Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-09-23 / 100. szám

VI. évfolyam. 1879. 100. szám. B.-Csaba, szeptember 23-án. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor : vasárnap, kedld (féliven) és ostitörtökön. Előfizetési dij: helyben házhuz hordva vagy postán bér­mentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adalnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-fóle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára : 5 kr. kapható Biener B. és Grünfeld J. kereskedő uraknál, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. ur­nái és a nyomdában, vidéken mindek postahivatalnál 6 kros postautalvány nyal. MEGYEI HIfiEK. * Előfizetési felhivás a „Békésmegyei Közlöny" czimü hetenként háromszor megjelenő politikai, társadalmi, gazdászati s vegyes tartalt mú lap 1879-diki Yl-dik évfolyamának utolsó negyedére. Előfizetési dij : 1 frt 50 kr, mely leg­czólszerűbben postautalványnyal küldendő be. Azon t. cz. előfizetők, kiknek előfizetése e hó végével lejár, kéretnek annak minél előbbi megr ujitására, hogy a szétküldésben fennakadás ne történjék. A kiadóhivatal. — Meghívás. a békésmegyei régészeti és mivelődés-történelmi társulat folyó évi szeptem­ber hó 28. délután 8 órakor Szarvason a főiskola dísztermében nyilvános felolvasással egybekötött gyűlést tart, következő tárgysoro­zattal : 1. Elnöki megnyitó beszéd, Göndőcs Benedektől. 2. Markovics Mátyás egykori szarvasi ev. lelkész emlékirataiból, Gajdács P á 1. 3. A mező-turi határban lelt régiségekről H a a n L. esetleg br. N y á r y J e n ő. 4. Elnöki zárszó, Göndöcs Benedektől. Zárt ülésben folyó ügyek. * Tiizi játék. Vasárnap este meglehetős szép számú közönség előtt mutatta be Csabán a Széchenyi ligetben Bucsák pyrotechnikus ügyességét. Mondhatjuk hogy érti mesterségét. Oly magasan repülő rakétákat és a színek ily vegyiilékét csak a hires Stuwertől láttunk. Ugy látszik más tekintetben is Stuverbez hasonló, mert hosszú szárazság után épen közvetlenül a tüzjáték kezdete előtt eseppegni kezdett. Máskép azonban nem hasonló Stuwerhez, mert, azt tudta igazgatni a rakétákat, hogy embereket és állatokat ne bántsanak, Bucsák koma pedig ugy irányozta, hogy a hosszú póznák egyike egy ven­déggel telt asztalra esett, a másik pedig egy polgártárs'né fejére, kinek haján folytatni akarta a látványt. Máskép azonban méltó volt a megtekintésre. * Csorvási levelezőnk Csorvás község elöljárósá­gának lapunk egyik utóbbi számában megjelent nyilat­kozatára kijelenti, hogy közlését nagyban véve fentartja és csak abban ismeri el hogy tévedt, midőn azt irta, miszerint Eördögh Lajos szolgabiró ur személyesen vé­záite az őrjáratot, mert nevezett szolgabiró ur csak kijött a helyszínére körülnézni. * Oly szép őszi napok járnak, hogy ritka esz­tendőben van szerencsénk ilyenekhez. Ha a városokban és községekben az az iszonyú por nem ölné az embereket, bátran azt lehetne mondani, üogy az év legszebb napjart éijük, de mncs öröm üröm nélkül. A mi keserű ür­münk a rettenet us por, melyen csak a jó Isten segitlret egy kis — nagy esővel. (Ma éjjel igen jói esett.) * Hétfő este Bóka hegedűművész adott hangver­senyt B.-Osaban a „Fiume" vendéglő éttermében. * A békési ref. egyház figyelmébe ajánljuk a iőiskoiabau levő iskolai padok ujjáalakitasát. Nem régen, midőn a békésmegyei tamtók IV. közgyűlése alkalmaval azon teremben, hol a mmtaleczke volt megtartva, többen egybegyűltek, sokakban meitó csodálkozást keltett az azon teremben levő padok piszkossága, alig tenyérnyi széles felső támlaja, mindenféle s a szemérmet is sértő faragá­saikkal. Egy tanügybarat azon kérdést intezte hozzánk : vájjon szokták-e Békésen az iskolákban az ütenyirást ta­nítani ? s ha igen, miként ieuetséges az ilyen piszkos padokon. Jó lesz tehát javítgatni! — Kondorosról irják nekünk : folyó hó 10. 12-ig némi esőnk volt, mely után a repczét csakhamar elvetettük, mely már ki is kelt, de a folyton tartó szá­razságban ellensége csakhamar elfogja pusztítani. Szán­tásunk igen rosznak mondható, mert a földet május óta eke járásig az eso át nem áztatta, — s igy az igás erő igeu megviselte tik — a vetést még ez ideig nem kez­dettük, mert számítunk, hogy az egek csatornái ma-hol­nap csak megnyílnak s azutan mulasztásunkat könnyen helyre hozhatjuk. A cséplést e hót folytán elvégezzük, s az eredményt biz gyenge középszerűnek mondhatjuk ál­táljában. KuLoriczáinkat mult héten kezdették törni, — holdanként czirka 33—38 pozsonyi mérőt ád. Napszám férfiaknak 65—80 kr. asszonyoknak 35—40 kr. * Yégre valahára a békési elöljáróság is rá jött arra a gondolatra, hogy a Csabára vezető országutat Békés városa közelében és a város szélén járható álla­potba helyeztesse, mert bizony az előbbi állapotban majd­nem járhatatlan volt, mivel sem mellette, sem felette, sem rajta járni, a kiálló ágas-bogas s a jószág lábait nem csekély mérvben veszélyes seb vágással is fenyegető galyak miatt nem igen volt tanácsos. * Hibaigazítások. Lapunk 95. ós 96. számaiban megjelent: „Miért van hazánkban annyi ügyvéd és mi módon apadna szamuk ?- czimü közleményben több ér­telemzavaró hiba csúszott be, melyek közül a nagyob­bakat következőképen hozunk helyre: A 95. szám má­sodik lapján az első hasábban felülről számított hatodik bekezdésben az utolsó szó: „rosszabb volt" helyett olvasandó „r o s s z a b b u 1t." A 96. számban a máso­dik hasábban alulról számított 4. bekezdés 2. sorában: „törvényhozásnak" helyett: „törvényho­zásunk" — ugyanezen bekezdés 4. sorában : „stá­diumok" helyett: „studiumok" és ezen hasáb utolsó bekezdésének első sorában : „jogakadémián k" helyett: „jogakadómiáink;" — valamint a har­madik hasáb utolsó bekezdésének utolsó sorában : „ügy­védek kar" helyett: „ügyvédi kar" olvasandó. Fővárosi hirek. * Öngyilkosság az utczán. Wegner Lénárt, egy 20 éves szolga a tüzoltó-utczán menvén keresztül, egy pisz­tolylövés altal vetett véget életének. Holttestét azután beszállították bonczolás végett a Kokus kórházba. * Hattyudai. D. L. ó-budai vén asztalos mester fia­tal leányt vett feleségül. Az asszony ki kapós lett, a férj e miatt elbusulva a napokban felakasztotta magát, a kö­vetkező poétikus lélekről tanúskodó verset hagyva hátra : isem voltam még öreg Se fiatal. Mégis belém ütött A nagy kraval; Fiatal lányt vettem Feleségül. Mondták szamár lesz a Vén kecskéből. A Jktaugyti EÉif tárcsája. Az őrült. — Franczia történet. — Ez év első napjaiban Dr. P . . . tudós, a ki őrül­teken gyakorlatba vett sok szép kúrái által egész Páris­ban hirt, nevet szerzett magának, már igen korán reg­gel, egy nölátogatót fogadott tágas rendelő szobájában, a ki körülbelől negyven éve daczára oly elegáncziát és fényt fejtett ki, hogy az ember kísértetbe jött őt szép­nek inevezni. A komornyik de Strell asszonynak jeleu­tette őt be s szép, nagy czimerrel ékitett kocsija, lent a kapu előtt várakozott reá. Midőn az orvossal magára maradt, egy pillanatig habozni látszott, azután összeszedve magát, gyönyörű csipkezsebkeudőjóvel néhány könyüt törült ki szemei­bő^ s megindult reszkető hangon mondá: „Uram, ön bennem egy olyan nőt lát, a ki áldozata lesz szörnyű fájdalmának. Egy fiam van, a ki ép oly kedves nekem, mint férjem; egyetlen gyermekünk ő nekünk." S erre megeredt a könyek árja, nagyobb sokkal nagyobb mérvben, mint az valaha a szerencsétlen Arte­misia által az elhunyt Mausoláuse sirján ömlesztetett. „Oh uram! egy idő óta a legnagyobbtól van okunk tartani — épen abban a korban van, a mikor az ösztön és szenvedélyek szoktak fejlődni — s jóllehet mi neki minden hajlamában kedvezünk ós pénz, szabadság, fény és mulatságban szűkölködni nem engedjük : mindamellett igen is szembetűnő nyomait mutatja elmezavarának, „Mi az ördög 1 micsoda!" szakitja félbe őt az or­vos, hirtelen egynehányat szippantva. „A legfeltűnőbb a dologban az, hogy folytonosan gazdag kelengyékről, ékszer- és gyémántokról beszél, a miket vett vagy eladott, avagy egy leánynak ajándéko­zott volna, de nem bir az ember kiokosodni beszédjéből. Mi azt gyanítjuk, kedves orvos ur, hogy ő olyan sze­relmi kötelékekben eped, a melyek nem lehetnek nagyon tisztességesek, s hogy közönséges birvágy ellenében olyan Kötelezettségeket vállalt magára, a mik felül ha­ladják anyagi körülményeit s a miket még sem mer előttünk beismerni. De ez nem egyéb üres teltevésnél, puszta gyanúnál, mert atyja és én naponként törjük a fejünket, e lelki betegség okának kipuhatolásában, a mely végtére is kétségbe ejt mindkettőnket." „No majd meglátjuk, nagyságos asszonyom, hozza el csak fia urát ide hozzám!" „Igen, de csak — holnap, kedves orvos ur, holnap délben." „Nagyon jól van, nagyságos asszonyom" és az; orvos sietett a szép hölgyet kocsijához kisórni, a hol j vadász ós inas várt reá. Másnap egy elegáns nő az első ékszerész üzletek egyike előtt állott íreg kocsijával, s bemenvén abba, ke­resett alkudozott s kiválasztott ott különféle ékszereket 10,000 tallér értékben, s azokat magával vinni határozta. Miután mindent kézi táskajába helyezett el, hanyagul kivette tárczáját, 6 midőn már a fizetendő összeget -­csaknem egészen az áruasztalra kirakta volna, még egy­szer összetette azt ós azt mondá: „Nem jöhetne velőm valaki, a ki férjemtől a pénzt átvenné, miután én a ná­lam lévő pénzen felül vásároltam, annyira kísértésbe jöttem izlésteljes müveit meglátva." Az ékszerész intett egy fiatal embernek, a ki egész büszkén ült be a nagyúri nö kocsijába, s a lovak a leg­sebesebb ügetésben siettek tovább. A kocsi megállott azután egy szép ház előtt, s az urnő sietett a mint csak birt fel a lépcsőkön, berohant egy szobába következő szavakkal: „Itt hozom önnek, órvos ur! fiamat, 8 egyedül hagyom önöket." Azután hirtelen kilépve, azt mondja az épen oda­érkezett fiatal embernek: „Csak ide be, itt van férjem, ő kilógja önt fizetni azonnal." A fiatal em.fcer belép; a nő lesiet a lépcsőkön, — beugrik a kocsiba, — s a lovak sebes galoppban eltá­voznak. Az alatt az orvos és a fiatal ember egymást tető­től talpig méregetni kezdik ; végre az orvos szakitja félbe a csendet s egész jó indulattal mondja: „Tudja-e fiatal ember miféle dolgunk van nekünk együtt ? Hogy érzi magát s miféle zavart gondolatok kísértenek itt az ön fiatal fejében ?" „Nekem semmi más gondolat nem kisért a fejem­ben, minthogy nagyságod ezt az eladott gyémántokról szóló számlát kifizeti nekem." „Ohó, ismerjük már," mondja az orvos, mialatt tekintetét a segédre szegezte és a számlát eltolta. „Tu­dom, tudom." (Vége köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents