Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-06-08 / 54. szám

VI. évfolyam. 1879. 54. szám. B.-Csaba, jnnius 8-án. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalnni lap. Megjelenik hetenk ént háromszor : vasárnap, kedd (féliveu) és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bér1 mentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára : 5 kr. kapható Biener tí. és Grünfeld J. kereskedő uraknál, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalbaa, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindek postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. A népiskolák látogatásáról. [Vége.] A felekezeti iskolákban ott van a lelkész mint az isKolák felügyelője; de mit használ minden buzgósága és pontossága, midőn kénytelen minden lépten-nyomon tapasztalni, hogy a hatalom, a melynek végre kellene hajtania a törvényt, azt tekintetbe sem veszi, nem akarja ismerni és hanyagsága által annak áthágása által privilégiumot ád! A könnyebb felügyelés czéljából néhol a lelkész támogatására van még egy iskolaszék, a melynek tagjai felváltva hetenként egyszer látogatják meg az iskolákat. Mi czélból ? Azért hogy a szülők lássák, miszerint gondot viselnek gyermekeik szellemi fejlődésére. De azért a régi slendrián megmarad! az iskolaszék felszólalása a túlkapások és elhanyagolás ellen a pusztában elhangzó szó ! Nunc venio ad fortissimum virum 1 A kormánynak még nem elégséges a felügyelet. Azért tehát nevezett ki majdnem minden községben a mult évben szakértő „iskolalálogatókat." Ugy látszik ezen intézkedése a kormánynak túlbuzgóságból származhatik, mert ennek hasznoságát belátni, alig vagyunk képesek. Az iskolalátogató közvetlen érintkezésben áll a tanfelügyelő és ha szükségét látja a az oktatásügyi ministerrel. Havonként látogatja az iskolát — ha felfogja hivatását — az illető lelkész vagy felügyelővel a végből, hogy meggyőződjék, rendben van-e minden, hogy járnak fel a gyermekek az iskolába, hányan hiányzanak stb. A kormánynak tehát nem elégséges a tanitó, lelkész és tanfelügyelő közvetett és közvetlen relatiója, hanem szüksége van még egy iskolalátogatóra, a ki végre talán mindezek adatait halomra dönti szakértői tapasztalataival. Annyiféle felügyeletnek végre is mi az eredménye ? Röviden kimondva : nagyon is csekély! Minden látogatás, a mely — állítólag — az iskola javára történik, annak kárára van. Mert ugyauis, ne képzelje senki, hogy a tanulók figyelme nem a belépő felügyelők, hanem a tantárgyra volna irányozva 1 Nem mert a gyermek vele született kíváncsiságánál fogva, a belépés után azonnal avval foglalkozik, a mi figyelmének uj anyagot nyújt. Ha az ily látogatás 2—3-szor történik hetenként, ugy bizvást állit hatjuk, hogy a gyermek figyelméből 6—8 órát vontak el. Mert kérdezze meg bár ki is a tanitót egy órával a látogatás után, ha vájjon figyelmesek voltak-e tanítványai ? Ugy bizonyosan azt fogja mondani: hogy igenis nem, nem birtam velők semmire sem menni! Még egyet tegyünk hozzá. Némely ily hivatalos látogató eltekintve a leczkerendtől, kényekedve szerint választ valamely tantárgyat s abból leczkéztet, nem törődve avvai, ha vájjon e tantárgy épen sorrenden van-e. Kérdjük most már nem-e a leginpraktikusabb és leginpaedagogikusabb eljárás-e ez ? A gyermek észmenete erőszakosan megzavartatik s kihozatik sodrából. Ember legyen a gáton, a ki a látogatás után ismét a régi kerékvágásba hozza őt! Igenis, legyen felügyelet, de ne ily fölös számban. Mert sok szakács elsózza a levest, sok felügyelő elrontja a nevelést, akadályozza a tanulást és megnehezíti magát a felügyeletet is! Szorítsa a kormány inkább a hatóságot a törvény megtartására ós végrehajtására. Ha keresztül vitte az általános hadkötelezettséget, daczára a sokoldalú zúgolódásnak, vigye keresztül a népoktatási törvényt is ! x-y. — A hitelbank köreiben az elhunyt Weninger helyére Széli Kálmán volt pénzügyminisztert igyekeznek igazgatóul megnyerni. —. Az osztrák-magyar kiegyezés nagy szálka az osztrákok s még inkább a csehek és morvák szemében, minden áron vissza akarnának térni az összbirodalmi szervezethez. Igy a morva föderalisták programmjukban határozottan kimondják, hogy az 1877-ben lejárt kiegyezési törvények fölötti alkudozások általánossá tették azon nézetet, hogy a kiegyezési törvényeket, melyeket a birodalmi tanács 1867-ben elfogadott, az összbirodalom egységesebb alakulásának irányában szükséges kiképezni. — A magyar minisztertanács elfogadta a közlekedési miniszternek a Szerbiával kötendő vasúti egyezség tárgyához tett előterjesztését. — A határőrvidék bekeblezése ügyében, mint Bródból távirják, f. hó 8-án nagy népgyűlést készülnek ottan tartani, melynek megállapodásait aztán egy küldöttség vinné meg Bécsbe az uralkodónak és Budapestre a magyar kormánynak. Az állatok kitöméséró'l. Zarkóczy Lajostól. II. Ha ürgénk elfogatása óta még mindig szívósan ragaszkodnék e földi élethez, ugy fültövire irányzott egy két gyenge ütés bizonyára megölendi, s ekkor orr ós szájnyílását pamuttal beü Jltegyei Közlöny" tárnája. Balcsillagzat alatt. Eredeti beszély. Irta: ifjabb Jancsovits Pál. (Folytatás.) „Leszesz-e vis-a vis-m? szólitá meg Koltóy Vicíor. „Szívesen — felelt ez — ki a tánczosnőd ?•' „Csaáry Mariska." „Barátom vigyázz! még elforgatja a fejedet a kis daemon!" „Vértezve vagyok," szólt Aladár, s elgondolkozott, miért nevezték Mariskát daemonnak; oly érzékenyen fogadta már azt is. „Most is oly szépek-e virágai ?" kérdezte Mariskát. „A minők csak lehetnek tél idején. Nézze e csokrot, mind saját nevelésem nézze mily szép kis virág, jó lesz a gomblyukába," szólt a lányka, egy vérpiros kis rózsabimbót tépve ki Aladárnak. Ez átvette a virágot s magához szoritá a karjába fűzött kezet. „Tudja-e, hogy kegyedet az imént kis daemonnak nevezték ?" „Meglehetős gorombaság!" „De kissé találó V „Ej — ezt nem hittem volna, — bát igy gondolkodik rólam. „Hogyne! oly hamar be tud az ember szivébe lopódzni." „A barátság révén." „Vagy a szerelem révén." „A kinek oly kedves, szép menyasszonya van, annak nem szabad tréfából sem igy beszélni," szólt a lányka, komoly tekintettel kisérve mondatát. Aladár elrestelte magát, zavarba jött; ő kissé kaczérnak tartotta Mariskát, de ez a néhány szó, az a komoly tekintet felvilágositá az ellenkezőről. Sok nőt tart különben kaczérnak a világ, ki a legkisebb mérvben sem az; természetes bájai, ártatlan, behízelgő mosolya gyakran tévútra viszik a figyelmetlen szemlélőt. Aladár belátta, hogy Mariskának igaza van; az ő Gizellája oly leáuy, ki mintaképe a a tökéletességnek, — s imádja őt; szégyelte magát, hogy a pillanat szeszélye ugy elragadta, s annál inkább tetszet neki — Mariska. Nem is vitte többé ily sikamlós térre a beszédet; sokat foglalkozott Mariskával, s meglepte őt, hogy a leányka, ki utolsó találkozásuk alkalmál még fejletlen gyermek volt, oly szépen rendezte be ismereteinek, miveltségének tárházát. Nagyon megtetszett neki Mariska, de nem is gondolta, hogy szive komolyan érdekelve legyen, azt hitte a bál fáradalmaival együtt a mámort is kialussza; nem ugy lőn : Gizellára akart gondolni, ós — Mariska jutott eszébe. Néhány nap múlva Aladár és Gizella egymás mellet ültek a solnavári kastély erkélyén. A leánykának minden szava, minden mosolya elárulta, mily feltétlenül bizik Aladárban, — ez pedig alig tudta palástolni, hogy gondolatai másutt tévedeznek, — zavart, szórakozott volt, s kénytelen lőn fő-fájást fogni magára viselete mentségéül. Párhuzamot vont önkénytelenül arája ós Mariska közt, mely bizon az utóbbi javára dölt el. De hatalmas szövetségese volt Gizellának : Aladár adott szava. Teltek a napok, és Aladár feledni igyekezett Mariskát, — aráját majd naponta felkereste, s a megszokás mindig kedvesebbé tette azt előtte. Mariskára pedig nem gondolt többé, s ha néha félálmába eszébe jutott a leányka, ugy tünt fel az, mint egy szép álom, mint egy csillaghullás! IV. De a sors agy akarta, hogy az álomnak folytatása legyen. Csaáry Zsigmondnak néhány hold földje volt mintegy beékelve Edelberg lovag birtoKába, — melyre ennek nagy kedve jött megalkudni. 0 maga alig ismervén Osaáryt, Aladárt szólította fel, hogy az adásvételt hozza létre. — Aladár kínosan gondolt arra, hogy Mariskával ismét találkoznia kell, — de nem tudott helyes ürügyet találni leendő apósa megbízásának teljesítése ellen, az igazat pedig be nem vallhatta, — kénytelen volt Harangosra áthajtani. Csaáry épen tanyaföldjén volt, felesége pedig betegen feküdt, — Aladár egyedül találta Mariskát. A lányka nem palástolható zavarban volt, a mint Aladárt megpillantotta. (Folyt, köv.)