Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-09-25 / 101. szám

„BÉKÉSMBSYBI KÖZLÖNY." ie7t>. íoi- SZÁM. nem ritkán szégyenelvén — a munkát, nem edzette meg idegeit, hanem maradt üvegházi növénynek, ki csaknem életével adózik, midőn rendeltetése betöltésére van hivatva. A ki tánczolni képes — engedelmet kérek az igaz kimondásaért — az bizony női legfelségesebb hivatását : gyermeke szaporítását is teljesíthetné. De hát ez a doktor ur véleménye, vélekedik az ily nő. íme ismét a férfiak, ők élesztik, ők táplálják a fényűzési hajlamot. Osuda-e azután, ha az ily anya leánya, anyja után indulva, megszokja a szükségtelen fényűzést s „a fiatalság nem mer nősülni, mert nem érzi magát képesnek a túlfeszített igények kielégítésére." De a baj szülőanyja még az erkölcstelenségnek is. Mert mindennapi szükséggé válván a szoptató dajkaság, a szegény leányok nem ig. n iszonyodnak anyává lenni, habár apja nincs is a szegény ártatlannak. Nem, mert ha dajkává lesz az ily elesett cserépedény, több fizetése, jobb étkezése van, mintha konyhaszolgáló lett volna, íme egész lánczolata a bűnöknek származik a fényűzésből. S veszedelmes főleg azért, mert „fejétől büdösödik a hal." Itt kell hát a javítást kezdeni. Igy lesz a kura gyökeres. Kiöntöttem ártatlan epémet, kimondva nyiltan az igazat. A tárgy, miről szólok, sokkal mélyebben gyökerezik, mintsem azt hamarjában elenyésztethetnénk. Kezdjük először is a dolog nem szégyenlésével, folytassuk a takarékossággal, vágyaink mérséklésével, hiuságunk elfojtásával, s lassan-lassan helyreáll az egészség, a gazdálkodásban, a háztartásban az egyensúly bevétel és kiadás közt; ha pedig így nem cselekszünk, rohamos léptekkel közeledünk önásott sírunkhoz. Ébredjetek hát férfiak ! lám lám ismét a férfiak! Igen, mert ha a férfi nem tud egyensúlyt tartani gazdálkodásában ; ha neje háztartását ellenőrizni nem képes, mulhatlanul bekövetkezend először az anyagi, végre az erkölcsi bukás. Ha pedig az ellenkezőt tesszük, mit érünk el ? hát ama nagy magyar e végrendelete „hass, alkoss, gyarapits s e haza fényre derül" leend foganatosítva. Ugy legyeű ! Egy nő. — A reichsráthot október 7-ére hivták össze. 0 felségének erre vonatkozó rendeletét a .Wiener Zeitung-* teszi közzé. — A keleti-rumeliai menekültek száma, a Kik hazaszállításra várnak Konstantinápolyban, százötvenezerre rug. Az európai hatalmak nem fogják megtámadni a pnrtának azon jogát, hogy haza küldhesse a menekülteket, és szükség esetében, ha megtámadják a bolgárok a muzulmánokat, hadsereget is küldhessen Keleti-Rumóliába. — Haymerle bárót külügyminiszterré, Orczy bárót ő felsége személye mellé magyar miniszterré és Kállayt a külügyminisztérium államtitkárává tegnap nevezték ki. A kinevezést jövő vasárnap fogják közzétenni. A röpülésről. (Vége.) A madárnak szükséges a suly, különben szelek játékszerévé válnék s a földre sohasem szál Ihat na alá. Az ernyő modifikálja az esés törvényét s a 90° derékszögöt abban az arányban változtatja mindig élesebbé, mennél erősebben viszonylik az ernyő alsikja az ernyő átmetszetéhez; madárnál megközelítőleg 1: 500. Ha 5 kilogrammos és 6 négyszög méter átmetszettel biró ernyő segélyével ember száll alá 9 méter magasból, esését egy másodpercz helyett kettővé hosszabbithatjuk. E törvényt alkalmazták az ember röpülésére, de az alkalmazás nem mehetett messzebb, Uíint maga a törvény; legfeljebb a magasabban fekvő partról a szemközti alacsonyabb partra jutottak, vagyis: átestek a folyamon. Fölszárnyalásról, a levegőben való ide-oda mozgásról, tehát a tulajuonképeni röpülésről szó sem volt. Egyszerűen nem vették észre az ember súlya és izomereje közti aránytalanságot, — gazda nélkül számoltak. A gömb hozza létre a fölszárnyalást, az ernyő könnyíti a leereszkedést; — hátha e kettőt egyesitenők, de nem külsőleg, hanem lényegileg ? Igy készítette Lippert mérnök a maga apparátusát : a Montgolfiére-rel fölszáll a légbe s fönt kiereszti a meleg levegőt ; mi által a gömbkéreg kettős falzatu ernyővé válik, nehezebbé, mint a kiszorított levegő ; ily módon száll lefelé ; — ha közel ér a földhöz, Lippert tüzet gyújt és a „tüz-léggel" emelkedik föl újra. A Montgolfiére emelkedő ereje azonos a madár izom-erejével; a gömbréteg ernyője a kiterjesztett szárnyakat képviseli. A dolog igy helyesnek látszik. De szorosabban véve, a gömb emelkedő oreje egyáltalán nem felel meg a madár izomerejének ; ez az emelkedő erő nem is erő, hanem valemi negatív dolog, ugy, hogy a Lippertféle apparátus csak emelkedésre ós alászállásra, nem pedig röpülésre való. Léghajója csak szimulálja a röpülést, — a mennyiben éles szöget képez a láthatárral ; di a szög mindig megmarad, a horizontálist nem birja elérni. Ehhez járul még a tüzelés alkalmatlansága, az ernyő roppant kiterjedése és az a kótely, vájjon kiállja-e a szövet a légnyomást. Lépjünk tehát helyesebb nyomra. A röpülő gépnek jobban kell utánozni a madarat ; összes tömege bizonyos specziíikus súlyt nem múlhat fölül és a szárnylapoknak, ugy szintén a dynamikus erőnek az apparatus térfogatával öszhangzaniok kell. Az ember nem tud röpülni, mert specziíikus súlya tulnehéz. Oda kell tehát hatni, hogy az ember absolut súlyát, az apparátus súlyával együtt, leszállítsuk például 10 vagy 5 kilogrammra; akkor az emuer, izomerejénél és dynamikus apparátus segélyénél fogva, föltétlenül röpülhet. Helyezzük az embert egy 60 köbméter térfogattal biró köneny-gáz gömbre; ez az ember a gömbbel együtt már nem súlyosabb 10 kilogrammnál ; ha most szárnycsavar vagy fujtató segélyével 15 kilogrammot még el tud emelni, akkor föl fog szállani a magasba, viszont ha beszünteti a fujtatást sülyedni fog a föld felé. A szárny, vagy a vehemens légsugár kibocsátása urává teszi a légnek ; valódi madárrá vált. Ily röpülő apparátus nehezebb a levegőnél; van mozgereje fölszállásra, lebegósre; van kellő alsó lapja, hátvéde ernyőpótolásra ; teljesen a léghajós akaratától függ. Ez a rendületlen, megdönthetetlen alap ; nincs benne semmi, a mi kivihetetlen, a mi lehetetlen volna. A dolog hátralevő része a czélszerüség kérdése, s a kicsiben, majd nagyban eszközölt kísérletek körébe tartozik. Szerző a levegő ellenáramlatára is reflektál, mely néha olyan erós, hogy a madarak sem birják kiállani, s e pontban a következő felvilágosítással szolgál : az apparátus mindaddig megküzdhet a légáramlattal, a meddig saját röpgyorsasága nagyobb, mint az ellenáramlat gyorsasága. Mennél erősebb a gép, mennél nagyobb súlyt emel a légbe, annál hasznavehetőbb. Hiszen a nehéz gőzhajó is sokkal biztosabban halad az oczeán viharos habjain, mint a kis bárka vagy a még kisebb csolnak. A mi az orkánt illeti, mely gyorsaságban minden dynamikus hatást felül mul, az épen ugy dul a földön, mint a vizén s ép ugy fenyegeti a vasutat, mint a gőzhajót; de a léghajós mindakettő fölött előnyben áll mert kikerülheti a veszélyes légréteget s fölébe emelkedhetik vagy alája kerülhet. É. Külföldi események. Hurczoltatám magamat Afrika őserdejében. Láttam a szép indusnöket. ... De ezt a jelenetet nem felejtem el sohasem! Mintha legszebbjét láttam volna a különféle tartományoknak. Ez a kis leány például ugy hasonlított arra a gyönyörű görög pásztornöre, kit Kréta szigetének Ida hegyén láttam. E másik két mandarin hölgy ugy emlékeztet arra a két bayadérra, kikkel Indiában találkozám. Egyik szőke, másik barna s mindkettő egyforma nevet viselt. Különösen a barna, ki ugy elszédíti forgó tánczával. Ez pedig szakasztott mása annak a karcsú, szomorú odaliszknak, kit lopva pillanták meg a szerailban s kit Rozalindának hívtak, s ki egy hajótörést szenvedett franczia leánya. Az a lányka, mintna testvére volna hős Ernani kedvesének, donna Elvirának. Ez a fekete szemű kis lány ugy lejtette a mazurkát mint Marianka, a szép lengyel hölgy, — E kis csacsogó teremtés ha bokáig érő, bő fehér bugyogót vesz fel, zöld kaftánt ós ezüst fátyolt ölt magára, hát még az öreg Shylok is leányának, Jeszikának vallja .... És e tánczolókon vtgig tekintő hideg érzéketlen szépség, vakitó fekete szemével ugy ragyogott, — mint „Éjszak csillaga !" Mintha nem is khinai nők lette* volna, azt hittem az elbűvölő pavillonban. ... A zene elhangzott. A párok eloszoltak. Mély sötétség til a teremben. Csak én maradtam egy folyondáros oszlopnál. Lábam gyökeret vert. Oda voltam lánczolva. Elmélyedtem a látottakban. S az édes suttogó hangokat még mindig hallani véltem, S a lányokat még mindig lobogni. Es csakugyan gyönge fény pislogott a teremben, mely nőttön nőtt. Felrezzenek tompa álomlátásomból. — Azt vélem m -gujul az átélt éjszaka. Nem ! Kong-Dong albrámin villamos fényű szakála és vastag piros bajusza fénylett a letűnő éjben és a kelő hülvány szürkületben. Mögötte láttam Tung-Ting brámint. Tanácskoztak. — Ide jövének. Talán lelnek valami corpus-delictit. De Cí-ak a Kasziuning pavillon gondozóját lelték ott, a Bagorjg mestert, kit aztán ki is vallattak. Boszura gyúlt szívvel, — lihegő kebellel, szétzilált hajjal álltak ott az elhagyott pavillonban. Kong-Dong albrámin tiszteletteljes*n karolá át Tung-Ting nem épen karcsú derekát. Pedig azelőtt egy kanál kígyó-vérben is megölték volna egymást! Kong-Dong brámin épen ellentéte Tung-Ting bráminnak. Ez tudós, az tudatlaü, ez óleselméjü és furfang< s, az tompa ós gyáva, ez feltalálja magát, az mindjárt elcsügged. Tung-Ting brámin csörgő kigyó, mely zuz ós mérgez, Kong-Dong brámin sikló, mely csak sziszeg. Aztán meg Tung-Ting brámin mindenhová hivatalos, Kong-Dong brámin sehová sem. Csak egy közös tulajdonságuk van : az alattomosság ! Haliám terveiket. Az európaiak száműzetnek. — * Belgrád, szept. 22. Az enquete-bizottság az osztrák államvaspálya terveit fogja elfogadás végett a szkupstinának ajánlani. Az illető törvényjavaslat kidolgozásával Alimpicsot bizták meg. * Bukarest, szept, 22. A bolgár fejedelem elutazik Szófiából és meg fogja látogatni Eománia fejedelmét. Ez Mister Stepbensonnak (ez én vagyok) szemeit KongDong brámin fogja majd kitolni suttyomban, ha lépre kapnak. És keresték a levelet, melyet az éjjeli páriával kőidének. De szerencsére azt a levelet a legidősebb európai testvér széttépte. Igy aztán eltávoztak. En meg tovább is ott maradtam Kaszinung pavillonjában s ott tudtam meg, hogy Tung-Ting brámin fiaszkót vallót, mert az öreg Visznu isten maga küldött le egy kis futárt, ki kijelenté, hogy maga Visznu isten sem böjtölt, hanem igen jól mulatott ós e nap emlékére elhatározta, hogy a böjt eltöröltessék. A mit nagyon bölcsen cselekedett. A fő-brámin büntetése, hogy a mandarinok felett való uralmát elvesztette, az albrámin Kong-Dong pedig nevét kapta büntetésül és ugy lesoványodott mint egy czérnaszál. Azért folyton kong és keservében dong. Hanem azért én mégis búcsúzom. Fájó kebellel bár, de tovább megyek, hogy majd a zuluknál is tegyek tapasztalatokat. Isten veletek bájló mandarinnők, gyönyörű leányoki Isten veletek élvezetes órák, harsogó vigalmak! Béke veled Tung-Ting brámin! írtam a menyei birodalom fenállásának 7869. óvóben a nap ha országánakegy minden vésztől ment falujában. Robin Pajtás.