Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám
1878-02-10 / 12. szám
.BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" 1878. 12. SZAM. Fővárosi dolgok. A fővárosi reporterek kapkodják a tárgyat; egy hétig ne irjon, már nem tudja melyiken kezdje, miről szóljon. Ama újpesti rablógyilkosságról-e, mely a főváros lakóit egészen megrázkódtatta, vagy gr. Lónyay Menyhért hires pénzügyi capacitas nagy hatású beszédjéről adjunk néhány vonást, melylyel fővárosi, mint vidéki lapjaink egyformán foglalkoznak. Hanein, hogy némely dolgot, mely a hét folyamában megesett — érintetlenül ne hagyjunk — jó lesz ha rendet követünk sorainkban. Azt hiszem, eddig a ,,B.-Közlöny" olvasói értesültek némileg az újpesti rablógyilkosságról, melynek tetteseit a rendőrség ügyesen, gyorsan elfogta. Csak egy éjszakát mulathattak a rablott pénzből, reggel már mind kurta vasba verve hevertek a tömlöczben. A vizsgálat nagy erélylyel folyik, s Naményi vizsgáló-biró hihetőleg még e héten be fogja fejezni. Tisztázatlanul csakis a mellékkörülmények állanak. A vizsgálat szerint a három gyilkos a tett estéjén a boltba tért, honnan eltávoztak, de rövid időn újból visszatértek. A háznál lakott nőrokon aggódva tekintett reájok gyanús külsejük miatt, de Pajor (a meggyilkolt) megnyugtatta, „ismeri őket," anyjuk közelében lakott. Ezzel a rokon lakásába vonult, mely a tett színhelyétől jókora távolban esett, s csak reggel tudott a bűntényről, midőn a szomszédok nyitva találták a boltot, s abban a szerencsétlen áldozatokat, Kellner és Rózsa Gyula (ez 19 éves) hajtották végre a rablást, inig a nyakát az asszonynak Eózsa István vágta el. Az elrablott pénzt a Hotel-garniban osztották el, hol egyikre 33 frt jutott. Még volt egy ötvenesük, melyet a „Laudon" kávéházban osztottak el. A gyilkosság és rablás kezdeményezője Rózsa Gyula volt, néhány nappal a tett előtt István mondta öcscsének, hogy szeretne mulatni a farsangon, de nincs pénze, Gyula rögtön tanácsolta a Pajor-ház kiirtását. A „Kisfaludy-társaságnak" a napokban igen élénk ülése volt. Havi ülését tartotta, melyen Greguss Ágost hivatalosan bejelentette Szigligeti halálát, s egyszersmind indítványozta, hogy emlékét nyilvános évi ünnepély és közgyűlés által ünnepelje meg. Az indítvány elfogadtatott. Petőfi életének egy korszakáról Gyulai Pál olvasott fel Orlay Petrics Soma jegyzeteiből. Petőfi katonáskodását részletesen ismertették a jegyzetek. A hires költő akkori szelleme irányát, jellemét, anyagi körülményeit érdekes epizódokkal világitá meg. A többek között emlité, midőn a különféle népekről volt szó, a költő igy szólott: „Ha kétezer év előtt születtem volna, római szerettem volna lenni, de most örülök, hogy magyar vagyok.Néhány románczot ezek után Győry Vilmos mutatott be — egyet Granada elestéről, b^át fordításában. Az ezt követő zárt ülésen a bírálók bejelentették a pályázatok meddőségét; még csak dicséretre méltó mü sem találkozott. A pályakérdéseket jövőre tűzték ki. Ezután titkos szavazással következett a tagválasztás, a sok közül megválasztattak a megürült helyekre ifj. Ábrányi Kornél, Zichy Géza gróf és Imreh Sándor. A külföldi tagsági szék Puchtler Faust bécsi könyvtárörrel töltetett be. Kedden a népszínházban egy uj darabot adtak, melynek az a szép czime volt a „csirkefogó." Éhez megfogható rosz népszínművet még soha sem láttunk; darabot ilyen csuful megbukni szintén nem láttunk. Valóban alig született meg „a csirkefogó," s reá két előadás után talan-talán örökre meghalt. Hinni fogjuk ezen örvendetes halált. Ilyen darab nem is ér demel egyebet, még azt sem, hogy tintát vesztegessünk reá; Lukácsi ugy komponálja darabjait, mint ,.a csirkefogóval" is tett, hogy egy csomó népszínműi alakot összeszed; a színpadra beviszi, aztán az ő bajuk mi lesz a népszínművel? Egy mesét megszerkeszt, (melynek se füle se farka) de azt sem tartja elegendőnek egy estére, kapja magát, kifőz még egy másik mesét, s a kettőt összekeveri, s igy lesz egy ízetlen zagyvalék, melytől megcsömöről az ember. H. Dósa Géza. (Vége következik). LEVELEZÉS. B.-Gyjla, febr. 3. T. szerkesztő ur! Az ókigyósi uradalmi tisztek mindet) évben szoktak rendezni egy-egy kedélyes társas-estélyt, mely a \árosi fényesebb és tágabbkörii tánczmulatságok sikerével egyáltalán kiállja a versenyt, ha ugyan felül nem múlja azokat, már csak azért is, mert ezeknek tőjellemzője mindég az a fesztelen kedélyesség, mondhatni családiasság, melynek körében mindenki jól érzi, szinte „otthon- találja magát. Az évek óta szokássá vált farsangi mulatság, az idén január 31-ike estéjén tartatott meg Rázel István uradalmi kasznár ur vendégszerető házánál; s a mennyiben ez a megyei nyilvános társadalmi életnek egyik élénk mozzanatát képezi, azt hiszem megérdemli, hogy rövid leirása helyet kérjen becses lapja hasábjain, és a tisztelt olvasó-közönség körében is bizonyára találand olyanokat, a kiket érdekelni fog. Nem fognak túlzással vádolhatni, midőn azt állítjuk, hogy az idei tánczestély még az eddigieknél is sikerültebb volt, s szives örömmel mondhatunk elismerést és köszönetet ezért a tánczestélyt rendező uradalmi tisztségnek s a háziasszony tisztét vitt Ráz-1 Ist/ánné úrnőnek, a ki megnyerő kedves modorával és szeretetreméltó szivélyességgt-1 mindent elkövetett, hogy ezen estélyt siker koronázza, a mi teljesen sikerült is olyannyira, hogy az idei farsang nem sok olyan nyilvános tánczmulatságot látott megyénkben, melyről — bármi tekintetben is — több szebbet-jobbat lehetne mondani. A mulatságban résztvettek közül mindjárt első helyen említhetjük a méltóságos grófi-párt, Wenckheim Frigyest ós nejét, a kik — mint minden alkalommal — ugy most is tanújelét adták uradalmi tisztjeik iránt viseltető kegyességüknek azáltal, hogy a mulatságot becses jelenlétükkel szerencséltették, s az őket mindenütt környező tisztelet s őszinte ragaszkodás minden jelével elhalmozottan oly jól találták magukat, hogy a tánczmulatság kedélyes örömeiben folyvást résztvéve, onnan csakis reggeli 4 óra leié távozának. A grófi páron kivül ott láttuk Qöndöcs Benedek apátot és Széchényi István ujkigyósi lelkészt, valamint a családok női tagjait lakhelyeik szerint betűrendben említve - jelen voltak Békésről : Benedikti Józsefné, dr. Hajnal Istvánné, E'ischer Jánosné, Széchényi Kázmérrié; Gerendásról: Korossy Kamillné; Ó-Kigyósról : Wagner Jánosné, Farkas Jánosné, Pándy Istvánné s Nagy Mátyásné ; Székudvarról : Czédly Györgyné — úrnők; és Békésről : Benedikti Ilka, Lavatka Gisa s Wieland Lotti; Csabáról: Feuesz Juliska, Ó-Kígyósról Wagner Mariska, Zsanka, Sarolta és Krisztina, Farkas Stephanie és Kris/.tina, Blazsejovszky Berta, Uj-Kigyósról Wieland Mathild, Székudvarról Hanecker Vilma, Kádas Vilma ós Keller Szerena kisesszonyok, kiknek midőn neveiket leírjuk, csak azért nem kisérjük egyenként a költészet és virágnyelv diszjelzőivel, mert attól tartunk, hogy a holt betűk alá rejtett fogalom, csak elmosódó halvány másolata lenne annak, mit az élők látása remekbe ád. Ezen legkedvesebb élő virágokból font koszorút méltán megirigyelheti az ó-kigyósi szerény kasznári laktól bármely fényes tánczterem is ; s hogy a kedves hölgyek tánczszenvedélyének kielégítésére, a közel vidék összesereglett „aranyos fiatalsága" derekasan kitett magáért: azt talán mondanunk is felesleges. Nem akarunk háládatlanok lenni a mindvégig pompásan folyt mulatság sikerének hathatós tényezői és előmozdítói iránt sem, s igy méltó elismeréssel szólhatunk Banner Béla és Rimler Lajos, valamint Banner Józsi urak érdemeiről, kik mint ügyes rendezők, a jó eredményt kétségtelenül nagyban elősegiték. A két órányi időt igénybe vett kottilion, melynek jelvényét a többi között igen szép élő virágcsokrok is kópezék, a mulatságnak egyik legkellemesebb része volt; a yfüzér-táncz"nak rendesen meg van az a felejthetlen, megfizethetlen érdeme, hogy összébb fűzi a sziveket, mindazonáltal — nehogy pletykaságban érjenek — alássan instáljuk, ne méltóztassanak ezt egész általánosságban érteni.... Hrgy a kedélyes mulatság semmi kívánni valót nem hagyott hátra — azt az eddig elmondottak eléggé bizonyíthatják; s midőn reggel 7 óra felé vége szakadt, a tánezoló fiatalság egész szivből eldalolhatta volna, hogy „Bárcsak ez az éjszaka, három napig tartana!"... minthogy azonban már ez esetben is csak vége lenne, nem marad egyéb Vigasztalás, mint kedves emlékének felelevenítésén gyönyörködni. G. J.*) TÁVIRATOK. * London, febr. 7. Több reggeli lap jelenti, hogy az orosz hadsereg bevonult Konstantinápolyba. A „Morgenpost" azt hiszi, hogy a Bombay-Alekszandrián át érkezett hír hivatalos közlésen alapul. * London, febr. 7. A „Morning Advertister" azt hiszi, hogy a kormány tudósítást kapott az orosz hadsereg bevonulásáról Konstantinápolyba. A lapok legnagyobb része az oroszoknak Konstantinápolyba való bevonulásáról czikkezik. A ..Daily Telegraph" és „Morning Post" harczias czikket közölnek, és elégtételt kivannak Anglia becsületén ejtett sértésért. A „Timi s" azt hiszi, hogy az oroszok bevonulása Konstantinápolyba csak olyan természelii mint a németek bevonulása volt Párisba, int az izgatottságtól és a legnagyobb bizalmat helyezi a német beszéd békés hangjába. Ma minisztertanács lesz; várják, hogy a kormány fontos nyilatkozatokat fog tenni a parliamentben. * Athén, febr. 6. A hatalmak képviselői biztosították a görög kormányt, hogy oltalmazni fogják a törökországi görög tartományokat s a konferenczián előterjesztik a hellenismus kérdését. * Róma, febr. 7. Az „Agencia Stefania" jelenti 7 3/ 4 órakor: A pápa délután 4 óra 5 perczkor meghalt. * London, febr. 7. Az oroszok megszállották a Bujuk Csekmedte és Csalcsa közti erődöt, továbbá néhány pontot Gallipoli mellett. Most már az angol ellenzék is megszavazza a póthitelt. L tyard nagykövet jelenti Indián át, hogy az oroszok bevonulni készüluek Konstantinápolyba, és megjegyzi, hogy nagy zavarban van, mert minden táviróvonal elvágatott. * London, febr. 7. Azon hir, hogy az oroszok bevonultak Konstantinápolyba, teljesen igaz. * London, Northcote felolvassa Gorcsakoffnak Suvaloff grófhoz intézett sürgönyét, a melyben mondja, hogy az orosz parancsnokok parancsot kaptak az ellenségeskedések beszüntetésére, és hogy az Angliában keringő hírek *) Ezen levél tárgyhalmaz miatt késett eddig. Szerk. elismert műértőket kérdeztünk meg, ugy irhatunk-e a müsorozat e kedves darabjáról, a hogy magunk vélekedünk felőle, ós kellemesen lettünk megnyugtatva; bátran állítjuk tehát, hogy a mily sikerüli volt a darab választása, oly meglepő a kivitel. Különösen szép volt a bucsujárók közeledő, majd elhaladó K elhaló éneke, mely oly hiven lett előadva, hogy szinte láttuk magunk előtt a színpadot, s azon közeledni a hegyek közül a jó ploermelieket, s ismét tovább haladni szent babonájoknak áldozatában. A meglehetős hosszú darabnak egy hangja sem volt untató, melyet a szerzőn kivül főleg a bájos kis művésznőnek köszönhetünk; már maga a gyermekded rózsás aicz, a jól választott öltözet s a játék biztossága, jó érzést s rokonszenvet keltett a közönségben, mely elismerésének, tetszésének nyilvánításában nem is volt fukar. Kis János ur énekelt aztán a „Traviata" operából egy kiválasztott szép dallamot. Benne roulinirozott művészt üdvözölhettüak, s bár nem mondhatjuk el, hogy a a műdarab eléggé megfelelt az alkalomnak, el kell ismernünk — s örömmel teszszük azt — hogy oly szép baritont keveset hallottunk, s hogy szereplő e szép hanggal teljesen rendelkezik. Jobban kiadta az érzést, mely az előbbiben is volt, a közohajra elénekelt „Erdő erdő, sűrű erdő" népdal, mely szintén lelkes tetszészajt keltett; s a midőn a közönség nevében nagyon megköszönjük, hogy Kis ur a nekünk szerzett kellemes perczekért nem restelt Szegedről közénk jönni, kérjük őt, ne felejtkezzék el rólunk s szerencséltessen bennünket jövő alkalmakkor is, mi hálásak leendüuk mindig, s jó emlékkel gondolunk reá. A műsorozatot Nogáll Janka úrhölgy fellépte fejezte be, ki „Virágok az életben" czimü dolgozatát olvasta fel. Ügyes bevezetés után, melyben írónő a virágoknak az emberekhez való viszonyát, az emberekhez való hasonlatosságát, a virágok s az emberi érzelmek közti összhangot és összefüggést ragyogó költői prózában adta elő, — három életképet közöl. Az első Tompa virágregéiből „az ibolya álma" czimü költeményből veszi anyagát, s a költeményből vett idézetekkel igen szellemdúsan van egybeöntve; a l ök költőjének alapgondolatát az élethez viszonyítja, boldog családi képet tár elénk : holdsugárban fürdő balzsamos ligetben, csevegő patakparton egy bájos ifjú anya angyalfejü kis gyermekeinek elmondja az alapul vett költemény meséjét, s virágnyelven ad tanítást az elbeszélés végét már részben kellemes elszenderedésben hallgató kis angyalainak. A második kép önálló, s még hálásabb téren mozog: előtünteti az imént bemutatott helyet, midőn már az elébb csevegő kis leányka bájos hajadonná serdült, s egy százszorszép szirmait tépve, kérdezi a szerelem kis jósát, hogy a mellette boldogan ülő ifjú csakugyan szereti-e? A jóslnt — természetesen — kedvező s az ifjú pár a feletti örömében, hogy a virág igazat mondott, boldog szerelmi önfeledtségbe jut; az ifjú csókjaival halmozza el a rózsás körmű finom kezet, oly jelenet, melyet ,,a ki átélt, soha el nem feled?" Majd átváltozik a kép; a leányka menyasszony lesz, s ismét belejátszik életébe a virág: a fején díszelgő menyasszonykoszoiu myrtusa tanuja boldogságának, s elteszi azt szent fogadása s élete legboldogabb perczei emlékeül. Majd fel van tüntetve a virág, mint a hon szabadságáért élet-halál harezot vivó deli ifjú hősök keblén
