Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-01-10 / 3. szám

„BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY." 1878. 3. SZÁM, A magyar orsz. központi kiáliitási bizott­ságtól az 1878 évi párisi közkiallitáson részt­vevő magyar borkiáliitőkhoz! Többfelől hozzám intézett kérdezősködés foly­tán van szerencsém a következőket a t. borkiál­litó közönség szives tudomására hozni: Az 1878 évi párisi kiállításon a magyar borok — az eddigi bejelentések után itélve — szépen, és hazánk botermelési viszouyainak meg­felelőleg lesznek képviselve. — Van mégis néhány elsőrendű bortermelő vidék, ahonnan aránylag igen kevés bejelentés történt; igy pl. Neszmély, Lábatlan, Süttő, Héregh, Szegszárd, Harsány, Zala-Pogányvár, Z.-Eezi, Z.-tízentgyörgvhegy, Szigliget, Osobáncz, Ábrahám, Belső Somogy­megye, Ermellóice és Aradhegyalja részint éppen nem, részint igen hiányosan lesznek képviselve. Azon hazafias kérelemmel fordulok ennek következtében a most felsorolt promontoriumok jelesebb bortermelőihez, hogy e hiányt mielőbb eszközlendő bejelentések által pótolni szíves­kedjenek. A borkiállítás teljességének érdekében ezen (csakis ezen) helyekről a központi bizottság utó­lagosan is el fogja fogadni a bejelentéseket, ame­lyek legkésőbb január hó 15-éig akár a központi bizottsághoz (hanníriczadutcza 3. sz. a.) akár alulírotthoz (Budapest, viziváros) küldhetők. Meggyőződésem, hogy ezen kiállítás minden eddigi borkiállításunkat felülinulandja s borásza­tunknak anyagi lendületet is szerzend, mert a francziaországi phylloxera-pusztitások és a rosz sveiezi termés következtében számos fogyasztó lesz kénytelen figyelmét a magyar borokra for­dítani A kiállításra bejelentett borok beküldési ha­tárideje 1878-dik évi mártius hó 31-ike, ame­lyen tul beküldött tárgyak a franczia kormány­biztosság által kiadott általános szabályzat értel­mében el nem fogadtatnak. Minden bejelentő azon bizottsághoz tartozik borait küldeni, amelynél a bejelentést tette. Az előleges bírálati szabályzat értelmében, előbirálati joggal a borokra nézve, és pedig az erdélyi borokra nézve a kolozsvári, — a horvát­slávon borokra nézve a zágrábi bizottság által fognak előbiráltatni. A kiállításra küldendő boroknak egyáltalán palaczkéretteknek kell lenni; azaz olyanoknak, mélyek a szállítás és a hőmérsékváltoztatás által átlátszó tükrüket s tisztaságukat el nem veszítik. Hogy valámely bor palaczkérett-e, ezt ugy tud­hatja meg a kiállító-tulajdonos, hogy a bort vagy meleg helyen tartja, 2—3 napig s jól felrázza többször napjában, vagy pedig, ha egy pohár borba vizben feloldott tiszta gelatint csepegtet. — Ha akár a meleg, akár a gelatin befolyása által a bor megzavarodik, ugy még nem palaezkérett s előkészítendő. Az előkészítés még most is ké­nyelmesen történhetik akár többszöri fejtés, — akár derítés által. — Főleg a téli évszakra ajánl­hatom a praeparálandó borokat hidegről melegre „Te nemes lélek! szegény Imrém! miattam lettél embergyűlölő, én vagyok a le balcsillagzatod, te ama boldog perczek emlékét őrzöd ereklyeként, én pedig ké­pes voltam a világ előítéleteit gátul emelni szerel­münk közzé, de te tudod, ki átvirasztott éjeim keserű sóhajait hallod, ki a szivek redőit ismered, ki a mosolygó szemen át meglátod a prometheusi kínokat, te tudod, ki kettőnk közt a boldogtalanabb, az az őszülő, világ­gyiilölő iíju-e, vagy én, kit boldog hitvesnek tart a vak világ!" (Folyt, köv.) Elme'lkedések egy seprünyél látásán, vagy a földi dolgok hiúsága. — Swift után angolból. — Azon egyszerű pálczát, mely most ama elhagyott zugban hever, virágzó állapotban mint terebélyes fát ismertem, tele éltető nedvvel, viruló levelekkel, ágakkal. Hiába iparkodik azonban a halandó serény művé­szete, hogy a természet müveivel sikeresen vetélkedjék, és azokat elérje; hiába köté oda a művész az időette ágak csomóját a nedvtelen törzshöz: csak ellentéte lesz ez annak, ami hajdan volt; egy felülről lefelé fordított és melegről hidegre vinni. A meleg helyen ugyanis a bor megzavarodván hideg helyre vitetve üle­déket rak. Ekkor lefejtendő a bor az ülledékről s ismét hideg és meleg helyiségén vihető keresztül mindaddig, inig megszűnt a borüledéket raitni. — Ekkor a borkiállításra szánt palaczkba fejt­hető s rendesen bedugaszolva czimfehrattal (vig­nette) látandó el. Többen a t. kiállítók közül már boraikat be is küldöttek. Ezen beküldött palaczkokból azon tapasztalatra jutottam, hogy a magyar bortermelő a dugaszt roszul választja meg, s kiteszi a bort a levegő hatásának s a kiszivárgás veszélyének. Bátorkodom ez okból a t. kiállítókat figyelmez­tetni, miszerint a pal&czkokhoz 5—7 centimeter hosszú, hengeridomu s egyenletes, sima felületű dugaszokat Használjanak. — A palaczk a dugaszon kívül még ónkupakot vagy palaczkszurüot is kap, hogy a bor a levegővel éppen ne közlekedhessék. Kinek rendes névvel ellátott Kupakja nincsen, czélszerúen használhatja az általános kupakot, melyen név nincs s felül csillaggal van megje­lölve. — Legrosszabb esetben csinálhat magának mindenki jó palaczkszurkot, ha egy edényben 4 rész kolophoniumot, 2 rész sárga viaszt, 4 rész fehér szurkot s fél rész schellakot összeolvaszt. A palaczkok végre vignette-vel látandók el. Kinek saját vignetteje nincsen, használhatja a szőlőlevél alakú általános vignetteket, melyek olcsó ós min­den jobb nevű papirkereskedésben megszerezhetők. A vignettere írandó szép Írással a bor miaősége, termés éve s a termelő, esetleg a - kiállító neve. A palaczkot illetőleg, vörösborokhoz a zöld bordeauxi, fehér asztali borokhoz a zöld rajnai, nehéz fehér pecsenye és szamorodni borokhoz a sárga rajnai s az aszúkhoz a feher üvegü bor­deauxi palaczkok a legajánlatosabbak s legöszhang­zóbbak. -- Minthogy a kiállítási állványok csak 35 centimeteres palaczkok elhelyezését engedik meg, a palaczkok maximalis magassága 35 centi­meter. — Az úgynevezett tornyosok s nagy raj­nai palaczkok tehát csak kivételesen fogadtatnak el. Minden egyes b.prféleségből legalább 6 pa­laczk küldendő be, ós' pedig 4 palaczk valódi bor­ral, két palack ellenben az illető borhoz hasonló szinre festett vizzel töltendő meg. Ez utóbbiak .fognak kiállíttatni az állványokon; az előbbiek a bírálat idejéig a kiállítási bizottság pinczéjében fognak megőriztetni. — A víz festésére legalkal­masabb az égett czukor (caramel) melyből a fehér bor másolatára kevesebb, a vörös boréra több oldandó fel. — A vizzel töltött palaczkok fene­kére czédula tapasztatulj e felirattal: „festett viz." Többen a bejelentési ívre nem vezették az illető kiállítandó bor árát; miután ezt felette fon­tos tudni s miután továbbá a szerkesztendő spe­czialis katalógusban ezen adatnak benn kell fog­laltatnia — kérem a t. kiállítókat ezen adatok pótló beküldésére. Azon reményben, hogy a hiányzó promon­toriumok termelői a kiállítás tökélyetesitése — és sikerére irányzott hazafias működésemben mielőbb támogatni fognak bejelentéseikkel — ma­fa, melynek ágai a földön vannak, gyökerei pedig a le­vegőben lógnak. Minden piszkos konyhacselédnek joga van a sarat seperni vele. A legsárosabb foglalkozásra van kárhoztatva, és a sors szeszélye arra szánta, hogy mindenféle dologról a sarat letisztítsa, és ez által önma­gát beszennyezze, mig végre a cseléd szolgálatában tövig elkoptatva, az ajtón kilöketik, vagy legjobb esetben'tüzet raknak vele. Midőn ezt könyezve látám, sohajok közt igy kiálték fel: „ Valóban az ember e földön nem egyéb mint egy seprünyél /" A természet jósága erősen és edzetten hozza a vi­lágra; virul s gyarapodik élete teljében; fején saját haját hordja, az embernek, ez eszes növényzetnek e sajátságos lombozatát, addig-addig mig a ir.értékletlenség fejszéje zöld ágaitól megfosztja, és hervadozó íatörzszsó devalválja. Akkor, óh, a művészethez fordul, és parókát kezd vi­selni. Büszke a hajaknak e természetellenes bokrára, mely nem csíráz soha saját fején! Gondold meg óh halandó, ha az ilyen emberi seprünyél a küzdtérre merne lépni, büszkén azon haj­galyakra, melyek nem rajta csíráztak — ha e dísze a legszebb hölgy boudoárjából származna is: nem volná­nak-e hajlandók gúnyt űzni belőle ós hiúságát nevetni? radtam a t. borkiállitó közönségnek továbbra is kész szolgája: Budapesten, 1877 dec. 18-ikán. Molnár István s. k., a magy. orsz. központi kiállítási bjzottság­nak szakelőadója. MEGYEI KÖZÜGYEK. 3ékésmegye közigazgatási bizottságának f. e. január 7-én tartott üléséből. Az alispán urnák lapunk jövő számában egész ter­jedelmében közleudő jelentése olvastatván fel, a gyám­sági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877. évi XX. t. cz, 216. §-a rendelkezéséhez képest a felebbe­y.ések tárgyalására alakított bizottságba a közig, bizottság részéről rendes tagokul Ambrus Lajos és Kalmár Mihály, póttagul Farkas Bala választatott meg. A fegyelmi választmányba pedig rendes tagokul Kalmár Mihály, Karassiay István, Bánhegyi István ós Műlier Gusztáv, póttagokul Ladics György ós Abonyi Imre lettek megválasztva. Az endrödi gyógyszertárra pályázók kérelmének s a község nyilatkozatának felolvasása után titkos szavazás utján Kalocsa István lett megválasztva, Kovács Kálmán 1, Kovács Gusztáv 1, ós Csonka István 2 szavazata elle­nében. Egyebekben az alispáni jelentés tudomásul vétetett. A börtönök megvizsgálásával megbízott küldöttség jelentése szerint a börtönök teljesen jó karban s a leg­nagyobb rendben találtatván, a köziig, bizottság ezért Janó Sándor kir. ügyésznek elismerést szavazott. A kir. adófelügyelő jelentéséből kiderült, hogy az 1877, évben az előző évhez képest 143,166 frt 97 Ír. adótöbblet folyt b^. E jelentésnek két pontja felett zajos eszmecsere fej­lődött ki. Ezek egyike a jelentés azon pontja, mely szerint az endrődi és f. gyarmati jegyzők a közig, bizottság felrevezetésével vádoltatnak; mielőtt azonban a kínért fegyelmi vizsgálat elrendeltetnék, az érdekeltek nyilatko­zatainak kivétele rendeltetett el; a másik vitás tárgy az volt, habár Gyulán, a 3-ik negyedévi adó behajtatott, az evégett alkalmazott 4 idegen adóvégrehajtó még mindig itt működik, csupán az idegen végrehajtók alkalmazásá­ból felmerült 1300 frtnyi költség végett: Gyula város ezek eltávolítását kérelmezvén, nyilvános szavazás utján a bizottság elmozdításukat elrendelte, (mely szavazás .alatt csak Bánhegyi István kir. tanfelügyelő szavazott a ' kir. adófelügyelő véleményével.) A főorvos jelentése szerint az egész megyében egész­ség dühöng, hála az égnek! A kii. tanfelügyelő ur pedig (mint rendesen) nem jelentett semmit, mert még nem végzett -- semmit. r. 1. TÁVI R ATO K. * Pátervár, jan. 5. Gurkó tábornok, Taskizenben január 2-án reggel 11 órakor feladott távirata jelenti, hogy — mig az oroszok a törökök által odahagyott po­sítiókat megszállották s egy része a csapatoknak üldözni kezdé az ellenséget — Bugarovnál heves összetűzésre ke­rült a dolog, hol Weliaininoff tábornok detachement-ja áliott, ós pedig öt zászlóalj, 1 dandár, 6 ágyú s egy Igenis, halandó embertársaim, igy ítéljük meg részre­hajlóan saját előnyeinket, és igy Ítéljük el mások fo­gyatkozásait! De egy seprünyél, fogjátok mondani, jelképe egy fölülről lefelé fordított fának. Hát az ember nem az? Nem történik nála is minden visszásán? Állati ösztönei és tulajdonai, eszét tartják megzabolázva, feje a porban csuszik-mászik, ott hol sarkának kellene lennie s ime minden hibái daczára, mint ujitó, mint visszaélések javí­tója és panaszok orvoslója lép fel. Ugy kotorász a ter­mészet minden piszkos zugában, mint a seprű, elrejtett roszat hoz napfényre s nagy port ver ott, hol előbb nem volt semmi és jutalmul, osztályrészül, azon sarat fogadja tel magába, melytől azt vélte, hogy elsepri. Elte utolsó napjait a nők rabságában tölti el mint papucshős, mig tövig elkoptatva, mint testvérét a seprűt, vagy az ajtón kidohják, vagy pedig arra használják, hogy lángot szítson, melynél mások melegednek! Ilyen az élet, ilyen a seprünyél, ilyen az ember!

Next

/
Thumbnails
Contents