Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-01-30 / 9. szám

BBKÉSMEGYBI KÖZLÖNY" Í87Ö. O. SZÁM. lyezett át. Legújabban hét főadószedöt bocsátottak el továbbá a semmitőszék, a párisi, angersi, bordeauxi, lyoni és dijoni törvényszékek főügyészeit. A szajnai departe ment prefetjévé Herold senatort nevezték ki. Az országházból. I. T. szerkesztő ur! Soká nem mozdulok ugy-e ? Több, mint egy hete mult már, mióta a hon atyái ismét összeültek, hogy folytassák a nagy munkát, mely soha sem ér véget, — s ime én még egy betűvel sem tudósítottam önt és olvasóit az országházban történt dolgokról ! De ne szörnyűködjék e felett. Valami na gyon fontos dolog nem is történt, kivéve, hogy az Olaszországgal kötött vám- és kereskedelmi szerződés általánosságban és részleteiben elfogadtatott. A szélbali hazafiak nevében Bakay Nándor protestált ellene. A kezében levő sok adatból ő azt látja, hogy azoknak, kik az alkudozást folytatták, nem volt elég adatjuk, s ezert nem tudtak jobb szerződést kötni. Például azt se tudták azok a jó urak, hogy a hazai kendernek legnagyobb ellensége az olasz kender — pedig hát a kötélgyártás fontos egy mesterség — jegyzé meg egy hamis szomszédja „különösen oly országban, mint a mienK, hol annyi a kötélre való." De öt ez a megjegyzés nem zavarta meg, — csak baloldali szomszédai vették rosz néven a malitiosus czélzást. Az egyesült ellenzék külön véleményét br. Simonyi Lajos nyújtotta be, akinek fellépését pártkülömbség nélüül mindenki bámulattal szemléli, mert valóban bámulatos dolog, hogy a br ur addig, míg kereskedelmi miniszter volt, közhiedelem szerint egyáltalában nem értett a kereskedelmi ügyekhez ; a maximalis és minimalis tariffatételek tökéletesen megzavarták tudományokhoz nem szokott fejét — és ime, mióta ellenzéki vezér lett, mióta érzi hogy az olasz alkudozó fél nem süleszti fel, — a magyar parlamentben senki sem beszél nagyobb biztossággal és nagyobb szakértelmet igénylő hangon, mint báró Simonyi Lajos 1 Megjött a bátorsága, — s azt hiszi, hogy ezzel megjött a tudománya is. És az ő egyeni „közvéleménye." Társai, hogy e közvélemény ellen ne vétsenek, satyrikus mosolylyal kiáltják : helyes ! ugy van ! Különben semmi veszedelem nem történt. Az uj pártalakulásról, Sennyey és Széli Kálmán politikai actiójáról elterjedt hirek tünedezni kezdenek. Széli K. ismét háromhavi szabadságidőt kért, mit a ház meg is adott neki, azon reményben, hogy az 1877-diki zárszámadás tárgyalásakor jelenlétével meg fogja lepni a házat. Akkor aztán megint lesz spectaculum, ha a Fama k. a. nem csal. —y. Nyilt levél az ipartársulatokhoz, az ez évben megtartandó orsz. iparos gyül. tárgyában.*) Midőn arról van szó, hogy a magyar iparosok 7 év lefolytával ismét egybegyűljenek, *) Az iparügy érdekében közöljük egész terjedelmében ezen nyilt levelet, habár helytelennek és a dologhoz tartozónak nem tartjuk, hogy az uj keresk. és iparügyi miniszter, működése kezdetén nsir is elitéltetik e felhívásban. Szerk. hogy a törvényhozás és a kormány, — a nemzet figyelmét egy impozáns országos gyűlés erkölcsi súlyával fehivják azon érdekekre, melyek az ország érdekei, azon hanyatlásra, mely a nemzet anyagi jólétének hanyatlását jelenti : jól meg kell fontolnunk, vájjon a viszonyok olyanok-e miszerint számitani lehessen azon mérvű közfigyelemre és érdeklődésre felfelé és lefelé, melynek hiányában sokkal íobb még egy ideig várni, hallgatni és — pusztulni, mint igazainkat életbevágó gyakorlati eredményekre való kilátás nélkül hangoztatni. Azon év, melyben az utolsó országos iparos gyűlés a fővárosban megtartatott, a korlátlan iparszabadság proclamálása által íorduló pontot, igen sokak meggyőződése szerint végzetes forduló pontot képezett hazánk ipartörténetében, s igy az 1872-diki ipartörvény meghozatala, és tegyük hozzá, minden átmeneti rendszabályok nélkül történt életbe léptetése, úgyszólván kényszerokokat szolgáltatott az iparosok országos tanácskozására. Ne foglalkozzunk most ezen gyűlés eredeti czélzataival, annak lefolyásával és végeredményeivel ; mindenki, a ki a dolgoknak csak némi ismeretével bir, konstatálni lesz kénytelen azt, hogy az 1872-diki ipartörvény által teremtett alapokon is, a mi különösen a társulati szervezkedést és az ennek kifogását képező némely hasznos intézmények létesitését vagy újjászervezését illeti, a mi történt, az nem legcsekélyebb részben tulajdonitható azon törekvéseknek, melyek eme gyűlésből és a törvényes szervezetére bár papiron maradt, de azért erkölcsi hatáskörét sok irányban fentartott országos iparos szö vétségből nyertek kiindulást. Jelez-e az 1879-diki év iparunk továbbfejlődésére és az iparososztály existencziális érdekeire nézve szinte valamely forduló pontot ? egy oly uj helyzetet, mely vaskényszerüséggel utalja az iparosokat arra, hogy azzal szemben vállvetve állást foglaljanak ? — En erre határozottan azt merem válaszolni, hogy: igen. Bár az Austriával létrejött uj közgazdasági kiegyezés egészében keveset változtatott az 1867. év óta köztünk és Ausztria közt fenállott közgazdasági viszonyon, mégis az iparosokra annyiban uj helyzetként nehezedik e kiegyezés, mert most már véglegesen elzárvák előttünk iparunk versenképesitésének és felvirágoztatásának mind megannyi elsőrendű tényezői. Egy önálló vámterülettel biró Magyarország (a független bank szükségszerű folyománya a vámelkülönitésnek) kezében tartaná mindazon leghathatósabbaknak bizonyult állami eszközöket, melyekkel az iparfejlesztés terén egyedül lehetséges nagy és maradandó eredményeket elérni. De azért a vámközösségnek fentartása nem jelenti szükségképen ipari érdekeink feláldozását, mert a helyes szabad kereskedelmi irányú vámpolitika, ha megóvja az ország pénzügyi érdekeit, ha közeli jó piaczokat biztosit az ország nyers produktiója számára, ha olcsón és jó minőségben juttatja a a fogyasztásnak mindazon iparczikkeket, melyeknek előállítására a szükséges előfeltételek és erők nálunk egyelőre hiányzanak : az ily vámközösség s az ily szabad kereskedelem — lassan és nehezen és csak közvetve ugyan, de még mindig sikeresen megindíthatja egy tulnyomólag földművelő államban a belterjes indusztrializmus fejlődési proczesszusát. Ráth Károly. (Folyt, köv.) LEVELEZES. Füzes-Gyarmat, jan. 25. Füzes-Gyarmat községét és vidékét nagy csapás érte; a sok esőzés folytán e hó 11. délután 1 és 2 óra között a Berettyó vize a társulati gátakat meghágta ós mint egy 12 folyó ölön kiszakította, ezen kiszakadás betöltésére semmi féle anyag rendelkezésre nem lévén, a szükséges anyagok szállítása ós beszerzése sok nehézséggel járt, de szolgabiránk Kovács Mihály ur erélyes fellépése, Sztaril mérnök ur szorgalma — Füzes-Gyarmat község elöljárói közreműködésével odahatottak, hogy a szakadást 8 napra sikerült a viz rohamos befolyásától megakadályozni. Dicséretet érdemelnek e veszélyes munkánál Tóth István helybeli ácsmester, Katona rostásmester — a kik is a munkavezetós élén állottak, továbbá Gyányi András földesgazga és Tóth Lajos — voltak még többen is — kik kitartó szorgalmuk és kitartó munkásságuk által kitűntek, de oly állandóan mint az emiitettek jelen nem voltak; fogadják mindnyájan a nyilvános elismerést. Mindezen idő alatt azonban sok viz hömpölygött ki a szakadáson és ha bár a nagyméltóságú miniszterum elrendelte a beömlő vizek lokalizálását, még is ma már körülbelül 15 ezer hold fekszik viz alatt a lokalizálás következtében és pedig több helyen van 2' és 3' mély viz, most már a magasabo gátakon is keresztül hatolt és kitudja hol áll meg és mennyi területet borit még el ! Az Coak idővel tudható meg. Ilyen katasztrófa alkalmára honatyáink nem hoztak még megfelelő törvényt. Yédi magát mindenki ugy a hogy tudja. Tetszése szerint emel gálát még más megyéből is, mint a déva-ványaiak, Békósmegye területén csinálnak gátat, hogy az ó megyéjük még ne is tudjon róla semmit, hogy a szomszéd háza leégett. Vágatnak gátat, ha láb alatt van —• tolyon a viz arra, a merre nekik tetszik — és ezen „anarchikus" időszakban, gróf Vécsey Vilma úrnőnek ötezer hold birtokából csak is annyi van szárazon a hol az épületek állanak, de még az épületek némely része ós takarmány is van vizben. Pedig juthatna a roszból másnak is, de hogy egyik bele fúljon a vizbe, a másik ússzék, a harmadik szárazon járjon : az nem az igazság. Egy kis lábvizet eltűrhetne más is, legfeljebb egy kis nátha lenne a következése, már pedig a közmondás szerint, ha az ember náthát kap, az által nagy betegséget kerül — ugy hiszem nem mondottam rosszat, mert ha a teher megoszlik, könyebben visszük ós haladunk, egyes ember és vidék a teher alatt össze roskad — és néha fel sem tud többé kelni! Holtzer István. TÁVIRATOK. * Bécs, jan. 27. Konstantinápolyból jelenti a Politúche Correspondenz : A brit cabinet fölöslegesnek jelentette ki a keletruméliai bizottság fölhatalmazásának további bárom hónapra való meghosszabitását, mert a meghosszabitás a berlini szerződésből folyik. * Alexandria, jan. 27. Négy millió tőkével bankot akarnak alapítani. Az értekezések majdnem egészen be vannak fejezve. * A moszkvai osztrák-magyar konsul jelenti e hó 5-kéről: Eusából (moszkvai kormányzóság) hivatalosan megczáfolják azt a hírt, hogy ott is kiütött az epidemia. MEGYEI HIREK. * Lapunkra előfizetések folyvást elfogadtatnak, február-inárczius hónkpokra 1 forint előfizetési dij mellett. Gyulán, egyes példányok Dobay János ur papirkereskedésében kaphatók. Boszniai élmények. — Egy megyei fiútól. — (Folytatás.) Szeptember 2-dikán Károlyvároson alul elhagytuk a vaggonokat s még az nap Trsiczig marsoltunk. Alig hogv elhangzott a „Pyramiden setzt an" vezényszó, majdnem az egész 2 zászlóalj szétment élelmiszerekórt. A tábortól negyedórányira is lehetett látni a fekete csuklyákat, melyekről csorgott le a szakadó eső. A falut egy rövid óra alatt egészen kiéltük. Példa volt ez a vidék arra, hogy kisebb csapatosztály is oly helyeken, a hol, mint itt a lakosság gyér és szegény, mily gyorsan fogy ki minden élelemből, s mily könnyen juthat sanyarú nélkülözések közzé. A deres éjszaka a csupasz kukoricza tarlón egy-egy panaszt is csikart már a hazasiróknak ajkára s azoknak lábain, kik talpukat odahaza legfölehb valami táncz közben átmulatott éjszakán erőltették meg, szinte „nem hegedtek be egykét óra alatt a hólyag sebek, de summa summarium még volt a phlegma mellett egy kis spiritus is. A szomjúság mig addig nem Volt állandó üldözőnk s mig később mindenki szivacscsá lei, mely teleszítta magát mindenféle nedvekkel, hogy a legközelebbi mars rögtön kipréselje belőle az utolsó cseppig, most mig az útfélen bőven kínálkozó szilvából egy-két szem elég nedvet adott a száradó inyie. 3-dikán Sluinig jutottunk. A vadiegényes fekvésű kis mezőváros, dandárunk hadműveleti bázist, távolról csak két tornya hegyes csúcsát mutogatta. Midőn széléhez értünk, a vadul száguldó Koranna folyó szük és mély völgyének tágulatábau, mint fészekben elénk tűnt egészen. Nagy, ujonan épült szép katonai kórháza arra emlékeztetett bennünket, bogy egy 2-3 esztendeig előkészített oly harezba indulunk, melyben veszteségekre kell számitani. Az ut, mely erre a köves altalajon mindenütt jó, kígyózó kanyargásokban vezetett le a Koranna kőhidjához ; mellettünk a kiszélesedő meder három széles sziklalépcsőn zúdította le az árt, helylyel közzel apró szigeteket képezve, melyekre 10 — 20 apró malom volt mintegy odaragasztva; A túlsó parton majdnem függélyes sziklafal tetején régi várrom emelkedett, a minő ennek a tájnak majd minden nevezetesebb helyén volt található. Ezek a várak, melyek majd mindegyikéhez az elviharzott századokból véres harezok emléke fűződik, sajátságos jelleget kölcsönöznek annak az egész déli vidéknek s később rendsen marsczélul szolgáltak, többször sok bajt is okoztak a bosnyák területen. Zászlóaljunk megállott a főutezán. A hová kerültem, egy rozsdás kakas himbálódzott fgy kopott házról. Korcsma volt. Előtte nagy sereg bocskoros határőrvidéki s egy-két szállító őgyelgett. Ezektől hallottuk, hogy Prosicenikamen határfalunál ellenséges bandák alakulnak avval a szándékkal, hogy horvát területre rontsanak. A nép önvédelmére mindenütt elszedett fegyvereit kívánja vissza. [Vége köv.]