Békésmegyei közlöny, 1879 (6. évfolyam) január-június • 1-63. szám

1879-01-12 / 4. szám

VI. évfolyam. 1879. 4. szám. B.-Csaba, január 12-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmu lap. Megjelenik, hetenként kétszer* : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái és Grünfeld J. könyvkereskedő urnái, B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Xyilttér '-boü egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken raindeu postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Előfizetési felhívás a „Békésmegyd Közlöny" hetenként kétszer megjelenő vegyes tartalmú lapra. Házhoz hordva vagy postán bérmentes küldéssel : Egész évre ... 6 frt. Félévre .... 3 „ évnegyedre . . . 1 „ 50 kr. Az előfizetési pénzek a leatirt kiadóhivalhoz küldendők. Féléves előfizetők a csabai redout rajzát, egész éves előfizetők az 1880-ik évre kiadandó „ Békésmegyei naptárt" kapják ingyen. Nyolcz egyszerre beküldött előfizetés után egy ingyenpéldány jár. fptp" Hirdetések jutányos áron fogadtatnak el. B.-Csabán, 1879. évi január l-jén. Á „Békésmegyei Közlöny

1

1 kiadóhivatala. Békésmegye közig, biz, felirata a pénzügyminisztériumhoz a százalékok és illetékek beszedése körül előforduló visszaélések orvoslása iránt. (Folytatás és vége.) Az előadottakból kitűnik, hogy mig a kivetési s befizetési szabályok megfelelőn meg nem változtatnak, s mig az illeték-kiszabási hivatalok mai berendezésükkel állanak fen — a létező bajokon segítve nem lesz. Ennélfogva kívánatos, sőt elmellőzhetlen, 1. hogy a jogügyletek megkötésük, a hagyatékok pedig beálltuk után egyedül az illetékkiszabási hivataloknál jelentetnének be, s hogy a bekönyvelésre ugyanezen, nem pedig az adóhivatalok köteleztetnének. Szükséges továbbá, hogy az illetékkivetési hivatallal a fentebb jelzett bajok elhárítása tekintetéből ne a végrendeletek vagy leltárak, hanem az átadási okiratok közöltessenek s ez utóbbiak alapján történjék az illeték kivetése. Elismerjük ugyan az állam azon érdekének fontosságát, miszerint különösen a hagyatékok után az illetékek minél előbb befolyjanak, s ez ne legyen az átadassa; befejezendő és csak ekkor illetékezendő hagyaték sokszor egy-két évig elnyúló végelintézésétől függővé téve ; de mert a késedelmes eljárás — történjék ez bár akár a törvény és szabályok hiányosságánál fogva, akár a bíróságok eljárása lassúsága miatt, nem adhat jogot arra, hegy egyesek a tévesen, vagy törvényellenesen kivetett illetékekért zaklatassanak : ismételjük, hogy az átadási okiratok alapján való illeték-kiszabást tartjuk egyedül méltányosnak; ez által véljük elkerülni mindazon bajokat, melyek a feleknek feltibbezésekre nyújtanak alkalmat, a mely felebbezések eldöntéseig az illeték különben sem hajtatható be, a neheztelt eljárásból az államra haszon nem is háromolhatik; 2. az illetők mérlegezésére nézve vagyis, hogy egy és ugyanazon tárgy után a százalék több izben ki ne vonassék : minden törvényhatóság székhelyén egy illeték-kiszabási hivatal volna felállítandó, melylyei az érdekelt felek s viszont e hivatal is a községekkel, hatóságokkal és a felekkel könnyebben érintkezhetnék s ekként a kölcsönös tájékoztatás és felvilágosítás s ezzel együtt a jelenlegi berendezéstől elválaszthatlan zavarok, zaklnttatások és munkaszaporitás elmellőzésével, s az illetékek pontosabb, gyorsabb és alaposabb kivetése lehetővé tétetnék; a most kerületenkint fenálló illeték-kiszabási hivatalok ilyképeni megosztása , illetőleg megszaporitása költségesebbé azért nem válnék, mert a törvényhatóságonként felállítandó ezen hivatalok személyzete sokkal kisebb számból állana. 3. kívánatos és elmellőzhetlen, hogy a könyvelés és kivetés kizárólag az illetékkiszabási hivatalokra ruháztassák ; a nyilvántartás pedig oly módon volna szabályozandó, hogy az illeték-befizetési lajstromok kivouatilag minden hóban az illető adóhivatalok által az illeték-kiszabási hivatallal közöltetnének, ez utóbbi pedig azox alapján számfejtőkönyvileg és a hátraléki kimutatásban a befizetéseket rendesen nyilvántartana s ily módon minden hónapban a még hátralékban maradt illeték behajtását az adófelügyelőnél szorgalmazná; 4. a más adóhivatalok javára történt behajtások, illetőleg a forgalmi uton foganatosítandó bevételezések vagy elszámolásokra nézve rendeleti uton meghatározandó volna, hogy azon adópénztárak, melyek más adópénztárak részére beszedéseket, illetőleg elszámolásokat teljesítenek, ezeket szállítmányként az illető adóhivatalok javára forgalmi uton végkép s rögtön számolják el, vagy legalább a nyilvántartás törlése végett 48 óra alatt az illető adóhivatalt értesítsék; végül 5. a fizetési meghagyások pontos és kellő kézbesítésére nézve szükséges ellenőrzést s azáltal látnók elérve, ha a jogügylet bekönyvelése, i Jkésigyá lÉ'sf tárcsája. Egy nágykrajezáros elbeszelóse. 1861-be latiam először a napvilágot, vagyis helyesebben mondva, látott, a nap meg engem és sugarai fényesen verődtek vissza sima rézlapomról. Én nem kevéssé voltam büszke rá, hogy oly ragyogó mezben kerültem ki a prés alól ; persze ndm is sejtettem, hogy utóbb az emberek kezei közt annyira el fogok kopni és tündöklő fényemet cly hamar fogom elveszíteni. Születésem első napjaiban sötét pinczében feküdtem testvéreim társaságában; midőn innét egy szolga felvitt a föld színére, már az első emberi szó, melyet hallottam, átok volt. Irgalmatlanul szidott a szolga engem és társaimat, hogy miért vagyunk oly nehezek ( Mintha bizony mi arról \alamit tehetnénk. A pénzverdei hivatalból a központi állampénztárba vittek, innót pedig X. megye egyik kisebb adóhivatalába. Itt egy kis fatányérban nyugalmasan tölték néhány hetet, midőn egy napon beállít egy szegény földmives és majdnem sirva panaszkodik a végrehajtó szivtelensége felett, ki utolsó párnáját el akarja kótyavetyélni. Összekaparta tehát nagy nehezen a „porcziót" és ezennel le is akarja fizetni a keservesen szerzett 5 frtot. — Ne busuljék annyira kigyelmed, — vigasztalá őt a pénztárnok, — adója csak 4 írt 96 krt. tesz ki, tehát még négy krajezárt visszakap. És ezzel a pénztárba nyúlt, engem ragadott meg ós nyomott a szegény ember markába. Az atyafi váltatakozó érzéssel nézett rám. Ugy vettem észre, hogy nagy kedve lett volna, engem a pénztárnok fejéhez vágni, — de meggendolta magát és — távozott. Egyenesen a legközelebb eső pálinkamérés felé irányzá lépteit, itt megivott egy kis pohárral pálinkát és ennek árát én vélem váltá meg. A pálinkameritő fiókjában nem maradtam hosszú ideig. Már másnap a szakácsnő több testvéremmel együtt a mészárszékbe viit, hol érettünk levesre való hus adtak neki. TulajdonKépeni pályafutásom most vette csak kezdetét. Ezentúl már kevés nyugtom volt. Folyton vándoroltam, egyik kézből a másikba. Megfordultam orvosnál és ügyvédnél, kereskedésben ós gyógyszertárban, templomban és vendéglőben, tanitónál és koldusnál De valami nagy tekintélyre sehol sem tudtam vergődni. Mindenütt csak ugy félválról bántak velem, UJJ hogy midőn 1878-ban egy fiatal földbirtokos tulajdonába mentem át, régi fényemből úgyszólván már nem maradt semmi. Uj tulajdonosom sajátságos ember volt. Neje iránt, kit szépnek nevezni nem lehetett, a legnagyobb tisztelettel viseltetett, de a szerelemnek nyomát sem voltam képes felfedezni. Ugy gyanakodtam, hogy szívbeli vonzalmát más nő birja, és ezen gyanúmban megerősített azon tette, melyet velem elkövetett. Egy napon ugyanis a galvg.noplastika segélyével belém véste eszményképe nevének kezdőbetűit: R. B. Ezzel nem is elégedett meg, hanem nem nyugodott addig, mig ezen titkot nem köaölte magával E ... B .... val; sőt a hölgy kérelmére engem ez utóbbinak tulajdonába is bocsátott. Ily szép kezek között még soha sem voltam. Ifjú tulajdouosnőm a nöi szépség mintaképének tekinthető. Madonna-arcz Vénus-termet fölött. Ezzel külső szépségét, ugy hiszem, elegendőképeu jellemeztem ; de ennél még szebb volt lelke, melyet angyali jóság ós szeudeség tartott elfoglalva. Mindamellett egy bizonyos buskomorságot nem lehetett tőle elvitatni, mely egész lényét átlengette. Sokáig töprenkedtem azon, vájjon mi lehet az, mi a szép B . . . kedélyét bántja ? Egy véletlenül meglesett párbeszéd erre nézve felvilágosítást nyújtott. Augusztusi est volt. A nap nyugvófélben ; a madarak esti imájukat énekelték, a virágok hóditó illattal tölték meg a levegőt. Egy ifjú térdelt a szép nő lábai előtt és szemeit esdeklőleg emeló fel fiozzá. — B édes B . . . m ! Te már nem szeretsz engem. Azelőtt oly vig, oly elmés voltál társaságomban ; és most, valanányszor csak találkozom veled, lesütöd szemeidet és alig szólsz egy szót is ! A szép nő liliomarczát élénk pir futotta át. — Te nem igen lapozgattad a lélektant, — mondá bájoló zavarban — különben tudnád, hogy azon jelek, melyeket elősoroltál — Nos, az-n jelek ? — mondá hévvel az ifju. — Mutatják, hogy szeretlek 1 — És édes csók követé a gyengéd vallomást. — És hogy többé ne kételkedjél bennem, ím neked adom ezen csekélységet, melyet tegnap kaptam emlékbe — kérőmtől. E szavaknál az ifju kezébe csúsztatott engem, ki e percztől fogva engem példás kegyelettel őriz és a rám vésett „R B" betűket naponként forró csókokkal árasztja el. Csak kitudhatnám e rajongó szerelmes nevét! F. G,