Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-10-20 / 84. szám

.BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" I878. 85. SZÁM. sát, midőn is bandérium kíséretében mentek az indó­házhoz a képviselő városi tanács kíséretében : útközben mozsárágyú dörrenése is emelte az ünnepélyt, az indó­háznál pedig népzenészek gyújtottak rá. Az indóháznál rövid ideig időztek, mert kevés idő múlva a „vasló" hármat füttyentve tova vitte a kedves képviselőt. — Csa­báig is többen kisérték öt, hol kedves neje Krisztina grófnő várta. (?) A hü kedves. A mult hetekben lopták el Vonyiga Illés két lovát saját tanyájáról, az eddigi nyo­mozások már nem eredménytelenek ; befogtak ugyanis valami Varga Sáii nevezetűt és Fábián Sándor suhan­czot. Erős a gyanú, hogy a két lovat Sári kedvese lopta el, de Sári nem hogy kedvese hollótét, de még nevét sem akarja megmondani, mert mint ő vallja „kedvesem megharagudnék reám." Fábiántól annyit lehetett kitudni, bogy a lopott jószágokon ő adott tul a nagyváradi pi­aczon. Mindketten fogva vannak. (?) ílymen. B.-Gyulán e hó 14-én tartá es­küvőjót Finta Ignácz gyulai polg. iskolai tanár ur, Uj­falussy Iréné k. a. Ujfalussy Gyula mérnök ur kedves leányával. — Ugyan e napon tartá esküvőjét Neumann Gyula kereskedő ur is Szabados Malvin kisasszonynyal N. Szabados Antal ur bájos s kedves leányával. — Áldás kísérje e fiatal párokat. Csak rajta kiknek itt az idő. (?) A rosz napszámosok. Alb György gyulai embprnél voltak kukoricza törésen Bodonyi István és Kántor Pál kigyósi lakosok ; a gazda egészen magukra hagyta munkájokban, de a hűtlenek czudarul rászedték, felét majdnem „elsprengolták" a kukoriczának.Természe­tesen Alb rájött a hunczfutságra mind a kettőt becsu­katta, kik kivallották gaztettüket. (?) Szerencsétlenség. Pomucz Dávid gyulai lakos e hó 14. kiment a Gyula alatt levő úgynevezett homokbányához, homokért ós sárga főidért, s a mint ott „bányászkodnék," több ölnyi területű föld leomlik, s Pomuczt mnga alá temeti ; a gyorsan közbe jött segély megmenté ugyan a rögtöni szörnyű haláltól, de azért felgyógyulásához kevés a remény, vagy a legjobb esetben örökre munkaképtelenné lesz. ,(?) Életet lopók. Rusz Miklós, gyulai földes gaz­dát Ábrahám Lukács et comp. meglopták ; apródonként 9 véka búzát, 5 véka árpát csipegettek el. Vallatásnál mondották, hogy ők igen könnyen hozzájutottak ehhez, nekik nem kelletett pénz, csak egy kis „életre" volt szükségük. — Tervük sikerült ugyan, de balul. — Köröslatlányon a szüret befejezve ; van bor quantum satis, csak hogy ára nincs, pedig mily sokan ez által reméltek segíteni súlyos anyagi körülményeiken 1 Más terményeinkkel épen ugy vagyunk. — Körösladányon a mozgósítás által megzavart allapotok kezdenek már a régi kerékvágásba visszatérni, szállingóznak hazafelé a bekivánt hadfiak, a ref. egyh. kántor-tanítója Osvald Dániel ur is most érkezett haza. — A b.-csabai nőegylet részére befolyt adomá­nyok folytatása: özv. Fejér Imrénó úrhölgy 1 klg. 100 gr. tépést és 460 gr. sebkötő, Jeszenszky Miklósné úr­hölgy 270 gr. tépést és 2 drb. férfi ing, Fábry Gizella urbölgy 1 kl. 260 gr. tépés. A már eddig begyült tépést és sebkötőket a nőegylét Szolnokra a 68-ik gyalogezred parancsnokságához küldte, 50 frt kész pénzsegélyt pedig Szende Béla honvédelmi miniszter úrhoz Budapestre. * Jakabffy trábor jó hirben álló vidéki színtár­sulata f. evi okt. 26. kezdi meg Békésen színielőadásait. Hallomás szerint Békés lelkes közönsége már előre 65 bérlettel biztosította a társulatot. Jakabffy színigazgató még mindenütt úgyszintén ez alkalommal is nagyon hisszük hogy a műértő közönség igényeinek meg fog felelni. * Uj üzlet B.-Csabán. Löwy Mór ur b.-csabai bejegyzett czégü kereskedő az Osztás-féle házban, ott hol ezelőtt Bienei B. ur főtőzsdéje volt, igen szép uj női ós férfi divatkelmeraktárt nyitott, hol udvarias szolgálat mellett, olcsó és szolid árakat talál a közönség. — „Az ellenállhatlan." Nem Csiky Gergely 400 arany pályadijt nyert spanyol tárgyú vigjátókáról aka­runk szólni. Á mi ellenállhatlanaink nem a spanyol lo­vagkor szülöttjei, hanem a XIX. század gyermekei. Ezen „ellenállhatlanok" a commis voyageurök. Nincs oly ha­talom mely suadájoknak ellentállhatna s akár fűszerek­ben, akár papír, akár kelmékben „csináljanak" : ők ál dozataikat a kereskedők, ügyvédek, orvosok, hölgyek és minden társadalmi osztály körében biztosra fogják. El­tűrnek minden gorombaságot, mert czélt akarnak érni s el is érik, s ha esküszöl, hogy azértsem rendelsz náluk semmit, egyszerre azon veszed észre magadat, hogy ezer couvertet akasztottak p nyakadra, melyet otthon sokkal olcsóbban kaphatsz meg, hogy egy duczat inget vásá­roltál, melyek ha serfőző vagy, bizonyosan szükék, ha pedig karcsú.fennél, valószínűleg a legkövérebb serfőző is beleférne. Ezen ellenállhatlanok, kik oly szívósak mint ama bizonyos féreg, két kasztra oszlanak, olyanokra, kik állandóan egy ház részére „dolgoznak", s addig kapar­ják ki más részére a sült gesztenyét, mig maguk is fel­szedik magiikat, vagy olyanok, kit saját maguk javára dolgoznak. Az «löbbeniek 10—15 évig dolgoznak más­ért, kitanulják a képviselt ház gyöngéit s azután ha más bőrén valamire vitték, elöbbeni jóltevőik és gazdá­ik nyakára csinálnak maguknak üzletet. Hisz ők leg­jobban tudják, kik voltak régi gazdájuk kliensei. Ezek előtt becsmérlik a régi uiat, ki nekik kenyeret adott s ugy boldogulnak egy ideig szemfényvesztegetve, mig minden híresztelt gazdagság és egy ,jo partié'daczára „kra­cholnak" és megtartják az emberek pénzét. A másik osztály soha még ennyire sem viszi; idejüket minden kigondolható mulatságban töltik, jobban élnek a szüle­tett mágnásoknál. Színházban a legjobb helyeken ők ülnek, vendéglőkben a legjobb szobákat ők tartanak, cavjar, osztriga, champagni, az a legolcsóbb ételük ós italuk. Végre azon veszik észre magukat, hogy nemcsak saját keresményöket, de mások pénzét is elpocsékolták. Végre valami — kórodában vagy börtönben végzik éle­tüket. Hogy mi köze mindezeknek a békósmegyei hí­rekhez? Az, hogy most sok „sorsjegyrészletek" „olaj­festmények "-ben csináló ilynemű commis voyageur for­dul meg nálunk, a közönség könnyenhivősógét kiakná­zandó, jó lesz hát vigyázni ! Irodalom és művészet. * Megjelent és hozzánk bekiildetett: A „Magyar Lexi­kon" 11-dik kötetének 1 és 2-dik, az összesnek II. és 12-ik füzete. A 11-ik füzet czimképe „Magyar királyok pecsétjei," a 12-dike „A föld hőmérséki térképe." Minden füzet külön is kapható fiautmann Frigyesnél Budapesten és minden hazai könyvkereskedésben. Is­mételve ajánljuk ezen nagy fáradság ós gonddal készült müvet kö­zönségünk figyelmébe. * A „Csöndes Órák" 28-dik, szeptember 22-diki számának tartalomjegyzéke : „A gyógyithatlan seb" (eredeti regény), Feodor­tól. — „Az ismeretlen szeiető" (néprománcz), Szülik Józseftől. — „Hervadt virágok" (eredeti rajz), Dominkovich Mariától. — „Jer pihenj e szivén", (Moóre Tamás költeménye.) Ábrányi Eméltől. — „A? erdő virágai" (francziából). — „A jezsuiták között" irta : Egy volt jezuita. — „Az áloe virág" Kudnyánszky Gyulától. — „Nagy­világi hirek, adatok," „vegyes újdonságok," „apró hirek." — A boiitékon : tartalom, Hymen, a szerkesztő müveinek hirdetése, sakk­talány. szám-rejtvény, szikrák, a szerkesztő nyilt válaszai. * A „Magyarország és Nagyvilág" 41. száma a következő tartalommal jelent meg : Szöveg : Falu végén. (F. J.) — Fáj a szivem. Költ. (Rónai Kálmán.) — Egy agg magyar szinész életé­ből Irta : Balog István. (II. folytatás.) — Élet a teuger mélyében. (Hackel után Molnár Lajos.) Folytatás. — ügy egyiptomi király­leány. Történelmi regény. (Irta: Ebers György) 40-ik folyt. — Vasárnapi levél. Párisi kocsisok. (Porzó). — Kabul és afgánok. Boszniából. — Mit iszunk? Szüreti táreza. (K. T. K.) — Különfé­lék. — Képrejtvény. — Sakkfeladvány. — Szerkesztői üzenetek. Bajzok : Falu végén. — Boszniából : A romanjaplanai csata. — Afghán harczosok. — Kabul városa. Megjelen hetenkint. Előfize­tési ár : félévre 2 frt 50 kr. (Athenaeum, barátok tere, Uudapest.) Törvénykezési terem. * Jegyzéke. A b.-gyulai kir. tvszék 1878. évi október 21 és következő napjain előadandó bftó ügyeknek. Előadó : Márki okt. 21. 3385. Szuszekár György súlyos testi sértés. 3406. Khon Mór veszélyes fenyegetés. 3407. Sipos László súlyos testi sértés. 3408 Szabó Géza lopás. 3410. Szusz Lajos védvizmü szándékos rongá­lása. Október 22. 3467. Szókán Mitru súlyos testi sértés. 3512. Pain Antal csalási biinkisórlet 3631. Horváth Imre ég társa köz­veszélyü bűntett. C.SARHO Egy «Ltöltő» története. — Impromtu. — Nogáil Jankától. Semmi ellenvetést, uram. Ugy van. Önnek cserélnie kell velem. Átvenni az elbeszélő szerepét. Fáradt vagyok, s mi több : nincs ízlésem. Elvesztettem egy időre, mert egyik vidéki lapnak „Nyilttér" rovatát olvastam el. Ekként biztatám barátomat, ki szótlanul ült mel­lettem az árnyas fák alatt. Régi szokás szerint, uj be­szédtárgyra várt. — De kedves barátnőm - - szólott végre és ugy érezte magát mint egy váradi jogász a bírói — vizs' gálaton. — Tőlem vár kegyed elbeszélést. Hiszen én mit sem tudok. Esdőleg tekintett reám. De ón kórlelhetlen voltam, mint egy regénybeli zsarnok és hévvel követeltem az elbeszélést. — Jól van tehát — sóhajtott fel végre. — Hát beszélek ón. De minek nevezzem az alakot ? Csevegés ? Ez még eddig csak az ön birodalma, Novella ? Ez nagyon sokaké. Aztán meg kegyed is nő barátnőm, ós ha hű marad neme szokásához, nem fog­ná elbeszélésemet „jó"-nak találni. Mert nem lesz benne öt ájulás, két párbaj, három szöktetés, négy mérgezés ós a végén — házasság. Jaj annak a beszélyirónak, kinek novellája nem végződik boldog házassággal. Nem merem tehát novellának nevezni. Miután pedig ezt most itt beszélgetve alkotom, régis-rógi emlékekből, legyen a neve : rögtönzés. Ah, ezer bocsánat. Magyarul nevezem meg azt, mire még tudok egy franczia szót. Csak minden „francziául" ez most a di­vatos jelszó. Fel is használunk minden Ollendorff, Ahn, Schwedland, Baye nyelvtanokban tanult szót, minden ne­vet a „Printemps Magazin" anonceaíból a .legfinomabb francziás-magyar társalgáshoz." Hogy helyén van-e az alkalmazás ? Jól ejtjük-e ki ? Nem jő tekintetbe. Csak mindent francziául. Én sem akarok elmaradni. Akadna még elég delnöcske, ki ezt „berne"-nek ne­vezné és engemet éppen nem találna, c o m m e i 1 „faut"-naK. Impromtu lesz tehát az elbeszélés alakjának neve. Megengedi ? — Szívesen. Barátom néhány perczig szótlanul uézett a mi roz­zant kapunkra. Es ott az eltört lécz, a kiálló szegek egy-egy szeg elfeledett alakká váltak és szépen csopor­tosultak az ő impromtujébe. En pedig vártam, reménytelten, mint egy törvény­széki díjnok a hónap elsejét. — Kis hónapos szobám volt az E. utczában — kezdó végre elbeszélői hangon. Hogy milyen volt e lakás, leírása nem tartozik ide. Egyszerű gargon-lakás. Olyan, milyet Plútó irt le, jobbreményű időkben egyik tárczájában. Olvassa el, kérem, és a leghűbb ké­pet veszi róla. — Ezt a lakást ketten osztottuk meg : Lakatos Jancsi meg ón. Én jogász voltam és ő — „költő." Olyan „költő" milyenekké őket a falusi lányok képzelete alkotja : hal­vány arczczal ós meglehetősen reudetlen fürtökkel, és milyenekkel, (még az igaziakat is) a valóíág teszi : örö­kös pénzfogyatkozással. Verseket irt. Hogy milyenek voltak ezek ? Talál rá elég szerkesztői üzenetet, hol bosszantó vendégszeretettel ajánlják fel számukra a papírkosarat. Néha hasonlított Petőfihez, mert nem mindig vi­selt nyakkendőt. Néha meg Byronhoz, ha nyakkendőjét á la Byron kötötte meg. Versei telve voltak kielégithetlen vágygyal eszmény­kép után. Egy lényért epedt,* ki befolyással legyen köl­tői működésére. Olyan legyen, mint Geothe Lotteja, Pet­rarca Katalinja, Schiller Friderikája, Beranger Laurája ós Musset Lisetteje — mondá sokszor erősebb képzelettel, mint alapos jártassággal az irók történetében. 0 is ugy tett mint igen sok ifjú poéta, hogy csak a saját verseit olvasgatta. Ilyen volt az ón Lakatos Jancsi barátom. Kegyed gondolkozik, kedves harátnőm, hogy egy „ költő "-nek ilyen közönséges neve volt. Nem is szerette ő ezt. Legelső irói működéséül irói nevet választott. Hoidfónyi Arnold lett a számtalan köl­temények alá irva. Ah, mint fognak érdeklődni a nők Hoidfónyi Arnoldért — gondolá nem egyszer, midőn re­ményteli szívvel ós csupán versekkel telt zsebekkel, egy­egy szerkesztőségnél tett látogatást. De ezek az irigy em­berek hallgatólagos összeesküvéssel mindig nyomtatásban adták a választ. Mint élczeltek a más rovására; szerkesz­tői izeneteikben. Milyen jó volt, hogy Holdfényi Arnoldot senki sem ismerte. Cfak egy strófa jelent meg egyszer, a szerkesztői izenetek közt, a közönség hallatlan rémü­letére és a szerző ódes-keserü örömére. Ezentúl aztán szegény barátom azzal vigasztalta magát, hogy szellemi termékeit estenkint nekem olvasta fel. En is eléggé hitvány lelkű voltam. Nem tudtam gyönyörködni a „jövő költé­szetében." Nem lelkesülök a haladott lyraért, mely csak annyi­ból érdemli meg eme melléknevet, hogy hivatott költök óta haladt az idő. Jobban szeretem a mult „nagy embe­reit," az öreg Homert, Dantét, mint ama sok „jövő nagy embereit," kik sáskarajként árasztják el irodalmunkat. (Folyt, köv.) Szerkesztőségi posta. — Nikolics Sándor urnák, Sibosica Boszniában Szives küldeményét vettük s legközelebb közlendjünk. Egy tisz­teletpéldányt útnak indítottunk. Logu)abb posta. * Konstantinápoly, okt. 18. A szultán vonako­dott elfogadni az orosz nagykövetet, a ki audientiát kért tőle ; mert amint Szavfet pasa kijelentette a nagykö­vetnek, a padisah nem közlekedhetik barátságos módon Oroszország képviselőjével, mig az oroszok nem vonulnak vissza a berlini szerződés által kijelölt positiókba. A maslaki táborban levó' csapatok parancsot kaptak, hogy induljanak Csorlu felé, és Derkoszt már meg is szál­lották. * London, okt. 18. Az angol bank arany kölcsön iránt állapodott meg a franczia bankkal arra az esetre, ha az események kívánatossá teszik azt. * Bécs, okt. 18. Spath városi tanácsos ma délután agyonlőtte magát. Felelős szerkesztő: Dr. BÁTTASZÉKI LAJOS.

Next

/
Thumbnails
Contents