Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-02-21 / 15. szám

„BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" ISIS. IS. SZÁM. tévedés földerítését, illetőleg a „corpus delicti" megkeri­tését. — Minek folytán az osztrák igazságügyminiszter ismét a magyar igazságügyminiszterhez fordult. Az igaz­ságiigyminiszter ismét ráírt a körmöczi pénzverdére, hogy mi az ördögöt csinált azzal a piczulával, hogy az ugy kikelt a színéből? — Mire a pénzverde igazgatója már előbb tett jelentésére hivatkozással ismét jelentette, hogy a pénzügyminiszter rendeleténél fogva neki kötelessége minden ütött-kopott pénzt rögtön nyakon csípni, s ha vagy egy kopott vagy hibás piczula akad kezébe, köteles­sége brevi manu beolvasztani s jót adni ki helyette, a pénzverési költségek leszámításával •/. alatt behajlítva küldi tehát vissza a piczalát, kéri egyszersmind az 1 kr^íjczár pénzverési költség megtérítését. — A magyar igazság­tigyminiszter ennek folytán egy terjedelmes átiratban Ki­fejtette az osztrák igázságügyminíster előtt azon szomorú sorsot, mely a szerencsétlen piczulát — a pénzügymini­szternek egy korábbi rendeleténél fogva érte, — hogy t. i. beolvasztott. Visszahajlítva küldi tehát az ismeretes uj pi­czulát, remélve az osztrák igazságügyminiszter méltányos­sági érzetétől, hogy a magyar államnak pénzverés czimén támadt 1 krajczárnyi követelését meg fogja téríteni. — Közérdekű kormányrendeletet bocsájtott ki nem rég a közmunka és közlekedési minisztérium az ország valamenyi törvényhatóságához, melynek tartalma a követ­kező: „Nehogy az idén esetleg következő árviz a már előbbi években annyira károsított vidékeket készületlenül és esetleg védetlen állapotban találja, felhívom a t. kö­zönséget, hogy a gondozása alá tartozó védmüveket ha­ladék nélkül vizsgáltassa meg, esetleges sérüléseit javít­tassa ki, s a szükséges védanyagok elkészítéséről és a felügyelet rendezéséről idejekorán gondoskodjék. Ezenfelül felhívom, hogy a felügyelete és ellenőrzése alatt álló víz­szabályozási és ármentesitési társulatokat védmüveiknek összes vonalain hasonló elővigyázati intézkedések megté­telére és a szükséges munkálatok erélyes befejezésére buz­dítsa. Végre és különösen felhívom a t. közönséget, hogy oly pontokon, hol az árviz által elszakított védtöltés min­den várakozás ellenére talán még most is nyitott vagy csak ideiglenes és hiányosan betöltött állapotban volna, a nyílások a körülményekhez képest közerővel vagy más rendelkezésre álló eszközökkel haladék nélkül bezárassa­nak és szilárd, biztos állapotba helyeztessenek. A kir. építészeti és folyammérnöki hivatalokat egyébként ez iigy­beni megfelelő közremüködesre egyben utasítottam. Ez alkalommal egyszersmind értesítem a t. köz ínséget, hogy a ca. és kir. hadügyminiszter ur intézkedett, miszerint oly esetekben, midőn az árvízveszély legyőzésére katonai műszaki csapatokra szükség leend, azokat ebbeli megke­resésre a budapesti cs. kir. főhadpnrancsnokság saját ha­táskörében esetről esetre rendelkezésre bocsáthassa. Kelt Budapesten, 1878 évi január hó 19. Péchy Tamás s. k." A Sárrétből. Vésztő, febr. 14-én. Örömmel ragadok tollat, hogy Vésztő köz­sége ós környékéről, mint a szellemi haladás egyik szerény, de tevékeny és mai nap ritka tényezőjéről egy kis tudósítást közöljek. Ugyanis kaszinónk, mely fennállásának tizedik esztendejét üli: ezen idő alatt, életrevalóságának jelét adta a legmagasabb fokban; mert nemcsak kellemetes összejöveteli és szórakozási helyiségül szolgál, nemcsak czélját, mely társalgás, játékok és olva­sásban áll, kellően betölti, hanem egyszersmind rendeltetését is társadalmi, közművelődési sőt politikai tekintetben is érvényesité a legfőbb fok­ban. Ezt tényekkel illustrálni akarom azon bol­dog tudatban, hogy ezáltal megyénk számos hasonló egylete tagjaiban a mai nehéz időkben, midőn a pénzhiány és sajnt szegénységük tartja vissza attól, hogy az ilyen hasznos egyletek pártfogóivá és gyámolitóivá váljanak, a lelkese­dés szikráját és a példakövetés eszméjét feleleve­nítsem. A lefolyt kilencz évi időtartam alatt kaszi­nónk nemcsak fenntartotta magát, hanem egy­szersmind oly vagyonra is tett szert, mely csak a rationalis takarékosság, ukszerü vezetés ós ta­pintatos igazgatás által létesülhetett. Ugyanis kaszinónk rendelkezik saját czélszerüleg berende­zett helyiséggel, olvasó-teremmel, könyvtárral, fényes tánczteremmel, biliárddal ós födött teke­pályával, vagyis oly tényezőkkel, melyek elegen­dők arra, hogy a tagok minden oldalú igényei­ket e községben is kielégíthessék. A könyvtár hétszázon felüli müvei rendelkezik, kaszinónk ezenkívül a Kisfaludy-társaságnak alapító, és egyéb irodalmi egyleteknek pártfogó tagja, és igy a nemzeti irodalom ügyének, s evvel a nem­zeti becsületnek eleget tesz. Ezen pontot a mai kritikus politikai viszonyok között hangoztatni bizonyára csak üdvös lehet, mert irodalom nél­kül még nagy nemzetek nyelve is elpusztul, hát még a mienké, mely minden oldalról a legve­szélyesebb elemektől fenyegettetik. A helybeli kaszinó tagjai e hó 10-én a ka­szinó javára bált rendeztek, a mely 83 frtnyi tiszta jövedelmet produkált, és evvel a még hát­ralevő terhet törlesztette. Egyúttal fel akarom említeni azoknak névsorát, a kik maguknak a kaszinó felvirágzása körül ércznél erősebb emlé­ket állítottak fel. Első sorban Csák János tiszte­letes urat kell említenem, a ki az elnöki tisztsé­get évek hosszú során át szakavatott tapintattal vezeti, a ki a legnagyobb megpróbáltatások kö­zepette is lánghevének buzgalmával a csügge­dőkbe vigaszt és reményt tudott önteni, s fára­dozásainak jutalmát jelenleg megérlelve látja. Nem kevesebbet buzgólkodott ez ügyünk terén köztiszteletben álló községi orvos ur, Osákly Já­nos, az önzetlenség és a közjóéit magát felál­dozó nemes lelkek e .,nagyszerű példányképe, ki éveken át anyagilag ós szellemileg a legnagyobb áldozatokat hozta, s a ki tevékenységének jutal­mát nemes önérzetén kívül a község összes pol­gárainak hálás elismerésében találja. Ezeken kí­vül fel kell említenem Putics László urat, mint az egylet '->uzgó könyvtárnokát, Pécs János urat a jelenlegi gondnokot, és a számos alapító tagok közül Papp János, Papp György, Petrovics Dö­mötör, Kreuchel Sámuel, Ricz János, Kolozsváry Dániel, Altdorfer Gyula, Kis Lajos, Hoffmann Rezső, Csizmazia Kálmán, Kis György, Kis Mi­hály, Bakacs László urakat. De midőn a kaszinó tevékeny tagjairól meg­emlékeztem, nem szabad megfeledkeznem azon lelkes hölgyekről, a kik a kaszinó javára rende­zett bálokban mindannyiszor részt vettek, és a kiknek szeretetreméltósága ós vendégszeretete Vésztőre annyi vendéget vonzott, mert övéké a főérdem, hogy a rendezett bálok oly fényesen si­kerültek, és a kik az utóbbi bálon is résztvettek. Altdorfer Gvuláné, Bakacs Lajosné, Csák János­né, Csákly Jánosné, Csizmazia Kálmánná, Faze­kas Jánosné, Fehér Vinczéné, Geiszt Magdolna kisasszony, Janza Gyuláné, Kis Mihályné, Ko­lozsváry Dánielné, Petrovics Dömötörnó, Kristó Ti fekete vérű durva vad emberek, Ti gonosz hirt szóró haszontalan szerek. Miéit tátanátok fel ti szájatokat? Ám mutassátok ki ti is magatokat. Szabad ti nektek is nagy dolgokat tenni, Ha mertek, bár csak egy hályogot levenni. S bár ne gyógyítsatok meg minden vakokat. Így is ne várjatok mi tőlünk mocskokat. Mert mit veszt ugy a vak, ha meg nem gyógyul is, Vak volt az előtt is. vak a kúrán tul is. Azt mondod, azt veszti, hogy a kint szenvedte. Ugy de jó reménység alatt cselekedte. S az orvos is azért jutalmat érdemel, Hogy maga a tisztit híven végezte el. Oh ne marczongjátok jó magyarok egymást! Ne erősítsétek meg azon közmondást: „A magyar a magyart le szokta tapodni, Méltó egy kevéssé itt megállapodni. Nemzetem! más nemzet a maga fiait, Segíteni szokta*hazafi társait, Ha érdemét látja, jól beszél felőle, S mi hisszük, s majd istent csinálunk belőle. Ha sz idegennel igy bánunk nemzetem! Mért magunkéval nem? méltán kérdezhetem, Oh ti messze lévő külső tartományok! Meddig lesztek még ti minékünk bálványok ? Meddig fogjuk hinni még, hogy Göttingában, Nagyobh a tálentum, tnint nálunk Budában? Meddig imádunk fráncz s anglus tudósokat, Porban hagyván a bölcs s elmén magyarokat? Holott kívül becsi van a magyarnak-is, S hiszem igy lesz dolga e doktorunknak is. Menj hát hazánkfia, vidd ki áldásunkat, S becsültesd jó neved által országunkat! (a nemz. muz. kéziratai közt, fol. magy. 135, sz. a.) közli Zsilinszky Mlliály. Gerőné, Kreuchel Sámuelnó, Pap Jánosné, Popo­vics Lászlóné, Putics Lászlóné, Ricz Jánosné, özv. Ricz Károlyné. A bálokon mint rendezők Papp György, Csizmazia Kálmán ós Szlabur Géza urak méltó elismeréssel fáradoztak. Ezen utóbbi bálon, a mely alkalommal az első francziát harmincznégy pár tánczolta, a távolabbi vidékről is számos szebbnél szebb, virulóbbnál virulóbb hajadon vett részt. Benkovics Ida, Csák Amália, Pánics Vilma, a tündérszép Pap Mariska, Popovics Irén, Tóth Eszther Vésztőről. Barbóczy Ida, Nagy Juszti Komádiról, Kiiment Mariska B.-Csabáról, Külley Tóni, a szépség és szerelem istennőjének Venus­nak hasonmása Megyerről. Paulinyi Mariska Nyitráról, Szentandrásy Róza M.-Berényből. Sit­key Róza — Dianának a hold istennőjének ve­télytársa, Szendi Francziska, Szűcs Juliska, Szűcs Lidi M.-Turról, Bán Róza, Domokos Mariska, Seres Lujza, Tatár Emma, Vittmann Teréz Szeg­halomról. Nem volt hiány fiatal tánczosokban sem, hiszen még a legtávolabbi vidékről, nevezetesen Debreczenből három theologus, Budapestről pe­dig két orvosnövendék és két ügyvédjelölt jött le a vésztői bálra. v LEYELEZES. Szarvas, 1878. febr. 19 Tekintetes szerkesztő ur! Míg Európa rémesen vajúdik, s vajúdása a félvilá­got rettegés, s aggodalomban tartja: addig mi csak to­vább mulatunk és tánczolunk. Nem mintha talán érzé­ketlenek volnánk a világesemények' iránt, melyeknek ugy lát:zik küszöbén állunk, nem, sőt ellenkezőleg fokozott feszültséggel lessük a postát, s mohón futjuk át a leg­újabb telegrammokat: de hát a világeseményeknek más fordulatot ugy sem adhatnánk, ha hamut szórva fejünkre, azonnal is hozzáfognánk a busuláshoz. Jobbat tehát ugy sem tehetvén, de különben is a farsang lóvén a mu­latságok ideje, mulatunk és tánczolunk; van módunk benne. F. hó lB-kán a Richárd Irma vezetése alatt levő leány-nevelő intézetben rendeztetett az ottani növendékek kedvéért egy kis házi mulatság, mely családias fesztelen­séggd s jó kedvvel folyt le. A benne résztvett közönség teljes megelégedéssel oszlott szét éjfél után 2 órakor. Jövő szombaton meg Csicsa Matild k. a. uevelö-intéfce­tében leend hasonló házi tánczmulatság, melyről meg vagyok győződve, hogy szinte jól fog sikerülni. De van­nak most egyéb időtöltéseink is. Ezek pedig a már egy­szer emiitett felolvasások. Folyó hó 16-án volta második felolvasás t. Dlhányi Zsigmond tanár ur házánál, mely alkalommal Gajdács Pál ev. segédlelkész olvasott fel egy történeti elbeszélést az „aversai dráma" czim alatt, mely a szerencsétlen nápolyi Endre szomorú esetét tárgyalja. Legközelebbi s a sorrendben harmadik felolvasás, mint halljuk szerdához egy hétre t. Póbl Dániel főjegyző ur­nái lesz, a mikor is t. Mihályfi József tanár ur fog fel­olvasni. — Hogy pedig az időjárást ne felejtsük ki, erről is legalább annyit, hogy az idő egész meglanyhult, kö­dös, borongós, a több nap óta tartó nedves köd néha­néha valóságos esővé változik át. Ezekből pedig az kö­vetkezik, hogy a hó olvad, a viz szaporodik, a Körös árad, a sár egyre nagyobb, s mi közeledünk azon sár­saisonhoz, mikor majd vagy csak per sártenger iszonyú nehézségek között, vagy egyáltalában nem közlekedhe­tünk a külvilággal. Oh vasút, mikor vetsz véget ebbeli nyomorúságunknak! r. i. Békés, febr. 19. T. szerkesztő ur! (r. 1.) Valahára elértük azon időt, a melyben élet­jelt adhatunk a farsangi idényről. Békésen Karneval berezeg soká aludt, mig végre a február 16 ik e.-téje felköltötte álmaiból, a midőn is a helybeli központi ka­szinó tartotta az évenként megtartatni szokott tánezmu­latságát. Bálunk a csinosságot és elegancziát tekintve kifo­gástalan volt, hölgyeink kivétel nélkül szépen öltözköd­tek, a mi annál dicséretre méltóbb, a mennyiben saját­kezüleg készítettek mindent. A jövedelmet illetőleg nem szólhatunk oly kedvezően ; elég ha annyit jegyzünk fel, hogy a négyesekét 24 pár tánczolta, annyi lévén a tán­ezosnék száma, kik között ott láttuk Igaz Róza s Szegedi Ilka kisasszonyokat, kik most kezdették élvezni először a bál örömeit, jelen voltak továbbá: Banner nővé­rek, Benedicti Ilka, Kratocbwill Róza, Lavatka Gizella, Mózes Kati, Nagy nővérek, Wieland Lotti s Zi­lahy Matild kisasszonyok, Bokor Imréné, Bulla Sándorné­Lovatka Gusztávné Rózsa Károlyné, Koscberné, s Széc­henyi Kázmérné fiatal menyecskék. Vidékiek is szeren­cséltettek bennünket megjelenésükkel, jelesül M.-Berény, bői: Megele Róza, Kollár N. kisasszonyok, Horváth Já­nosné, ifj. Kollár Jánosné úrhölgyek; Gerláról pedig Zeller Betti kisasszony. Vég.e mindezek rövid, de igazsághű megemlí­tése mellett bátorkodom kijelenteni a nagy közönség vé­leményét, mely a bálkirályné koronáját minden jelen volt kisasszonynak itélte oda. Vidéki tánezosaink bőségben valának, a bál reggeli hat órakor végződött.

Next

/
Thumbnails
Contents