Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-05-27 / 50. szám

VI. évfolyam. 1879. 50. szám. R.-tok, május 27-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Me^eleiiik hetenként háromszor : vasárnap, kedd (félíven) és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-fóle ház, a postával szemben. Esjyes szám ára 10 kr. A keddi szám ára: 5 kr. kapható Biener B. és .Irünfeld J. kereskedő uraknál, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Iíylittér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái ás a nyomdában, vidéken mindea postahivatalnál 5 kros postautalványnyai. — A „Békésincgyei Közlöny "-re bármely napiéi kezdve fogadtaínak el eiőfueíéEek. flíájus és juníus hónapokra 1 frt az előfizetési díj. Lapunk hetenként háromszor jelenvén meg. azon keiiemes helyzetben van, hogy minden nevezetesebb eseményt gyorsan hozhat és megbeszélhet. Hivataloktól származó hirek, hirdetmények, értesítések, ha a nagy közönség érdekeit illetik, minden díjazás nélkül szívesen közöltetnek. — A „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatala. MEGYEI MIKEK. — Öcsödről irják nekünk, hogy az öcsödiek a nagy mérvben fenyegetett árvízveszélyen már tul vannak. A szegediek részére szép eredméuynyel gyűjtés rendeztetett. Több éjjeli tolvajlás lurdult elö az utóbbi időb' n. A napiban egy dühíts paraszt Otüelló ugy elverte fiatal feleséget, hogy alig birt a lábára áilni, csak azért, mert nem akarta megvallani, hogy ki volt elöbbeni szeretője. A saját szüleit pedig, kik az asszonyt védeni akarták, az istálóba csukta, s ugy folytatta feleségével továbu a „diskurzust." Szinte a napokban történt, hogy egy parasztember, minden komolyabb előkészületek nélkül, nyakát borotvával elvágta. A gyorsan megjelent orvos megmentette a báláitól. Bevárták a nyakát s még él. — Tánezvigalmak gyakran rendeztetnek s szépen szoktak sikerülni. A mult hetekben pedig a Kőszegi-féle színtársulat szórakoztatá az öcsödi közönséget. A társulat egyik jeles színésznője, Bányainé, koszorúkkal és tapsokkal jutalmaztatott, valamint a többi is, kik anyagi eredmény tekinietóben is meglehettek elégedve. Jelenleg is van egy „müvész"(?) vendég ott. Bizonyos Virányi nevezetű fiatal ember, állítása szerint a budapesti szinitanoda növendéke, „szavaló-esteiyt." rendezett. De nem sikerült semmi tekintetben. Azonban ezért nem a közönség hibás, hanem maga a „művész" ur, mert egy pár költeménynek nagy hangú előadásával nem lehet szép május estén közönséget csalni egy kávéházi terembe. Használja tehetségét — ha ugyan van — másként fel! (o) A szarvasi főgymnáziumi „önképző-kor

1 örömünnepe f. hó 22-én tartatott meg. Szép számú diszes közönség gyűlt, össze a díszteremben és a legnagyobb élvezettel hallgatta végig a lelkes szavalmányokat, s szép tehetséget eláruló dolgozatokat, meggyőződvén ezúttal arról, hogy az ifjak vezetése valóban erös kezekbe van letéve. Maga az ülés folyama: A főgymnáziumi dalkar megnyitó éneke után 1) Szózat (Vörösmarty) szavalta: Bikady Antal, 2) Jóslat (Vörösmarty) szavalta: Rosenfeld Ármin. 3) Arany „Borvitéz"-ről. Irta: Kvacsala János, felolvasta: Moor Péter. 4) Szavaltak: A hazáról (Petőfi) Jeszenszky Ignácz, — és Eötvös emlékezete (Várady A.) Dobosfi Ferenez. 5) „Gondolkozik" ós „Fényes csilag" dalok, irta és előadta: Ilovszky Ödön. 6) A költő hazája (Arany) szavalta: Kvacsala János. 7) Piripocs Pál, irta ós előadta Mocskonyi József. 8) Az elö szobor (Vörösmarty) szavalta: Hoitsy László. 9) Remény s emlékezet, irta Vitéz Géza, felolvasta: Rapcsák Lajos. 10) Pokayné (Gyulai) szavalta: Cicatricisz Lajos. 11) Arany János „Kis fiamnak" czimü költeményét fejtette: Uiberacker Frido gróf, felolvasta Esztergaly Mihály. Végül berekesztő ének a főgymnáziumi dalkartól. Az ezúttal legjobb szavalóuak kitűzött egy aranyat nyerfe Gicatricisz Lajos. A legjobb irályzónak kitűzött aranyat pedig nyerte : Ilovszky Ödön. * A b.-csabai rendőrség figyelmébe ajánljuk azt, hogy a vasútra ki és bejáró Közönség érdekeben tiltaná el a vasúti állomás előtti s a ^Kakas" korcsma közötti téren a sertéseknek az ottani állóvízben való fürösztésót és legeltetését. — Több helybeli lakos és a vidékiek is panaszkodnak az iránt, hogy épen azon ponton, a hol a vonatok megérkezésékor legtöbb közönség közlekedik, olyan romlott ós egészségtelen a levegő, hogy alig lehet kiállani mig ott az ember keresztülhatol; e;zen rosz levegő pedig onnan ered, hogy a sertésfürösztós által az ottani posványos állóvíz felkavartatvan, az abból származott kigőzölgés folytán a levegő megromlik ós uagyon könnyen kártékonnyá válhatik az egészségre is. De ezenkívül is azon ponton nem szép látvány sertések fürösztésót szemlélni. — A b.-csabai kisdedóvoda majálisa a változó időjárás végett, állandó szebb időre elhalasztatik. * Bánfalván és közel vidékén május 21-én déli 12 órakor mogyorónyi nagyságú jég hulott s két hüvelyknyi vastagon boritá el a földet, sűrű bokrok közt, még más napon is volt található, kertekben ós szőlőkben temérdek kárt okozott. Máj. 22-én pedig majdnem felhőszakadáshoz hasonló zapoi eső; ismét máj. 24-ik délután 1 órakor oly zápor eső volt, hogy az utczákon patakként folyt a viz, udvarokban 20—25 czentim. magas viz állott. E napok mindegyikének reggelén sürü köd lepte a földet s fél óránál is tovább tartott, AZ utak majdnem járhatatlanok s e miatt a közlekedés ós a külső munka egészen pang. Ezen nedves ós ködös időjárás mindenkit aggodalomba ejt. — Beküldetett. Tekintetes szerkesztő ur! Becses lapja 48-ik számában egy szellemi pásté'om találtatott fel, melynek külseje, mondjuk burkolata, kecsegtető alakot mutat, belseje azonban azok részéről, a kiknek az készíttetett, keserű s ezért élvezhettem Ha e vezérczikk alakjában közölt dorgálat felé e szócska iratik : Ukáz! ugy lehet, hogy most az elöljáró ig bűnbánólag, szemlesütve áll a „Békésmegyei Közlöny" ítélőszéke előtt. Igy azonban, a vezérczikkhez talán hozzáférvén a szabad szó, azon erős provokaczióra, mely a közleményben egyes személyekre vonatkozik, szabad legyen felvilágosításul a következőkben szolgálni : az A. gróf ur irányában tanúsított tisztelgés, sem mellette, sem mólyen tisztelt országgyűlési képviselőnk ellen való tüntetés nem akart lenni. Legtávolabbról sem. Szíveskedjék a czikkiró annyi figyelmet, tisztelet- és kötelességérzetet egyik-másik irányában feltenni az elöljáróságban, hogy a tisztelgés ezúttal nem a politikus, nem az országos képviselő, hanem egyszerűen a község ritka vendége iránti tisztelet kifejezése akart lenni, ki Gyuláról, a megye gyűléséről Budapestre menet, megfordulván Csabán, az itt töltött néhány órai idő alatt egyéb ismerősei között, nem kéretve, nem váratva, az elöljárókat is meglátogatta, mely alkalommal — közbevetőleg mondva — minden politikai eszmecsere gyengéden kerültetett. A tisztelgés tehát egyszerűen a látogatás viszonzását czélozza. Es igy, ha valaki egy perczig is azt gondolná, hogy a tisztelgés ü „líigjii IÉaf tárája. A humor" szá eredete.*) „Humor" latiu szó ós eredetileg nedvességet, folyadékot jelent. Azonos gyökü a „humus" (föld) szóval, vagy talán ennek származéka, ugy értelmezze, hogy minden nedvességnek anyja a föld; ősi értelme tehát „földnedv* lehetett. A legtöbb idegen szót asszimiláló angol nyelv e szót is átvette, az értelem megmásiíása nélkül; átvitele csak a pszycbologia bölcső-korában, a XVI. században történt, midőn az ugyvólt négy alapnedv különböző viszonyai szerint a vérmes, epés, flegmatikus ós melancüolíkus véralkatot magyarázták. Majd tovább mentek s megkísérelték ezekből a jellem mibenlétére következtetni s ezt is azon egy szóval nevezték, mit sem törődvén a szó etymológiájával. Az eredetileg jelzett fogalom lassacskán elmosódott s az ujabb jelentést már csak néhány hajszál köti a régihez. A ködön átszűrődött angol hangulat, a dicssugaras, de mégis nyomasztó, fojtó légkör e sajátságos, beteges szülötte lett idővel általa kifejezve. Mielőtt azonban mai jelentős jelentéséig juiott volna, számos értelmezésen ment keresztül s gyakran lett a kedélyes tréfával ós a haugulat csillogásával azonosítva. Egyszer a kedély, máskor megint az esprit értelmében használták, sőt használják ma is a laikusok ós a tanulatlan, profán irók. Ez utóbbiak legtöbbször az élczczel veszik szynonímnak és ólczlapjaikat „humoristikus lapok"*) Szerzőnek .A Jevő nagyobb müvéből. humor aesthetikája" czimü, készülőben Szerk. nak keresztelik. JNagyon síirün és a régi tétova jelentésben fordul elő e szó, Sliaksperenél, jelesül vígjátékaiban ; mely körülmény arra mutat, hogy abban az időben felkapott szó volt, divat volt vele mentül gyakrabban élni. „Jó humorban van," „nincs humora' >tb. nála körülbelül annyit jelentenek, mint „jó kedvű" vagy „nincs hangulata" .; de semmi esetre sem terjed tovább e szó fogalomköre nála a kedélyes viczcznél. Csak a mult század közepe táján kezdtek nébánv maró szellemű és gúnyosan szentimentális irót, (Swift, Sterne stb.) humoristának nevezgetni. Az angolok szentimentalitását maga Goethe is humorosnak és gyöngédnek mondja. A humor elméletét először Jean Paul — maga is a legnagyobb humoristák egyike s a németek közül az egyetlen igazi humorista — lejtette ki „Vorschule der Aesthetik" czimü müvében, hol már mostani megállapodott és körülirt jelentésében találjuk. Nála már nem elmosodó kedélyárnyalat, de a komikum ós tragikummal egyrangu költői alapszínezet, ebből kifolyólag a jó művészi előadási mód egy neme, tehát a pathetikus, komikai és idvllikus stil mellett követel magának helyet. Azóta sokan próbálták megmagyarázni és értelmezni a humort, egy részük nagyon szerencsétlenül, igy például a dogmatikus aesthetikusok közül Vischer, a ki azzal tette magát nevetségessé, hogy „das absurd Komische"-naknevezte és mindenféle tekervényes gallimathiászon hurczolta végig és tette tönkre a fogalmat. Ruganyos és simulékony szó, melyet épen árért kell határozottan körülírni ós meghatározni, hogy valahára elveszítse ingatag tulajdonságát. Az irodalmi felületesség kiváltképea szereti a kifejezéseket csűrni, inithogy nincs tisztában velük. A nyelvészetnek tiltakoznia kell ezen inkorrekt eljárás, ezen tudatlan könnyelműség ellea, mely a nyelvet játékszernek, bitang jószágnak tekinti, melyet kénye-kedve szerint mozsárba törhet, alakithat és gyuriiat. E tudatlan firkászou nem tudják, mily drága kincs a nyelv és hogy minden szó megett a körülczirkalmázott fogalom áll. Igaz, hogy a szók, különösen pedig az átvitt szók jelentménye gyakran módosul és változik, de épen azért kell ez utóbbiakkal szemben óvatosaknak lennünk, hogy elvágjuk az örökös módosulás útját. Az ily szóknak egyébiránt megvan a maguk természetes fejlődése, melynek különb >ző fokain a tekintélyek által megállapított használattól eltérni tilos. Tiltakoznia kell e ferde eljárás ellen másrészt az aesthetikának; melynek terminológiája ez által liabozóvá lesz. Az idegenből kölcsönzött szók különös képességgel bírnak az értelem cserére s átvitelre. Azért a puristák rendszerint hasztalanul törekednek azokat megfelelő eredeti kifejezésekkel helyeltesitni. A jelzett specziális fogalom elválaszthatatlanul összeforr a szóval, mely visszavonhatlan polgárjogot nyert. Különösen áll ez a műszavakra nézve. Ne bolygassuk hát a régi jó idegent s ne adjuk fel a finom nüanezot a darabos szűziesség kedveért. Mi tehát, a tuiajdonképi humor? mit értsünk e szó alatt? Erre a kérdésre egy hosszúdefinirz ót— egy vaskos könyvön keresztül vezetve — l'ap válaszul a szives ós türelmes olvasó, ha ugyan a szerzőt munkakedve cserbe nem hagyja ós képes lesz megoldani nehéz feladatát ! Komjáthy Jenő,