Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-06-15 / 57. szám

VI. évfolyam. 1879. 17. szám. B.-Csaba, február 15-én. VI ,VI;J(II lül), I! ' ! ; Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor : vasárnap, kedd (fóliven) és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára : 5 kr. kapható Biener tí. és Griinfeld J. kereskedő uraknál, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 2& kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindeü postahivatalnál 6 kros postautalványnyal. Előfizetési felhívás a „Békésmegyei Közlöny czimü politikai, társadalmi, hetenként B.-Osabán háromszor megjelenő lap hatodik évfolyamának második felére. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy vidékre póstán küldve: Félévre: .... 3 frt. Negyedévre: . . I frt 50 kr. Egy hóra: . . . I frt. Az előfizetések vidékről legczélszeriibben postautalvány által eszközöltetnek. Helyben a kiadóhivatalban, Biener B. ós Griinfeld J. uraknál lehet előfizetni. Hirdetések jutányosán eszközöltetnek. „Be" és „Ki". ..fi! „ . (Gr.) Sok embernek nem fért fejébe külügyérünk keleti politikája, midőn occupálni kezdtük Boszniát és Herczegovinát. Volt találgatás, jóakaratú eszmecsere; de volt gyanúsítás és vaklárma is elég. Mi nem ingadoztunk, s Andrássy múltjában garancziát találtunk a jövőre nézve Ha pedig valaki kérdést intézett hozzánk, eleibe teritettük a térképet, és igy szóltunk: „Ha látó szemeid vannak, ide néz /" Es ő oda nézett, utána a másik, majd a harmadik és megnyugodott rendesen először az első, azután a második, majd a harmadik. És ime a jövő igazolta álláspontunk és megnyugvásunk helyességét. Szerajevóban megzendült az induló, Vécsey hadosztálya megszállja Driuát Visegrádnál, a 39-ik gyalogezred Gorazsdára megy, a második hegyi dandár pedig Zócsára költözködik át. Mintha csak Novibazárba akarnának beköszönteni! Es a mi különös, de nagyon természetes — maga a szultán egyengeti útjukat, hogy egész oda juthasson derék külügyérünk, hol — a keleti kérdés reánk nézve nagyfontosságú kulcsát kezébe veszi. Ma már biztos álláspontról ítélhetjük meg: kalandos rablópolitika volt-e az occupatio ? Igy fejlődnek a világtörténeti eseményei, s a bölcsen hallgató tevékeny politika utait igy igazolják a majdnem kézzelfogható tények, melyek előtt szemet hunyni nem lehet. A Lun-vonal megszállása, messzelátó tervekre mutat, mely tervek valósulását szivdobogásával nézhet nemzetünk. Mi be, a muszka ki! igen . . . ő sátorfáját szedi, és szomoran ballag a bundák hazájába. Mennyit nem áldozott szegény feje, és a Balkánról mégis mennie kell. Ha pedig pánszláv törekvéséi és megmohosodott hódítási vágya valamiko

1' visszacsalnák még : ám próbálja meg, tegyen kísérletet, ha lesz kedve hozzá ! A politikai túlsúly, a biztosított stratégiai állás s a józanon gondolkodó keleti népek rokonszenve oly előnyöket nyújtanak nekünk, melyeknek mérlégét a jegesmedve alig lesz képesz felbillenteni. A mint nyilvánossá lett, hogy megyünk (Novibazárba) az is nyilvánossá lett, hogy indul Szkobeleff is, Kumelia és Bulgária tisztul a muszkától, mint a levegő mikor feljön a nap. Mi be és ők — ki . . . Adieu ! Legyünk türelemmel!! — Tisza Lajos Szeged királyi biztosa szerdán érkezett Szegedre, hol minden hatóságtól, a néptől, a különféle vallásfelekezetek képviselőitől nagy lelkesültséggel fogadtatott. Szép reményeket kötnek megkezdendő működéséhez. A kir. bizt. tanács tegnap tartá első ülését. — A berlini ünnepély. Aranylakodalmának ünnepei örömeit üli Vilmos császár. Ötven óv egy uralkodó életében nagy idö, országának félszázados történelmét tölti áz ki, s e történelem oly nagyá nőtte ki magát, auvlyenröl Vilmos császár ifjúkori fantáziája sem merészelhetett volna álmodozni. Ertjük a világtörténelmi eseményt, mely megtercmté a német egységet. Es mégis, bármily fényes eredmények töltsék be Vilmos császár ötven éves múltját — az aranylaüodalmi üuuep örömeit mostoha körülmények szomorúvá tettén a német császárra. Valóban szomorú állapot egy uralkodóra, midőn élete alkonyán elszigetelve kell látnia magát népétől és félnie kell azoktól, kiknek hűsége ós ragaszkodása képezi minden trónnak és uralomnak alapját I Hanem hát az abszolút zsarnokságnak ez szokott lenni méltó büntetése ! Hit és ne'vváltoztatás. Gyakran előfordul a társadalmi életben, hogy valaki hitfelekezetét vagy nevét megváltoztatja. A halandó- ember pedig gyarló természeténél fodva rendesen elfogultan tekinti e jelenségeket. Tisztázzuk az eszmét. A hit az emberi kebelnek oly szent virága, mely tiszteletben tartandó mindenki részéről. S valamint senkitől meg nem kérdik világra jöttekor, hogy melyik vallásban akar neveltetni: épen ugy senki nem tartozik számadással azért, ha felnőtt korában vallási hitét felcseréli. E részben a leghelyeseb döntő elv az, hogy — üdvözítsen kit-kit a maga hite! Csupán az oly eljárás felett mondhatjuk ki bátran kárhoztató ítéletünket, a mikor a hitcsere anyagi érdekekből történik, a mire — fájdalom - példát láthatunk. De vannak oly esetek is, midőn társadalmi érdek követeli valakitől a hitcserét, leginkább az ozszágos törvények hiányos vagy kétes volta miatt. Ilyenkor tisztelettel kell meghajolnunk, mert a tásadalmi érdekeknek minden más alá van rendelve. Sokkal szabadabban és határozattabban szólhatunk már a névváltoztatásról, annyival is inkább, mivel ily esetek jelzésével a hivatalos lap hasábjain minden nap találkozunk. Részünkről a kérdést szeretjük tisztán országos és magyar nemzeti szempontból tekinteni. A név nem teszi az egyén értékét. Épen ez elvnél fogva határozottan kimondhatjuk, hogy a névcsere helyes, ha az magyarosodási irányban történik. Nem kárhoztathatjuk azt sem, ha rokoni, vagy örökösedési szempontból valaki magyar nevét felcseréli, de csak akkor, midőn a névcsere szintén magyar névvel történik. De más részről el kell Ítélnünk minden oly ü M

É íí Balosillagzat alatt. Eredeti beszély. Irta: ifjabb Juncsovits Pál. (Folytatás.) „Jól van öcsém urain, holnap tehát várom !" Aladár kezet, szorítva az öreg úrral, Mariskának is kezet nyuj.ott. kinek kezében egy kis kénköves gyűrűt csúsztatott; a mint az ajtóból visszapillantott, látta, hogy a lányka ajkaihoz szorítja az emléket. Az ifju kocsijába ült és haza hajtatott. A következő éjet kinos töprengés közt tölté el. A fölébredt szenvedély, mint a gályát tört ái viz rombolta össze a mult emlékeit, kötelesség intő szavát, az arája iránti kegyeletet. Elhatározta, hogy Gizellának őszintén bevall mindent, hisz épen akkor csalná meg aráját, ha tovább is szerelmet színlelne hozzá, minő boldogságot biztosithat ő Gizellának, ő ki más leányért rajong ? Másnap lóra ült s átment Harangosra, hogy a szerződést megkösse Osaáryval; Mariskát virágai közt pillautá meg; átadva lovát a kocsisnak a leánykához sietett. „Édes— édes Mariskám" alig vártam, hogy áthassam, elválásunk óta minden gondolatom a kegyedé volt!" „En is mindig önre gondoltam, sokat busultain miatta." „Busult? kérdó meglepetve Aladár megbánta a mit t. tt ?" „Meg." „Tehát nem szeret engem ?" „Még kérdezheti?-' szólt a leányka, könytelt szemeivel az ifjúra tekintve, — de szemrehányást csináltam magamnak menyasszonyáért, kinek menyországát raboltam meg." „Keiryed angyal, Mariska, más leánynak soha sem jutna az eszébe sem ilyen gondolatokkal törődni.". „Gizellával mielőbb szakítanom kell," — folytatá „Az istenért Aladár! nekem nem szabad azt kívánnom — ha szeret, ő egy szót sem tud meg." „Hát megcsaljam őt is, magamat is, Mariskámat is ?" „Engem nem, Aladár. En nem számítottam semmire, tudtam, hogy a boldogság : az ön nejóvó lenni, nem az ón számomra van fentartva ön őszinte volt, nem ámított engem, s én nekem oly boldog perozeket szerzett mégis, hogy azok emlékét egy élet szenvedése sem keserítheti meg. ... Mi elválunk, ön megnősül, teljesiti becsületbeli s emberiségi kötelességeit, én boldog leszek azon tudatban, hogy ön néha-néha gondol reám ; igy meglehetek magammal is elégedve, ha vétkeztem arája iránt, most jóvá tettem azt; szeretem önt. mig élek, de nem akarok többet kívánni öntől minthogy jó véleménnyel, barátsággal s becsüléssel emlékezzék reám. . . . Ugye meg fogja tenni — Ígérje meg. . . . Aladárnak szivét ugy szorította ös-^ze valami. „Édes jó Mariskám, kegyedet s egyedül kegyedet szeretem, s mindent elkövetek, hogy magamat szabaddá tegyem s Mariskámé lehessek. „Már mondóm, hogy bármi nagy boldogság volna az nekem, de nem szabad azt kívánnom, egy megtört szív átka követne szüntelen ; hogy én idvezüljek, egy angyalnak tellene elkárhoznia." Az öreg Csaáry jötte zavarta a jelenetet, Aladár az öreg felé indult. „Jó reggelt uram bátyám I" „Isten hozta öcsém uram!" Mariska gazdasszonyi teendői után látott, a férfi;»I{ pedig Koltóy közjegyzői irodájába indultak. (Folyt, köv.)