Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-11-06 / 119. szám

VI. évfolyam. 1879. 114. szám. B.-Csaba, október 6C)-án. BEKES i közlöny: Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. ZMIegjelenils: l^-etenJ^ént háromszor: vasárnap, kedd. (féliven) és csütörtökön. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és ltladó-lilvatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr A keddi szára ára 5 kr kapható Biener B. és Grünfeld J. kereskedő uraknál B -Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Jfyilttér"-I»en egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és Takács Árpáit ur nyomdajában, vidéken minden postahivatalnál 5 kros postautalványnyal Az ismétlő-iskolázás akadályai. n. (Vége.) "Nem csekély okkal járulnak az ismétlő iskolázás sikertelenségéhez magok a gyermekek is. A mit a szüle nem tart okvetlenül szükségesnek, a mi mellett maga a tanitó sem tud lelkesedni, hogy tudjon a mellett felbuzdulni a gyermek! Szükségből csak eljár az iskolába, de igazán nem tanul, immel-ámmal végzi dolgát. Könyvet nem szerez, vagy ha van is, azt fel nem hozza; papírral, írószerekkel nem látja el magát. A tanitó hiába korholja, nem fog rajta. Későn jő fel a tanításra, még is lesí az órát, hogy mennél elébb felszabadulhasson. Hiszen épen vasárnap délután van, a ligetben zene és táncz foly, azt neki meg kell néznie, de talán majd sorba is áll, hogy tánczolhasson. Ilyen gondolatokkal eltelve, miatta beszélhet a tanitó, nem figyeli meg, nem okul belőle. Látszatra jár csak iskolába, igazán nem. S az elősorolt akadályokon felül végre van egy akadály, mely nem egy községi elöljáróság lanyhaságában rejlik. Ujabb időben be kell ismernünk az elöljárók tiszte nagyon megnehezült. Az adóügy, a közegészség ügye, a hadfiak sorozása, a bíráskodás és számos több más ügy annyira igénybe veszi az elöljárók majdnem minden idejét és teljes erejét, hogy a tanügynek legjobb akarat mellett is alig tudnak egy-egy perczet szentelni. Az iskolaszék megteszi a magáét, benyújtja a fel nem vezetett és mulasztó gyermekek jegyzékét; azokat gyorsan kellene meginteni és vonakodás esetén azonnal büntetni vagy legalább megoktatni a szülőket, hogy lássák hogy a tanulás csak hasznukra válhatik gyermekeiknek. S e helyett megesett nem egyszer, hogy az ügy elintézetlenül ott hevert a község háza iratai közt még akkor is, midőn már a tanévnek vége lett. Ily eljárás mellett ne csodálkozunk, ha előfordulhat olyan eset, hogy egy békésmegyei községben midőn az ismétlő iskola közvizsgáját kellett volna megtartani, megjelent ott a tanitó s az iskolaszéki kiküldött, azonban nem jelent meg egyet lenegy gyermek sem, kivel a vizsgát megtarthatták volna ! Tartsa a községi elöljáróság ezt az ügyet is oly fontosnak, mint akár az adó, akár a sorozás ügyét, bizonyosan ilyen megdöbbenő esetek nem fognak előfordulni. Közoktatásügyi törvényünknek az ismétlő iskolákra vonatkozó nemes czélzatai mindaddig nem teremhetnek üdvös eredményt, mig a fentebb elősorolt akadályok meg nem szűnnek. Első sorban és mindenek előtt különösen azon kell fáradoznunk, hogy magok a szülők megszabaduljanak tévhitök lidércznyomásától. Minden értelmesebb honpolgárnak kötelessége társait azokban, mikben felfogásuk téves, ismereteik hiányosak és hézagosak, megoktatni. De különösen magok a lelkészek és tanítók, kiknek szép hivatásuk a népet oktatni, tanítani, hathatnak leginkább oly irányban, hogy a nép belátva saját javát, több figyelmére méltassa az ismétlő iskolázás ügyét. Ha a szülő meg van nyerve, a gyermekkel nem lesz többé baj. Legtöbb esetben a gyermek érzelme a szülők lelkületének fokmérője. Hogy a rendesen feljáró és igazán tanulni vágyó gyermekek közé jobb kedvvel lép be a tanitó, az a dolog természetétől folyS hogy az ügynek ilyen kedvező fordulata mellett az elöljáróknak nem maradna tennivalójok, magától értetődik. Hogy elérjük-e és mikor érjük el ezt az általam óhajtott állapotot, azt meg nem jövendőihetem ; de hogy az ismétlő-iskolázás ügyének, ha az már egy évtized óta szentesitett törvényünk, ilyennek, mint milyen legtöbb helyen ma, maradnia nem szabad, erős meggyőződésem. Az ügy komolyabb, mint hinnők, s épén az ösztönzött arra, hogy ezeket őszintén elmondjam. Mihálli József. Politikai hirek. — A magyar képviselőház nov. 3-diki ülésén az uj adótörvények lettek beterjesztve és a honosítási törvény részletes tárgyalása folytatva. — A Taafe-kormány a felső házban a felirati vitánál 19 szónyi kisebbségben maradt. — A san domingói spanyol konzul jelenti, hegy a kitört forradalom miatt, ott az ostromzár el van rendelve. — A német kormány Elzász és Lotharingiában szaporítani szándékozik a hadsereget. — A bolgár országgyűlést nov. 3-án nyitották meg trónbeszéddel. — Angolország és Törökország között feszültnek jelzik a viszonyt és Anglia egy ultimátumban követelte a reformok végrehajtását. — Suvalov gróf elhagyja állását hogy a magáuéletbe vonuljon vissza egy ideig. — A teketurkománok ellen operáló orosz tábornok Tergukasov roppant vereséget szenvedett. — Gőrczben egy tornaegyletet, mely 10 évi fennál lásának forduló napját megakarta ünnepelni, politikai tüntetések miatt feloszlatták. — A montenegrói csapatok előre nyomultak ós megverték az albánokat. A m A vén fűzfa regéje. Népies elbeszélés. — Irta: Ifj. Jancsovits Pál. (Folytatás.) Nem sok időre rá fel is vitték Pestre. Titokban Sári is, Rózsi is sirt utánna, de annál jobban örült Nádudvari Ferencz meg Gangos Gábor. Az öreg Boros Balázs, Jóska gazdája elkísérte őt a vasúti állomásra, s könnyező szemmel vett tőle búcsút, és két uj tizes-bankót nyomva a markába, szívesen ígérte, hogyha visszakerül, szívesen újra befogadja gazdaságába, nem is lesz addig olyan jó cselédje I Eleinte nehezen ment a katonasor, de ez csak addig tartott, mig Jóska beleszokott az uj életmódba, mig megtanulta, mi az a reglama." Egy év multán egyike volt Jóska az első huszárregiment legderekabb káplárainak. Tetszett neki a katonaélet, csak az őszi rét tájának emléke, Sárika piros arcza epesztette néha, de az epekedés is alább-alább hagyott. Itt különben akadt szeretője, akár minden ujjára kettő ; Jóska a szőkét szerette, itt bele is unhatott a szőkékbe. De csak még is jól esett visszaemlékezni, hogy az utolsó otthon töltött este örök hűséget fogadott neki Sári. Sokszor eltöprenkedett, hogy ejthetne meg egy kis „urlaubot", ha csak egyszer is beszélhetne Sárival; könyebben letelnék az a két hátralevő esztendő, de hiába ment rapportra, csak biztatta, de nem eresztette a kapitány. Sokszor elmerengett a jövendő bárányfelhős képén; ha megérhetné, hogy Sárival egy són, egy kenyéren lenne, feleségének nevezhetné ; de ilyenkor Gangos Gábor gőgös arcza jutott eszébe, ki még köszöntésére se mondott soha adjon istent. Uj ujonczok jöttek hazájából, ós Jóskának elke seritették az életét. Elmondták, hogy Sárika lakodalma sziiretutánra lett kisütve a sejteri segédjegyzővel; uri asszony lesz belőle, tunikát, akár krinolint is viselhet selyem szoknyája mellé, van módja hozzá Gangos Gábornak. Érezte Jóska, hogy csak még is szereti ő Sárit, mert a szive is majd megrepedt a hir hallatára. Elkeseredett a világ, kapitánya, saját maga, Sárika, apja, de legkivált a segédjegyző ellen. Jóska roszban törte a fejét. Feltette magába, hogy ha a lány csapodár lett, csak azért se lesz a segédjegyző feleségévé; elhatározta, hogy törik-szakad, de haza megy, s tesz a dologról, ha emberhalál lesz is belőle. De ismét hiába ment rapportra; most éppen nem engedték urlaubra, mert az ujonczokat kell tanitani. Jóska elhatározta, hogy ha szökve is, de haza jut, ha futó betyár lesz is, mig fel nem kötik. És ugy tett, a hogy feltette magába. Másnap hajnalban már messzire volt a kaszárnyától; magával hozva jó lovát és karabélyát. Katouagunyáját ledobta magáról, hogy rá ne ösmerjenek, s ugy ment toronyiránt. Neiu is fogták el. Harmadnap esthajnalban ott volt az őszi rét táján. Lovát odakötötte a vén fűzfának egy lekonyuló ágához, ő meg elindult a tanya feló. Nem a rendes uton járt, nem akarta hogy meglássák. A benyíló nyitott kis ablakából világosság ragyogott; Jóska remélte, hogy ott találja Sárit, 8 talán beszélhet id vele. Mint a tolvaj, ugy lopódzott a tengerin keresztül, egészen a kis ablakig. A mit odaben látott, a mit onnan hallott, majd megrepesztette a szivét. Sárit látta Héja Dénes ölében. Hallotta mit beszélnek. „Hát Sárikám lelkem, — kérdó a lányt Héja Dénes, — csakugyan nem szerettél senkit ?" „Senkit, mig téged nem ösmertelek." „Lásd milyen rosz a világ nyelve 1 — hányan mondták nekem, hogy te Buza Jóskát szeretted." ^Én ! — kiáltott fel a lány. csodálkozást színlelve — ugyan mit szerettem volna azon a buta paraszton.* „Na én nem is hittem ám, hogy egy olyan bitangot szerethess." „Téged szeretlek én csak, édes Déneském, de téged ugy szeretlek, hogy ki sem mondhatom 1" éa Sári ráborulva a segédjegyzőre, csókot nyomva ajakára, arczára, mig az szorosan ölelte magához. Jóska uem nézhette tovább. (Folyt, köv.)