Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-06-12 / 56. szám

„BÉKÉSMEGYE KÖZLÖNY." I879. se- SZÁM. történetét; miből készül a garasos vászon pipa; hogy a kinaiak már 2000 évvel ezelőtt porczellán - edényből itták a kapu«inert; ki találta fel az üveget stb., de a tárgyak közül csak a neiezetesebbeket minden 100-dikat emliti fel s nem is csodálom azon, hogy egy jámbor ember oly szerencsétlenül járt vele. Nevezetesen megvette ezen kalauzt, hogy ennek alapján tanulmányozza a kiállí­tást s szegény ugy megzavarodott a tárgyak között, hogy maga is oda veszett s csak harmad nap lelték meg a szobrok között, azt hitte hogy ő is az. Nem tudom igaza-e, de sokaktól hallottam. Egy kiállítási kalauznak, minden tárgynak csoport és szám szerint, melyek az illető tár­gyon világosau kitüntetnék, magába kell foglalnia. Most már késő, a tárgyak széjjel vannak rakva, sok egy cso­porthoz tartozó 5 teremben is, s ha el is készül vele, nehéz lesz a tárgyat meglelni, ha csak ezek csoport ós tárgyszámmal nem láttatnak el. Nincsen kalauz. Ezt hczták fel okul a journalisták, midőn megtámadtam őket, hogy miért dicsérik csak is a fényesen kiállított gazdag firmát tárgyait; ezt ón is, éreztem; 3 napi ottlétem alatt tárgyaink felét sem leltem meg, s továbbá először, hogy a kis iparosaink, kik nem képvi­seltethették mi'gukat más által, nem lehettek jeleu a tárgyak terenek kijelölésénél, mint a gazdagabbak — tárgyai sötét helyen vannak elhelyezve; másodszor, hogy igen sok tárgyon nincsen rendesen kitéve a jelző, neve­zetesen : ki készítette, ára, eladó-e, vagy nem, némelyik a csizmaszárban, másik a mellény zsebben, soknál sehol sem lelhető meg. Nehéz lesz a biráló-bizottság müi.ödése, sok tárgycak nem lelik meg a gazdájat. Bihari iáándor által részemre készített öltözetet, egy idegen szabó cso­portjában leltem meg s a jelző táblát egy sváb öltözei felett, melynek melléuyi zsebében még a levél is ott volt melyet B. a kiállítási bizottsághoz czimzett. Ha nem hozom helyre a hibát, hogy nevettek volna rajtam, lia a tárgyak szétküldése u áu a sváb öltözetben paradiioztam volna gyenge törésű utczáinkon. Ahogy helyre hoztam a téve­dést az őr azt mondja; „Különös, e kirakatban három öltöny van, az egyiket tegnap egy szabó állította a ma­gáÓDak, a másodikat az ur, hát ha a harmadik sem az övé." Áchim János két szűrt küld fel, egyik 18 Irt a másik 31 frtos, az árát felcserélték, persze, hogy a fino­mabb azonnal elkelt s le is lett fizetve az ára sőt meg­•endelést kapott, de a durvább, a drága ott marad. Fikker b'creucz gyulai iparos tárgyaiuak .legszebb részét egy ádábau lelte, ket drb igen szépen £igravirozott piros ;oj ássál együtt; hogy kinek a iuunk.ija ; azt ptjrsze ő nem udhatta meg, mert nem volt rajtok semmu juj. Nehezítette a munkákat harmadszor a bizottság azon nitározata, hugy ru tárgyáéhoz nyúlni nem sza«bad." Sze­ettem volua kibuzui az egy, vagy féltenyérnyi czédulát i targyakból, hogy megtudjam eladó-e, de az őr inté­éie viss^alépkm. Egynél ugyan, egy tris kitömött k ulyá­lál, nem sokat adtam az őr azon szavára, hogy „ nem zabád a targyakhoz nyúlni, a nyakon levő zöld szalllag iá begyűrt papir-szeletet kihúztam s e bátorságomnak öszönhetem, hogy megtudtam, mily szépen tud a gyulai intér tömni. ^ Éppen a kis iparosok érdekében szólva, keveselem ' kiállításoknál a három évi időközt; alig múlik el az gyík, már szorgalmatoskodnak kell, hogy méltóan kópvi­slhessék magukat a másikon s bármily kevés köJtsé iil be kerül is, de tekintve helyzetük, még is tőlük nagy , Idozat s ha ezek elmaradnak, a kiállítások belbecseiül ren veszítenek. Nem vagyok barátja, hogy a küííóld is tpviselve legyen kiállításunkon, minek adjunk alkalmat, L ogy a mi iparunk kárára, a hol lelhetünk szebbet s ' Ián olcsóbbat is övéiknél, nagy zulamjaikkat gescheí- ' ket csinaljanak. h Bár az elmondottak nem tűnnek fel a szemlélő a ott; bár a valóban nagy horderejű, mondhatni kú> ^ lágkiállitás érdemei semmiből se von le: még is kit,' e arosaink erdekében szükségesnek taitottam, ajánlva a S' gközelebbi kiállítást rendező-bizottságnak, hogy ezt-.kre Z bb gondot fordítsanak, mert a kiállítás czéja, hogy a Q s iparos is bemutassa tényképességót, kimk nincsen g myi alkalma, mint a nagyobbnak, kik a fővárosban, vagy lfc világkiállításokon tehetik. e ( a: Fic/.kó. Cí A székesfehérvári kiállítás. (Eredeti tudósítás). E lapok 58-ik számában „A Balaton" czimü köz­iemínyemben Ígéretet tettfm, hogy a székesfehérvari .kiállításról majd később szólok ós pedig nem a külföld, nem a honi gyárosok, gazdagabb iparosok, testületek, egyletek által kiállított valóban remek tárgyakról, melye­ket a főváros lapjai érdem szerint már kellően megdi­osórtek, hanem a kisebb, szerény, különösen a megyei iparosok által kiállitottakról. A szemlélő, ki egy fél, vagy egész napra rándul » kiállításra s végig fut a tárgyakon, megelégedetten, örömmel telt kebellel hagyja el e várost, hol az iparos szorgalma, két kefének gyümölcse, érdeme koronáztatik ez, úttal, hisz meggyőződést szerezhet magának, hogy hazán* jólétének emeltyűje, ipara óriási léptekkel halad előre A lövölde helyisége, valódi paradicsommá lett át­vai ázsolva, hol a legszebb virág, a rózsa ezer fája illatoz s virul a Wmészet; az itt-ott felépített pavillonok méltó helyet foglalhatnának el bár, mely világkiállításon. Az ékszerészek müveit, különösen az olaszokét, a régi rómaiak finom ízlése szerint kiállítva, Adam és Eberling, Ats ós társai finom női kelmékkel telt szekrényeit sokat nézi a hölgysereg s nem egy fájó sóhajjal vált el tőlük. A gazdát meglepte a leginkább külföldi gyártmányú tömér­dek gép, a hol a gazdasági eszközökön sok javítást s nem egy ui találmányt lelt. Kevés volna e lap, ha csak a nevezetesebb tárgyakat is leírnám. Ba volna telve a párisi magyar egyiet iparosai által küldött müvek leírá­sával ; in ily kár, hogy ezek remekeiből egy <WaO se keli el ez ideig, — a miuisteriumnak wiene e tárgyakból sza­porítani az ipar-muzeumot — ha vissza kell ,,'uuinK aligha fognak honfitársaink — többnyire iparos itjak, kik nagy költséggel tömérdek időt szenteltek reme­keiknek — lelkesülui a legközelebbi országos kiállításunk körül. A mint mondám, sokat, szépet lehetne mondani a külföld, a gazdag iparosok, társulatok táigyairól, de miután ez nem czóloiu, külömben is mindezekkel a t. olvasó a napilapokból már eléggé megösmerkedett: áttérek a kisebb különösen megyei iparosaink tárgyaihoz. Gondolkozóba estem, vájjon hozzá fogjak e tárgyak leírásához, a midőn megyénk iparosaiéból csak 80 drbot leltem a kiállításon s tudtommal csak Gyuláról 120 ki­állító volt képviselve, a hol ezen meglepő szám nagysá­gos Göndöcs Benedek tiszteletbeli csizmadia önzetlen buzoú fáradozása folytán jött létre, vagy hagyjam el ? Miután úgy­is felületes munka lett volna, az utóbbit választám, azaz elhagyom a leírást, s igazolásomul kénytelen vagyok a kiállítás hibáit elősorolni, s nyíltan kimondani, hogy kis iparosaink e kiállításon el voltak nyomva, reájuk kevés figyelmet fordított a végrehajtó bizottság, keveset foglal­kozott velők a sajtó. A kiállításnak egy nagy hibája az hogy nincsen kalauza, van ugyan e czimeu szakavatott­sággal összeállított könyvecske, de ez minden inkább, »int kalauz. Elmondja meglehetős érdekesei) a kiállítások MEGYEI KÖZÜGYEK. / Közegészség. Tótkomlóson az iskolás gyermekek közt elterjedt vö­röshimlő, a miért a Tusják György-fóle iskolában az ok­tatás felfüggesztetett, megszűnt; Kondoroson a komoly alakot öltött vörheny szünőfélben van; ellenben Gyomán a vörheny járványnyá kezd fajulni. E jelenségektől elte­kintve, a közegósségügy kedvezően folyt le. Azonban nem csekély aggályt okoznak a nagymérvben elterjedt belvizek, melyek a folyam vizszin magassága miatt mindenütt eltávolíthatók nem lévén, a közelgő nyári me­leg időszakban posványos kigőzölgéseik által a léget ár­talmasan megfertőztetik. A hasznos házi és gazdasági állatok közt semmi ragályos vagy járványos kár nem mutatkozván, megyénk területe vészmentes. II. Közbátorság. A személybiztonság az elmúlt hóban semmi bün­merénylet által meg nem háboríttatott. — Ellenben a vagyon-bátorság 24 lopás által támadlatott meg, melyek­ből Gyulán egy, Orosházán 1, Szarvason 7, és Békésen egy eset betörés által eszközöltetett. Ezekből 20 eset ki­derittefett, Gyulán egy, Orosházán egy és Békésen kettő nyomozás alatt áll. Régibb keletű lopás 7 és egy lopási Kísérlet derittetett KÍ. Nagyobb beszámitásu bűntényt ké­pez a Békésen május 10-én, Veil Sándor órás kárára el­követett boltbetöróses tolvajság, mely nyomoztatik ; Szarva­son május 14-én Urbancsok János kárára elkövetett ház betöréses tolvajság, mely azonban kiderittetett ós a tet­tesek a bíróságnak átadattak. Ezeken kivül jelentékenyebb az Orosházán Sváb és Bagi pusztai bérlók kárára elkö­vetett hizott sertés lopás mely kiderittetett, — ós szin­tén Orosházán Lövei József kárára törtónt házbetöréses tolvajság, mely még ki nem nyomoztatott. El nem hall­gathatom egyébiránt a Csaoán állomásozó huszár század uemely közlegényei részéről zöldtakarmány jogtalan el­sajátítására irányzott bűnös merényletet, mely az ellen álló csősz leveretésével erőszakossági jelleget öltött, — a mi a járási hatóságot arra indította, hogy hasonló saj­nos kihágások megakadályoztatása végett az ezredparancs­nokságát megkeresni kényszeríttetett. III. Közutak. A közutak jelen állapotának szomorú képét a já­rásokból beérkezett jelentések meglehetős hiven tüntetik elő. Jelesen a gyulai járásbeli közutak a sok esőzés foly­tán némely helyen járhatlanok ; Gyula város területén valóban keserves állapotban vannak; a csabai járásban az utak kitatarozására felhasznált közmunkaerö sikertelen maradt; a békési járásban a közutak csaknem járhat­iauok; a javításukra fordított mult évi közmunkaeró-hát­ralék felhasználásával elért ereduieny a gyakuii ÓO miatt nyom nélkül elenyészett; a póu ÍÍ eröveli tataro­zás rendszere, vállalkozók hiányaban, házilag még meg sem kísérel teteit; az orosházi járás utai nagyon is rosz karban vannak, mert vállalkozók nem akadván, azok sa­raboltatását a községek még meg nem indították; a szarvasi járásban az utak egy ízben sarabolás utjáu tei­j eseu jókarba hozattak, azonban a roppant esőzések által ispoiét megroujúLHtak ós csak tata.'; —* gyomai jltíöLuíT az utak helyenkint járha­tatlan állapotban vannak, javításuk a fakadó viz és esőzés miatt lehetetlennek mondatik. Végre a szeghalmi járás­beli utak a közsegeken kivül némi részben járhatóbbakká leltek, a községwk belterületén azonban, különösen Szeg­halmon helyeukint annyira megrongálvák, hogy közleke­désre egyatalábau nem használhatók. — A közutak há­lózatának ezen nem epeu hízelgő ós irigylendő állapotára nézve megkell jegyeznem, hogy jóllehet nem vonhatom Kétségbe azon ténykörülményt, hogy a közutak helyre­állítására fordított munka ós tevókunység eredményét a bekövetkezett folytonos esőzésen jóformán elmosták és elsodorták ; sót nem tagadom azon mentség jogosultságát sem, hogy az utak javításának a tek. közigazgatási bi­zottság által elrendelt ujabb ós czólszerübb rendszerre némely átmeneti nehézségekkel találkozott: kénytelen va­gyok azoubau megvallani, hogy az átmeneti nehézségeket legyőzhetetleueknek nem tartom, ós a mely járásokban eddig a körgátak megvizsgálása czóljából megfordultam, azokban az uj rendszer gyors életbeléptetése igényelte czélszerü és erélyes eljárás nyomaira nem igen akadtam ; — melyre vonatkozólag a megyei államépitószeti főmér­nök ur a befolyt jelentések során részletesebb felvilágosí­tást terjeszthet elő. (Folyt, köv.) LEYELEZES. 9. Szeghalom, jun. „Mint a háj majd elolvadok Ebbe fene melegbe." E népdal-töredék jutott eszembe, midőn arra gon­doltam, hogy levelezői tollam lustaságáért tán meg is rovatom magamat. Pedig hát nem egyedül a meleg az oka a rég hallgatásaak, hanem főleg az, hogy községünk serüség ... és . . . és ott az ... . öngyil­kosság. Hol az anyagi érdek az élet mozgató elve, semmi jóra sem lehet ott biztos számítás. Egy eszményi világnézlet nélkül a szó igaz értelmében vett emberi életet folytatni nem lehet. És hogy vagyunk ma ? Nem a materializmus mocsárjában vannak-e sok helyen letiporva az élet magasabb aspiratioi ? S ha bukik a boldogtalan szédelgő, a lutrijáték. . . öngyilkoságon végződik. Emlithetnők még a szerelmi csalódásokat, mint a melyek szintén igen sokat széditnek az öngyilkosság örvényébe. Ezek érdemlik leginkább szánalmunkat. De tévednek ök is! A ki szerelmi teszméjét széttörve látja, s a helyett, hogy a ro­mok költészetéből uj erőt meritne, csalódásának romjai közé temeti életét: szelleme annak nagyon alantjáró, s nem emelkedett az élet viszonyai és változásai felett uralkodó szabadság magaslatára. Esse, non videri.'! Ezt mondjuk ezeknek is; miután a ki valódi, tehát nem minden napias ér­telem vett emberi életet él, meg nem állhat az eszmény viszonylagos fokozatán mind addig, mig meg nem találta boldogsága tárgyát. S ha nem találja meg mind a sirig, küzdjön és törjön olöre mind a sirig hiven, s rendületlenül. Ha lágy szellők ölében ringó virág volna az ember élete, s hivatása állati kéjelgés, nem beszélnék igy; tudva azonban, hogy a helyes irányban előre haladó akarat, előbb-utóbb diadalt arat, lehetet­len mást mondanom, mint: ember ! esse, non vi­deri . . . Ha ez elv nem, csak az ajkaken, de szi­veinkben Í3 él, az öngyilkosok száma kevesbedni fog . . . Alispáni jelentés. Felolvastatott a közigazgatási bizottság, f. hó 9-én tartott gyűlésén. Méltoságos főispán ur. Tekintetes közigazgatási bizottfág l A saját hatáskörömhöz tartozó közigazgatási ág mult havi állapotáról szóló rendszerinti jelentésemet a következő pontokban adom elő,

Next

/
Thumbnails
Contents