Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám
1879-02-20 / 15. szám
VI. évfolyam. 1879. 21. szám. B.-Csaba, márczius 155-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer*: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 irt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái és Grünfeld J. könyvkereskedő urnái, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér u-ben egy sor közlési dija 26 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindéi* postahivatalnál 5 kros postautalványnyál. Előfizetési felhívás a „Békésmegyei Közlöny" hetenként kétszer megjelenő vegyes tartalmú lapra. Házhoz hordva vagy postán bérmentes küldéssel : Egész évre ... 6 frt. Félévre .... 3 „ Évnegyedre ... 1 „ 50 kr. Az előfizetési pénzek a lentirt kiadóhivalhoz küldendők. Féléves előfizetők a csabai redout rajzát, egé.z éves előfizetők az 1880-ik évre kiadandó „liákésinegyei naptárt" kapják ingyen. Nyolcz egyszerre beküldött előfizetés után egy ingyenpéldány jár. |P8F" Hirdetések jutányos áron fogadtatnak el. B.-Csabán, 1879. évi január l-jén. A „lékésmegyeí Közlöny" kiadóhivatala, Egy sürgős teendőnk. Ugy gondolom, nem hálátlan eszmét pendítek meg, midőn az emberi életnek egyik legbecsesb kincsét, az egészséget szellőztetem. Mindig főfő-gondot kell erre fordítani ugy egyeseknek, mint a társadalomnak, illetőleg a kormánynak; most pedig, midőn Európa éjszakkeletéről az ott dühöngő „fekete halál" mindikkább közeledik felénk életoltó lehelletével — az utóbbi tudósítások ugyan megnyugtatók, de kötve higyjünk a komának — hatványozott figyelmet kell erre forditniok ugy a családoknak, községeknek s ezek összegének a megyének, mind különösen az ezen ügy vezetésével megbízott hivatalnokoknak. Vagy talán felesleges e feljajdulás, miután minden községben szervezve van az egészségügyi bizottmány? A ki e kérdésre igennel felelne, annak azt válaszolnám, hogy az a községenkinti egészségügyi bizottmány olyan valami, mint az a háló, mit az ember eső s hideg ellen öltene magára ruha gyanánt. Megteszik ugyan ezek kötelességüket, azaz: olykor-olykor megvizsgálják a b<»r- s pálinkamérő helyeket, husboltokat, piaczokat, ezeken a gyümölcsöket, cserép-edényeket, s el is koboztatják az egészségnek ártó tárgyakat, sőt el is rendelik, hogy az utczák árkaiban megbüzhödt vizet az utczákra hányva elenyésztessék, nemkülönben, hogy semmi tisztátlanság — istállók leve stb. az utczákra ki ne eresztessék; de mindez, ismétlem, nem elég. Emiitett bizottmány feladata továbbá az esetleg felmerülő járványok — vörheny, roncsoló toroklob — ellen elrendelt óvó rendszabályok foganatosítása. Már itt valamivel több az eredmény, de még sem elég. Mert, ha az orvos sikeresen akar gyógyítani, kell, hogy a bajt alapjában ismerje; nekünk is igy kell intézkednünk. Hogyan látnám pedig én ezt valósithatni, röviden előadom: Az országgyűlésnek, sőt az egyes autonom megyéknek is, törvényileg kellene intézkedni, hogy: 1) ha uj ház épittetik, azt a lakszoba kipadlóztatása nélkül építeni ne legyen szabad. Óhajtanám még az ablakok földtőli magasságát, ezek szélességét s kinyithatóságát is kimondatni, mi egj úttal a szoba magasságát is meghatározná. Ezek lennének az építkezés „sine qua non"-jai. Tndokaim: a tapasztalás — pedig ez a legjobb tanitó — azt mutatja, sőt a halotti anyakönyvek is megczáfolhatlanul bizonyítják, hogy az emberiség 1/ 4 része a 7-ik, 2/ 4 része a 17-ik év előtt hal el. Miért? Azért, mert a kis, télire betapasztott ablakok, mig a szoba nedves földjéből felszálló párákat elillanni néni engedik: addig a külső tiszta levegő behatolását akadályozzák, szóval az ily lakások, mik faluhelyeken számosan vannak, egészségtelenek. Égy tekintet a setét, zárt helyeken levő növények tengéletére, azonnal meggyőzhet kit-kit állításom megdönthetlenségéről. Hogy a szellem is elveszti rugékonyságát az ily lakásokban, tán felesleges bizonyítgatni. Próbálná csak az orvosok congressusa a halandóság statistikája összeállítását a padlózott s padlózatlan lakások alapján elrendelni, meg vagyok győződve, hogy a halandóság 6/ 1 0 része a padlózatlan lakásokra esnék. 2) ha az emberiség 2/t része a 17-ik év előtt hal el, kell, hogy az e korban élők életére s egészségére is lelkiismeretes gond fordittassék. Ez időszak az ember gyermeki kora, és igy a tanulás ideje. Mit tapasztalunk itt? Azt, hogy nem ritka helyen tulnépeseü az iskolák. Hagyján, csak aztán a tantermek kellő térfogatúak lennének s azok czélszerü szellőztetéséről is gondoskodva lenne. De bizony ez, tisztelet a kivételeknek — fehér holló. Az emberi élet főfentartója, az éleny itt egész vándorlást tesz Páliász táborán, és pedig átváltozott alakban (széneny.) S az ott működő tanerők testi s szellemi rugékonyságát épenugy devalválja, mint az éjeket átvirrasztó zenészeknél s kártyásoknál. Mi lenne itt a teendőnk? Elrendelni s szigorúan végrehajtani, hogy minden hiányos iskola a miniszteri tanterv szerint átalakíttassák; hogy minden ilyen helyiségen zárt hátrák legyenek, melyek fertőtlenítése, nem várva be a járványos betegségek beálltát, könnyen eszközölhető. A „Üstjei Közlöny" tárnája. Boszniai élmények. (Folytatás.) A zavaljei fensikon jól felhalmozott mogyorógalyakra lehetett ugyancsak leheverednünk, melyeknek hézagaiból, mint a tészta-gyuró kéz ujjai között, felnyomult az agyagos sár, de legalább szabadon szárnyalhatott át tekintetünk Bihácsra, mögöttünk a hegyekre s az időközben kitisztult égre, aesthetikailag gyönyörködtetve a jelen nyomorát. Gyönyörű is volt az a vidék estende. Debeli Lug szakadozott sziklalejtője felett a leáldozó naptól aranysárga égbolt, lent a zöld sik, hol a Klokot és Unna mintegy a találkozás örömétől csillogtatták habjaikat, a fensik szélén egy düled"zett várrom, melynek kirúgó szögletfalán az előőrsi redout elmosódott körrajza volt látható, a távolban a 3 török tábor hatalmas tüzei, s mindamellett a helyzet komolysága által felidézett sejtelmek, költői hangulatba ringatták a kedélyt. Könnyű szívvel hajtottuk fejünket nyugalomra. Egy órakor éjjel hirtelen riadó harsogta be az egész tábort, s ki még kételkedett füleiben, azt észre téritette az eldördülő 5 — 6 lövés, s meggyőzte In gy baj van. Leírhatatlan zavar támadt a fegyvergulák között. Futott, rohant, döntött, rombolt, szitkozódott mindenki, de a vorschriftsmásig 5 perez alatt mint a fal, halálcsendben állottak a szakaszok, várva azokat a nagy dolgokat, melyek most történni fognak. Várunk 5 perczig, 10 perczig, nincs semmi zaj, nincs semmi nesz. A tisztek mozogni kezdenek, néznek jobbra-balra, sehol semmi. Már hinni kezdtem, hogy a nyáréji álmák koboldja Puk, ez egyszer bolonddá tartott egy egész armadiát. Ekkor kétségünket s az éji harcz borzalmas képeit, melyek vijjogó keselyük gyanánt kerülgették nyugtalan képzeletünket, a kürtös pihenést hirdető jele váratlanul szétoszlatta. Nem tudtuk mire vélni a dolgot s a félénkebbek hitték még, hogy a veszély csak elhalasztatott. Mig szomszédom a fözömasinából kidöntött rizst kaparta össze, egy másik meg a szomszéd kukoriczába sietett, járásával elárulva, bogy nagyon inába szállhatott a bátorsága, megtudtuk a riadó okát. Hát az egész az volt, hogy egy alorvosunk, — a kinek azon kivül, hogy négy szemmel nézte a világot, még az a baja is volt, hogy alvá.-közben lármázott, azt álmodta, hogy bosnyákok törtek sátorára, melyben a zászlóalj vezénylő is aludt. Kiabálni kezdett torkaszakadtából: allarm, allarm! A kürtös sem volt rest, s a mint dukál, istenigazában kifújta belőle az 5000 embert felültető jelet. Jót kaczagva az intermezzón, földre heverésztünk, de alvásról szó sem volt már. 11-dikén századunk tábori őrségre ment. Én is oda kerültem egy rám bizott őrséggel a fensik szólére. Alig hogy kiállítottam postomat, Zigár kerítései mögül már is lövöldözni kezdtek rá. A távolság 1500 lépés volt, komoly veszély tehát nem fenyegetett bennünket; de mégis sajátságos érzés volt először hallani fejünk fölött a golyók fütyölését. Valahány vedettemet felváltattam, az mind kipirulva, mint a pipacs jött vissza bokor mögött elfoglalt födözetünkbe. Nem csudáltam, mert képzeletünknek, mely a közel mult tusákat felidézte, igen élénk illustracziókat szolgáltatott a sik. Innen is, onnan is temetetlen hullák fehérlettek a mezőségen; a körülöttünk kóválygó bosnyákokat lövéseinkkel újra meg újra kellett visszaűznünk. A vámház mellett egy egész rakás halottat vert az esö: hallottuk, hogy ott az elesettek jó része, nincs még föld alatt. Egy bosnyák asszonyról tettek említést a vadászok, a ki ott koronként 16 lövetű fegyverével kirohant, s addig nem tágított, a mig egy lövése volt a csőben. Fenn, jobbról a sánezokon fehérlettek a török sátrak, a felkelők kürtöse pedig tujta azt a mélabús jelet, mely imára szólította a hívőket. Estefelé s egész éjeken keresztül szakadatlanul hangzott valóságos üvöltése a hosszan nyújtott „ Alláh^-knak. (Folyt, köv.)
