Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-11-23 / 126. szám

126. szám. B.-Csaba, november 23-án. •• •• BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. n^Cegjeleinll^ ln.eten.l^én.t l^suror^xszor: Tra-sátri^a-p, IsecLd. (féliven) és csTj-törtöfeön.. Elöfizeti'Si dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó«hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes száin ára 10 kr A keddi szám ára 5 kr kapható Biener B. és Grünfeld J. kereskedő uraknál B -Csaliaii. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „TVyilttér"-ben egy sor közlési d>ja 25 kr Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B urnái és Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken minden pos'ahivatalnál 5 kros postautalványnyal Zárszó a nőkről irt czikkekre. ii. Szép mindaz mit czikkiró a nők feladatául felemiit. De mindaz csak kötelesség, már pedig kötelesség jog nélkül nem más mint rabszolgaság. S erre törekedni jelen korunkban rákszerü haladás, negligálása a keresztyén vallásnak. A szellemi képesség határát meghúzni a férfi és nő között nem lehet. Csak párhuzamosan neveltessenek a nők a férfiakkal s lehet belőlük ügyvéd s mint ilyenből — bocsánat e vakmerőségért — tán még országgyűlési követ is. A történelem mutat fel vitéz amazonokat, bölcs nőkirályokat s a honszeretetben a férfiakkal versenyző honleányokat. Hogy többet ne említsek, midőn Coriolán sereggel ment hazája (Róma) ellen, nem anyja Yeturia mentette-e meg Eómát ? Görögországot sem annyira a nők fényűzése mint inkább a férfiak határtalan dicsvágya, az ebből származott fényűzés, főleg honfizerelmök megvesztegethetősége (Pausaniás Ephi. altes) döntötte meg, mire a történelem, pedig ez a multak tüköré, adatokkal szolgál. Emlékezzünk csak a magyar önvédelmi harczra, — nem találunk-e itt is a dicsvágy, mint a megvesztegethetőség nyomaira? Fájdalom, ugy van. Hát Törökországot a sok asszonytartás s azok fényűzése győzte le ? Tán a rosz gazdálkodás! Hogy a nők eddig politikai jogokat nem élveztek, a,nnak oka a férjek zsarnoksága volt. Elégnek tartottak a nőben annyi képzettséget, hogy „ha esik az eresz alá álljon." Jelenkorunk e téren is igyekszik a hátramaradottságot kipótolni. Lázas sietséggel állítanak nőnevelő intézeteket honunkban is. S ha a nők szellemi képessége a férfiakéval egyenlően kimiveltetik, miért ne lehetne őket pol. jogok élvezetébe részeltetni ? Hátha az ingatagnak nevezett nőkben több álhatatosság lenne az igazság, a hivatali érdem iránt, mint némely férfiban ? Óvja czikkiró a nőket a pletykától, fecsegéstől. Helyes. És nem tartja-e ön a nők helyzetét abnormisnak ? (hiszen a setét helyen tengődő növény is arra törekszik, liogy a jóltevő nap világát s melegét élvezhesse.) Lehet-e őket ezért elitélni ? Nem, csak egy kissé körültekintők legyünk. Van a pletykának oly neme, mely a férfiak kizárólagos gyengesége, értem a hirlapi pletykát. Lám, lám, a más szemében meglátják a szálkát, magokéban nem a gerendát. Avagy olvassa el csak ön ama hazátlan remece legutóbbi levelét, ki ott Al-Baraconnéban eszi a hontalanság keserű kenyerét, (?) mindjárt nem fog oly szigorúan Ítélni azokról, kik a bölcsőhöz és betegágyhoz vannak kötve. Azonban arra is felkérem, ne tekintse e sorokat indignáczióból eredetieknek, mert én nem személyt, csak is tárgyat vitattam. Vajha csak mustármagnyi sikere lenne is felszólalásomnak ! Czélom a használni akarás volt. S most már leteszem gyenge tollamat azon reményben, hogy a nők igyekezni fognak okot nem adni a férfiaknak a fényűzést illető megrovásokra. Azonban a férfiak se szunnyadjanak, hanem a takarékosságot tartva szemeik előtt, őrködjenek, hogy háztartásukban a gyengédség ürügye alatt zilált anyagi helyzet ne álljon be! Isten velünk! Egy nö. Politikai hirek. — Az orosz nagykövet tanácsolta a szultánnak hogy foganatosítsa az Angolország által követelt reformokat. — Az osztrák alkotmányhű pártok még most sem tudtak megállapodni a védtörvénynyel szemben követeudő egyöntetű eljárásban. — Cairoli megalakította az uj olasz kabinetet. A miniszterek hétíőn teszik le az esküt. — A határöri katonaság az egész orosz birodalomban háromszorosan fog szaporittatni. Ez állítólag a csempészet ellen volna irányozva, azonban azt hiszik, bopy a nihilisták kiirtása az igazi oka e rendszabálynak. Hány óra? Népszerű csevegések a természettudományok köréből. III. De most veszem észre, hogy még adós vagyok a felvilágosítással arra nézve, mily nagy fontossággal birnak a tudományra nézve a villamos órák ? Ezt fogom még néhány sorban megadni. A ki jó földabroszt látott, az fogja tudni, miszerint azon minden jelentékenyebb város vagy hely pontosan megvan jelölve, mennyire esik t. i. északra vagy délre, keletre vagy nyugotra. A mi illeti az éjszak és dél közötti fekvést, azt bármely ponton meglehet határozni. Csak arra kell t. i. tekinteni, mily magasan látszik a föld felett az ismeretes sarkcsillag, hogy megtudjuk, hogy azon hely, melyen ál-* lünk, mily távolságra van körülbelül a földnek északi sarkától ? -—- Máskép áll a dolog kelet és nyugattal, mert itt nem lehet közvetlen vizsgálódást eszközölni, hanem ugyanazon vizsgálatot egyszerre két helyen kell elővenni, — hogy kitudjuk, vájjon az egyik hely a másiktól keletre vagy nyugotra fekszik-e ? Azt például általában véve tudjuk, hogy Pozsony Pesttől nyugotra, Nagyvárad keletre fekszik, de hogy pontosan meghatározzuk, — A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. A vén fűzfa regéje. Népies elbeszélés, — Irta: Ifj. Jancsovits Pál. (Vége.) „Hiszen nem kellene a városba maradnod, én is szabadságoltattam magam, s tarajosi birtokomra akarok menni; egy jó lovászra volna szükségem." Jóska ugy megörült, alig tudott egy helyben állani ; eszébe jutott hogy a tarajosi puszta ott van közel az ő régi tanyájához, csak az őszi rét terül el közte. „Már azt szívesen vállalom kapitány uram, beállok ha megfogad." „Megfogadlak, jó fizetést is adok ; ott jó dolgod lesz, akár édes anyád öliben de ki is kötök valamit." „Parancsoljon kapitány uram !" szólt Jóska, egy bus sóhajtást fojtva el. Az jutott eszébe, hogy ő soha se ismerte az édes anyját. „Hát miután ott pusztán fogsz lakni, a hol nincs minden tiz lépésen menyecske meg lány. azt meg nem akarom hogy csavarogj utánuk, meg hogy legyen is a ki főzzön-mosson rád, kikötöm, hogy minél elébb megházasodjál. Jóska olyat pirult, eszibe jutván Rózsi, hogy a kapitány észrevette rajta. „Ráállok kapitány uram !" szalasztotta ki végre. „Hát talán van is már kiszemelve asszonynak való ?" I „Mit tagadjam kapitány uram?" „No hát csak szaladj hozzá, beszélj vele, mert holnap indulunk!" „Nem ide fent van az, kapitány uram, de ott az őszi rét pártján." „Annál jobb fiam, nem is szerettem volna ha innen veszesz." Jóska másnap útba volt a kapitány lovaival, és harmadnap beszóllott a Gangos Gábor tanyájára, háztüznézni. A Gangos Gábor házánál nagy változás állott be a mióta utoljára néztünk a ház tája felé. Sári férjhezment a sejtéri segédjegyző, Héja Déneshéz, tejnsasszony lett belőle. De boldogságát adta el a titulusért. Alig élt pár hetet az urával, látta, hogy az nem őtet szerette, de kilencz fertály földjét. A mézes-mázos szavak helyett nem egyszer illette gorombosággal, és Sári, ki különben is érzékeny természetű volt, elkeseredett egészen. El is vált volna férjétől, és ott is hagyta egyszer, de Gangos visszavitte Sejtérre. „Magad kerested magadnak, mondotta lányának, senki sem erőltetett hozzá, edd meg a mit főztél." Héja Dénes annál durvábban bánt aztán vele, és Sári sirathatta elvesztett paradicsomát. Sokszor eszibe jutott Buza Jóska, kit igazán szeIretett, de belátta, hogy az reá nézve meghalt. Menykőcsapásként hatott rá a hir, hogy Jóska Rózsihoz jár. Irigyelte annak a szegény lánynak, édes apja szegény bérese gyermekének boldogságát. Bizony boldog is volt Rózsi, alig tudta elviselni I Kivált mióta az öreg Ferencz is elnézte, hogy Buza Jóska a lányához jár. Jóskától nem is hallhattak mást, csak jót; a grof is nagyon szerette, és jó helye volt a tarajosi kastélyban, rezervista huszárból lett lovásznok, bőven volt elege, hogy eltarthasson egy asszonyt. Ez pedig nagy rubrika volt Ferencz szemében. Egy szép holdvilágos este Jóska megint átnézett Rózsihoz, és távoztakor elkísérte a lány a Gombos földje határáig. Itt megálltak még egy pár szóra. „Emlékszel-e Rózsikám — kérdé Jóska — kétszer találkoztunk már itt az öreg fa alatt." „Sokat gondoltam én arra Jóskám, nem is felejthetném el." „Bizony akkor soha sem hittem, hogy ilyen boldog legyek még valaha ; de most már azt hiszem, csak azért kellett nekem Sáriban csalódni, hogy annál inkább megbecsülhessek egy ilyen jó hű szivet, mint a tied." Rózsi szerelmesen borult kedvese vállára, a legény folytatta : „Bizony ez a vén fűzfa sokat beszélhetne rólam 1 Itt látott bennünket Sárival sokszor összejönni, később