Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-10-20 / 84. szám

.BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" I878. 85. SZÁM. sát, midőn is bandérium kíséretében mentek az indóházhoz a képviselő városi tanács kíséretében : útközben mozsárágyú dörrenése is emelte az ünnepélyt, az indóháznál pedig népzenészek gyújtottak rá. Az indóháznál rövid ideig időztek, mert kevés idő múlva a „vasló" hármat füttyentve tova vitte a kedves képviselőt. — Csabáig is többen kisérték öt, hol kedves neje Krisztina grófnő várta. (?) A hü kedves. A mult hetekben lopták el Vonyiga Illés két lovát saját tanyájáról, az eddigi nyomozások már nem eredménytelenek ; befogtak ugyanis valami Varga Sáii nevezetűt és Fábián Sándor suhanczot. Erős a gyanú, hogy a két lovat Sári kedvese lopta el, de Sári nem hogy kedvese hollótét, de még nevét sem akarja megmondani, mert mint ő vallja „kedvesem megharagudnék reám." Fábiántól annyit lehetett kitudni, bogy a lopott jószágokon ő adott tul a nagyváradi piaczon. Mindketten fogva vannak. (?) ílymen. B.-Gyulán e hó 14-én tartá esküvőjót Finta Ignácz gyulai polg. iskolai tanár ur, Ujfalussy Iréné k. a. Ujfalussy Gyula mérnök ur kedves leányával. — Ugyan e napon tartá esküvőjét Neumann Gyula kereskedő ur is Szabados Malvin kisasszonynyal N. Szabados Antal ur bájos s kedves leányával. — Áldás kísérje e fiatal párokat. Csak rajta kiknek itt az idő. (?) A rosz napszámosok. Alb György gyulai embprnél voltak kukoricza törésen Bodonyi István és Kántor Pál kigyósi lakosok ; a gazda egészen magukra hagyta munkájokban, de a hűtlenek czudarul rászedték, felét majdnem „elsprengolták" a kukoriczának.Természetesen Alb rájött a hunczfutságra mind a kettőt becsukatta, kik kivallották gaztettüket. (?) Szerencsétlenség. Pomucz Dávid gyulai lakos e hó 14. kiment a Gyula alatt levő úgynevezett homokbányához, homokért ós sárga főidért, s a mint ott „bányászkodnék," több ölnyi területű föld leomlik, s Pomuczt mnga alá temeti ; a gyorsan közbe jött segély megmenté ugyan a rögtöni szörnyű haláltól, de azért felgyógyulásához kevés a remény, vagy a legjobb esetben örökre munkaképtelenné lesz. ,(?) Életet lopók. Rusz Miklós, gyulai földes gazdát Ábrahám Lukács et comp. meglopták ; apródonként 9 véka búzát, 5 véka árpát csipegettek el. Vallatásnál mondották, hogy ők igen könnyen hozzájutottak ehhez, nekik nem kelletett pénz, csak egy kis „életre" volt szükségük. — Tervük sikerült ugyan, de balul. — Köröslatlányon a szüret befejezve ; van bor quantum satis, csak hogy ára nincs, pedig mily sokan ez által reméltek segíteni súlyos anyagi körülményeiken 1 Más terményeinkkel épen ugy vagyunk. — Körösladányon a mozgósítás által megzavart allapotok kezdenek már a régi kerékvágásba visszatérni, szállingóznak hazafelé a bekivánt hadfiak, a ref. egyh. kántor-tanítója Osvald Dániel ur is most érkezett haza. — A b.-csabai nőegylet részére befolyt adományok folytatása: özv. Fejér Imrénó úrhölgy 1 klg. 100 gr. tépést és 460 gr. sebkötő, Jeszenszky Miklósné úrhölgy 270 gr. tépést és 2 drb. férfi ing, Fábry Gizella urbölgy 1 kl. 260 gr. tépés. A már eddig begyült tépést és sebkötőket a nőegylét Szolnokra a 68-ik gyalogezred parancsnokságához küldte, 50 frt kész pénzsegélyt pedig Szende Béla honvédelmi miniszter úrhoz Budapestre. * Jakabffy trábor jó hirben álló vidéki színtársulata f. evi okt. 26. kezdi meg Békésen színielőadásait. Hallomás szerint Békés lelkes közönsége már előre 65 bérlettel biztosította a társulatot. Jakabffy színigazgató még mindenütt úgyszintén ez alkalommal is nagyon hisszük hogy a műértő közönség igényeinek meg fog felelni. * Uj üzlet B.-Csabán. Löwy Mór ur b.-csabai bejegyzett czégü kereskedő az Osztás-féle házban, ott hol ezelőtt Bienei B. ur főtőzsdéje volt, igen szép uj női ós férfi divatkelmeraktárt nyitott, hol udvarias szolgálat mellett, olcsó és szolid árakat talál a közönség. — „Az ellenállhatlan." Nem Csiky Gergely 400 arany pályadijt nyert spanyol tárgyú vigjátókáról akarunk szólni. Á mi ellenállhatlanaink nem a spanyol lovagkor szülöttjei, hanem a XIX. század gyermekei. Ezen „ellenállhatlanok" a commis voyageurök. Nincs oly hatalom mely suadájoknak ellentállhatna s akár fűszerekben, akár papír, akár kelmékben „csináljanak" : ők ál dozataikat a kereskedők, ügyvédek, orvosok, hölgyek és minden társadalmi osztály körében biztosra fogják. Eltűrnek minden gorombaságot, mert czélt akarnak érni s el is érik, s ha esküszöl, hogy azértsem rendelsz náluk semmit, egyszerre azon veszed észre magadat, hogy ezer couvertet akasztottak p nyakadra, melyet otthon sokkal olcsóbban kaphatsz meg, hogy egy duczat inget vásároltál, melyek ha serfőző vagy, bizonyosan szükék, ha pedig karcsú.fennél, valószínűleg a legkövérebb serfőző is beleférne. Ezen ellenállhatlanok, kik oly szívósak mint ama bizonyos féreg, két kasztra oszlanak, olyanokra, kik állandóan egy ház részére „dolgoznak", s addig kaparják ki más részére a sült gesztenyét, mig maguk is felszedik magiikat, vagy olyanok, kit saját maguk javára dolgoznak. Az «löbbeniek 10—15 évig dolgoznak másért, kitanulják a képviselt ház gyöngéit s azután ha más bőrén valamire vitték, elöbbeni jóltevőik és gazdáik nyakára csinálnak maguknak üzletet. Hisz ők legjobban tudják, kik voltak régi gazdájuk kliensei. Ezek előtt becsmérlik a régi uiat, ki nekik kenyeret adott s ugy boldogulnak egy ideig szemfényvesztegetve, mig minden híresztelt gazdagság és egy ,jo partié'daczára „kracholnak" és megtartják az emberek pénzét. A másik osztály soha még ennyire sem viszi; idejüket minden kigondolható mulatságban töltik, jobban élnek a született mágnásoknál. Színházban a legjobb helyeken ők ülnek, vendéglőkben a legjobb szobákat ők tartanak, cavjar, osztriga, champagni, az a legolcsóbb ételük ós italuk. Végre azon veszik észre magukat, hogy nemcsak saját keresményöket, de mások pénzét is elpocsékolták. Végre valami — kórodában vagy börtönben végzik életüket. Hogy mi köze mindezeknek a békósmegyei hírekhez? Az, hogy most sok „sorsjegyrészletek" „olajfestmények "-ben csináló ilynemű commis voyageur fordul meg nálunk, a közönség könnyenhivősógét kiaknázandó, jó lesz hát vigyázni ! Irodalom és művészet. * Megjelent és hozzánk bekiildetett: A „Magyar Lexikon" 11-dik kötetének 1 és 2-dik, az összesnek II. és 12-ik füzete. A 11-ik füzet czimképe „Magyar királyok pecsétjei," a 12-dike „A föld hőmérséki térképe." Minden füzet külön is kapható fiautmann Frigyesnél Budapesten és minden hazai könyvkereskedésben. Ismételve ajánljuk ezen nagy fáradság ós gonddal készült müvet közönségünk figyelmébe. * A „Csöndes Órák" 28-dik, szeptember 22-diki számának tartalomjegyzéke : „A gyógyithatlan seb" (eredeti regény), Feodortól. — „Az ismeretlen szeiető" (néprománcz), Szülik Józseftől. — „Hervadt virágok" (eredeti rajz), Dominkovich Mariától. — „Jer pihenj e szivén", (Moóre Tamás költeménye.) Ábrányi Eméltől. — „A? erdő virágai" (francziából). — „A jezsuiták között" irta : Egy volt jezuita. — „Az áloe virág" Kudnyánszky Gyulától. — „Nagyvilági hirek, adatok," „vegyes újdonságok," „apró hirek." — A boiitékon : tartalom, Hymen, a szerkesztő müveinek hirdetése, sakktalány. szám-rejtvény, szikrák, a szerkesztő nyilt válaszai. * A „Magyarország és Nagyvilág" 41. száma a következő tartalommal jelent meg : Szöveg : Falu végén. (F. J.) — Fáj a szivem. Költ. (Rónai Kálmán.) — Egy agg magyar szinész életéből Irta : Balog István. (II. folytatás.) — Élet a teuger mélyében. (Hackel után Molnár Lajos.) Folytatás. — ügy egyiptomi királyleány. Történelmi regény. (Irta: Ebers György) 40-ik folyt. — Vasárnapi levél. Párisi kocsisok. (Porzó). — Kabul és afgánok. Boszniából. — Mit iszunk? Szüreti táreza. (K. T. K.) — Különfélék. — Képrejtvény. — Sakkfeladvány. — Szerkesztői üzenetek. Bajzok : Falu végén. — Boszniából : A romanjaplanai csata. — Afghán harczosok. — Kabul városa. Megjelen hetenkint. Előfizetési ár : félévre 2 frt 50 kr. (Athenaeum, barátok tere, Uudapest.) Törvénykezési terem. * Jegyzéke. A b.-gyulai kir. tvszék 1878. évi október 21 és következő napjain előadandó bftó ügyeknek. Előadó : Márki okt. 21. 3385. Szuszekár György súlyos testi sértés. 3406. Khon Mór veszélyes fenyegetés. 3407. Sipos László súlyos testi sértés. 3408 Szabó Géza lopás. 3410. Szusz Lajos védvizmü szándékos rongálása. Október 22. 3467. Szókán Mitru súlyos testi sértés. 3512. Pain Antal csalási biinkisórlet 3631. Horváth Imre ég társa közveszélyü bűntett. C.SARHO Egy «Ltöltő» története. — Impromtu. — Nogáil Jankától. Semmi ellenvetést, uram. Ugy van. Önnek cserélnie kell velem. Átvenni az elbeszélő szerepét. Fáradt vagyok, s mi több : nincs ízlésem. Elvesztettem egy időre, mert egyik vidéki lapnak „Nyilttér" rovatát olvastam el. Ekként biztatám barátomat, ki szótlanul ült mellettem az árnyas fák alatt. Régi szokás szerint, uj beszédtárgyra várt. — De kedves barátnőm - - szólott végre és ugy érezte magát mint egy váradi jogász a bírói — vizs' gálaton. — Tőlem vár kegyed elbeszélést. Hiszen én mit sem tudok. Esdőleg tekintett reám. De ón kórlelhetlen voltam, mint egy regénybeli zsarnok és hévvel követeltem az elbeszélést. — Jól van tehát — sóhajtott fel végre. — Hát beszélek ón. De minek nevezzem az alakot ? Csevegés ? Ez még eddig csak az ön birodalma, Novella ? Ez nagyon sokaké. Aztán meg kegyed is nő barátnőm, ós ha hű marad neme szokásához, nem fogná elbeszélésemet „jó"-nak találni. Mert nem lesz benne öt ájulás, két párbaj, három szöktetés, négy mérgezés ós a végén — házasság. Jaj annak a beszélyirónak, kinek novellája nem végződik boldog házassággal. Nem merem tehát novellának nevezni. Miután pedig ezt most itt beszélgetve alkotom, régis-rógi emlékekből, legyen a neve : rögtönzés. Ah, ezer bocsánat. Magyarul nevezem meg azt, mire még tudok egy franczia szót. Csak minden „francziául" ez most a divatos jelszó. Fel is használunk minden Ollendorff, Ahn, Schwedland, Baye nyelvtanokban tanult szót, minden nevet a „Printemps Magazin" anonceaíból a .legfinomabb francziás-magyar társalgáshoz." Hogy helyén van-e az alkalmazás ? Jól ejtjük-e ki ? Nem jő tekintetbe. Csak mindent francziául. Én sem akarok elmaradni. Akadna még elég delnöcske, ki ezt „berne"-nek nevezné és engemet éppen nem találna, c o m m e i 1 „faut"-naK. Impromtu lesz tehát az elbeszélés alakjának neve. Megengedi ? — Szívesen. Barátom néhány perczig szótlanul uézett a mi rozzant kapunkra. Es ott az eltört lécz, a kiálló szegek egy-egy szeg elfeledett alakká váltak és szépen csoportosultak az ő impromtujébe. En pedig vártam, reménytelten, mint egy törvényszéki díjnok a hónap elsejét. — Kis hónapos szobám volt az E. utczában — kezdó végre elbeszélői hangon. Hogy milyen volt e lakás, leírása nem tartozik ide. Egyszerű gargon-lakás. Olyan, milyet Plútó irt le, jobbreményű időkben egyik tárczájában. Olvassa el, kérem, és a leghűbb képet veszi róla. — Ezt a lakást ketten osztottuk meg : Lakatos Jancsi meg ón. Én jogász voltam és ő — „költő." Olyan „költő" milyenekké őket a falusi lányok képzelete alkotja : halvány arczczal ós meglehetősen reudetlen fürtökkel, és milyenekkel, (még az igaziakat is) a valóíág teszi : örökös pénzfogyatkozással. Verseket irt. Hogy milyenek voltak ezek ? Talál rá elég szerkesztői üzenetet, hol bosszantó vendégszeretettel ajánlják fel számukra a papírkosarat. Néha hasonlított Petőfihez, mert nem mindig viselt nyakkendőt. Néha meg Byronhoz, ha nyakkendőjét á la Byron kötötte meg. Versei telve voltak kielégithetlen vágygyal eszménykép után. Egy lényért epedt,* ki befolyással legyen költői működésére. Olyan legyen, mint Geothe Lotteja, Petrarca Katalinja, Schiller Friderikája, Beranger Laurája ós Musset Lisetteje — mondá sokszor erősebb képzelettel, mint alapos jártassággal az irók történetében. 0 is ugy tett mint igen sok ifjú poéta, hogy csak a saját verseit olvasgatta. Ilyen volt az ón Lakatos Jancsi barátom. Kegyed gondolkozik, kedves harátnőm, hogy egy „ költő "-nek ilyen közönséges neve volt. Nem is szerette ő ezt. Legelső irói működéséül irói nevet választott. Hoidfónyi Arnold lett a számtalan költemények alá irva. Ah, mint fognak érdeklődni a nők Hoidfónyi Arnoldért — gondolá nem egyszer, midőn reményteli szívvel ós csupán versekkel telt zsebekkel, egyegy szerkesztőségnél tett látogatást. De ezek az irigy emberek hallgatólagos összeesküvéssel mindig nyomtatásban adták a választ. Mint élczeltek a más rovására; szerkesztői izeneteikben. Milyen jó volt, hogy Holdfényi Arnoldot senki sem ismerte. Cfak egy strófa jelent meg egyszer, a szerkesztői izenetek közt, a közönség hallatlan rémületére és a szerző ódes-keserü örömére. Ezentúl aztán szegény barátom azzal vigasztalta magát, hogy szellemi termékeit estenkint nekem olvasta fel. En is eléggé hitvány lelkű voltam. Nem tudtam gyönyörködni a „jövő költészetében." Nem lelkesülök a haladott lyraért, mely csak annyiból érdemli meg eme melléknevet, hogy hivatott költök óta haladt az idő. Jobban szeretem a mult „nagy embereit," az öreg Homert, Dantét, mint ama sok „jövő nagy embereit," kik sáskarajként árasztják el irodalmunkat. (Folyt, köv.) Szerkesztőségi posta. — Nikolics Sándor urnák, Sibosica Boszniában Szives küldeményét vettük s legközelebb közlendjünk. Egy tiszteletpéldányt útnak indítottunk. Logu)abb posta. * Konstantinápoly, okt. 18. A szultán vonakodott elfogadni az orosz nagykövetet, a ki audientiát kért tőle ; mert amint Szavfet pasa kijelentette a nagykövetnek, a padisah nem közlekedhetik barátságos módon Oroszország képviselőjével, mig az oroszok nem vonulnak vissza a berlini szerződés által kijelölt positiókba. A maslaki táborban levó' csapatok parancsot kaptak, hogy induljanak Csorlu felé, és Derkoszt már meg is szállották. * London, okt. 18. Az angol bank arany kölcsön iránt állapodott meg a franczia bankkal arra az esetre, ha az események kívánatossá teszik azt. * Bécs, okt. 18. Spath városi tanácsos ma délután agyonlőtte magát. Felelős szerkesztő: Dr. BÁTTASZÉKI LAJOS.