Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám
1879-03-13 / 21. szám
„BFEKFEAMBQYEI KÖZLÖNY" I87O. 21. SZÁM. melynélfogva mindazok, kik az alkotmányos jogok osztályosai, szabad tanácskozásokban személyes és közvetlen részvételt gyakorolnak mind a közigazgatásban, mind a törvényhozásban. — Értették Európa nemzetei az alkotmányos nemzeti ama garantiát, mely a nemzetek e közvetlen joggyakorlatában fekszik, s értették a rendelmény szükségét, mely annak gyakorlatát biztosítaná. — Ezt pótolja Angliában oly féltékenyen őrzött népgyülekezete, ezt a francziának annyiszor megtámadott assotiatió joga /" *J Kábdebó Ferenez. — A pártok végleg állást foglaltak a berlini szerződésről beterjesztett törvényjavaslattal szemben. A kormánypárt már ezelőtt elfogadta a javaslatot. — Az egyesült ellenzék határozati javaslat előterjesztésében állapodott meg, melynek lényege az, hogy tagadja meg a ház a törvényjavaslattól ennek Magyarországot illető részére vonatkozólag az alkotmányos jóváhagyást, s fejezze ki a kormány politikája feletti roszszalását. — A függetlenségi párt elhatározta, hogy a berlini szerződést nem fogadja el s tudomásul nem veszi. — Román Miron érsek egy nyomatott levelet küldött széjjel, melyben panaszolja, hogy a hazai lapok legnagyobb része minden tárgyi birálat nélkül személyesen támadta meg az ismeretes peticziót, s abból helytelen következtetéseket vont le. Végül azt állítja, hogy azzal szemben a „magyar nyelv elleni föllépésről lelkiismeretesen szólani nem lehet." LEVELEZES. Szeghalom, márezirshó. T. szerkesztő ur! Ne tessék mfgijedni, nem irok már több bálról. A böjti napok komolyabb tárgyakkal foglalkoztatják az embert. Ezek közt egy idegen, de honunkban is divatozó szó, a humbug nyugtalanítja agyamat. Kár meglehetősen értem e szó jelentését, mégis kénytelen vagyok az X. betűvel egy kategóriába helyezni, a mennyiben olyan Camóleon természettel birónak látszik lenni. No de térjünk csak a dologra. Beszéljenek maguk a tények. „ küldök a megrendelőnek . . . egy tőlem kiállított bélyegzett, sorozat és számmai ellátott részjegyet, ennek birtokában a tulajdonos egy 1879-iki >/, Rothschild sorsjegy nyereményén a huszad részszel vesz részt. Miután ez lesz ezen sorsjegynemnek legutolsó húzása, valamennyi maiglan még ki nem sorsolt sorsjegynek 8,93ö,500 forintnyi (p. p.) összeggel ki kell húzatnia, tehát minden ilyen részjegyre feltótlenül egy biztos nyeremény log esni, mely lejárta után pénztáramnál készpénzben kifizettetik." „Részjegy." „E részjegy birtokosa részesül az y 5 1839-íki Rothschild sorsjegy nyereményében, mely sorsjegyre az 1879-iki márczius l-jén végbemenő legutolsó húzáson feltétlenül egy nyereménynek esnie kell, a huszad részszel ós pedig ugy, hogy miután én fentnevezett sorsjegy névértékét nyereményéből levontam, az ily módon egy ily részjegyre móg eső nyereményrész behajtása után és e jegy visszaszolgáltatása ellenében pénztáramnál készpénzben fizettetik ki." (aláírva : Bank- ós Váltó-üzlet. N. N.) *) Deák Ferenoz; 1835. julius 15-én tartott beszéde. Tán kérdi is t. szerkesztő ur magában : miért írja nekem az a levelező ezt a pénziuanipulácziót? Egyszerűen csak azért, hogy tudtára adjam önnek, mint szinte b. lapja t. olvasóinak, hogy nálunk néhány embernek volt ilyen részjegye, melyre mint a hivatolt „Bauk- és Váltóüzlet" igére: biztos nyeremény fog esni! S most, hogy a márczius 1-én megejtett kisorsolás megtörtént, nézzük Fortuna istenasszony postáját a Mercurt, nemcsak hogy nem nyertünk; hanem a részjegyért adott 18 forintunk is odamaradt. Ki itt a hibás: mi-e egyszerű falusi emberek? Vagy tán az ily sorsjegyeket ügynökök által áruitató bankház? Ugyan kópzelhet-e t. szerkesztő ur olyan embert, ki ha tudatva van vele, hogy ha a legkisebb (500 frtos) nyeremény esik részjegyére — mig ily nyeremény 16,241 van, ellenben főnyeremény (300,000) csak egy — képzelhet-e mondom oly embert, kivált ha előre tudja, hogy annyit vonnak le nyereményéből, hogy neki egy krajezárja sem marad, — hogy sárba dobja pénzét? Miért igéibiztos nyereményt, még pedig vastag betűkkel, ha Ígéretét be nem váltja ? Miért nem írja ki világosan, hogyha valaki csak 5Ó0 frtot nyer, abból erre, meg erre levonat k ennyi meg ennyi, úgyhogy a nyerőnek nem marad semmi? Az utalványjjan — mit az ily részjegyek árulóitól előlegesen kaptunk a levonásról egy árva szó sincs, mig a részjegyek kézhezvitelekor már ezeken a sorsjegy névértéke levonása említtetik s a Merkúr kimutatásában pedig részjegyünk nyereménye épen nem figurái. Világosítson fel kérem t. szerkesztő ur, vagy más valaki, hegy ha már most pénzünket elvesztettük, jövőre ki ne firundczvanczigoltassunk! Az e levél kezdetén emiitett „humbug" nem vonatkozható-e ide? Mert megvallom gyarlóságomat, hogy az egész dolog mély bámulatba ejtett. Vagy tán okosnak áll a világ? S kárán tanul a magyar? Ügy homályosan emlékszem, hogy valami sorsjegy áruló ügynökök elfogatása elrendeltetett. Tán a tapasztalatlan emberek jégre vitele lett volna itt megakadályozva? Ismét tudatlanságban vagyok világosan látni pedig aka/ván, újra kérem, ha csak szerkesztői megjegyzésben is, szíveskedjék felvilágositani. Lehet, hogy mások is okulni fognak a példán s óvatosak leendenek. Kiváló tisztelettel r. 1. Eudrőd, márez. 8-án. T. szerkesztő ur! Minthogy becses lapja — a „Békésmegyei Közlöny — legutóbbi számában az endrődi nagy szerencsétlenségről közzétett rövid tudósítás hiányos és kétszeresen tévedéses; sietek — többek fölhívásának engedve — a fenforgó ügy tekintelében becses lapját eképen értesíteni. Ez évi febiuár hó 27-én délelőtt 11—12 órakor számos munkakedvelő napszámos volt menendő a dévaványai határban fekvő kincstári birtokra „Kis-Borz" nevű pusztára kubikolui. A nagy, illetőleg óriás sár miait üyoma felé nem mehetvén, — vagy csak is nagy fáradalommal, — a falu alatt 3 Körösön áthajózva, NagyÁllás felé volt szándékuk útnak eredni. Már többen egyugyanazon hajón (lélekvesztön) szerencsésen át is tétettek; ismét fordulván a hajó, hajótulajdonos és kormányos Varga (másnevén Lendér) Mihály egész könnyelműség és vakmerőséggel ismét 6—hat embert vett föl hajójába, biztatván őket, hogy csak ne féljenek semmit, ha a szél fuj is; s a mi az erőt illeti, már minthogy elbir-e kormányozni az erősb hullámok irányában is, „van itt erő! . . . , u úgymond, rámutatván a ködmöne vagy mándlija zsebében levő poczkos (pálinkás) üvegre. Öten nem is vonakodtak, csak Katona Imre nőtlen itju, ki szegény — minden utánjárás daczára még most is viz alatt van, — vonakodott a hajóba lépni; s csakis mint a parton állók közül többen állítják, a vele szintén vizbefulladt Pál báttya keményebb és gunyosb biztatására , lépett utoljára a hajóba. Előérzete intette, óvni akará. Én igy hallottam akkor mindjárt s azóta is többször és többektől. Indultak! .... viznek fölfelé, az úgynevezett „czigányzvgi" átmetszés (kanális) torkolatának, bizonyosan — gondolom — azért, hogy igy a teljes kiáradásában levő Duna-szélességű, és most legkevesebb Maros-sebességű Hármas-Köröst a „tuláti szőlőskertek" kellő irányában, hol a Körös valamennyivel keskenyebb, a viz sebessége daczára is áthajózhassák, bármily erővel is nyomná lefelé a kanális torkolatából előtörő hullámos vizroham. Nem is lett volna az rosszul kiszámítva, hogyha a kormányzás elég erős kezekben volt volna, ámde a gyönge, ennek folytán a hibás kormányzás miatt a hajó csorbult orra hullámtorlatnak ment, rohanva hullám hullámra, betolult a „lólekvesztő" hajóba! . . . . s bekövetkezett, aminek bekövetkeznie kellett. A hajó merül . . . oldalvást fordulva; ők menekülendők, magukról amit bírnak lehánynak, küzdenek . . . kiáltnak .... végre is hatan a Körös hullámaiban a könnyelműség és vakme rőség áldozataivá lőnek. A hetedik egyén szerencsésen kiúszott az átmetszés földnyelvalaku, magas és kemény állományú partjának magaslatára, s mint saját maga állitá, pipaszára segélyével — melyet a szájából vett ki — küzdötte föl lélek-bátorságban, jelenlétben levő magát. O állítja azt is, hogy Katona Pál szintén utána úszott ugyanazon irányban, s már-már fölkapaszkodott volna ő is a part kemény martjában, de egy sebes és forgatagos hullámroham öt elcsapva, viz alá merítette s többé nem is bukott föl, ő legalább nem látta többé. Ennyi a valóság közvetett tudomás alapján. A „Petőfi" gőzhajónak ezen szerencsétlenségben semmi része; igazán ugy került be e dologba, mint Pilátus a krédóba .... Tudtommal febr. 27-én a „Petőfi" az endrődi Körösön nem járt, bizonyosan tudom, hogy azon idötájt épen nem. A kormányos akkor mindjárt, már 3/ 4 12 órakor, a postamester háza előtt a parton volt, ő nem merült le, hanem a vizbefulladtaknál szokásos módon arczczal lefelé fordulva jött viz alá azon hajó után, mely velők elmerült, illetőleg felfordult. Négyet másnap, pénteken délután 2 — 6 óráig az itteni nemesszivü „halász-társaság" kitartó és ügyes munkássága kifogott, de mint fönebb is állitám, Katona Imre még jelenleg is viz alatt van, ugy vélik, hogy valamelyik mély kubik-gödörbe sodorta be a viz ... . arai valószínű is lehet. Temetósök az endrődi kath. magyar nép vallásos és kegyeletes részvétét hiven kifejező gyász-ünnepélyességgel történt meg szombaton délután 3—6 óráig . . . . Az óriás sár és temérdek vadviz daczára mintegy 2—3000 ember vett részt .... Isten oltalmazza meg községijükkel községeinket hasonló szerencsétlenségtől! Reméljük, hogy az épen mostanában szervezett rendőrség rendezni fogja a vizén — főképen az ilyen nagy és veszélyes vizáradásokkor — az átjárás czélszerü mikéntjét. Ugy legyen. Ballá Mátyás. TÁVIRATOK. * Bécs, márcz. 10. Salonichiből jelentik a Pressenek, hogy Mitroviczában most csak 3700 gyalog, 250 lovas katona, 750 tüzér, 7 hegyi ágyú, 14 Krupp-féle ágyú 200 lóval és igás marhával van. — Üszküb és Mitrovicza közt 20 ezer ember áll 66 tábori és 32 hegyi ágyúval. * London, márcz. 10. Az alsóházban kijelenté Northcote, hogy Jakub kháunal alkudozások vannak közel kilátásban, ha ugyan már meg nem kezdettek. * Szeged, márcz. 10. Dorozsma viz alatt. A házak egymásután omlanak össze, s hogy Szeged móg áll, valóban csodával határos. — A Szeged és Dorozsma közt terülő árviz a Matyba kezd lefolyni, mi reményt nyújt menekülésünkre. ves, szeretetreméltó játékával, melyben osztatlanul gyönyörködött az egész közönség. Nómethnó urnő tökéletes, kedves, jó kis mama volt, csakhogy ezt az urak rótták fel neki bünül, ós mi nők, daczára ellenkező természetünknek, osztakoztunk ebben, nagyon szép mama volt. Meglepően használta fel kedves csengésű hangját; olyan szivrehatóan vallatta kis beteg leányát, bogy ne csodálkozzék a közönség szűnni nem akaró tapsain. Csak a nagy hatást, melyet okozott, vallotta meg neki. A nemeslelkü mama kitűnő játéka nagyon illett egy olyan ártatlan, tisztalelkü kis Irmához, (ki csak gyanítja a szerelmet) mint Rimler Nina k. a. Fájdalom! az életben ritkábbak az ilyen jó kis leányok, mint az a temérdek csokor, melylyel a kis Irmát fogadták. Midőn bájos egyszerűségében megjelent, fehér ruhájában, két csokorral fejecskéjén, elbűvölte a közönséget. S hogy milyen kiható volt e „bűvölet" — azt hiszem — tapasztalta az előadás után következett tánezban is. Különösen sikerült ama kettős jelenet, melyben érzi nagy baját, édes gyönyörét, fáj a szive s nem tudja megmondani az okát. — És a tanítási jelenet! Mikor Halmai eltávozott, „pedig ekkor lett volna legérdekesebb a tanulás!" — Bizony mi is sajnáltuk, és csak egy olyan kitűnő alakítás vigasztaltatott, milyen a Kis László ur „uram bácsi "-ja volt, Kedélyes, természetes megjelenésével általános örömet szerzett. O volt az előadás „sava, borsa." Ha szivünk elkeseredett Irma és Halmai keservétől, az „urambácsi" vigasztalt meg humorával, melyet olyan kitűnően adott vissza. Örökös idézgetébeivel, nagy szeretetével a ,mázoló" iránt, (de nem aki őt festette) nagyon rokonszenves alak volt. Aztán nem csudáltuk, hogy ugy megszerette Halmait. (Launer Károly ur.) Meg is felelt szerepének. Sok bensőséggel játszott. Annyi érzéssel tanult stikkelni, hogy a kis Irma méltán sajnálhatta a tanulás félbenhagyását. A „kétségbeesés" jeleneteiben pedig mi is osztakoztunk. Gróf Erdei Zoltán (Fábry Károly ur) megjelenése meglepően hatolt. Olyan természetesen adta az eltévesztett élet áldozatát, hogy mi alig ismertük fel benne a mi kedves csabai barátunkat, ki oly ellentéte szerepének az életben. Jenei ur komoly, érdekes arczával pedig nagyon nem egyezett meg a bérruha. Ezt leszámítva, nagyon jól töltötte be szerepét. Általános volt a vágy vele nagyobb szerepben is találkozni. — Hihetőleg ez is beteljesül. Mert — mint értesültünk — Csabán több műkedvelői előadás is készül. Kellemes hir ez mindenkire, és általános az óhaj: bár mindig ilyen jó magyar daiabokat választanának, ilyen szereplőket és rendezőnek továbbra is Vidovszky János urat kérnék fel. Talán nem lesz oly kérlelhetlen, mint a mi tapsunk iránt, hogy „keztyű-szakadva" hagyott várn ós nem jelent meg. — No de találkoztunk vele, midőn a kitűnően sikerült „Szózat" előadása után, a kaszinóba vonult a társaság egy része. Ekkor az ünnepélyre irt prologok felolvasásával a csabaiak költését mutatta be előnyösen. Szépek voltak mind. Sőt egyben a költői melegséggel is találkoztunk. A szerzőket — sajnálatunkra nem nevezték meg. Aztán? . . . Nos aztán — tánczoltunk. A kedves kis színház megtelt mulató közönséggel, a csinos színpadon a jó csabai „czigány" foglalt helyet, hogy lelkesítő csárdásaival, lázas keringőivel lebilincseljen minket. Észre se vegyük a port, a czipők érintkezését, az uszályok siralmas sorsát, a keztyűkön, a mint a színek összesége a színek hiányába megy át, érezzük, élvezzük a táncz mámorító gyönyörét, édes halál-fáradságát; örökké emlékezzünk egy csárdásra, egy tourra, melyben sohasem fáradunk el ... . Mindenki őriz egy kedves emléket. S ha vannak is, kiknek szivében egy hatalmasabb „érzelem" foglalja el a nagyobb helyet: nincs senki, ki ne hálás szívvel hagyta volna el Csabát, megyénk haladásának fáradhatlan zászlóvivőjót. Nogáll Janka.