Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-02-06 / 11. szám

„BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY." INI9. 12. SZÁM. Alázattal megjegyezni bátorkodunk, miszerint a Köröspartok kiépítésére már ez ideig teljesített kiadásaink szerény képességünket teljesen kime­rítették', ugy, hogy egy ujabb eshetőleges kive­tést elviselni egyáltalán képesek nem leszünk, miután ez által már maga az adófizetési alapot képező törzsvagyonunk is nemcsak megtámadva, de a tökéletes felemésztésnek lenne kitéve. — A franczia elnökválságot még is csak kormány­válság is követi, ha talán nem általános. Mint ugyanis égy párisi sürgöny jel- nti, minthogy Dufauret egyáltalán nem sikerült rá birni, liouy megmaradjon, Grévy elnök megbízta Waddington külügyért, hogy uj kabinetet ala­kítson. — Az angolok harczairól, mert ma már nemcsak az atghánokkal, de a zulukiifferekkel is Afrika déli csú­csán háborút viselnek, a legújabb jelentések a mult hó közepéről és végéről keltezvék. A Timesnek jelentik ugyanis jan. 31-éről : Jakub khán azt felelte Cavaguari őrnagy­nagy, hogy az angolok követeléseit határozottan vissza­utasítja ; kijelenti, hogy el van tökélve végrehajtani Sir ali parancsát és Kabuit védeni. Nyilt levél az iparíársulaíokhoz, az ez évben megtartandó orsz. iparos gyüie's tárgyában. (Folytatás és vége.) Ha a t. miniszter ur valamely „földmivelé.d, állattenyésztési és bányászati" tároza vezetésére vállalkozott volna, legkisebb kifogásunk sem le­hetne akár a resortbeli hivatalnokaihoz intézett ismert beköszöntő, akár pedig a törvényhatósá­gokkal közölt terjedelmes közgazdasági programul ellen; ámde tekintettel azon számos nagyfontos­ságú feladatokra, melyekkel az ország közgazdá­szati miniszterének az ipar terén is mulhatlanul foglalkozni kellend, azt már méltán rosz néven vehettük, hogy sem az egyik, sem a másik prog­rámmszerü nyilatkozatban még csak nyomáia sem akadtunk, annak, hogy például az i p a r t ö r­vény revíziójának nnár elodázhatlan ügye az ipari szakoktatás országos szervezésének nem kevésbé állami fontosságú kérdése stb. ő exczellencziája részéről ép oly melegen fel fog karoltatni, mint akár a birkatenyésztés, akár az arany- es ezüst bányászat. Szerencsétlenségre ösz­szeesett ezen reánk nézve nem épen kecsegtető enuntiacziokkal azon ridegen visszautasító, mél­tatlan fogadtatás, melyben az állami építkezések körüli sérelmes verseny-eljárás tárgyában legkö­zelebb a közoktatásügyi miniszter urnái tisztel­gett ipartársulati küldöttség részesült. Emlitsünk-e fel más eseteket az e téren szer­zett tapasztalataink, fájdalom, nagyon is gazdag tárházából ? Hol széles e világon — szép ma­gyar hazánkat kivéve — hogy csak egyre szo­rítkozzunk, volna lehetséges az, hogy a törvény­hozás utasítja a kormányt az iparos szakoktatás országos szervezése és egy felsőbb ipari taninté­zet létesítése iránti javaslattételre; a szakminisz­ter egy évi enquéteirozás eredményeként bemu­tatja a javaslatot, s aztán — nincs 25000 frt az estéli ipariskolai szervezet megindítására, és másik 25000 forint az első felsőbb tanintézet élet­beléptetésére! Nincs tehát 50000 frt egy 190 mil­liónyi budget keretében i 1 y czélokra, akkor, mi­kor a b szniai .... l)e hiszen nem akarjuk, hogy dolgainkba bármiféle politikai vonatkozások ele­gyedjenek. Mindez eléggé sajnos jelenség arra nézve, hogy épen intéző körökben még mindig hiányzik a kellő érzék azon érdekek iránt, melyeknek eré­lyes és rendszeres felkarolása oz idő szerint ná­lunk inkább mint valaha egy nemzeti kormány­politika elutasithatlan követelményét képezi. De másfelől mind e mozzanatok csak növelik azon indokok súlyát, melyek az iparosok czélba vett országos manifesztácziója mellett szó'auak. A még 1877. márczius hóban több vidéki társulati képviselő részvétele mellett a fővárosban tartott értekezlet megbízásából e tárgyban veze­tésem alatt folytatott beható tanácskozások leg­közelebb azon egyhangú megállapodásra vezettek, miszerint f. évi junius hó 1-ső napjaiban Budapesten tartassék meg az országos iparos gyűlés, s hogy a szervezési mődozatok és a tárgy­sorozat végleges megállapítása ozéljából egy f. évi február 16-ára egybehívandó előérte­kezleten tegyem meg a szükséges előterjesz­téseket. Egyelőre a következő, — még módosítható és kiegészíthető — tárgysorozat fog javaslatba hozatni: 1. Ipartörvény módosítása; 2. Ipar­társulati és iparkamarai szervezet. Köz­ponti ipartanács 3. Iparos szakoktatás. 4. Az egyetemlegesség elvére alapított szövetke­zeti intézmény fejlesztése, különös tekintet­tel a hitel és nyersanyag beszerzési szövet­kezetedre. 5. 1881-ben Budapesten tartandó or­szágos ipar kiállít ás. 6. A had fel szer e­1 ési és egyéb állami szükségletek fedezé­sei 7. Vásár ügy. 8. Iparosifj usági önrnü­velődési és egyéb egyletek támogatása. 9. A h á­zalási-ipar törvényhozási szabályozása. — Több oldalról felvettetett a kérdés, nem-e kellene az ez évi országos kiállítás alkalmából az országos ta­nácskozuiányt S z.-F e j é r v á r t megtartani ? Bár­mennyire figyelemre méltó indokok szólnak is e javaslat mellett, még is azon nézet vergődött túl­súlyra, miszerint a főváros ez idő szerint az egyedüli alkalmas hely ugy a tárgyak alapos elő­készítésére szükséges szakerők megnyerésre, és az előmunkálatok kellő összpontosítására, valamint arra nézve is, hogy egész Összalkatasánál és a külső rendezésnél fogva is minél iinponálóbb le­gyen a magyar iparosok második kongreszszusa. Nem különben figyelmen kivül hagyható, hogy a létező közlekedési viszonyoknál fogva — vesszük akár a vasúti, akár a gőzhajó közlekedést — az ország túlnyomó részéből a fővároson át visz a legrövidebb ut két órányi távolságú Sz.-Fejérvár városába, ugy, hogy a gyűlésben részt veendő társulati kiküldöttek részéről a szomszéd kiállítás meglátogatása csak igen csekély idő- és budget­megoldást veend igénybe. — Gróf Zichy Jenő kiállítási elnök ur szívélyes meghívása folytán, különben már előzetesen is fel van véve a prog­ram mba a nagy gyűlés tagjainak külön vonattal rendezendő együttes exkurziója. A mi a gyűlés szervezetét illeti, a kö vetkező elvekre nézve történtek előzetes megálla­podások : a gyűlésen szavazati joggal az ipartár­sulatok, egyletek és körök kiküldöttjei (a megha­tározandó számarányban) továbbá az iparkama­rai kül- és beltagok és mind azon egyes iparo­sok, vagy iparpártolók vehetnek részt, kik társu­lati köteléken kivül álló iparüzők valamely cso­portja által a képviseletre hiteles megbízást nyertek. Ugy a tárgysorozatra, mint a gyűlés egész szervezetére nézve a február 16-an tartandó clö­értekezlet lesz hivatva végleges határozatokat hozni, nemkülönben azon előadásokat is kijelölni, illetőleg meguyerni, kik az előkészítő központi bi­zottság elvi megállapodásainak alapján az egyes tanácskozási tárgyakra nézve tüzetesen indokolt előterjesztésekkel fognak a gyűlés elé lépni. Kötelességemnek tartottam az itt röviden fel­sorolt előzményekkel a t ipartársulatokat egyle­teket és köröket e „nyilt levél" utján megismer­tetni, midőn ezennel felhívom közös ügyünknek minden barátját : keltse fel a legszélesebb kö­rökben az érdekeltséget és rokonszenvét a ma­gyar iparos osztály által czélbavett országos ma­nifesztáczió iránt, s járuljon majdan a maga ré­részéről is hozzá, hogy a megvitatandó kérdések alapos előkészítése mellett a tanácskozások azon szakszerűséggel és higgadtsággal foly­janak, a mely egyedül méltó ugy ügyünk nem­zeti fontosságához, mint azon nagy társadalmi osztály képviselőihez, mely hazánk anyagi és kul­turális fejlődésének mind-fontosabb tényezőjeként van hivatva szerepelni. (Levélleli jelentkezések a február 16-án tar­tandó előértekezletre hozzám czimezendők : mu­zeum utcza 19. sz. oly végből, hogy az értekez­let tüzetesebb programmját a résztvenni kivánó ügytársakkal idejekorán közölhessem.) Budapesten, 1879. január 15-én. Ráth Károly. országos képviselő, inint az 1872-ki országos iparos gyűlés­ből kiküldött központi bittság elnöke. LEVELEZES. Szeghalom, febr. 3-án. Tekintetes szerkesztő ur ! Özön újságot irhatok községünkről. A mily ismeretlenek voltunk eddigelé, époly neve­zetesek kezelünk lenni, már t. i. községünk. Egymást érik a megye s or.szágos küldöttségek : körünkben volt a bé­késmeuyei főispán ur; az alispáni helyettes Hajóssy fő­jegyző ur, ugy szinte Jász-Nagy-Kun Szolnokmegye ré­széről az alispáni helyettes, kik a „sishlsi gát" s általá­ban a viz-veszély ügyben az érdeklett két megye érde­keiben tartottak minap értekezletet a minisztérium által leküldött Boros Frigjes miniszteri tanácsos ur elnöklete alalt, de — eredménytelenül. Nehéz is ott egyetérteni, ahol egyiknek haszna a másiknak kárával történnék. No de jövőre tán még is jól oldatik meg a gordiusi csomó! A viz-veszély miatt biróválasztásnak is csak minap ejtetett meg, De a mennyire ké.-ett, ép oly hirtelen át­estünk rajta. Volt biró Somogyi Sándor egy évi hivatal­kodás után e diszes állásról leköszönvén, helyébe egy aka­rattal, felkiáltás által Péter András választato't. „Egy akarattal felkiáltás által" szavak mutatják, hogy mily vérmes reményeket kötünk az iskolázott, értelmes, tapasz­talt, még 40 évnél ifjabb biránkhoz. Adja isten, hogy reményünk valósuljon! E reményünkben pedig támogat bennünket azon tudat, hogy ott van oldala mellett a tör­vénybirói székre magát félév alatt érdemesített ifjú Mé­száros János. A tanácsosok a mult éviek. Ez örvendetes esemény mellett hadd álljon egy kissé kellemetlen is : Ugyanis : biharrnegyei szomszéda­ink hirlapilag kárhoztatnak bennünket, hogy mi öntettiik el őket a Berettyóval (?) Önkénytelenünl is eszünkbe jut a „farkas ós bárány" meséje. Hát ha mi uem voltunk képesek a nálunknál hatalmasabb elem jégtorlódását meg­gátolni, ki tehet erről?! Vagy 1838-ban szinte igy kár­hoztatták a budapestieket az esztergomiak s komáromiak? Aligha. No de vigasztalódjanak bihari szomszédaink, a Boszniai élményeit. (Folytatás.) Bihács a Krajnának Bosznia Horvátországba szö­gellő észak-nyugati csúcsának fő és megerősített helye. A Zách brigadnak ezt kellett elfoglalni, hogy Kljucs felé nyomulhasson. Az ellenséges erőnek nem ismerése s ta­lán felsőbb parancs is arra inditák Zach vezérőrnagyot, hogy szept. 7. támadást intézzen Bihácsra. A Rheinlán­der dandár akkor már közeledett s mi a rakoviczai ma­gaslatokról kényelmesen pipázva kémleltük a távolt, hon­nan ágyuszó s helylyel közel élénk puskaropogás hang­zott felénk. Nem is sejtettük, hogy a leáldozó nap 5C0 derék vitéz holttestére hinti bucsusugarait. Csak másnap tudtuk meg a csata gyászos kimenetelét. Végtelen sorá­val találkoztunk utunkban a sebesüllekkel rakott kocsik­nak. Sokat olvastunk s sápadt arczokról, többet azon tö­redékes közlésekből melyeket a kocsikon majduem fer­ditlenül heverő Airoldi bakák kékülő ajkakkal közre bo­csátottak legtöbbet abból, hogy több helyen láttunk ut­menti házak elé letett, lepedőbe takart holttesteket. Egy közülök egy teljesen lakatlan kunyhó magas küszöbére volt támasztva ; a kisérteti alak merész karja, melyet a lepedő fedetlenül hagyott, megfogyasztotta a gyengébb szívűek erejében. 8-dikán már Petrovosellóban, 9-dikén Zavoljeben voltunk. Este felé érkeztünk meg, félnapig verte már az eső egész zászlóaljunkat. Lucsok volt mindenki tetőtől talpig, a fegyverek meg csak ugy virítottak a rozsdától. Száraz helyet óhaj­tott volna minden része a testnek s nem akadt az egész helységben egy tenyérnyi hely, a hova szívesen letettük volna elnyűtt tagjainkat. Zavalja tömve volt katonasággal. Egy nagy kenyér-garmada ott ázott a templom falához támasztva. Ilv körülmények között megelégedés sugárzott arczunkról, hogy egy sor háznak kívülről bevert szögekre felfüggeszthettük a rűstungot, A ki nem volt oly szemes, hogy egy kis páfránynyal behintett górét foglalt le éj (anyául, az egész lelki nyugalommal feküdt az eresz alá, mert ott csurgott ugyan a viz a gallér mögé, de legalább nem volt sár. A szobákból egy vén anyóka kihordta a két ágyat s az asztalt az udvarra, hogy 2 négyszögölnyi téren 6 tisztnek helyet csináljon. Az udvar közepén e kihordott bútorokra betelepedett aztán a legénység gyakorlati megmutatására annak hogy húzható 1 iokáról 2 bőr. A dekorált házfalak az alacsony eresz alatt, a vágtató huszárordonnáncz ki a hig sarat az éhes bakának sovány prófontjára fecscsentó lekvár gyanánt s azok, a kik az utczai fövény mögött vasárnap reggeli toilettet végeznek, felejthetetlen látványok marad­nak emlékezetemben. Ideje volt, a mikor másnap a Zavalja előtti fen­sikra küldtek ki bennünket bivouakirozni. (Vége köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents