Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-03-23 / 24. szám

VI. évfolyam. 1879. 21. szám. B.-Csaba, márczius 191-án. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és ostltörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái és Grünfeld J. könyvkereskedő urnái, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyllttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindek postahivatalnál 6 kros postautalványnyal. Előfizetési felhívás a „Békésmegyei Közlöny" laatodili. évfolyamnak második negyedére. A „Békésmegyei Közlöny" april elsejétől kezdve hetenként liáromszor fog megjelenni és pedig vasárnap, kedden (félinyi alakban) és csütörtökön. Az előfizetési díj a régi marad és pedig Csabán, házhoz hordva vagy vidékre postán bérmentve küldve: Negyedévre 1 frt. 50 Félévre 3 . — Háromnegyedévre ... 4 „ 50 A kiadó tulajdonos minden áldozatot meghoz, hogy a megye t. olvasó közönségének igényeit kielégítse és reményli, hogy sem a csabai sem a vidék magyar olvasóközönsége nem fogja fáradozásának hatodik évében megvonni tőleszives támogatását. Az előfizetési pénzek a „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatalához küldemlők. ííyolcz egyszerre beküldött előfi/.etés után egy ingyen példány jár. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. B.-Csabán, 1879. évi márcziushó végén. A „Sékésmegyei Közlöny" kiadóhivatala. Parlament és megye. Az e lapok 7. 8. s 9. számaiban közzétett czikksorozatomra mintegy válaszolólag megjelent „még egy szó a megyéről" czimü közlemények folytán indíttatva érzem magam arra, hogy minap c3ak általánosságban felállított elveimet ezúttal bővebben is kifejteni, illetve indokolni megkísértsem. A „még egy szó a megyéről" czimü czikkek olvasása után örömmel konstatálhatom, hogy azok t. írójával legalább annyiban közös alapon állok, mennyiben ellenünk közös. A tábor, mely még a jövő homályába burkoltan ugyan, de már is láthatón lobogtatja a czentralisátió zászlaját, közös ellenségünk. Az ellen közös, de fegyvert különbözőt választánk. Mert a valaha fényes, talán éles ősi fringiát használni félek ma, midőn az idő vasfoga elmarta róla mindazt, mi valaha használhatóvá tevé, s mi megmaradt: csak szebb múltnak kedves emléke az. En tehát a Kabdebó ur által, mint az alkotmány és politikai szabadság őrét teljes régi jogkörével, elavult intézményeivel visszaállitandónak tartott 48. előtti megyét, mint ilyent el nem fogadhatván, a megyét, csak mint a modern parlamentalis rendszer kiegészítőjét, mint az egyéni szabadság biztosítékát, és csakis fentartani óhajtom. Indokolásul tehát első sorban igazolnom kell, miszerint a parlamentaris kormányrendszer, mint a politikai szabadság biztosítéka elég erős és igy a régi megyét mint ilyent helyettesíteni képes, másodsorban pedig azt, hogy az egyéni szabadság biztosítására csakis a megyei autonómia íentartása mellett képes. I. A parlamenti kormányrendszer nagy előnye minden többiekkel szemben, hogy mig a nép egyrészt a szabadválasztási rendszer folytán részese a törvényhozásnak, másrészt a miniszteri felelősség folytán, közvetve ellenőrzője a kormánynak is. Es az elsőre tett azon ellenvetés, mintha e jog csak fictió volna, alaptalan szerintem, midőn az épen a régi megyei követküldés védőjétől jön. Mert mig a régi megye választó-közönsége csak a privilegizált nemesség volt, és csakis 2 követet küldhetett fel, addig ma a szabad választási jog alapján mig egyrészt valóban az egész megyei közönség választ, másrészt 5—6 képviselőt küldhet egy-egy megye fel a parlamentbe. Es én azt hiszem, a törvényhozásbani részvétel annál kevésbé lehet fictió, mennél tágabb a kör s mennél többekre terjed ki a szabadválasztás cselekvőleges joga. Hogy tehát a parlament egészben a nemzetet, a közvéleményt fogja képviselni, arra biztosíték a parlament ujjá-alakitkatása, a midőn is a választásokon a többség érvényre emelkedve, a törvényhozásrai befolyását megállapíthatja. Ez a normális állapot, melyre csak Angliát idézem, kérdezném, oly intézményt, mely ily eredményt képes felmutatni, minőt felmutat ott, lehet-e alig félszázados kísérlet után mint haszontalant félrevetnünk?! .... Másik nagy előnye a parlamentnek, hogy igenis képes a nemzeti egységet biztosítani. Mert valóban, ki parlamentünket megfigyeli nem fogja hinni, hogy egy oly ország parlamentje ez, melynek 6 — 7 millió nem magyar ajkú lakója van. Nem fogja hinni, mert nem talál abban egyetlen elvet, egyetlen pártot sem, mely nemzetiségi különérdeket képviselne ? ü Jtaigyn KÉiif tárczája. A Csabára érkezett színtársulathoz. Megérkeztetek végre messze földről mint a fecskesereg lankadtan, kimerülve. Fészket nem kell készitnetek, hogy megérkeztetekkor azonnal csiripelhessetek benne bús és vig nótákat, előre elkészítők. Isten hozott kedves komédiás társaság, gyertek hadd szorítsam keblemre sorba mind, még a primadonnátokat is, ha ugyan a férj megengedi. Hogy megváltoztatok, megfogytatok a hosszú ut alatt! Jól tudom, hogy e fárasztó ut helyett mindenike inkább eljátszotta volna Lear király szerepét, inkább elénekelte volna a legnehezebb áriát. Többnyire vizen-sáron utazni oly soká, a biz nem kis komédia. Csak hogy itt vagytok. Itt egy kosár tojás, gyógyítsátok meg a kiss berekedt torkotokat; itt egy pohár bor, tudom, hogy a tenger közepette a viztöl megundorodtatok. Kis színházunk is mily nehezen vár, talán fülibe jött, hogy a páholyok már le vannak rég foglalva; szegény nem tudja, hogy hol késtek. A farsang alatt hogy irigyelte a tánczteremtől az estélyeket, fájt neki, hogy csak ott mulatunk, fájt annál is inkább, mert hátán történt a sok dáridó. Hitte, hogy a nagybőgő eltemetése után a böjtben ő rá kerül az élvezetek sora. Eltemettük a nagybőgőt, nagy és vig temetés volt az, nagy, mert abban a tánczteremben, mely szakértők állítása szerint nagyságra nézve az országban 8-ik, alig fórtünk el. Vig, mert hisz ez volt az eleven ifjaknak, a polgáriaknak egyedüli bálja s mindnyájunknak az utolsó. Valóságos dejnokrata-bál volt ez; az egyik előkelő hölgy szobalányával együtt jött a terembe, a másik szivesen lejtett egy tourt azzal, a ki még az napon lábainál térdelt, hogy picziny lábairól mértéket vegyen, a suszterrel; a harmadik egy kissé félrehúzta bibor-ajakát, midőn egy földmivelő Marka leányát letéve, öt kértem fel egy tourra, ez se volt arisztokiata, legalább a haute volée-hoz nem tartozik, mert ott láttuk tündökölni a kereskedelmi ifjak bálján; a negyedik oly őszinte volt, hogy a négyes chassée croisójában fülprube azt súgta, hogy Hó! bizony még kipletykálnám. Hová ragad a kedves mult emléke. A farsangol eltemettük, nem háborgatom a halottat. Azt akarom én mondani, hogy az a színház, mely az ország lapjai szerint nem került 80.000 frtba, ülő helyeit nem fedi piros bársony, mily nehezen várt titeket. Megnyitottuk ót műkedvelői előadással, volt minden, még prológ is, de nem olyan a minőnek egyik polgártársunk gondolta, hogy t. i. egyikünk el fogja azt tánczolni. Az ország összes lapja fennen hirdette, hogy ezen megnyitás országos ünnep, s azóta szegényre rá zárták az ajtót. A 80.000 frtos épületnek bárcsak egy része ő, ülőhelyei egyszerű székek, mégis meglátjátok nem mint palota, mint egyszerű lak mily vendégszerető karokkal fogad bonneteket! Miért is nem jöttetek előbb, hogy a mint hirdetve volt, együtt ünnepeltük volna a márcz. 15-ét szabadságunk fénykorát ? Miért! ? ne mondjátok, jól tudom. Oh! bár itt lettetek volna, rég ne gátolt volna utatokban az az elem, mely hazánk s iparunk büszkeségét tönkre tette. Ha a világ s a legelső magyar ember részvétéből következtetnem szabad, megnyugvással mondhatom, hogy „Szeged nem volt, hanem lesz." FÍMM. Boszniai élmények. (Folytatás.) 12-dikén reggel egy török lovastiszt vonta magára figyelmünket, a ki fehér zászlót lobogtatva a zavaljei kastellhez poroszkált fel a bihácsi uton: parlamentaire volt. Már ekkor Biháes átadása forgott szóban. De a föltételt Rheinlámder sehogy sem akarta elfogadni. Az öszszes felkelő csapatoknak szabad elvonulást kellett volna biztosítania. Ebbe könnyen érthető okokból bele nem egyezhetett, mert Boszniában fólsiker volt, ha valahol az ellenséghez hozzá férhettek. A felkelőknek a szétoszlást megengedve, nagy hibát követett volna el a vezér. Tapasztalás szerint a szótzüllött ellenerő, valahányszor eltűnt, rövid idő múlva váratlanul s tizszerte kedvezőbb körülmények közt újra felbukkant és támadott. Elvégzett dolognak tartottuk, hogy egy pár nap múlva újra harcz lesz a véráztatott sikon. Ha egyéb nem, a f.lyton érkező 9 czmteres tábori ágyuk, melyeknek hiánya a 7-diki ütközetben annyira érezhető volt, arról bárkit meggyőzhetett volna. A mi zászlóaljunk is részesült abban az éppen nem irigylendő szerencfében, hogy egynehány munitiós és ágyucollonet Bakoviczától 15 dikéig Zavaljeba kísérhessen. El is kereszteltek bennünket tréfás gunynyal huszároknak. Eszembe jutottak a bányák gnómjai, mikor egy-egy lejtőn az apró, de vállas-talpas vasmegyei fiuk neki feszültek az ágyuknak, s ugy tolták fel könnyedón azt a nagy terhet, melytől a lovak patái lehasadoztak. Ekkor jött forgalomba ad notam : „verd meg isten a gőzkocsi köreikét" a népdal ezen szaka;