Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-11-20 / 125. szám

Béke'sirregyei Közlöny" 1879 125. szóm. az édes anya, a kedves nő vagy nővér fogja be üvegesedé szemeinket." Hajh de megjárhatná az ilyen zsarnok férj, lia olyan Xantippe-féle neje volna mint a bölcs Sokratesnek. Egy iiö. (Vége köv.) Politikai hirek. — A pénzügyminiszter a földtehermentesitési és szőlodózsmaváltsági kötvények törlesztéséről szóló törvényjavaslatot vissza fogja vonni. — Cialdilli tábornok Madridba megy, hol a király menyegzőjén Umberto királyt fogja képviselni. — A szultán ratifikálta a török tartományokra nézve behozandó reformokat. — Maria Krisztina éz Erzsébet főherczegnők kiséretökkel Spanyolországba utaztak. — Bécsben a védbizottság elfogadta a kormány javaslatát, és elvetette a hadsereg békeállományának leszállítása iránt való indítványt. Hány órai Népszerű csevegések a természettudományok köréből. II. Mily roppant fontossággal bir ezen találmány a tudományra nézve, azt a lentebbekből meglátjuk. Már felebb mondva volt, hogy az egyetlen óra a mely helyesen jár, a föld, mely tengelye körül minden 24 órában megfordul. Hanem ez az óra nagyon csodálatosan van ám szerkesztve, mert a mutatója, ez pedig a nap, oly óriási távolban fekszik tőle, hogy egy kis mesterség kell hozzá, hogy ezen órán kiösmerjük magunkat. És lám! a földmivelők, pásztorok, csikósok, a kik sokat vannak szabad ég alatt, meglehetősen értenek ezen órához, és tudják, hogy ha a nap az égen legmagasabb állását elérte, itt a dél, mely a delelőttet a délutántól elválasztja. A mit tehát a pásztorok már régóta tudnak : az a legjelesebb csillágászok vizsgálódásainak tárgyát képezi, mind a mai napig ; csak hogy ezek azután még jobban értenek hozzá, mert a dél idejét a napnak állásából egy másodpercznek tizedrészére megtudják pontosan határozni, mig szabad szemmel sok csalódásnak és tévedésnek vagyunk kitéve. A csillagász az órát még most is a nap szerint állitja és a mutatást épen 12. igazitja azon pillanatban, — a melyben a nap a déltávcsövön át láthatóvá lesz. Itt azonban megint csodálatos dolog adja elő magát a mutatón a napnál. Tudjuk, hogy a föld, melyen állunk, gömbölyű. A nap tehát egyszerre rá nem süthet minden oldalról, csak a föld forgása következtében 24 óra alatt képes annak minden oldalát megvilágítani. De miután a fordulás egymásután történik, a föld megvilágítása is csak egymásután következhetik be s a midőn a nap reggel keleten a földnek egy részét már bevilágítja, a föld másik részén nyugoton még sötét éjszaka van. Éppen igy vagyunk a nap szakaszaival. A midőn a nap Budapesten a délvonalon, melyet délkörnek neveznek, átlép, már akkor mindazon vidékek melyek Budapesttől keletre feküsznek, tul vannak a délén, mig azon vidékeken, a melyek nyugatra feküsznek, még délelőtt van. És éppen az a különös, hogy az egyedül helyesen járó óra az ő mutatójával mindig csak azon hely számára adja meg a helyes időt, a melyen vizsgálják, s ezen idő azután onnan se keletre se nyugatra nézve nem helyes. A mi óráink tehát Pesten, ha legpontosabban vannak is igazítva, csak a pesti időt mutathatják, de semmi esetre sem a bécsit vagy a kolozsvárit. Ne csodálkozzék azért senki, — hogy ha Pestről Kolozsvárra utazik, ott az órája pár percznyi késedel net mutat a kolozsvári órákhoz képest; s ne veszekedjék az órásával ha a pesti idő szerint igazított órája Gráczban már előbbre van, mint az ottani órák, mert épen ugy mint a nap nincsen minden helyen egyidejűleg a dél vonalon, épen ugy nincs oly óra, a melynek kéc különböző (főleg lényegesen távol eső) helyen egyformán járni szabad volna. A szegény mozdonyvezetőknek is, a kik mindig nton vannak és perezre kell megérkezniük, eleget meggyülik a bajuk, ha a vaspálya nyugotra vagy keletre visz. Ha kelet felé mennek, mindig elkésnek néhány perczczel (nem a mi keleti vasutunkat értem, a mely hallomás szerint minden csárdánál megáll, — mert az elkésik azután többel is) s ha nyugot felé mennek, mindig előbb érkeznek néhány perczczel, s ezen körülmény — nevezetesen Angliában, — már oly összeütközésekre adott alkalmat, miszerint azon intézkedést tették, hogy a vasúti órák mind egyformán szabályoztassanak, s ne gondoljanak vele hány óra van tulajdonképen, miután az idő szükségkép minden állomáson más és az másként nem is lehet. A mi a vasutaknál csak a mozdonyvezető előtt feltűnő, az már a villamos távirdánál még jelentékenyebb és feltűnőbb. Az időkülönbség például Pest és Bern között csaknem egy óra azaz Bern Pesttől annyira nyugatra fekszik, — hogy mire Pesten már dél van, a bernieknek még csaknem egy egész óráig kell várniok, mig ott a nap a délvonalat átlépi, ott tehát ugyanakkor körülbelöl 11 az óra. Miután azonban egy távsürgöny Pestről Bernbe 5 perez alatt kényelmesen elér, nagyon könnyen lehetséges, hogy a sürgöny mely innen Bernbe 12 órakor továbbittatik, 2 perczczel 11 óra után már Bernben van, azaz közönségesen szólva több mint % órával van ott előbb, mint feladták 1 — Mi természetesen tudjuk, hogy az tulajdonképen azért még sem volt elébb ott, azonban ott, a hol valamely esemény idejét pontosan kell meghatározni, az órakülönbség ismerete szerfelett fontos. Ennek megvilágítására felhozok egy példát, melyből meglehet látni, mennyi gyakorlati becscsel birhat az időnek pontos meghatarozása. Egy dúsgazdag házaspár, melynek nem voltak gyermekei, vagyonát kölcsönösen egymásnak hagyományozta, azaz hogy a ki a másikát túléli, örökölje az egész vagyont. A férj elutazik Londonba, hol az ő rokonai voltak, a nő Berlinben marad, hol ismét annak laktak rokonai. Történik, hogy a férj és nő ugyanazon napon haltak el, és pedig a férj meghal Londonban pontban fél tizenkettőkor délelőtt, a nő pedig Berlinben 12 órakor délben. Melyik halt meg tehát előbb? A nő rokonai és örökösei azt állitják Berlinben hogy a férj 11 és fél órakor balt meg, s a nő e szerint még akkor élt, tehát túlélte férjét, s miután egy fél óra múlva ez is meghalt, ők a törvényes örökösök. A férj rokonai azonban Londonban azt mondták: a férj élte tul nejét mert ugyanazon pillanatban midőn a nő Berlinben i 2 órakor elhalt, Londonban még csak 10 perez volt 11 óra után, tehát a férj még élt, nejét túlélte; ő örökölte a vagyont, melynek tehát már most a férj halála után a férj rokonai törvényes örökösei! Vájjon miképpen itélte azután a biróság, mely a pör eldöntésére megkerestetett, azt találja ki a szives olvasó ! Miavecz László, csabai távirdafőnök. (Folyt, köv.) A szomszédból. Nagyvárad, nov. 18. (Gyüléstermünkből. — Hangversenyek. — A helyi sajtó és a közvélemény. — Szinügy.) Emlékezem arra a hadjáratra, melyet szerkesztő ur a b,-csabai sötétség ellen, s a világosság érdekében lapjában annak idejében megindított; de nem tudonij volt-e sikere ? Nálunk hadjárat sem volt, még is kaptunk — gázt, még pedig — sötét gázt. Ne ijedjen meg kérem e kontradikcaiótól Mióta gázvilágitásunk van, azóta — sötétebb van — természetesen éjszaka idején — mint akkor, midőn még mindenütt petróleum, mécsek pislogtak. A dolog pedig ugy van, hogy a helybeli gázgyár igazgatója, csakúgy con amore világit, függvén ez teljes jóakaratától. A ki nem fizet, az nem is parancsol. A város pedig két év óta nem fizet, tehát nem is — parancsol. Következéskép gázvilágitásuuk daczára, sötétségbeu járunk. Mennyivel boldogabbak önök 1 Nincs gázgyáruk, sem gázuk, de világosságuk olyan a milyen még is van. Önöknek igen csinos színházuk van ; nekünk nincsen. Az meg a mi előnyünk. Mert ha volna, ugy járnánk mint az aradiak, vagy debreczeniek. Nem tudnánk egy tisztességes társaságot fentartani, adósság-adósságra halmozódnék, szóval : örökös baj lenne vele. Harmincz éve, hogy vajúdik nálunk az állandó színház kérdése • de még nem született csak egy kis jóravaló — szinkör sem. Most a szinügyi bizottság konkrét javaslattal lépett a városi közgyűlés elé. A László terét, (a két templom között) kérik erre a czélra. A város atyák egy része szörnyületesen megijedt. S joggal. Az ottani kereskedői világ félti érdekeit; mert a ronda, s a város legszebb területét eléktelenítő kofa-piaezot el kellene akkor onnét vinni A mennyit nyerne a város szépészeti tekintetben : annyit veszitené az ott összpontosított kereskedelem. A női erkölcsiségre legtöbb haszon háromolnék ha a káromkodó, negyedesek és hajdúk, az undokbeszédü kofák onnét eltávolíttatnának. Latba esik azonfelül a két templom kérdése is. Mert — legyünk őszinték — a mai színészet többé nem azon kulturális és nemzeti faktorkéut működik, mint pár évtizeddel ezelőtt. Az operette majdnem leszorította a többi műfajokat a világot jelentő deszkákról; az érzékekbe ható látványosságok iránti vágy, képezi az érdekeltség legnagyobb fokát. Miképen hat mindez, az amúgy is igen gyenge lábon álló közerkölcsiségre, kivált két-három templom közvetlen szomszédságában: azt fejtegetni felesleges. Valószínű, hogy ugy a kereskedők mint a g. kath. székesegyház hatósága hathatósan ellenezni fogják a László térnek állandó színházépítésre való átengedését. Természetesen ezzel az ügy ismét el lesz halasztva ad graecs calendas. Nincs is most kedvező idő az ilyen tervek kivitelére midőn napról-napra a dob pereg, az adóban lefoglalt ingóságok árverelésein. Itt a tél, s az adoexekuczió kíméletlenül megfosztja a polgárságot — ágyától-asztalától. Az adóalap megsemmisül, a szegény nép véginségbe taszittatik. A zöld asztalnál pedig állandó színházról tanácskozzak 1 ? Jól esik a humánus kebelnek, ha e nyomorúság közepette tapasztalja, mily nemeslelkü buzgalommal igyekeznek enyhíteni az ügyefogyottak szomorú sorsán. E téren korunk társadalmi élete valóban elévülhetlen érdemet szerzett. Nálunk a „b i h a r ni e g y e i" és „izraelita" nőegyletek viszik e tekintetben a vezérszerepet. Amaz, pár hét előtt nyitotta meg árvaházát, melyben 31 árvának testi s lelki neveléséről gondoskodnak; emez, e hó 13-án tartott rendkívüli sikerű hangversenyén szerzett 1000 frtnál többet gyámoltjai részére. E hangversenyen B 1 a h á n é is közreműködött. Fogadtatása nagyszerű, éneke felvillanyozó volt. A magyar népdal csalogányát el nem éri e téren senki. Az óriási számmal megjelent közönség kitüntető enthuzismussal fogadta. A három kitűzött dal helyett énekelt 12-öt; pedig beteg volt. 8 év óta most először énekelt ismét a váradi közönség előtt. Valóságosan ünnepelték. Közreműködtek : Dr. K r o nstein Lajosné ki igen kiválóan játszik a zongorán, e mellett kedves, szeretetreméltó hölgy. Vonós négyes is volt s — tetszett. A váradi sajtóval, kivéve a szolid, kormánypárti „N ag y v á r a d"-o t, közönségünk teljességgel nincs, és nem lehet megelégedve. A „Bihar

4 és „S z a b a dság" egynémely dolgozói, minden irodalmi tisztességet nélkülöző hangon irkáltak egymás ellen, rciuek a vége: közmegbotránkozás és — verekedés lett. Hogy ily eljárással maga a sajtó szenved legtöbbet : azt az illetők nem gondolják meg. Ugylátszik külömben, hogy a vidéki sajtó nern a közönség s a közügyek, hanem magánérdekeknek előmozdításában működik. (?) Hová lesz akkor a sajtó tekintélye ? Váradon, már vajmi kevéssel bir. Nem is érdemel többet. Ha akarja t. szerkesztő ur, s leveleim ily alakjával egyetert, máskor is felkeresem lapját. (Tudja,hogy szívesen látjuk! Szerk.) Orion. Külföldi hirek. — Olaszországból tíz szoczialista izgatót, köztük két osztrákot utasítottak ki. — A pápa Alfonzó királynak menyegzői ajándékul egy pompás mozaik asztalt és több becses ajándékot fog küldeni. — Aleko pasa Konstantinápolyban megígérte, hogy évenként cl fog oda jönni, s jelentést teend a kelet-ruméliai helyzetről. — Egy nngoi lap írja, hogy Taafe gr. miniszterelnök, irlandi eredetű. Elődei a katholikus ügy bukása után jöttek Austriába.