Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1878-03-21 / 23. szám
V. évfolyam. 1878. 20. szám. B.-Csaba, márcziiis 2-éii. Megjelenik hetenként kétszer* : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kladó-hlvatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „ííyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urés a nyomdában, vidéken mindéj postahivatalnál 5 kros \ >. • \ postautalványnyal. ft.— fr A földmivelés-, ipar és kereskedelemügyi miniszter egy rendelete. A földmivelés- ipar és kereskedelemügyi m. kir. miniszter a következő átiratot intézte megyénk gazdasági egyletéhez: „Gyakran hangoztatott panasza a gazdáknak az, hogy a különböző konyhakerti, takarmányfűés virágmagvak a folyó évi kiadások jelentékeny részét képezik, s mindamellett az ilyen jobbára külföldről hozott magvakra tett tetemes kiadások gyakran hiába, sőt a gazda egyenes és érzékeny kárával történnek, miután a magkereskedésekböl szerzett mag számos esetben részint csiraképtelen, részint nem valódi, hanem a kivánt maghoz hasonló külsejű értéktelen, de sőt káros gyommagvakat, sőt apró kövecseket is tartalmaz. Hogy e körülmény, mely miatt nemcsak a magvakra kiadott pénz vész el, de a bevetett föld is egy éven át használatlan nem jövedelmez, mily hátrányos a gazdára nézve, azt itt bővebben részletezni felesleges, ezúttal csupán az a czélom, hogy az egyesületnek figyelmét e tárgyra felhívjam, és felkérjem, hogy a jelzett hátrányos körülmények mikénti mellőzését beható tanácskozás tárgyává tevén, adjon véleményt, illetőleg javaslatot arra nézve, hogy az eddig küllőidről behozott takarmány, fű, répa, konyhakerti és virágmagvaknak belföldön teimelése mi módon lenne előmozdítható? vannak-e és minő magvaknak eladási czélokból termelésére nézve, habár szerény kezdeményezések az egyesület területén ? minő magvak azok, melyek termelése az ottani helyi viszonyok közt legkedvezőbb eredménynyel eszközölhető lenne. — A mennyire tudomására van, vagy kivihető, szíveskedjék adatokat közölni az iránt is, melyek azon magvak, melyek nagyobb mennyiségben az egyesület területére külföldről hozatnak be? A miniszter meghagyásából: Kenessey." — Márczius 19-éi indultak Pétervárról a futárok az európai hatalmak öt fővárosába, megvinni az előzetes békeszerződés szövegét. Mihelyt az egyes kabinetek részéről a békeokmány megérkezte jelezve lesz, szétküldetnek a meghívók, s ha valami emberi dolog nem történik, jövő hó 2-án együtt lehet a kongreszus. Görögország, Románia, Szerbia ós Montenegro képviseltetésére vonatkozólag nines további hir, csak Belgrádból jelentik, hogy Risztics urat „missio" viszi Bécsbe, s esetleg Berlinbe is. nyilván a kongreszus dolgában. — Az angol alsóházban l8-án a kincstári kanczellár több interpellátio alkalmából nyilatkozott a helyzetről. Nem szólt semmit sem arról, bogy Anglia megegyezett-e már Oroszországgal a kougreszusra való menetel iránt — valószínű azonban, hogy a megegyezés, a békeszerződés teljes szöveeü ködése mellett megtörtént. A helyről azonöan rumaig ^a^r-t^r az anírol kormánv „jogosítottnak tekinti magát arra, hogy a flottát Konstantinápoly szomszédságában meghagyja." Szózat! Magyarhon lelkes hölgyeihez. Az országos gazdasszonyegylet igen tisztelt elnöksége által kerestettünk meg e fölhívás közlésére, s mi azon tudatban, hogy egy nemes ügynek teszünk némi csekély szolgálatot, közöljük e felhívást egész terjedelmében a mint következik : ^lű-aáíjvánszky Istvánné, egyletünk buzgó és fáradhatlak' választmányi tagjának kezdeményezése folytán országos egyletünk választmánya egy ép oly eredeti és életrevaló, mint egyszerű, de annál magasztosabb czélu eszmét tett magáévá, melynek eredménydus kivitele végett hozzátok, mint az ország szegény sorsra jutott árváinak érdekeit szivén viselő s a nemes ügyért lelkesülni tudó honleányokhoz folyamodunk, azon erős meggyőződés által vezéreltetve, miszerint szent ügyünket biztos siker csakis ugy koronázhatja, ha nemes törekvéstekbe vetett bizalmunk érző sziveitekben rokonszenves viszhangra, — jótékony egyletünk kebelében megfogamzott eszme gyakorlati foganatosítása pedig mar több izben tapasztalt jóakaratú, buzgó támogatásokra találand. Egyletünk köztudomásu nemes czélja a női hivatás magasztos fogalmának megfelelőleg bármely osztályának szülőtlen, elhagyott és a legszükségesebbet nélkülöző, egy szóval helybeli és vidéki szegény sorsra jutott 6—16 életkor közötti árva leányait ápolás alá vegye, oktassa ós nevelje, hogy a gyakorlati élethez szükségelt ismereteket megszerezvén, képesítve legyenek magukat önerejük és képességük által is fentarthatni, s hogy véiíre Thelűlök intézetükben 11 vert ..i, uj 8i. „udtsactalmunk tiszta erkofcsu, gondos, ügyes és szorgalmas háziasszonyok, alkalmas tanítónők ós gyermekkertésznők, de mindenekelőtt lelkes honleányok váljanak. Az árvaházunkban felvételt kérvényező szegény sorsüldözöttek száma évről-évre növekedő arányt mutat fel; tömeges felvételűket azonban az egylet anyagi helyzete fájdalom — meg nem engedi, — sok esetben vérző szívvel kell elutasítanunk oly árvákat is, kiket a tnezitlen nyomorúság igazán kényszerít segélyért könyörögni. Felvételért, jótékony hajlék után esdenek, segítségért sírnak a szegény teremtmények, de hiába i Jktaugyn Közlöny" tárczája. Tegnap és ma. Tegnap sajka, melyet habok Hánynak-vetnek, vala sorsom; Ma egy nyájas kikötőbe Ért sajka nyugalmát osztom. Tegnap gondok keselyűje Marezangolva tépte lelkem; Sebeimnek — ámulattal — Ma nyomát is álig leltem. Tegnap kopár sivatag volt, Melyen fű sem zöldül, létem; Ma egy oáz, melyen öröm S remény mosolyg minden lépten. Sötét éj volt még a tegnap, Mával tűnt fel esak hajnalom, S mind ez ama varázs szóra: Szeretlek angyalom! (1871) Pcs S—a. K 1 e o p a t r* a. — Elbeszélés. — (Folytatás.) Imre előadta a körülményeket a mint azt Greentől megtudta; előadta, hogy Valerine Santa Olara kapitány neje, kivel törvényesen egybekelt, s kitől máig sem vált el; s elmondott mindent őszintén Aurélnak, a mit már mi is tudunk. „Hiszen igy nem kell válópert indítanod; hiszen ha vádad áll, ugy nem i« kelhettél törvényesen egybe vele !" „Hát mit tegyek? Adj tanácsot." „Egyszerűen a vádat kell beigazolnod, s ő mint bygam fog elitéltetni, s te felmentetel a kellemetlen kapocstól. Az ilyen nő nem érdemel kíméletet!" „Igazad van. Tedd tehát ügyemben, a mit jónak látsz." „Légy tehát szives a felhatalmazást aláírni." „Csak azt nem tudom" — mondá Imre, mialatt nevét az okmány alá irta, „hova mehjek, mig ez átkozott pernek vége lesz. Nem akadom többé látni ezt a daemont." „Hát kedves anyád s húgod hol vannak?" „Kolton. Bár inkább most is Cselevényen volnának, mily örömest húzódnám oda!" „ Apropos! Tudod-e, hogy a cselevényi birtok eladó?" „Megveszem a birtokot; mi az árai" „Elég drága, — holdankint százötvön forintra tartja a gróf, de azt hiszem, olcsóbban is hozzájuthatsz." „Megadom érte a százötvenet." „Ez derék! épen tegnap bizott meg nagybátyám az eladássál, nem hittem, hogy ily hamar elvégezzem, íme itt vannak a térképek, haszonbéri szerződések, s minden iromány. Ha tehát szándékod komoly, ugy mindjárt végezhetünk." „Reád bízom az egészet. A kiscselevényi birtok ezeikétszáz hold, s igy összes ára száznyolczvanezer forint, — annyi tőkepénzem van bankáromnál. Készítsd el az irományokat, holnapután itt leszek s aláírom. Most iregyek Koltra, hogy dolgaimat rendbehozzam, s örökre elbúcsúzzam még a tájékától is. Isten veled, a visszontlátásig!" Kolton uj meglepetés várt a hazatérő Imrére. Valerine eltűnt. Egy levélben, melyből Imre a cselszövő nö lelkét egész feleségében kiismerheté, — kijelenti, hogy Ófalvay Kálmánnal együtt, kit egyedül szeretett ez életben, s ki szenvedése napjainak vigasza volt, itt hagyja Európát. Talán már útban van Amerika felé. „Szegény tatár!" sohajto^t fel Imre, a mint Kálmánra gondolt. Imre egy hó múlva családostól Kis-Cselevényre költözött. Anyja s Jolánka mindent elkövettek, hogy vigasztalják, de Imre látszólag nem igen busult, s igyekezett mindig vig arezot mutatni kedveseinek. Néhány barátja látogatta meg, s vadászat, sétalovaglás, játék válták fel egymást; — Imre volt a legvígabb, s csak ha magára maradt, engedett tért bánatának, engedett néha utat egy pár könycseppnek — Hiláraért. Aurél értesítette őt, hogy Valerine és Ófalvay Kálmán a haraburg-amerikai gőzhajótársulatnak „Extravaggon" nevü hajóján Amerikába indultak. „Sajnálom szegény fiatal embert," szólt Imre anyjához „épen olyan, mint az a kis pille a gyertja lángjában, épen elperzselte a szárnyát!" (Vége köv.)
