Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-06-05 / 53. szám

VI. évfolyam. 1879. 17. szám. B.-Csaba, február 141-én. BÉKÉSHEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmi lap. Megjelenik, hetenként liáromszor : vasárnap, kedd (féliveu) és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmeutve küldve: egy évre 6 írt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kladó-hlvatal: Főtér, Schwarcz-féle ház,^a postával szemben. Kgyes száin ára 10 kr. A keddi szám ára : 5 kr. kapható BieuerB. ésdrünfeld J. kereskedő uraknál, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyílttériben egy sor közlési dija 26 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalbas, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mitideu postahivatalnál 6 kros postautalványnyal. az elöljáróságnak megintés, megkorholás és harmadízben megbírságolás végett. No de csak azt lesse valaki, mig a nép bírája oly magas polczra emelkedik, hogy valamely atyafiát megbüntesse csak azért, mert gyermekét otthon merte tartani az iskolából. Nem egy példa van rá, beadattak a mulasztó gyermekek bírságolás végett, de a birság összegén az illető iskola nem volna képes még csak egy tíz krajczáros könyvet sem venni, — oly nagy öíszegre rug az. adóbehajtásra, exequálásra van községi cseléd elég, de az iskola számára olyan nincs, vagyis inkább van, de hát az másut kell s az iskolaügy szépen alussza örök álmát az asztal fiókjában ! A tanfelügyelő szivén hordja a népoktatást; minden tőle kitelhetőt elkövet, hogy a megkívánt czél eléressék ; buzdító, serkentő és intő utasitá» sokat bocsát közre. 0 felügyelő 1 — Számon tartja az iskolákat, tanítókat, tanulók számát, a tantervet, — de mert csak felügyelő, s kezében végrehajtó hatalom nincs, minden igyekezete a világi hatóság lanyhaságán és hanyagságán hajótörést kénytelen szenvedni. x-y. (Vége köv.) — Indiából jelentik, hogy az angoi-afgan békekötést ratifikálták a felek. Örömmel üdvözöljük ezt a hirt, mert bizonyosak vágyónk benne, hojíy Anglia kellemetlenségeinek megszüntetésével nyerni fog az európai egyensúly. — Oroszországban a kivégzések és a gyújtogatások száma is szaporodik és igy a nyomorúság és az elégedetlenség is. Az állatok kitöméséró'l. Zarkóczy Lajostól. I. A „ Békésmegyei Közlöny" egyik számában Zlinszky István ur egy levelet tett Sözzé, melyben az állattöméssel foglalkozó szakértő egyéneket felhívja, hogy ismertessék meg a megye közönségével azon módokat és eszközőKet, melyek segélyével a kitömésre szánt állatok hosszabb ideig megóvhatok volnának a megromlástól. Ha jól emlékezem, egyúttal abbeli nézetének adott kifejezést, hogy az állati test bőre csakis addig fejthető le, míg a test melegségét el nem veszti, tehát halála után azonnal, — s annak kihűlte után már le nem fejthető. Ha ezen állítás helyes volna, ebből szükségkép az következnék, hogy azon igen tisztelt urak, kik megyei muzeumunk állattani gyűjteményének gyarapodását nemcsak óhajtják, hanem tettekkel is gyámolitják: vagy sajátítsák el az állattömés „művészetét", vagy pedig csakis oly állatokat küldjenek be a megyei muzeum igazgatójához, melyek még élve s minden sérelem nélkül volnának beszállíthatok. Ez utóbbi mód pedig — az igazat megvallva — gyakorlatig alig kivihető s kitömött állataink számát is csak gyéren szaporítaná. Zlinszky ur fentebbi nézetére térve, meg kell jegyeznem, hogy az nem helyes, sőt ellenkezőleg: az állattöméssel foglalkozók az állat bőrét rendszerint testének kihűlte után, tehát megdermedt állapotában szokták lefejteni, nehogy a még meleg vér és olvadékony hájrétegek az állat ruházatát bemocskitsák ; de viszont azt sem lehet eltagadni, hogy meleg nyári napokon az állati test, különösen a vizi szárnyasoknál, gyorsan indul felbomlásnak, s ily esetekben a fejtéssel sem szabad sokáig késedelmeskednünk. Ha télen, fagyos időben lövetik le valamely állat, s ha annak teste az állat kimúlta után azonnal megfagy, ugy az hideg, száraz helyen (pl. kamarában) egy hétig is eltarható, a nélkül hogy a fermentatio bekövetkeznék. Ezen időszakban tehát ily állatok, ha orr- és szájnyílásaik, valamint lősebeik csepüvel betömetnek, s többszörösen átfúrt fedelű ládákban moh és csepü közé jól elcsomagoltatnak, minden aggodalom nélkül szállíthatók a megye bármely részébe. Az év többi szakában azonban még a legnagyobb állat lefejtésével sem várjunk egy napnál tovább ; mert csekély hőmérséknél is, ha az állat 2—3 napig lefejtetlenül hever, miniaturban már is érezhetővé lesz az a nem legkellemesebb illat, mely az orvosi boncztermeknek sajátja. Ily körülmények között azután ne csodálkozzunk azon, ha muzeumunk számára kitömés czéljából beküldött állatok közül, aránylag csekély szátnu kitömött példány lesz látható a muzeum üvegszekrényeiben. Ha tehát azt akarjuk, hogy megyei muzeumunk állatgyüjteménye számban és szép példáuyokban gyarapodjék, a mi minden bizonynyal díszére és becsületére fog válni megyénk közönségének : akkor mentül többen sajátítsuk el az állattömés „művészetét" és azon módot, melynek segélyével az állat hosszabb ideig megóvható lesz A népiskolák látogatásáról. Népnevelés, népiskola, tanítóképezde' ez mai nap a jelszó. Ettől várja a kormány, ettől a nép nagy része a boldogságot. S valóban, ha szemügyre vesszük a nagy czélt, a mely után miden állam, minden józan gondolkodású hazafi és népbarát kell hogy törekedjék, s a mely után tehetségéhez képest törekszik is, nem lehet szebb és az egész emberiségre boldogitóbb, mint e czél megvalósulása : rendeltetését helyesen felfogó nép! Tény az, hogy a népnevelés, ha a mai kor követelményeinek tökéletesen meg akar felelni, nem könnyű feladat, kivált ott, a hol a nép kénytelen a szegénység kenyerét enni, a hol a 7—8 éves gyermekek a jobb idő beálltával elszegődnek libapásztoroknak s egyéb ily csekély kenyérkereseti forrásokhoz; nem könnyű feladat, a hol a munkaidő beálltával a szülők gyermekestől odahagyják a falubeli lakot s az egy, néha több mértföldre fekvő tanyákra hurczolkodnak, s igy a gyermek elvonatván az iskolától, a tanyai élet minden szabadalmai és vadságai mellett nő fel. No de legalább 4—5 hónapon át mégis csak feljárnak az iskolába, midőn november elejével beáll a zordonabb időjárás. Novembertől márczius végéig, legföljebb április közepéig csak eljárogatnak; de azután akár bottal ütheti a szegény tanitó nyomukat, még sem akad reájuk. Ezen bajok elhárítására a kormány tett ugyan intézkedéseket, de vájjon számot vetetí-e azoknak czélszerü volta felől magának ? Nézzük csak röviden ezen inódusokat. A törvény szerint minden gyermek 6-12 éves koráig tanköteles, s a szülők nagyobb része felis hozza gyermekeit. De csak alkalomra vár, hogy ismét kivegye onnan. Miért ? Mert az mondja : ily rosz időben az ily gyenge gyermeket nem lehet felküldeni az iskolába, ruházata sem arra való, hogy ellentállhasson a tél hidegének; disznótor, lakodalom, névnap, — mind igen szép kegyeletes alkalom, hogy az idősbek is szépen ottlnn csücsüljenek. — A törvény meghagyja, hogy az ilyenek a tanitó által bejelentessenek az illető iskola igazgatóságának, az pedig terjeszsze be i „Békésmegyei Közlöny" tárnája. A Balaton. Egy csabaitól. I. „Me—heti" kiáltja a konduktor meglehetős mély hangon ; a tüzes paripa egyet füttyén s magával ragad egy sor kocsit, azok egyikében engem is. Nem fogom untatni a nyájas olvasót az ut leírásával, mely még a szemlélőre is unalmas. Elhagyom Csabát s annak — a mint a coupéból kivettem — a rozsdától pirosló vetéseit; végig futok Gyoma s Mezótur síkságán, a hol a vonal mentiben tengernyi viz lepi el a kaszáló és a szántó földeket; a birtokos csakis egy pár ruczán vehet kárpótlást, mely e vidéken szép számmal tenyész. Budapestet, melynek az esti homályban fénylő ezer lámpája távolban ugy tűnik elö, mint mind meg annyi bogár — hátra hagyom az alatta zöldséget termelő földjével együtt, melyre elég jutott szinte az isten áldásából, a vizet emelő malom gebéje pihen s a karalábé ugy néz ki a vizben, mintha minden szála külön-külön egy óriási tükörbe volna bedugdosva. Egyenesen a magyar tengerre s annak háborgó tetején úszkáló „Kisfaludy" gőzösre viszem, mely Siófokról, hol a Balaton oly óriási károkat okozott magas emelkedése állal, a bele nyúló Sió csatorna zsilipjeit s a gát egy részét elszakította s a közel vidéket: Sió-Marost, P.-Nyóket, Hidvéget árjaival elönti, Siófoknak látogatott fürdőjét lerombolta, s a mint egy siófoki beszéli, már féltek hogy a Balaton meg akar szökni. A mint mondom a „Kisfaludy" gőzösére viszem mely Siófokról m. hó 28-án 11 órakor Balaton-Fürednek vette útját. A Balaton meglehetős csendes volt, mint sik-alföldüukön a zöld vetés ha csendes szellő lengedezi, olyannak tünt tel kis hullámokat verő zöld tükre. A hogy a hajó kiért a sikra nagyszerű látvány terült el szemeim előtt, gyönyört nyújtott a természet; a túlsó parton a Balaton félivben körülövedző hegylánczokon szérszort nyári lakok kis faluk melyeket elégedett nép lakja hisz nincs jövedelmi forrása oly rizikónak kitéve mint alföldünk; többnyire halászattal s szőlőmüveléssel foglalkozik. Aszófő, Füred, Arács, Osopal, Köves, Lovas stb. s a fél-iv közepén a Balaton partján épült, hazánk legnevezetesebb, leglátogatottabb 8 a legtöbb kényelemmel kínálkozó fürdő, szóval bár merre tekintek mindenütt festői szépséggel találkoztam. Egy óra alatt megtette a gőzös ez utat, s kikötött Balaton-Füreden, hol a viz szinte óriási károkat tett. A hideg uszoda a viz alá bujt, illetőleg ez emelkedett fölibe s legalább l

1/,, méterrel feljebb kell emelni; a parton elterülő sétakertnek a legszebb rászét 3—400 lépés szélességben tönkre tette az áradás. Élvezni óhajtottam mind azt, mit a természet s az ember ezen vidékre összchalmozott. Legelőször Tibanyra rándultunk át húgommal — kivel ez utat tevém — egy kedves müveit családdal M. J. urhölgygyel a főváros egyik felsőbb leányiskola tanárjával s anyjával együtt kikkel e hajón ösmerkedtűnk meg. Egy óra alatt egy földnyelven át a Balatonból kiemelkedő sziklák egyik éj. szaknak fekvő magaslatán voltunk, a híres, régiségekben oly gazdag két tornyú templomban, melyet 1710-ben