Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-05-18 / 46. szám

„BÉKéSMEGYEI KÖZLÖNY." 1879. 46- SZÁM. de aztán annyival szebbek is. E községet tán tótok vagy épen németek lakják, s tán az az előnye is van, hogy méntelep közelében fekszik ? Valóban ugy van! E két község képe az egész megyének, vagy ha ugy tetszik az egész országnak. Most jerünk ki a szántóföldekre. Ejnye be roszul van ez a föld szántva, itt-ott mennyi benne a vak barázda, emellett meg csak épen karczolva van. Szegény föld ! s tőled mégis azt kivánja gazdád, hogy kenyerét, ruházatát, adóját, szóval egy egész évi szükségletét megtermeld. No ennek a gazdájának bizonyosan sok lova van, csakhogy azok aprók, elcsenevészedtek. Feltevésünkben nem csalódánk, mert a föld végén csakugyan megáll egy kocsi 4 ló által vonatva, 4 pedig csak a kocsi oldalhoz kötve, s készülnek a vetéshez. Vizsgálódjunk tovább. Ez a félig megszántott föld bizonyosan jó lovak által tapostatta hátát, mert mélyebben van szántva s keresve sem találunk rajta vak barázdát. Szerencsénkre épen megáll a föle végén egy 4 ló által vont kocsi, ekével hátán s csak hamarjában javában foly az egyenletes munka. S mig itt biztató szavaival is boldogul a lóhajtó gyerkőcz, amott, t. i. a boronálásnál, mi pedig könnyebb munka a szántásnál, csaknem kifáradnak karjai az ütlegekben nem fukar suhaneznak. Vagy tekintsük ez egymás mellett fekvő két darab földet. Mindkettő egy időben lehetett vetve, mert egyaránt szálas bennök a búza.; de mig ez bokrosodásnak indult, amaz — miként az önző ember, ki csak magát szereti •— magánosan nyúlik fel. Mi lehet ennek oka ? Tán a mag volt hibás ? Vagy egerek pusztították ki? Vagy sovány a földje ? Vagy tán roszul volt szántva ? Győződjünk meg. íme pálezám csak két ujnyira megy le e ritka búzába, bizonyosan nem volt elég mélyen szántva s ez oka a nembokrosodásnak. Hác eme bokrosba? Ni mennyire lemegy benne pálezám ! ezt bizonyosan jó lovak szántották. Hogy véleményünkben ne csalódjunk, kérdjük meg e szomszédságban szántó atyafit: ugyan barátoai! egy emberé ez az egymás mellett fekvő két darab buzavetés ? Nem a bizony uram, mert az a szebb buza egy jómódú gazdáé, az a sovány pedig egy szegény emberé. Hát lova melyiknek van jobb? Hm uram! a jó gazdának csak jobb lova lehet; a szegény csak macskákon szánt s ezért nincs soha újig kenyere. » A legközelebbi vasúti állomásig kellene utaznunk kocsin. Az idő ugyau esős és a sár is meglehetős, de azért talán csak találunk fuvarost, ki jó pénzért elviszen. Megtörténik, liogy '20 — 30 házhoz is be kell térnünk, mig vállalkozó akad. Igy van ez kivált őszszel és tavaszszal. Miért ? Tán nincs e nép rászorulva, hogy fuvarozzék ? Dehogy nincs. De nem mer útnak indulni, mert lovai gyengék. S miért gyengék ? azért mert sok és apró lovat tart, 8—10 gebe eszi azt, a mit négynek kellene enni s mikor a munkaidő beáll, a nyoleznak sincs annyi ereje, a mennyi kell, hogy négynek legyen. íme mennyi hátrány! . . . De nézzük csak itt, épen takarmányt hordanak haza embereink. S mintha eladás végett rakodtak volna, oly keskenyen, röviden s nem is magasan van rakva szénájuk, szóval felényit visznek, mint a mennyit kellene vinni s igy két nap alatt teszik meg a munkát, mit egy nap alatt el lehetne végezni. íme a becses idő elpazarlása !... De tán nyomtatáskor csak megteszi a szolgálatot a 8 ló 32 lába ? Bizony nem az akkor sem, mert akar himes tojást rakhatnánk az ágyasba; mig a 4 erős testes ló a hová egyszer lép, ott ugyan nem marad ép kalász. De bármely oldalról tekintsük népünk gazdálkodását, igazolva találjuk e közmondást : „olcsó húsnak liig a leve." — A mi pedig a takarmány fogyasztást illeti, azt már maguk kisebb gazdáink is belátják, hogy 8 ló, habár ökölnyi is, többet eszik, mint 4 bármily nagy legyen is az. E fonák állapot tovább igy nem maradhat. Ezt el kell enyésztetni, ha azt akarjuk, hogy földünk kellően teremjen. A szántóvető embernek föld ugyan a fejős tehene, de ha nincsenek jó lovai, ha főidét csak karczolgatja s nem időben szántja, várhat-e gazdag aratást? Másik rosz következménye az, hogy idejében nem végezhetvén a szántást, azaz: nem porba, de sárba vet — már t. i. késő öszszel —- csak apró kalászokat fog aratni. S mellékes keresetre meg épen képtelen, mert fuvarozni nem bir, lóvén a mi fekete talajú földünk az ő kocsija kerekeihez oly igen ragadós vonzalommal. S ha mégis fuvarba indul ily sáros útban, van aztán dolga az ostornak, sőt a vasvillanyélnek is. Pedig a szegény állatot kinozni legalább is embertelenség. Szegény magyar nemzetem! tudod-e mi az értelme ennek a közmondásnak : „adok, hogy adj." Megmondom. Oh be nagy jót tennél magaddal, ha megértvén, foganatosítanád is ! Ezt teszi ez : tartsd jól lovaidat s azok bizonyosan visszafizetik a rájok fordított gondot s takarmányt. De rosz, apró lovakra minek vesztegetnéd azt a finom szénát s abrakot. Szerezz hát jó tenyészkanczákat s nevelj szép csikókat. De szép csikók csak szép méntől eredhetnek, ezt se feledd el. E czélból nagyon hasznos dolgot tennének községeink, ha nemesfaju fedező méneket szereznének. S aztán, a minek nem szabadna elmaradni, községenkint kiállításokat kellene rendezni s jutalmazni — mintegy ösztönzésül — a szép csikók tulajdonosait. Az ily, helyben kiállított s jutalmazott csikókat aztán a megyénkinti kiállításokra is el lehetne vinni; nemcsak, de később a lófuttatásokban is résztvenni velők, hol aztán pályadijat nyerhetni s eladás esetén reményen felüli pénzt kaphatni értök, még pedig anyit, menyit 10 gebe sem ér. De meg honunkban épen a lónemesités czéljából méntelepek is vannak; az itt levő nemes fajú méneket a magukat előlegesen jelentő községeknek át szokták engedni bizonyos díjért fedezésre. Az ország az ilyen ménesekre éven kint többet költ, mint a népnevelésre, mi nyilván azt mutatja, hogy a lónemesitésre égető szükségünk van. A te filléred is van abban atyámfia, vedd ki hát belőle a kamatot, a mi bizony uzsorának is megjárja. Nem lehet, hogy ösztönzésül egy valóban megtörtént esetet fel ne említsek, mely is e következő : egy országos vásáron szép két lovat lát egy magyar ember s kérdi az árustól : melyik báróé vagy grófé ez a két ló barátom ? Ez uram — felel az árus mosolyogva — az enyém, nem pedig báróé vagy grófé. Hol lakik kigyelmed ? N. pusztán, gányó vagyok, felel Düszke önérzettel. Hát hol vette ezeket a szép ovakat ? Hát nem tudja az ur, hogy N. puszta Mezőhegyes szomszédságában van; van szép két ;enyészkanczám, ott fedeztettem őket arabménekkel, azoknak a csikai ezek. Szép állatok! Mi volna az áruk ? Ha van az urnák 900 frtja, ugy megveheti. (Mintha oda czélzott volna, togy magyar ember sajnálja a pénzt jó lóra.) Nem feszülne a kebled magyarom, ha te is ily szép lovakat adhatnál el ? ! Rövidletezve az egészet : gazdálkodásunknak főfő-tényezője a jó ló. Ez szerzi be a jó jenyeret. Hogy mimódon, ugy hiszem szives olvasóm, hogy megértetted. De hogy még jobban megértsd, olvasd el még egyszer e rövidke czikket s aztán cselekedjél e szerint. En pedig ígérem, hogy gazdálkodásodat javitólag, rövid időn egy más, jó tanácsot fogok adni. Árgus. MEGYEI KÖZÜGYEK. Alispáni jelentés. felolvastatott a közigazgatási bizottság, f. hó 5-én tartott gyűlésén. (Vége.) 2. Főispán ur ö méltósága által az árvapénzek központi kezelésének megvizsgálására hivatván fel, a központi árvapénztár megvizsgálását a megyei pénztárak megvizsgálása idejére halasztva, műit hó 21-ón különösen a nyilvántartást vettem elő, s azt az árvaszéki elnök és Bandhauer számvevő urak jelenlétében megvizsgáltam; sajnálattal kell azonban kijelentenem, hogy a nyilvántartás vezetését egészen elhanyagoltnak találtam, miről részetes jelentésemet további intézkedés végett főispán ur ó méltóságának megküldöttem. — A központi árvapónztár — a többi megyei pénztárakkal együtt sziDtón megvizsgáltatván, a kezelés ellen semmi észrevétel fel nem merült. 3. Az árvaügyi felebbezések tárgyal* 4ra br +ott küldöttséghez főispán ur ő móltósága a maga részéről rendes tagokul Szánthó Albert és Szuesu Béla, póttagul Kövér László közigazgatási bizottsági tagokat kinevezni méltóztatott. 4. A központi választmány az országgyűlési képviselő választók 1880-ik évben érvénynyel bírandó névjegyzékeinek a íolyó évben eszközlendő kiigazítása tárgyában szükséges intézkedések megtétele végett folyó hó 6-ra hivatott össze. 5. A tek. közigazgatási bizottság mult havi 442 számú határozatára, mely megbízattam, hogy a gyulai rendőrkapitány nyilt rendeletét figyelembe nem volt sarkadi városi elöljárók eljárása miatt meghiusult bünnyomoí,ás iránt saját hatáskörömben intézkedjem, tisztelettel jelentem, hogy még egy részről a gyulai rendőrkapitányt a polgármester utján megintettem, miszerint hasonló eseteket velem is azonnal tudatni el ne mulassza, más részről Biharmegye alispánját megkerestem, hoay a Sarkad város elöljáróit terhelő panasz megvizsgálása után Sarkad város biráját hasonló rendellenes ós viszszás eljárás kerülésére, átalában pedig az összes községi elöljárókat és megyei közbiztonsági közegeket is utasítani szíveskedjék, hogy megyénk közbiztonsági közegeinek a büntettek nyomozasa és a bűnösök letartóztatása iránti megkereséseit és eljárását támogatni, s elősegíteni köteleségöknek ismerjék. 6. Harsányi Dániel Endrőd község jegyzője ellen megejtett fegyelmi vizsgálat során felmerült zsarolási tény nem fegyelmi eljárás utján megtorolható vétséget, de bűnvádi uton megtorlandót képezvén : ezen okból a vizsgálati iratok a megyei tiszti ügyész indítványára az 1871. XVIII. t, ez. 99. §a értelmében a gyulai kir. főügyész, mint közvádlóhoz tétettek át, — a vádiolt jegyző ped'g az idézett törvény 100. §-a s az lö76. V. t. cz. 21. §-a alapján hivatalától felíüggesztetett és helyének helyettesítés utján való ideiglenes betöltése elrendeltetett. 7. A megyei főcsendbiztos éber figyelmét a marhalevelek kiállítása körül itt ott tapasztalt visszaélés sem kerülvén ki, a mennyiben jelentéséből értésemre esett, hogy Mezó-Beréuy községben a marhalevelek kiállításáért 10 kr. dij szedetik, holott a nagyméltóságú földmivelós, — ipar és kereskedelmi m. kir. minister urnák 1875. évi junius 23-án 4220. sz. a. kelt körrendelete szerint az egyes marhalevél kiállításáért az illető község által csak 5 kr. dij szedhető: jóllehet Mező-Beróny község korábban meghozott szabályrendelete szerint a jegyzők nagyobb dijak szedésére is felhatalmaztattak, de miután ezen szabályrendelet a fenti ministeri körrendelet kihirdetése s végrehajtása utáu módosítandó lett volna; ennélfogva a közönség érdekeinek megóvása tekintetéből intézkedtem, hogy ezen visszaélés megvizsgáltassák és a község ide vonatkozó szabályrendelete, ha az még meg nem történt volna, a miuisteri rendelet értelmében módosittassék. Nein tartom egyébiránt feleslegesnek ezzel kapcsolatosan megemlékezni mult évi julius 10-én 623. eln. szám alatt kelt azon rendelkezéseinkről is, hogy miután a gyulai országos vásárok alkalmával 's a marhalevelek átiratásáért 10 kr. dij szedetett, holott a város erre szabályrendeletileg fel nem hatalmaztatott, az ily dijazás pedig az idézett ministeri körrendelettel szemben helyt nem foglalhat : ezt;u indokokból Gyula város polgármesterét utasítottam, hogy a Gyula városában lábra kapott, emiitett visszaélé t azounal beszüntesse. Meg kell jegyeznem, ho y Gyula város polgármestere e törvényes rendelkezésem felfügge.-ztóseért a megye főispánjához folyamodván : miután főispán ur ő méltósága felhívott, hogy rendeletemet a polgármester által felhozott méltányossági indokokból ideiglenesen felfüggeszem: minden további kétség eloszlatása végett helyén láttam a nagyméltóságú földmivelós — ipar- és kereskedelmi m. kir. minister úrtól felvilágosítást kérni arra nézve: vájjon a marhalevelek hátlapjára irt azon záradékokért, melyekben a marhalevélre feljegyzett marha iránti tulajdon-jognak a vevőre történt átiuházása a vásárhelyén illetékes közeg által igazoltatik, átiratási dij egyáltalában szedhetö-e ? mire azonban még választ nem nyertem. 8. A saját termésű boroknak ministeri rendelet által megengedett árulása körül tapasztalt visszaélések megszüntetése iránt beadott kérvény alapján oly rendszabályt léptettem életbe, mely mig a termesztők jogkedvezményeit nem csorbítja, eddig az italmórési jog tulajdonosait és birtokosait a jogcsonkitásoktól megóvni czélozza. 9. Tekintve, bogy a felekezeti egyházak körében felmerült jelentékenyebb mozzanatok és viszályok a közéletre is nagy befolyást gyakorolnak a mennyiben az orosházi ágostai evangy. hitvalásu egyházban a mult hó 20-án megtartott lel kész választás szerencsésen ment véghez : ezen örvendetes eseményt annál nagyobb örömmel érintem meg, mert azon remény kecsegtet, hogy a lelkészi államások betöltésével a minden jóra való emberFolytatás a mellékleten,