Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-05-08 / 42. szám

Ví. évfolyam. 1879. 42. szám. R.-Csaba, május 8-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. IVIegj ©lenik hetenként háromszor : vasárnap, kedd. (féliven) és csütörtökön. El "fizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes sziím ára 10 kr. A keddi szám ára : 5 kr. kapható Biener B. és Orünfeld J. kereskedő uraknál, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fül. „Nyllttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindeu postahivatalnál 6 kroe postautalványnyal. A szétszórt birtok tagosítása. Egymásután vonulnak el lelkünk előtt a tagosiiás ellen felhozatni szokott gyenge érvek, melyek is ezek : nein kívánatos a tagosítás, mert 1. Földünk nem egyenlő minőségű lévén, egyikünk vagy másikunk nagyban károsodhatik. 2. A marhatenyésztés csökken; pedig terméketlen években ebből csinálunk pénzt. 3. Elemi csapások esetén — árviz, jégverés - egész birtokunk egy évi termése megsemmisülhet, mig, ha tagositva nincs, ha itt elverné is a jég, vagy elvenné a viz, amott megmaradhatna. 4. Az uj beruházás vagyis tanyaépités kivált kisebb gazdáink birtokának legalább '/

4 részét felemésztené. Y.in több ellenvetés is, de azok mint ezeknél is silányabbak, tekintetbe sem vehetők. Vegyük most bonczkés alá az ellenvetéseket. Az 1. pontban emiitett károsodhatás részrehajlatlan, tapasztalt gazdák ítélete alapján könyen elenyésztethető. Mert osztályoztasaék az egész határ például 800, 1200, 1600 • ölével 800 • ölével adassék ki holdankint a legjobb minőségű, 1200 ölével a közép, 1600 ölével a legsilányabb szikföld. Meg vagyunk győződve, sőt egyes nyilatkozatok után állithatjuk, hogy nagyobb birtokú gazdáink, ha épen a legsilányabb föld jutna is nekik, szívesen elfogadnák, mert javítás által, habár csak 2—3 év multán is, tökéletesen kárpótolnák magukat. A javításról alább szólandunk. A mi a 2. pontot illeti : igaz, hogy a marhatenyésztés fontos tényező a gazdászatban s ez a tagosítás által csökken; de a főtekintet ne a marha-állomány mennyiségére, hanem inkább annak minőségére fektettessék. Tagositott birtokon sokkal több mesterséges takarmány produkálható s ennélfogva szebb, nemesebb s egészségesebb marha tenyészthető. Azonban közmegegyezés folytán közlegelő is létesithető, — a minek ugyan mint aféle nomád állapot maradványának épen nem vagyunk barátjai — igy az aggály elhárítható, a mikor aztán birtok aránylag történhetnék a legeltetés. A 3. pontban említett elemi csapás minden alapot nélkülöz. Mert az ily okoskodás : ha egy helyt elverné a jég a termést, másutt megmaradhatna, tökéletesen ellensulyoztathatik e kérdés által : hátha a tagositott birtokot egészen megkímélné a jég, vagy a viz ? Azonban a jégverés ellen módjában van minden gazdának az óvszer, t. i. a biztosítás. A 4-ik ellenvetés első tekintetre nyomatékosnak látszik; de a tagositott birtokon létesithető okszerű gazdálkodás jövedelme ez egyszeri nagy kiadást csakhamar rcndbchozná, kiegyenlítené. [Vége köv.] — Ritkán van kormánynak oly fényes diadala, mint a minőnek szombaton voltunk tanúi, midőn a pénzügyminiszter a rente eredményeiről, s a jelen évi államháztartás első negyedének állapotáról tett jelentést. — Konstantinápolyból jelentik, hogy a kelet-ruméliai bizottság a következő javaslatban állapodott meg a vakuf-jószágok kérdésének megoldását illetőleg : A vakufjószágok mostani birtokosai kamatozó, törlesztendő és értékesíthető záloglevelekkel fogják megváltani ezen jószágokat. A pontos fizetésért a helyi hatóságok lógnak kezeskedni. A mecsetek birtokai, a melyeket közvetlenül ezek kezelnek, nein szenvednek változást; de ha jelzálog terheli azokat, a birtok jövedelmét a tartományi kormány szedi be és törleszti az adósságot. A békésmegyei gazdasági egylet emlékirata a dohány termelése, gyártása és elárusitása tárgyában, az egyedáruság keretén belül. (Folytatás.) Az egyedáruság magával hozza, hogy nem a termelő, hanem a kincstár ismeri, vagy kell legalább is mernie legjobban a fogyasztó közönségnek ízlését; mint gyártónak, neki kell tudnia, mely dohány kelendőbb pipának, melyik ad szivarnak való legjobb borítékot, vagy béltartalmat. Ebből következik, hogy a kincstárnak nem kellene a termelő szabad kényére bízni, mely fajt termesszen, mint most történik, hanem megállapítania, hol melyiket kell termelni, élvén azon kényszerítő rendszabálylyal, hogy a meg nem engedett fajt olcsóbban váltsa be, mint az ajánlottat. Hogy pedig a termelő közönség az ajánlott fajnak hiteles módon birtokába jusson, magról a hol kell, a kincstárnak kellene gondoskodni. Befolyást kellene továbbá a kincstárnak gyakorolnia a dohánynak mívelésére is, mert e tekintetben vagy a termelő magrv sem eléggé tájékozott, vagy nem képes, kivált a levelek kezelésénél, kertészeinek minden munkáját éjjel-nappal ellenőrizni. — Ajánlania, sőt alkalmas módon kényszerítenie kellene a termelőt, hogy kellőleg megmívelt földbe ültessen; a kertészeket, hogy a leveleket csak érett állapotban és ne egyszerre hanem alulról felfelé érési előhaladásuk ós a levelek minősége szerint mindjárt a földön osztályozva szedjék és legalább a szivarborítéknak való újabb leveleket gerincziikön meghasítva pálczákra, vagy oldalvást spárgára fűzzék ós mindenesetre árnyókban szárítsákEzen, a levelek sikerültére nézve felette lényeges eljárást, tapasztalás szerint, a termelő kertészeinél kierőszakolni alig képes. Sokkal nagyobb eredmény éretnék el, ha a dohánybevéltó közegek szedés és szárítás idején, mikor különben is ráérnek, a termelő vidékeket beutaznák L Jfaígysi KÉaf tárczája. Ha mindenik . . . Ha mindenik sóhajtásom Szárító sugárrá lenne, Tenger vize megapadna Fiirödhetnél lányka benne. Ha mindenik sóhajtásom Rózsa lenne virulóba: A tél feher lepedője Lenne hajnal takarója. Ha mindenik sóhajtásom í.seppé válnék, vizözönbe Borítanám a világot, S menekülnél az ölembe. . . — Sugár, rózsa csepp nem lehet Sóhajomból; s te nem tudod Angyal arczod látásából Nekem mily gyötrelem jutott! Lantos. Balcsillagzat alatt. Eredeti beszély, irta: ifjabb Jancsovits I

!ál. I. Piros pünkösd első napjának hajnala dereng a keleti félégi n; ritka bárányfellegek hamvazzák be az ég azúrját, itt-ott bíborra válva a láthatár alatti nap tüztekintetótol. A kiáradt folyócska szélén kéjjel tollászkodik a most érkezett gólya, a légben 7idám fecskék csevegnek, megmegpihenve a hid karfáján s a kis pacsirta zeng reggeli imát fészke felett. A vízen tul dús pázsit övezi a virágzó ligetet, a pásztor most eresztó ki a karámból nyáját; a fehér báránykák vidoran ugrálják körül harmatos fűben duskálkodó anyjukat, a pásztor egykedvüleg pipára tölt, aztán elgondolkozik, elővegye-e tüz-szerszámát, vagy élvezze a repcze virág kellemes illatárját. Harangos mezőváros vizre rugó utczájából takaros pórleányka jő a vizre, megtölti zöld korsóit, s jóizü „jó reggelt" kiált át a juhásznak, mit az parasztos egykedvűséggel fogad. Az ünnepélyes csendet a nagy harang imára hívó hangja töri meg, a mint a nap feljöttét üdvözli. Lassankint felébred a városka, a vizre jáió leányok kaczagásába dévaj legények incselkedése, kocsizörgés, lónyerítés vegyül; — buzgó hívek tartanak a templom felé hónuk alatt a zsoltáros könyvvel. Egy part melletti deszkakerítés megül dúsan virágzó gyümölcsfák koronája néz ki; a kert rendezett és gondosan ápoló kezekre enged következtetni. A kert rácsos ajtaján ifjú leányka lép be, üde, ragyogó mint a hajnal; harmatgyöngyös virágaiból kis kertikéssel egy csokrot szed, aztán gondosan megöntözi virágait s a hajnalkával szegett lugasban leül, hogy megkösse bokrétáját. Gondosan illesztgeti össze virágait, ügyesen helyezi egymáshoz a színeket; meglátszik rajta hogy egy mükertész öntudatával s egy tizennyolcz éves leányka ártatlan szenvedélyével működik. Alig lehetne ifjú leánykát bájolóbb foglalkozásbau meglesni. Elkészült a csokor, s a lányka elgondolkodik; eltűnik ajkáról a mosoly, s egy könycsepp töri fel magát barna szemeiben; balja kis ujján kis kék kövü gyűrű ragyog. Mariska tekintete arra tapad, ahhoz suttog halkan, — majd ajkához emeli élte legboldogabb perczei kis 'auuját. Alig vette észre az ábrándozó, hogy a kertben már nincs egyedül; a szöllőlugas két sora közt egy galambősz férfiú közelit. A mint Mariska észrevette, hirtelen letörölte könyeit, s kedves mosolylyal lebegett felé. „Jó reggelt apácskám!"— szólt, s tiszteletteljesen csókolta meg az öreg kezét, mig az homlokára adta vissza csókját. „Jó reggel Mariskám, — hát hogy aludtál?" „Köszönöm, én mindig jól alszom," — szólt a lányka — pedig az a gyűrű s szemeinek kiperdült gyöngyei épen nem igazolták szavát. „Rólad gondolkodtam az éjjel lánykám." „És mit gondolt apácskám felőlem?" „Nem találnád ki magad?" „Hogyan találhatnám ki?" „Nos tehát: egy kérő állt a házhoz." A leányka szép arczán szomorú mosoly vonult át, (Folyt, köv.)