Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám
1879-10-02 / 104. szám
•Ee'k ésmegyei Közlöny " 1879. 110. szám. bárhova való bankházakkal vagy azok inegbizottaival, ha bennünket rész-sorsjegyek (Pártial Scheinok) megvételére akarnának felhasználni, behúzni. Viski K. B. — Az osztrák állam vasúttársaság képviselői október közepén Budapestre jönnek, hogy az osztrák államvasút önálló magyar forgalmi igazgatóságának már évelővé vált ügyében a magyar kormánynyal tárgyaljanak. Kopp vezérigazgatónak Budapesten való mai jelenléte csak az arad-temesvári rasut igazgató tanácsának ülésével áll összeköttetésben. — Gorcsakoffhg. leköszön! Ily hírrel lepi meg most egy orosz lap a világot. Ezen hirt a moszkvai „Ruszkíj Kurier" egy pétervári f. hó 22 kelt táviratában közli és ezen jelentésnek annyiban némi hitelt kell adni a mennyiben a szigorú orosz czenzura ily közlést valószínűleg nem engedett volna, ha ez minden alapot nélkülözne Az idézett távirat szórul-szóra igy hangzik : „Legközelebb Gorcsakoffhg .ideérkezte váratik. Az öreg kanczellár visszalépése Pétervár orosz köreiben nagy aggodalmat szül." Elnöki beszéd a békésmegyei régészeti s mivelődóstörténelmi egyletnek Szarvason 1879. évi szept. 28. tartott vándorgyűlésén felolvasta : Göndöcs Benedek, apát és lelkész, egyleti eluök. Mélyen tisztelt közönség! Lelkes honleányok és hazafiak ! Midőn a békésmegyei régész-művelődés történelmi egyletnek, ez előretörekvő derék város körében, ez alkalommal már a második-, sorrend szerint pedig 6-dik vándorgyűlését — ezennel megnyitni szerencsém van, elnöki tisztein kellemes kötelességét teljesítve, szívből üdvözlöm Szarvas városának lelkes közönségét, hálásan köszönve az egyletünk iránt nyilvánuló közérdeklődést és szives fogadtatást, mely mintegy azt látszik kifejezni, és bizonyítani, hogy ahol a tudomány és közművelődés előmozdításán buzgólkodó egylet oly rokonszenves fogadtatásra talál: ott, a tudomány ós közművelődés ügye egy oly községnek közös kincse, melynek gyarapítását minden egyes szivén hordja, s — melynek áldását is e szerint minden egyes élvezi. Egyletünk vándorgyűléseinek czélja levén : koronként a megye minden vidékén éleszteni a tudomány és közművelődés szent tüzét, s kiterjeszteni figyelmünket és munkásságunkat minden — időnként és helyenként — felmerülő körülményre, melyből történelmi, régészeti, vagy közművelődési tekintetben hasznot, tanulságot, eredményt remélhetünk: annálfogva jónak látta az egylet is szaktudományilag kezelt ásatást rendezni a mező-turi határban, különösen a Körös mentén ; miután köztudomás szerint számos alkalommal találtak már e helyütt különféle régi tárgyakat, melyek részint a folyó medrének ásatása — és tisztításakor, részint a partszakadások alkalmával véletlenül kerültek felszínre, s melyek közöl a helybeli főiskolai múzeumban is több érdekes tárgy látható. lm az ásatások kivánt eredményre vezettek, ez által a város, a megye, s igy közvetve hazánk történelmének múltjához ismét járulhatánk egy porszemmel, egy parányi adattal ! — Mert minél szélesebb körben, minél átalánosabban el kellene terjedve lenni a tudomány azon sokszor hangoztatott elvének, hogy a föld gyomrából egyes alkalommal felszínre kerülő bármily kisszerű csekély tárgyakat nem szabad benne elpusztítani, megsemmisíteni, vagy potom áron elvesztegetni; hanem minden egyes ilyen leletet kötelességszerüleg a megyei muzeumunknak kellene beküldeni, vagy legalább bejelenteni, minthogy számos eset volt már arra, hogy az avatatlan szem előtt jelentéktelennek, értéknélkülinek látszó tárgyak a szaktudós kezében a legérdekesebb, legfontosabb felfedezések ós tudományos állitások kulcsául, bizonyítékául lettek felhasználva. Tudjuk a régészet- és történelemből, hogy az ó-kori népek, s köztök pogány eleink is leginkább a vizek pártjait használták temetőhelyül hová halottaikat mindenfelé, a közéletben is használt tárgyakkal temették el ; — ugy hogy egy-egy őskori sir a tudományra nézve gyakran egész adat-halmazt szolgáltat, mert a régészet és ős-lénytan biztosan meghatározza — nemcsak azt, hogy miféle népfaj lakott ott, hanem az egyes tárgyak néha éppen a legcsekélyebbnek látszó apróságok becses adatot szolgáltatnak az illető kor műveltsége, szokásai, valláserkölcsi fejlettsége, szóval a kornak jellemzésére. Nem lehet tehát az ügy fontosságához képest eléggé ajánlanom, átalában a mélyen tisztelt közönségnek, — de különösen a népnek, az értelmes gazda és földmivelő osztálynak ós kézműveseknek, kik élethivatásuknál fogva az anyafölddel foglalkozván, legtöbbször akadnak — néha egész véletlenül — ilyen leletekre, a régmúltban elszórt, elhányt, elvesztett : réz, bronz, vas, arany, ezüst tárgyakra, kövek — és kövületekre, cserepekre, pénz és fegyver darabokra, hogy minden ilyes talált tárgyat küldjenek be a megyei muzeum igazgatóságához, Gyulára, muzeumunk gyarapítása végett, hol azok az adományozó nevével együtt minden időre biztosítva lesznek, s a jövő nemzedéknek érdekes és tanulságos képet s a történelem és közművelődés írójának talán megbecsűlhetlen anyagot és adatot fognak szolgáltatni, melyért az utókor mindig hálával fogja említeni és áldani gondos elődeinek emlékét. Egyletünk •— működésében pártolva és elősegeitve megyénk lelkes közönsége által — minden kitelhető módon igyekszik megfelelni hivatásának, czéljának s elfogulatlanul Ítélve, szerénytelenség vádja nélkül kimondhatjuk — mert állandó bizonyságul szolgálnak kiadott évkönyveink — hogy felébresztő a megye nagy közönségének figyelmét és közérdeklődését a történelem és régészet, a közművelődés e két hatalmas tényezője iránt és már is sokat mentett meg megyénk múltjából a mai és a jövő nemzedéknek. Másrészt — megyei muzeumunkban már is oly sok értékes, érdekes ós tanulságos tárgy van felhalmozva, hogy annak megtekintése az érdeklő látogatók figyelmét méltán megérdemli, s jól esik nyilvánítanom, — hogy muzeumunk iránt a haladni, tanulni vágyó közönségünk érdeklődése naponként fokozódik, s rang- korés nemkülömbség nélkül látogatják és gyarapítják megyénk legelső nagybirtokos családjai ép ugy, mint az egyszerű földmivelők és kézművesek. Méltó büszkeséggel említhetem fel . muzeumunk több kitűnő vendégei közül az annyira megérdemelt közszeretetet és népszerűségben álló József fhg. ő fenségét, aki már három Ízben szerencsélteté muzeumunkat magas látogatásával s mindannyiszor elismerését fejezvén ki gyűjteményeink ritka, érdekes és gazdag volta felett; a többek közt ily lelkes nyilatkozatot tett : „Mily gazdag lenne történelmünk, mily sokat lehetett volna megmenteni az enyészet és feledékenység tengeréből, ha elődeink is oly előrelátólag gondoskodtak volna mi rólunk, — mint a hogy mi gondoskodunk utódainkról!" Szolgáljon a derék magyar fhg. lelkes nyilatkozata követésre méltó például és buzdításul mindnyájunknak! Szabadjon végül ez alkalommal muzeumunknak néhány — legutóbbi időben kapott tárgyát bemutatnom és hazánk legkitűnőbb szaktudósainak egybehangzó véleménye után ismertetni. 1. A rézcsákány oly őskori tárgy, mely Európában ritkán, de kivételesen hazánkban gyakorta fordul elő, találtatott Gerlán, gróf Wenckheim Károly ur muzeumunknak ajándékozta. 2. A hosszú vas lovagsarkantyu a XY-dik század második feléből, hihetőleg Mátyás király korából, találtatott Szolnokon, ajándékozta Kindlovice János magyar királyi honvéd főhadnagy 1879. 3. A lőszer závármüvet a XVIII-dik századból nyolez szegletü lőfegyver csővel, találtatott a dobozi erdőben Sámson nevü óvár romjaiban, gróf Wenckheim Rudolf adományozta a muzeumnak. 4. Egy gyűrű az antik gemmával ékített s egykor dúsan zománezozott példány, igen becses XVI-ik századbeli ötvös műtárgy, Ó-Kígyóson találta Huszka Adám és a muzeumnak ajándékozta. Százával hozhatnánk muzeumunkból a bemutatásra érdemes tárgyakat, mert gyűjteményeink valóban érdekes látnivalókat tartalmaznak ; — s azért nem ajánlhatom eléggé, hogy mindenki, aki megyei és egyleti székhelyünkre Gyulára bemegy, dolgait végezve, ne sajnálja az időt, és ne restelje megtekinteni muzeumunkat, mely az érdeklődők előtt minden időben szívesen kinyittatik, s a látogatók minden egyes tárgyról szakértői felvilágosítást és magyarázatot nyernek. Az ily látogatások nevelik a tudomány iránti közérdeklődést, gyarapítják az általános ismereteket, finomítják a szépészeti ízlést, mig másrészt lelkesitőleg hatnak a közreműködésre nézve is. — Pedig mindaddig, mig a hazának minden egyes gyermeke át nem lesz hatva a lelkesedett tudományszeretet és áldozatkész pártolás szent érzelmeitől, mindaddig nem remélhetjük közművelődésünknek nagvobbszerü, általános fejlődését és haladását; holott hazafias kötelessége mindenikünknek: szóval, tettel, jó példával közreműködni hazánk anyagi és szellemi jólétének előmozdításán; csakis igy, és csakis ez által remélhetvén hazánk és nemzetünk felvirágzását, szebb jövőjét, melyet vajha deritne fel a magyarok Istene édes hazánkra mielőbb !!! ELNÖKI ZÁRSZÓ. Mélyen tisztelt közönség ! Vándorgyűlésünk tárgysorozatát kimerítve, újólag szívből köszönetet mondok a mélyen tisztelt közönségnek lelkes érdeklődése, becses figyelme s egyletünk iránt a jövőben is, s a megye jobbjaival együttesen segítsék egyletünket czéljának elérésében. Mi, keblünkbe zárva elvisszük Önök lelkesedésének emlékét magunkkal, s mindig büszkén és örömmel fogjuk hirdetni, hogy megyénk előre törekvő városai sorában Szarvas azon helyet foglalja el, mely hivatva van már a közel jövőben elérni virágzásának azon fokát, midőn a szellemi előhaladás az anyagi jóléttel karöltve, boldogsággal jutalmazza polgárainak előretörekvő buzgalmát, jóakaratát. Isten áldása legyen e derék városon ! hogy minden polgára, minden gyermeke legyen szívvel-lélekkel m ag y a r, s nemcsak szóval, de tettekben is legyen méltó az ősök vérével megszentelt, magasztossá tett „magyar névre!" — Éljen a haza! LEVELEZÉS. Szarvas, szept. 28. Tekintetes szerkesztő ur ! A Békésmegyei régészeti és miivelődóstörténeti társulat városunkban a főgymnázium dísztermében ma tartotta meg vándorgyűlését. A közönség, nők ugy mint férfiak, szép számban jelentek meg, b Nyári Jenő ur azonban, kinek megjelenése jelezve volt, közbe jött akadály miatt kénytelen volt elmaradni. A gyűlést a társulat buzgó elnöke nagyságos Giöndöcs Benedek apát és le'kész ur nyitá meg lelkes beszéddel. Kiemelte beszédében azt, hogy az előre törekvő derék Szarvas városa körében a társulat ez alkalommal már a második vándorgyűlést tartja, szívből üdvözli a város lelkes közönségét, hálásan köszöni az egylet iránt nyilvánuló közérdeklődést és szives fogadtatást s ebben bizonyságát látja annak, hogy itt a közmivelődés ügyének gyarapítását mindenki szivén hordja, s annak áldását élvezi. Folytatólag számol az egylet czéljáról, s ebből folyólag jelenti, hogy előző napon szaktudományilag kezelt ásatás rendeztetett, mely kivánt eredményre vezetett, s ezzel történelmünkhöz ismét egy porszemmel hozzájárulhattunk. Melegen ajánlja a közönségnek, hogy a leletek iránt érdeklődjenek, azokat a megyei muzeum számára beszolgáltassák Megemlíti, hogy a legutóbbi napokon is mily érdekes leletek lettek a muzeumnak beszolgáltatva Gróf Wínkcheim Károly ur Gerláról egy őskori réz csákányt, Kindlovics János honvéd-főhadnagy ur egy XV-ik századbeli hosszú vas lovag sarkantyút, gróf Wenckheim Rudolf ur egy lőszer závármüvet, maga az elnök ur egy antik gemmával ékített igen becses XVI ik századbeli gyűrűt ajándékoztak a muzeumnak A közönség érdeklődése a muzeum iránt abban is nyer kifejezést, hogy azt rang kor és nem-különbség nélkül napról-napra többen látogatják. Büszkeséggel emliti, hogy József főherczeg ő
