vége kö/.)