Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-03-03 / 18. szám

.BÉKÉSME&YEI KÖZLÖNY" IB78. IS SZAM. a miniszter egyúttal a törvényhatóságokat, hogy az illető felülvizsgáló bizottság polgári elnökét, minden hónapban s legalább a 8 nappal a kitűzött határidőt kezdete előtt pontosan értesítsék arról, vájjon fognak-e s hányan fog­nak a hadkötelesek közzül felülvizsgálatra küldetni; mert a mennyiben az értesítés elmulasztása következtében a felülvizsgáló bizottság egybeüléséből hasztalan költségek keletkeznének, ezért a törvényhatóság, illetőleg a mulasz­tást elkövető tisztviselő felelősségre fog \onatni. Kossuth Lajos levele Zlinszky Istvánné úrhölgyhez. Megyénk egy lelkes hölgye, Zlinszky István­né úrhölgy tudvalevőleg Kossuth Lajos nagy ha­zánkfia édes atyjának sírját emlékkel ellátni kí­vánván, ez irányban gyűjtést indított meg, mely szép sikerrel folyik. Ezen lépéséről Kossuthot ér­tesíteni kötelességének tartotta, melyre a lent ol­vasható válasz érkezett. Az illető levelet Zlinszky Istvánné asszony a következő sorok kíséretében küldötte be hozzánk: „T. szerkesztő ur! A nagy hazánkfia Kossuth Lajos édes atyjának el­hagyatott sírja rendbehozására indítottam mozgalomról szükségesnek láttam a naj;y számüzöítet értesíteni s bele­egyezését kikérni, melyre az ide mellékelt választ vettem. Felkérem Önt, szíveskedjék becses lapjában e levelet kö­zölni, hogy a t. aláírók is tudomást szerezhessenek róla. Tisztelettel Zlinszky Istvánné. Kossuth levele igy szól: „Collegno (al Baraccone), febr. 18. 1878. Nagyságos Asszonyom! Ajánlva küldött levelek többnyire igen ké­sőn, néha éppen nem jutnak kezemhez. Pusztán lakom, a hol pósta nincs. A közönséges módon küldött levelek házhoz hozatnak, de az ajánlottak átvételére magamnak kell mennem a szomszéd faluba. Néha (mint most is történt) hetekig nem mehetek. Ilyenkor aztán megesik, hogy feledésbe mennek a soká heverő levelek a nem éppen sza­kavatottan kezelt falusi postán. Igy történt, hogy Ngnak még a mult Dec. BO-án kelt igen igen kedves levele csak az illető postahivatal tudako­zódására tett kutatás folytán jutott ily nagy ké­sőn kezemhez Megilletődéssel olvastam kegyes sorait. A legmelegebb hálaérzettel köszönöm kegyeletes ér­deklődését, gondoskodását, fáradozását, melyet kedves jó atyára elhagyatott sírjának a pusztu­lástól megóvása körül tanusitni méltóztatott. Én az önkény foglya voltam, midőn atyám meghalt. Nem én zárhattam le szemeit, — s 29 óv óta hontalan: sírját sem én gondoznatom. Legyen Ön áldott Asszonyom! hogy a fiuí ke­gyelet adóját a lelkes honleány tevékeny részvé­tével nagylelkűen pótolni vállalkozott. Atyámat a halál sok hazafi bútól, bánattól mentette meg, mely nekem, élet-fáradt fiának osz­tályrészül jutott. Csak már végén volnék. En idegen földben fogom aludni az örök álmot, ott, a hol alusszák szeretteim: nőm, leá­nyom. Csak legalább azon biztos reménynyel szállhatnék síromba, hogy a föld, melyben atyám hamvai nyugusznak, nemzetem földje marad, mint volt a múltban ezredéven át. Kimondhatlanul fáj lelkemnek, hogy még azt is megkellett érnem, hogy e felől magamat biztosnak nem érezhetem. — Hazám jövője sö­tét képben áll lelki szemeim előtt. Irtóztató ve­szélyek felé látom sodortatva nemzetemet azoknak példátlan vaksága által, kik sorsát tehetetlen kéz­zel intézik (?) Oda vitték a dolgot, hogy nemzetünk az élet halál harczot, mely létele fölött dönt, már csak a gyáva megadás öngyilkosságával kerül­heti ki. — S bizony bizony meglehet, hogy a ha­zán, melyet atyám ós én oly híven szereténk, osztozkodni vágyok harczi lovai fogják szót ti­porni a hantot, melyet Ön t. asszonyom oly ne­mes kegyelettel gondja alá vőn. De bízzunk nemzetünk erélyében, melyen már annyi vihar megtörött. Hanem bár mit hozzon is a jövendő, vegye Ön asszonyom megilletődött szivem forró hálá­jának kijelentését jóságáért; nem engedély, nem belegyezés az, a mi Önt tőlem megilleti, hanem a legőszintébb köszönet, melyet azon kéréssel nyújtok át Önnek és mindazoknak, kik Ön nemes szándékának megvalósításához hozzá járultak: hogy legyen tovább is atyám sírjának őrző an­gyala. Maradok legmélyebb hálaérzettel Ngod alázatos s lekötelezett szolgája: kossuth Lajos." LEYELEZES. * Bécs, febr. 28, Athénből jelentik febr. 27-ről, hogy két nap óta elkeseredett harcz folyik Kanea mellett. Kaneában komolyan fenyegetve vannak a mohamedánok által a keresztyének. Kimarrában, Albániában kitört a fölkelés, a fölkelők fenyegetik Delvignot. * Konstantinápoly, febr. 28. A tárgyalások lassan haladnak előre, Bulgária határait még nem állapították meg, a hadikárpótlás vitatását még nem kezdették meg, a flotta átadását nem kívánja Oroszország. Az oroszok Zejtinburnonig nyomultak előre. * Páris, febr. 28. A Constitutionel állítja, hogy a perzsa schah látogatását Szentpétervárott Anglia érde­keire nézve igen veszélyesnek tartják. Oroszország köz­benjárása által Perziva és Kabul közt uj szerződés fog létrejönni, mely Angliát káro*itandja. Az angol minisz­ter Pekingben szigorú utasítást kapott arra nézve, hogy China terveit Kasgárra és Afghanisztánra nézve határo­zottan támogassa. * Bécs, márcz. 1. A delegátusoknak Kurandánál tarlóit tegnapesti értekezlete hajlandónak nyilatkozott ugyan a póthitel megszavazására, de határozottan tilta­kozik Bosnia és Herczegovina annexiója ellen. MEGYEI HIREK. Békés, márc/áus 2. T. szerkesztő ur! (r. 1.) Hogy ne csak a felnőttek élvezzék csupán a farsangi idényt, hanem a kisebb nemzedék is gyönyö'-t találjon benne, azért rendezte „óvó-bácsi" (igy nevezik az ovodabeli csemeték tanítójukat) az úgynevezett „ku­koricza-bált" február hó 2<-ik napján. Ugy e bár furcsa egy elnevezés az, hogy „kukoricza-bál." Midőn idé let­tem meghiva, folyton azon töprenkedtem, váljon mi fog ott történni? A kitűzött nap estéjén beálliték magam is, csak eláll szemem szám, midőn a sok aprö népet a leg­szebb rendben tánezolni, és ügyesen, szépen és kedé­lyesen mulatni láttam. A mamák öröme uagy volt, s egész önelégülten függtek kedves gyermekeiken, nem győzvén eléggé dicsérni óvó-bácsi munkáját, ki a gyer­mek-estélyt ügyesen és tapintatosan rendezé, mindnyájuk megelégedésére, s a gyermekek testi kifejlődésére is gon­dot fordítva. Az estély népes volt, nemcsak a kicsinyek tették azt azzá, hanem a nagyobbak is, a kik szinte tánczra kerekedtek. Mindezek felemlítése után nem hagyhatom dicséret nélkül a helybeli kisdedóvoda tulajdonosát Dapsy Géza urat, ki habár ellenségei nem hiányzanak is, de sőt egy némelyik ezek közzül minden módon oda törekszik, hogy a hol csak lehet, neki ártson, mindazonáltal elég ügyes és tapintatos arra nézve, hogy az üldözést szépen kipari­rozza. Tizenhat év óta működik e téren Békésen, a szü­lők teljes megelégedését bírja, s azt hiszem, ha nem tudna megfelelni kötelességének anuyi időn keresztül, az érdekeltek másfelé fordították volna íigyelmöket, de min' a tapasztalás mutatja, még ez ideig nem tették, s ugy hiszem nem is fogják tenni. Beszélhet s kiabálhat egy némely akármit, de hogy a nagyobb rész melletle van, és hogy megérdemli, miszerint mellette legyen, az elvi­tázhatlan. TÁVIRATOK. * Bukarest, febr. febr. 27. A „N. W. Tbl." jelen­tése: A czár elhatározta, hogy állítólag további 400,000 ember mozgósittassék. Popoli tengernagy táborkarával együtt Drinápolyba hivatott. Nikolaj nagyherczeg Kon­stantinápolyon át Pétervárra utazik, hogy részt vegyen •a nagy handitaácsban. (?) Tavasz, ravasz. Az idő lágyulni kezd, s több­nyire annyira „ellágyul", hogy szinte „sírásra" fakad, de a sirásnak mi adjuk meg az árát, mert sárban kell járni. Nem sokára rügyeznek, virágzanak a fák. Itt a tavaszelő-hó. Ember, „a mint vetsz, ugy aratsz!" (?) Gfyulán ugyancsak megtette hatását a lég­mérő. Mióta egy pár tejes asszony kannáját a rosz tej miatt kiürítették, azóta a piaczon híre-hamva sincs a rosz tejnek. Egyszer ajánlgattuk ezt a módszert megyénk miu­deu községeinek. Nem tudjuk, nem volt-e a pus/tában elhangzó szó? Ez óvszer hatása — jegyzé meg egy lap - igen kitűnő a mondott czélra, de csak már olyan csodaszert találnának fél, mely képes lenne megakadá­lyozni az emberi hamisságokat. Az emberek mindent hamisan tesznek, hamisan szeretnek (olvasd Paul de KocL regényeit), hamisan énekelnek, (hallgass operát s nép­színművet), hamis látogatást tesznek, (például egy ven­déglőbe szálló férj eltéveszti neje szobáját, s helyette egy kis varróleány szobájába lép,) hamis váltót írnak alá, (lásd a börtönök titkait,) s több ily hamisságot tesznek, miket megakadályozni nem lehet, akadályozzuk meg leg­alább, hogy hamis tejet ne áruljanak! (?) tüyulára az „aradi színügy-gyámolitó-egylet" levelet intézett a „Korona" bérlőjéhez, melyben azon óhaját fejezi ki, hogy szeretné az aradi színtársulatot' augusztus ós szeptember havára — illő zenekarral — Gyulára küldeni, s itt nemcsak operette-ét, de operát is adnának. Ezen egylet már ez irányban a gyulai polgár­mesteri hivatalhoz is adott be régebben egy kérvényt, de még semmi válasz nem adatott. (?) Gyulán a szokásos bohóczestély e hó 4-én fog megtartatni, természetesen ez úttal is rendkívüli bolond­ságokkal vegyítve. Ez úttal megemlítjük, Hogy a gyulai i raelita ifjúság ugyancsak e hó 15-én fog adni egy pik­niket a Korona vendéglő termében. Ez lenne tehát az első piknik Gyulán. (?) ii.-Gyulán mult hó 26-án éjjel Kmiszel Jáno.'­borbélylegény igen kíváncsi volt, hogy Gyelák Sámuel mészáros boltjában ugyan mi találtatnék, de kapzsiságá­nak áldozatául esett, mert rajta veszett, s befogatott. — Bánfalván az evang. uj-templom javára íebr. 24-kóu tartott tánczvigalomban sok szép vendég vett részt, s a jó zene mellett reggeli 6 óráig fáradhatatlanul mulatott, s e szerint a tánczvigalom minden tekintetben igen jól siherült. Oravecz Lás/ló ur, ki azt saját házá­ban a fenti czélra rendezte, az evang. egyház uj-temploma tőkéjéhez csatolás végett a tiszta jövedelmet 42 frt 30 krt, az egyház gondnokának át is szolgáltatta; a miért is az evang. egyház e jó lelkii egyháztagjáuak, s buzgó hívé­nek a leghálásabb elismerésből eredő köszönet nyilvání­tását, ugyszinte a nagylelkű felülfizetőknek is háláját zönségnek szánt értekezéseket hasznosakká, s folyton élénk szinüekkó lehet tenni. Második felolvasó egy „Ri­czike" nevü czicza lörténetét olvasta fel. A felolvasások között Berndt Mari k. a. szavalta Poe Edgár „Hollóját," Szász Károly páratlan fordításá­ban. A szavaló az előadó képesség minden előnyével fel­ruházva ; most is nagy hatással adta elő a szép és mély érzelmű költeményt. Zajos taps jutalmazta a legszérényebb modorú leányok e póldányképónek föllépését, mely kívá­natos, hogy újból is ismétlődnék. A mult hét folyamán a kornhallei estély s az eré­lyesen fönntartott s tapintatosan vezetett felolvasásokon kivül a csütörtökön este megtartott fényes piknik képezi a csabai események legfőbbikét. A Körösparti uri lak összes helyiségei lőnek áten­gedve ez alkalomból szives tulajdooosa részéről. S az összes helyiségek, zsúfolva valának a legszebb s legvi­dorabb közöuséggel, melyet a lehető legotthonosabb fesz­telenség jellemzett, daczára annak a fénynek, melyet hölgyeink hoztak magukon. Nem mondjuk, hogy drága­kövek s keleti gyöngyök vakitó pompája vesztegetó meg sóvár szemeinket; beérjük azzal s beértük azzal, hogy „szép leányok" kedves körében vesztegeltünk (mi!) s tanulatlan lábaink bele-bele akadtak egy-egy repülőuszályba. A közvélemény (értsd; sokan) egy helybeli szép elegáns leánynak, másfelől egy vidéki hölgynek Ítélte oda az est babérját. Megvalljuk azonban, hogy a bálkirálynő kiléte iránt nagyon megoszoltak a vélemények, s legalább is tizet jegyezhetnénk fel, fia hivatva éreznénk magun­kat Páris szerepére, melyben legutolsó a hírlapíró. A háziasszony — a legkedvesebb s gondosabb há­ziasszonyok egyike — szokott élénkségével nagyban fűszerezte a jóizü estély füzetjét, ha szabad magunkat igy is kifejeznünk. A vidék nem volt hideg irántunk, mert ugy szép hölgyek, mint kitartó tánczosok képében derekasan kép viselte magát. Ellenlábasunk Gyula városa ragaszkodóub­nak tanúsította magát irántunk, mint mi irányukban tenni szoktuk. Legyen ez az alkalom buzdító példa hasonlóra! Szabadjon végül Mefisztó kollégámhoz néhány szót intéznem. Legutóbbi vasárnapi czikkemben egy megjegyzést tettem Mefisztórn, mit ő félreértett, s engem félreismert. Igen sajnálom, hogy azon pár szó, mit jóformán mellesleg, célzatosság nélkül, s mindenesetre csak kol­legiális indulatból irtam, olyan benyomást gyakorolt ked­ves írótársamra, hogy ő a legkomolyabb neheztelés hang­ján válaszol azokra. Én mindössze csak annyit mondtam, hogy az az áradozó, verőfényes és szivárványos stylus kissé távol esik azon hangtól s modortól, mit egy Meásztótól várhat az olvasó. Ha „Z^fir", (nem Saptiir) „Adonis". „Arnor" nevek alatt írná czikkeit, egészen megütnék a mértéket egy vidéki lapban, mert czikkeiből kedély és még egy kis poesis is ri ki, s van elég ember, ki az effélékben gyönyörködik. O az egész világot — de boldog ember — csupa fénybe s rózsaszínbe öltözteti s árnyékot neui ismer. Az a világ pedig, melyet az iró festeni akar, csak ugy szép ha fény és árnyoldalait egyaránt láttatjuk : mert csakis igy — igazi. A világ valójában nem rózsaszínű, sem nem fekete, de olyau mint az ég: melyen csillagok is fény­lenek, de sötét felhők is vonulnak rajta végig. S végül zárjel közt mincegy saját, ismert gyenge­ségeimre utalva,- megjegyzém ott, hogy: „megállj Plútó, majd ki kapsz te tőlem, csak rajta kapjalak." Ez azt hiszem mindent megmagyaráz. Hiszen fiatal emberek vagyunk, egyikünk se lehet igazi Plútó vagy Mefisztó. Azt hiszem s óhajtóm, hogy szent lesz a béke köztünk. Plútó.

Next

/
Thumbnails
Contents