Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) július-december • 64-142. szám

1879-09-16 / 97. szám

VI. évfolyam. 1879. 97. S7im. B.-Csaba, szeptember 16-án. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor* : vasárnap, kedd (féliven) és osütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz, hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 írt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt &0 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egryes szám ára 10 kr. A keddi szám ára : 5 kr. kapható Biener B. és Grünfeld J. kereskedő uraknál, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyílttériben egy sor közlési dija 26 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindeu postahivatalnál 6 kros postautalvinynyal. MEGYEI HIREK. — Csjernyik Jánost a csabai tanyások „rémét," a rendőrség a csabai kir. járásbírósághoz tette át. A tanyások „réme" egy 18 éves gamin, olyan gyenge, hogy a szél is elfújhatná. Eémséges tettei abból állanak, hogy egy csabai gazdájától megszökvén, egy-két tanyán nappal a lakosok távollétében, néha az ablakot is betörve, élelmi szereket, kenyeret, szalonát és egy pár rongyos csizmát lopott. Előadása sz rint azért menekült minden áron, mert azzal ijesztgették, hogy felakasztják mivel gazdájától megszökni merészkedett. Ebből is látszik, hogy az észbeli tehetség mily fokán áll a csabai tanyák „réme." — A b.-csabai polgári leányiskola javára \asárnap este a szinteremben rendezett műkedvelői hangverseny, ugy a látogatottságot mint a műélvezetet tekintve, igen szépen sikerült. A hangverseny fénypontjait a Chovan Kálmán ur által zongorán előadott darabok képezték kétségtelenül, kinek ugy technikáját, mint elegáns, finom, érzésteljes játékát volt alkalma a közönségnek megtapsolni, habár az épen nem legjobb „hangulatban" levő zongora kissé akadályozta a művészt a darabok teljesen praecziz előadásában. A magyar népdal-egyveleget ismételnie kellett. — Feszült figyelemmel hallgatták Hajnik Béla ur szavalatát és Nogáll Janka kisasszony kíséretét és az ily remek szavalat és kiséret képes lesz a régi divatból kiment, hajdan is csak borzalmas murithatoknál divatban volt melodramatikus előadást kedvelLtó teuni. Eimler Nina és Seyring Kaiolin kisasszonyok ugy a szólókban mint a duettekben, szabatos ének és kedves előadási modor által, viharos tapsokat és számtalan csokrot arattak. Szóval a közönség igen megelégedetten távozott, azon óhajjal, vajüa alkalma nyílnék többször is élvezve — jót tenni. A hangversenyt táncz követte, mely azonban, minthogy nem volt kihirdetve, nem nagy látogatottságnak örvendett. * Közhirrétetel. A csabai királyi közjegyzői iroda Uhrinyi Andor urnák a piaczon — Ormay-féle kereskedés tőszomszédságában — 999. szám alatt lévő házába tétetett által, hol folyó hó 20-án fog megnyittatni. Hivatalos órák : hétköznapon délelőtt 8—12-ig, hétköznapon délután 2—5-ig, ünnepnapokon délelőtt 7—10-ig. * Bacsjánszki András csabai lakos csizmadiamester f. hó 11-én egy Szilágyi István nevü 13 éves szegedi fiút talált Csabán az utczán, ki állítólag a szegedi katasztrófa elöl Makóra, onnan Mezőhegyesre, Szentesre, Kondorosra, Békésre s onnan ide Csabára menekült. A fiu előadja, hogy a katasztrófa óta folyton csavarog s szüleiről semmit sem hallott s igy miután bizonytalanra Szegedre vissza menni nincs kedve, a csizmadia mesterséghez pedig volna — találójához beállott csizmadia inasnak, miról a szegedi hatóság a netalán élő szülők, esetleg rokonok értesítése végett tudósíttatott. — A f. évi ujonczozáskor a megye valamennyi községeiből a cs. kir. gyalog ós huszár-ezredhez sorozott ujonczok részére a behívó jegyek a megyei 6zolgabiróságokhoz a cs. kir. 68-ik sz. gy.-ezred hadkiegészítési kerületi parancsnokságtól megérkeztek. A f. év októberhó l-re történendő bevonulásra szóló behivó-jegyek kiosztása már folyamatban van. * A Gyulán tegnap kezdetét vett megyebizottsági gyűlésen főispán ur távollétében alispán ur elnökölt. Az alispáni és közigazgatási bizottsági jelentések felolvasása uián, néhány miniszteri rendelet vétetett tudomásul, azután a íőszamvevöuek a inai nap megválasztására megalakult a kandidáló bizottság, melybe a megye részéről Bonyhay Benjámin, Ferenczy Alajos és Tatay János urak választattak, alispán ur pedig Nóvák Kamill, Ambrus Lajos és Ladics György urakat nevezte ki. A választások — a közigazgatasi bizottsági két tagé is — ma ejtetnek meg. A többiről jövőre. * A b.-csabai statusquo izraelita hitközség mély fájdalommal jelenti, a község 39 éven át itt működött, szeretett leikészének főtiszt. Hirschfeld József kerületi rabbi urnák f. hó 13-án, d. e. 11 órakor, két évi súlyos betegség után, életi 71 ik évében törtónt gyászos kimúltát. A boldogult hűlt tetemei f. hó 15-én d. e. 9 órakor tétettek a b.-csabai izr. templomból az örök nyugalom helyére, a helybeli izr. sírkertbe. Béke hamvaira! B.-Csabán, 1879. évi szeptember 13-án. A b.-csabai izraelita hitközség elnöksége. * Hirschfeld Józsefet b.-csabai rabbit tegnap d. e. 9 órakor a lakosság nagy részvéte mellett temették el. Minden hatóság, a többi hitfelekezetek papsága, a megyei izr. hitközségek képviselve voltak. Az elhunyt derék férfi fölött, barátja a mezőtúri rabbi és a szegedi hitszónok Löw Emánuel ur tartottak búcsúztató beszédet — az előbbeni németül, az utóbbi magyarul — melyeksok jelenlevő sz«mébe könyeket csaltak. A b.-csabai izr. hitközség ez idő szerinti elnöke, Hoffmann Mór ur is mondott egy német búcsúztatót, azon őszinte ragaszkodást tolmácsolván, melylyel a csabai község elhunyt rabbija iránt viseltetett, mire a kántor szivreható éneke következett. A halottat a gyaloglók és kocsik hosszú sora kiséré a sírkertbe, hol még kettő mondott rövid szónoklatot és elfedó őt a föld, a honnét jött, és a hová két évi kinos szenvedés után vágyott! Béke hamvaira ! — Hibaigazítás. „Egy elzülött élet* czirnü rajz első közleményében „vándormüveszetek bordájába" helyett olvd : bandájába. A második közleményben verebek helyett olvd : vér-ebek. — Beküldetett. Tekintetes szerkesztő ur! A „Bókésmegyei Közlöny" f. évi 93. számában „futó betyárok" czime alatt egy közlemény jelent meg, mely közlemény több tekintetben a valóságot nélkülözi, de egyszersmind az elöljáróság ellen egy lehető súlyos vádat maliczioze emel. Ennélfogva a midőn az alább közlendő tényállást beküldeném, tisztelettel kérem annak becses lapjában helyet adni. Csorvás határában, az ó-csárdában folyó évi aug. 31. és szeptember 1-seje közötti éjfélkor 6 fegyveres ember szállott meg, kért pálinkát, kenyeret éa szalonnát; az étel és ital árát ki nem fizetve egy kocsin az étkezés után nyomban Kondorosnak hajtott. Erről a bejelentés csak szept. hó 1-én estefele érkezett a községi elöljárósághoz, tehát a fentérdeklettek eltávozása után mintegy 17 óra múlva, mely okból, de különösen azon indokból is, nehogy a már ugy is késő nyerendő értesítés i Jkésigjsi Eéiij" tárcsája. A levélhordó. Eszembe jutnak Beranger lázas sietségü refrainejei a „juif errant,"-ról; Arany János mólyértelmü, panaszos szavai az „örök zsidó" nyolczadik strófájából: „Az üstökös még visszatér, Kiröppent nyil oda is ér, Az eldobott kő megpihen .... én szüntelen. Tovább ! tovább! — ha a levélhordó halad el utczánk végén. Beranger is, Arany is sokkal többet mondanak az egyszerű szavakban ; de azt most ne keressük mi. Egyszer megtörtént valakin, hogy midőn a nők házi iparáról ir, így idézte a halhatatlan német költő ismert költeményét: „Ehret die Frauen, sie flechten und weben." Hogy mit fonnak és szőnek, az a költemény titla. Ő csak ennyit tud az egészből. Ilyen hibával vádolhatnának engemet is, ha nem jelentettem volna ki, hogy az örökös bolyongás csak eszembe juttassa a két költeményt. Mondjanak bármit. Nekem mindig eszembe jut az a fájó, panaszos stróta, ha a levélhordót pillantom meg. Mióta ismerem, mindig az a színehagyott, kopott ruha van rajta. Mindig feltűnik az a kipróbált gyaloglás, az a fáradt, halvány arcz, az a bus tekintet. S mindez együttvéve olyan megmagyarázbatlan szánalmat költ lelkemben. Alig áll meg egy pillanatra, újra megy. „Tovább! tovább!" Kopott bőrtáskájába nyalábolja a „délutáni vagy reggeli postát," mellé teszi a hajdan rózsaszínű most már bizonytalan sárga boritóku könyvet, szétmállott, — kifodrosodott lapjaival, itatós papírjával. Aztán megy . .. szüntelen. Tovább, tovább 1 Ő, ki annyi titkot őriz önkénytelenül, annyi örömet, bánatot, bosszúságot, félelmet stb. okoz, ha bebotlik a házakba, vagy elfut az ablakok alatt, az utcza végén : oly közönyös arczczal bolyong, mintha megvetné azokat az embereket, kik várják, vagy rettegik jöttét. — Mikor elveszi diját, a két Krajczárt, olyan barátságos mosoly fut végig a faradt, halvány arczon, hogy adója szinte megszégyenül, hogy a levél örömét csak ennyire becsüli. De a mosoly nem azt jeleüti. Ez csak olyan szokás nála. Mintha elvesztett örömei, elvesztett nyugalma fölött mosolyogna oly sajátságosan. Nincs is neki nyugalma, nincs ünnepe. Vasárnap reggel felesége, gyermekei csak ugy tündökölnek az ünnepi díszben. A mámi barna ruhája kikerül az ócska almáriomból; a lányok haját fényesre fésülik ma. Ugy mennek lassan, szépen — mint illik — a templomba. Csak a levélhordó nem tudja, hogy más nap van ma. Ott bolyong az utczákon régi, kopott ruhájában. Arczán leomlik az izzadság, kezét vörösre perzseli a nap. Fejére tapad a kis szürke kalap. Egyformán kopognak csizmái a forró kövön, a mint megy. „Tovább, tovább Bekopogtat a házakba. Itt örömmel, lázas vágygyal fogadják, alig birják várni, mig kipakkolja kapott bőrtáskáját, hogy kivegye azt a várt kedves vendéget. Végre megvan. Gyorsan kezébe dobják a hagyományos két krajczárt. Senki sem törődik már vele. Viszonozatlanul mondja el köszöntését aztán. „Tovább, tovább!" Újra kopog, ujia köszön, újra pakkol. Eltöri a mogorva tekintetet, melyen a nem szívesen látott vendéget szokták fogadni. Épen olyan közönyösea adja át az intő, fenyegető, követelő levelet, mint amott a szerelem hírnökét. Behajtja a két krajczárt. Köszön. A gazda még dühöng szitkozódik, miből a szegény levérhordónak i« jut bizonyosan, mire ő már az utcza végén jár. „Tovább, tovább!' Ha szakad az eső, zug a vihar ós mi szobánkba huzódunk: itt e kényelmes fészekben még tán meg is nyugszunk a rosz időben, de csak ugy, mint az egyszeri német szerelmes, ki nem tudott ideáljának mást mondani, mint e nagyon okos mondatot hogy : .Es ist doch besser, als gar kein Wetter." De e vélemény nem zárja ki azt, hogy unatkozva tekintsünk ki az ablakon. Ott sajnálkozunk mindenkin, kit sorsa a sárba, vizbe üz. Elmondjuk tízszer, vagy ha épen semmi dolgunk sincs, hússzor, hogy ilyen időben az ebet is kár kiűzni. Mégis, ha körülményeink ugy kívánják, várjuk a tyél* hordót. Ugy sincs neki soha nyagtal