Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám
1879-03-20 / 23. szám
Ví, évfolya m. 1879 . 23. sgftm . __ B.-CsaM, má rczius 20-án. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer : vasár-nap és estltörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kladó-hlvatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái és Griinfeld J. könyvkereskedő urnái, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér''-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindek postahivatalnál 5 kros postautalványny al. Előfizetési felhívás a „Bélmegyei Közlöny" hetenként ltétszor* megjelenő vegyes tartalmú lapra. Házhoz hordva vagy postán bérmentes küldéssel : Egész évre ... 6 frt. Félévre .... 3 „ Évnegyedre ... 1 „ 50 kr. Az előfizetési pénzek a lentirt kiadóhivalhoz küldendők. Féléves előfizetők a csabai redout rajziít, egész éves előfizetők az 1830-ik évre kiadandó „ Békfaineg.yei naptárt" kapják ingyon. Nyolcz egyszerre beküldött előfizetés után egy ingyenpéldány jár. ÜÜF" Hirdetések jutányos áron fogadtatnak el. B.-Csabán, 1879. évi január l-jén. j" kiadóhivatala, Az ügyvédségről. Nincs reményünk, hogy szavaink az intéző körökig eljussanak. Sokkal magasabban állanak, mintsem hogy egy vidéki lapban elmondottak hozzájok elhathassanak. Azonban kötelességet vélünk teljesíteni, midőn a mindenütt egyaránt lábra kapott, az ügyvédi működést félreértő és félremagyarázó nézetek ellenében tárgyilagosan, a napirenden lévő ügyvédi foglalkozásról s az ügyvédi kar helyzetéről általánosságban hozzá szólunk, kiváló figyelemmel helyi, speciális megyei viszonyainkra. Az ügyvédi foglalkozás fejlődésére ki nem terjeszkedhetünk, miután az lapunk körét és irányát túlhaladja. A doctrinair fejtegetések különben sem vezetnének eredményre, a mennyiben a gyakorlati élet az elméleti elvont okoskodások irányát a gyakorlati emberekkel szemben nem igen szokta követni. Az ügyvédség ma már a szó szoros értelmében kenyérkereset, kivetkőztetve a nemesebb ambirió mezéből. Az ügyvéd, fájdalom, a megélhetés után lát kizárólag, a philantrofia teljesen ki van zárva praxisából. Kenyérkereset és egyéb semmi. Olyan, mint bármely mesterség: dolgozni annak, ki a munka árát megfizeti. Természetes, hoey a ki egy executiot szabat s annak árát megfizeti: megköveteli, hogy pénzéért olyan executiot szabjanak, mely szája izének megfelel. S e tekintetben a tisztelt közönség nem .panaszkodhatik; mert a fiatal mesterek olyan remekműveket hoznak létre, melyek az erélyesség feliratát számokra biztosítják. A közönség egy része tapsol, másik része szörnyülködik. Epen mint valami színpadi jelenetnél, midőn a közönség egy része meghatottan könnyez az elesett hős tragikus halála lelett: mig a másik rész tapsol, tombol valamely színpadi királynőnek, ki kurta szoknyában nagyon is csábitólag kaczérkodik a csirkefogók tapsonczaival. Más kérdés, hogy jól van-e ez igy s általában szabad-e egy müveit társadalmi reputatioval biró embernek a kegyelet, tisztelet, önmérsékletről egészen megfeledkezni: szabad-e, illik-e egy kinos actust még kínosabbá tenni? a családot teljesen levetkőztetni s még a legszükségesebbeket is elvitetni? oly scandalumokat előidézni, melyek valóságos botrányt okoznak a közönségnél, a tisztességesebb ügyvédeknél? s az egész kart a közönség méltó megítélésének teszik ki. A fájdalom érzetét nem bírjuk elnyomni, midőn mindegek sokszor szemeink előtt folynak le s nincs ellene orvosszer. A törvény megengedi, a hí előző negköveteli, a végrehajtó megteszi, az ügyvéd nézi; s ily körülmények közt csak sajnálni tudjuk az ügyvédet, ki jobb meggyőződése ellenére kénytelen oly eljárás éivényesitéséhez segédkezet nyújtani, melytől maga is irtózik. A baj forrását kutatva oda jutunk, hogy az ügyvédek elszaporodása, a törvényhozásnak az ügyvédekkel szemben elfoglalt mostoha állaspontja teremtette meg ezen helyzetit, s az ennek következtében beállott kenyérkereseti kényszert. Az ügyvéd első sorban felelői a felek áital elkövetett bélyeghiáuy okért, a felragasztott, de idegen kezek altal letépett, a nem kellő helyre ragasztott bélyegekért s oty malitiot-us roszakarattal leleteztetnek s hajtatnak be rajtok: hogy a barátságos segélynyújtást, a philantroficus érzelmeket egészen elölik s lehetlenné teszik, hogy legjobb akarata mellett is a perlekedő felek irányában kegyeletes legyen. Egy valóságos bűnbak, kit a legutolsó dijnok is büntetlenül megszekirozhat; a végrehajtók pedig adó, bélyeg s egyéb valódi vagy képzelt büntetésekért a legkíméletlenebbül exequálnak, űznek, ke/getnek. Ezen eljárás természetesen visszahatást szül s ha látja, hogy bárhová vesse is szemét, bárhová is folyamodjék, fel és lefele mindenütt ellenséges indulattal találkozik, feltámad a visszatorlás utáni ösztön s a kedvező alkalmat nem mulasztja el, hogy hasonlóval fizessen (?) Nem szólunk szándékosan a törvényhozásról, melynek kiváló gondoskodása irányul, hogy a rosz intézmények által megteremtett nagyszámú ügyvédektől a kenyérkeresetet elvonja; elhallgatjuk azon méltatlan eljárást, hogy még a jövedelmezőbb foglalkozó diplomatikusok 10—20 frt jövedelmi adóval vannak megróva, addig az ügyvédek 100 frton tul terjedő jövedelmi adóval rovatnak meg; csak azon egyetlen körülményt érintjük, hogy az ügyvéd még a részére bíróilag megítélt munkadijait sem kezelheti fel, hanem megbízójának kényétől függ annak kifizetése. Nem azért mondjuk el mindezeket; mintha ezzel a megrovást érdemlő tulszigoru eljárás jogosultságát akarnók védeni, hanem mint oly körülményeket és dolgokat, melyek megfigyelésre méltók s javításra várók. Az ügyvédek elszaporodásának veszélyét már belátták s jövőre a korlátozó intézkedések meg is tétettek, de a jelenleg élő és működő ügyvédektől sem szabad a becsületes megélhetés útját elvágni, mert ezzel a bajt csak szaporítjuk, azért, mert a tisztességesebb fellépésű ügyvédek is, látva, hogy csak a kíméletlen eljárás vonzza a perlekedő feleket, kényszerítve lesznek a megélhetés kényszerétől hajtva hasonló eljárást követni, mi a meglevő kóros állapotot a helyett hogy csökkentené, még növelni fogja. A viszonyuk csalhatatlanul nehezek. Minden osztálynak van panaszra oka. A társadalom minden rétege a nyomortól meg van támadja, a naponkénti áldozatok szaporodó száma legkézzelfoghatóbban igazolják ezen állításunkat. Család, gyermek nem képes visszatartani az öngyilkosságra emelkedő kezet, a társadalom nem képes a nyomort enyhíteni. A kórjelek folyton terjednek, s minden reggel izgatottan várjuk, minő ujabb kata3ztrófa hirét vesszük. Ily körülmények közt az ügyvédi karnak első sorban kötelessége a lehető kibontakozásra segélyt nyújtani; a közvetítő háladatlan szerepére vállalkozni, másrészről az illetőknek is elutasithatlan kötelességök az ügyvédi kar támogatása mellett, a megélhetés lehetőségét előmozdítani, mert csak igy várható, hogy az ügyvéd hivatásának magaslatára emelkedve, nem az örökös „erélyes végrehajtások" rendezését fogja feladatának tekinteni, hanem a közvetítő, kiegyenlítő sovány szerepére is vállalkozhátik. sz-i. — A király KSzegeden. A különvonat, melyen a király vasárnap este nyolcz órakor elhagyta a fővárost, hétfőn négy órakor Temesvárra, 7 órakor pedig Szegedre érkezett. Az osztrák államvasút szegedi indóházában a vészbizottság tagjai, néhány, megbízással el nem foglalt képviselő és számos menekülő a királyt kiléptekor harsány éljenekkel fogadták. Az uralkodó déli 12 órakor -- lelkes óljenzi-sék között ismét fölszálltt a vonatra s Temesváron át egyenesen Bécsbe utazott. — Szeged pusztulása. A Szeged házainak megszemlélésére kiküld, bizottság hivatalos adatai előttünk fekszenek. Ezen adatok megrendítők! Szeged nem létezik. A hivatalos adatok szerint mindössze 335 ház áll fon. Al«ó- városban csupán 17 ház maradt Ebből négy középület, egy zárda, egy iskola, két apácza-intézet. Eókusvárosban 14 ház maradt. Ebből három középület, egy kórház, egy iskola, egy parókia A Felsővárosban 56 ház maradt. — Ebből két középület, egy zárda, egy iskola. A belvárosban megmaradt 218 ház. Ebből hat középület, egy gymnázium, egy reáliskola, honvádlaktanya, elemi iskola, árvaház, váiosház. A 70-iki összeírás szerint tanyai házakkal együtt van 9566. A tanyai házak között nem törtónt szemle. Annyi azonban bizonyos, hogy a homoki magaslaton kivül a többi tanyák ledőltek. Homoki magaslaton lehet 1400 ház. Ledőlt tehát 7831 ház a kül- és belterületen. — A m. országgy. a moratoriumot nern tartotta szükségesnek a szegedi eseménynyel szemben, de felhatalmazta az igazságügyminisztert, hogy rendeleti uton intézkedjék.