Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-03-21 / 23. szám

V. évfolyam. 1878. 20. szám. B.-Csaba, márcziiis 2-éii. Megjelenik hetenként kétszer* : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bér­mentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kladó-hlvatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „ííyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. ur­és a nyomdában, vidéken mindéj postahivatalnál 5 kros \ >. • \ postautalványnyal. ft.— fr A földmivelés-, ipar és kereskedelem­ügyi miniszter egy rendelete. A földmivelés- ipar és kereskedelemügyi m. kir. miniszter a következő átiratot intézte me­gyénk gazdasági egyletéhez: „Gyakran hangoztatott panasza a gazdáknak az, hogy a különböző konyhakerti, takarmányfű­és virágmagvak a folyó évi kiadások jelentékeny részét képezik, s mindamellett az ilyen jobbára külföldről hozott magvakra tett tetemes kiadások gyakran hiába, sőt a gazda egyenes és érzékeny kárával történnek, miután a magkereskedésekböl szerzett mag számos esetben részint csiraképte­len, részint nem valódi, hanem a kivánt maghoz hasonló külsejű értéktelen, de sőt káros gyom­magvakat, sőt apró kövecseket is tartalmaz. Hogy e körülmény, mely miatt nemcsak a magvakra kiadott pénz vész el, de a bevetett föld is egy éven át használatlan nem jövedelmez, mily hát­rányos a gazdára nézve, azt itt bővebben részle­tezni felesleges, ezúttal csupán az a czélom, hogy az egyesületnek figyelmét e tárgyra felhívjam, és felkérjem, hogy a jelzett hátrányos körülmé­nyek mikénti mellőzését beható tanácskozás tár­gyává tevén, adjon véleményt, illetőleg javasla­tot arra nézve, hogy az eddig küllőidről behozott takarmány, fű, répa, konyhakerti és virágmag­vaknak belföldön teimelése mi módon lenne elő­mozdítható? vannak-e és minő magvaknak eladási czélokból termelésére nézve, habár szerény kez­deményezések az egyesület területén ? minő magvak azok, melyek termelése az ottani helyi viszonyok közt legkedvezőbb eredménynyel eszközölhető lenne. — A mennyire tudomására van, vagy ki­vihető, szíveskedjék adatokat közölni az iránt is, melyek azon magvak, melyek nagyobb mennyi­ségben az egyesület területére külföldről hozat­nak be? A miniszter meghagyásából: Kenessey." — Márczius 19-éi indultak Pétervárról a futárok az európai hatalmak öt fővárosába, megvinni az előzetes békeszerződés szövegét. Mihelyt az egyes kabinetek részé­ről a békeokmány megérkezte jelezve lesz, szétküldetnek a meghívók, s ha valami emberi dolog nem történik, jövő hó 2-án együtt lehet a kongreszus. Görögország, Románia, Szerbia ós Montenegro képviseltetésére vonat­kozólag nines további hir, csak Belgrádból jelentik, hogy Risztics urat „missio" viszi Bécsbe, s esetleg Berlinbe is. nyilván a kongreszus dolgában. — Az angol alsóházban l8-án a kincstári kanczel­lár több interpellátio alkalmából nyilatkozott a helyzet­ről. Nem szólt semmit sem arról, bogy Anglia megegye­zett-e már Oroszországgal a kougreszusra való menetel iránt — valószínű azonban, hogy a megegyezés, a béke­szerződés teljes szöveeü ködése mellett megtörtént. A helyről azonöan rumaig ^a^r-t^r az anírol kormánv „jogosítottnak tekinti magát arra, hogy a flottát Konstan­tinápoly szomszédságában meghagyja." Szózat! Magyarhon lelkes hölgyeihez. Az országos gazdasszonyegylet igen tisztelt elnöksége által kerestettünk meg e fölhívás köz­lésére, s mi azon tudatban, hogy egy nemes ügynek teszünk némi csekély szolgálatot, közöl­jük e felhívást egész terjedelmében a mint kö­vetkezik : ^lű-aáíjvánszky Istvánné, egyletünk buzgó és fáradhatlak' választmányi tagjának kezdeménye­zése folytán országos egyletünk választmánya egy ép oly eredeti és életrevaló, mint egyszerű, de annál magasztosabb czélu eszmét tett ma­gáévá, melynek eredménydus kivitele végett hoz­zátok, mint az ország szegény sorsra jutott árváinak érdekeit szivén viselő s a nemes ügyért lelkesülni tudó honleányokhoz folyamodunk, azon erős meggyőződés által vezéreltetve, miszerint szent ügyünket biztos siker csakis ugy koronáz­hatja, ha nemes törekvéstekbe vetett bizalmunk érző sziveitekben rokonszenves viszhangra, — jótékony egyletünk kebelében megfogamzott eszme gyakorlati foganatosítása pedig mar több izben tapasztalt jóakaratú, buzgó támogatásokra ta­láland. Egyletünk köztudomásu nemes czélja a női hivatás magasztos fogalmának megfelelőleg bár­mely osztályának szülőtlen, elhagyott és a leg­szükségesebbet nélkülöző, egy szóval helybeli és vidéki szegény sorsra jutott 6—16 életkor kö­zötti árva leányait ápolás alá vegye, oktassa ós nevelje, hogy a gyakorlati élethez szükségelt is­mereteket megszerezvén, képesítve legyenek ma­gukat önerejük és képességük által is fentart­hatni, s hogy véiíre Thelűlök intézetükben 11 vert ..i, uj 8i. „udtsactalmunk tiszta erkofcsu, gon­dos, ügyes és szorgalmas háziasszonyok, alkal­mas tanítónők ós gyermekkertésznők, de minde­nekelőtt lelkes honleányok váljanak. Az árvaházunkban felvételt kérvényező sze­gény sorsüldözöttek száma évről-évre növekedő arányt mutat fel; tömeges felvételűket azonban az egylet anyagi helyzete fájdalom — meg nem engedi, — sok esetben vérző szívvel kell eluta­sítanunk oly árvákat is, kiket a tnezitlen nyomo­rúság igazán kényszerít segélyért könyörögni. Felvételért, jótékony hajlék után esdenek, segít­ségért sírnak a szegény teremtmények, de hiába i Jktaugyn Közlöny" tárczája. Tegnap és ma. Tegnap sajka, melyet habok Hánynak-vetnek, vala sorsom; Ma egy nyájas kikötőbe Ért sajka nyugalmát osztom. Tegnap gondok keselyűje Marezangolva tépte lelkem; Sebeimnek — ámulattal — Ma nyomát is álig leltem. Tegnap kopár sivatag volt, Melyen fű sem zöldül, létem; Ma egy oáz, melyen öröm S remény mosolyg minden lépten. Sötét éj volt még a tegnap, Mával tűnt fel esak hajnalom, S mind ez ama varázs szóra: Szeretlek angyalom! (1871) P­cs S—a. K 1 e o p a t r* a. — Elbeszélés. — (Folytatás.) Imre előadta a körülményeket a mint azt Greentől megtudta; előadta, hogy Valerine Santa Olara kapitány neje, kivel törvényesen egybekelt, s kitől máig sem vált el; s elmondott mindent őszintén Aurélnak, a mit már mi is tudunk. „Hiszen igy nem kell válópert indítanod; hiszen ha vádad áll, ugy nem i« kelhettél törvényesen egybe vele !" „Hát mit tegyek? Adj tanácsot." „Egyszerűen a vádat kell beigazolnod, s ő mint bygam fog elitéltetni, s te felmentetel a kellemetlen ka­pocstól. Az ilyen nő nem érdemel kíméletet!" „Igazad van. Tedd tehát ügyemben, a mit jónak látsz." „Légy tehát szives a felhatalmazást aláírni." „Csak azt nem tudom" — mondá Imre, mialatt nevét az okmány alá irta, „hova mehjek, mig ez átko­zott pernek vége lesz. Nem akadom többé látni ezt a daemont." „Hát kedves anyád s húgod hol vannak?" „Kolton. Bár inkább most is Cselevényen volnának, mily örömest húzódnám oda!" „ Apropos! Tudod-e, hogy a cselevényi birtok eladó?" „Megveszem a birtokot; mi az árai" „Elég drága, — holdankint százötvön forintra tartja a gróf, de azt hiszem, olcsóbban is hozzájuthatsz." „Megadom érte a százötvenet." „Ez derék! épen tegnap bizott meg nagybátyám az eladássál, nem hittem, hogy ily hamar elvégezzem, íme itt vannak a térképek, haszonbéri szerződések, s min­den iromány. Ha tehát szándékod komoly, ugy mindjárt végezhetünk." „Reád bízom az egészet. A kiscselevényi birtok ezeikétszáz hold, s igy összes ára száznyolczvanezer fo­rint, — annyi tőkepénzem van bankáromnál. Készítsd el az irományokat, holnapután itt leszek s aláírom. Most iregyek Koltra, hogy dolgaimat rendbehozzam, s örökre elbúcsúzzam még a tájékától is. Isten veled, a visszont­látásig!" Kolton uj meglepetés várt a hazatérő Imrére. Valerine eltűnt. Egy levélben, melyből Imre a csel­szövő nö lelkét egész feleségében kiismerheté, — kije­lenti, hogy Ófalvay Kálmánnal együtt, kit egyedül sze­retett ez életben, s ki szenvedése napjainak vigasza volt, itt hagyja Európát. Talán már útban van Amerika felé. „Szegény tatár!" sohajto^t fel Imre, a mint Kál­mánra gondolt. Imre egy hó múlva családostól Kis-Cselevényre köl­tözött. Anyja s Jolánka mindent elkövettek, hogy vigasz­talják, de Imre látszólag nem igen busult, s igyekezett mindig vig arezot mutatni kedveseinek. Néhány barátja látogatta meg, s vadászat, sétalovag­lás, játék válták fel egymást; — Imre volt a legvígabb, s csak ha magára maradt, engedett tért bánatának, en­gedett néha utat egy pár könycseppnek — Hiláraért. Aurél értesítette őt, hogy Valerine és Ófalvay Kál­mán a haraburg-amerikai gőzhajótársulatnak „Extravag­gon" nevü hajóján Amerikába indultak. „Sajnálom szegény fiatal embert," szólt Imre anyjá­hoz „épen olyan, mint az a kis pille a gyertja lángjában, épen elperzselte a szárnyát!" (Vége köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents