Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-12-22 / 102. szám

.BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" I878.102. SZÁM. után őt kérdőre vontam. A gyermek azon feleletet adta, hogy atyjától kap mindennap 10 krt. a takarékpénztár számára. Nem tudva, mit gondoljak, a gyermek anyját hivatám. Ez eljött és igazolva gyermeke állítását, örömkönyüs szemekkel beszélte el, hogy férje egyszer jó kedvében a gyermeknek egy krajczárt adott almára. „Nem" — mondá e gyermek, — „én a krajczárt takarékpénztárba fogom tenni," s egyszersmind magyarázgatni kezdé atyjának, ugy a hogy az épen életbeléptetett iskolai takarékpénztár intézményét. Valami különös módon megtetszett ez eszme a könnyelmű apának, meghagyta a gyermeknek, hogy ezentúl minden este látogassa meg őt a gyárban, s ő béréből egész hatost fog neki adni. „És folytatá a szegény asszony, — azóta minden este elküldöm hozzá a gyermeket, s az mindig megkapja a maga „hatos "-át, — sőt, ha nagyon sötét vau, s az apa gyermekét félti magára haza küldeni, ő maga is vele jön haza, s gjakran aztán el se megy, hanem ide adja napibérét vacsorára, — sőt tegnap már azt is mondá, hogy ez jobban izlik neki honn, mint a korcsmában, hol csak szalonnát ehetik, mert bére többi része borra vagy pálinkára megy, — még meglehet, hogy részint vacsora körüli fáradozásaim, róüziut a kis Zsuzsi (igy hivják a gyermeket) hizelgései végre teljesen haza szögzik; már azt is mondta : magunknak is meg kell valamit takarítanunk, mert szégyen-gyalázat, hogy a szegény tacskó még csak egy almához se jusson apjától, ki mindenét eliszsza, és hogy ha ez igy megy, saját gyerekünk előtt szégyenelnünk kellend magunkat'" (Folytatása következik.) — Erzerumot sietve erősítik Angolország sürgetésére, ezt a feltűnő hirt hozza a távirat KonstantináDolvbél. j . — Az országgyűlési szahadelvüpárt deczemb. 18. 6 órakor tartott értekezletén, a Németországgal kötendő kereskedelmi szerződés volt napirenden. — Kemény Gábor b. kereskedelmi miniszter részletes felvilágosításokkal kisérvén a felolvasot szerződést, rövid tárgyalás után, — melyben Baross Gábor, György Endre, Ivánka Imre, Hegedűs Sándor, Boros Jenő és Tisza Kálmán miniszterelnök vettek részt, — az értekezlet a szerződést elfogadta. Az egyesült ellenzék is abban állapodott meg, hogy a Németországgel kötendő kereskedelmi szerződést elfogadja. — A képviselőház osztályai 19. d. u. 5 órakor tartott üléseikben tárgyalták és elfogadták a Németországgal kötött kereskedelmi szerződést. •— A képviselőház utolsó érdemleges ülése folyó hó 23. hétfőn lesz. Az ezután való legközelebbi ülés legkésőbb január 10-ére fog egybehivatni. Embergyűlölő és búskomor. .Szeresd íelebarátodat, mint temagadat," mondja a szentírás. Mi e szócskákat sokszor mily hidegen olvassuk. E betűk pedig sokat rejtenek magukban. Egy egész társadalom, de sőt több : egész világ léte függ ezektől. Mi tartja egyiket a másikhoz lekötve, s e kettőt mi tartja ismét egy harmadikhoz, — s igy tovább ? Szóval mi az : mi által egymáshoz kapcsolva vagyunk. Semmi más, mint : a szeretet köteléke ! Némelyek, azt mondják, hogy nem elkerülhetlen a szeretet köteléke. Lehet az önzés, önérdek, vagy bárminemű ambiczio is. De az ilyen föltevések csakhamar romba dőlnek, ha mélyebben, ha behatóbban tanulmányozzuk az embert, ennek feladatát, nemes, magasztos hivatását ; a va y különvéve : magát az ösztönt. Az ember a többi földi lények sorában foglal helyet, s mintegy közös azokkal, de sajátságos tulajdonokkal bir. S ép e rendkívüli tulajdonai által — különösen, mint észlény — a többiek fölé emelkedik, mindennemű földi teremtmények fölött uralkodik; s esze által uralkodnia kell. De nem szándékunk itt az „embert" psychologice bonczolgatni ; visszatérve fiiivett thómánkra, a szeretet kötelékének roppant fontosságál ól szólunk. Ha a társadalomból kiszakítunk egy kis kört, s e közben tanutmányozzuk az embert ismerni — föltéve, hogy csakugyan önérdek lüzi annak egyes tagjait egymáshoz, ha e kör tagjainak cselekedeteit, gondolkozási módját figyelemmel kisérnök és mind azt, mit ezek cselekednek, avagy cselekedni akarnak ; ugy csakhamar tapasztalnék, hogy ők valami természetellenes kűlmázzal vannak bevonva, valami nemtelen laza kötelék tartja őket össze, mi már az első megpróbáltatásnál engedve, tovább vive ketté szakadna. Akkor őket egymásul egyszerre meg Mietue vettetni. Mert ily esetben — csakhogy egymusnak ártsanak — egyiket a másik ellen bárminemű eszköznek lehet felhasználni. Kis gyermekekké törpülnek le, kiket egyszerre sirásra lehet iakasztani, ha tőlük kezökben levő játékszeröket elvesszük. Kitűnik tehát, az ilynemű szeretetet a valódi szeretethez, még csak hasonlitani sem lehet; ez épen olyan mint a rothadó piros alma, mely kívülről kecsegtető, ízletesnek s zamatosnak ígérkezik, de ha felvágjuk, undorral dobjuk el magunktól. Az embergyűlölőknek külön kasztot kell képezniük, és pedig azért, mert ők nincsenek megelégedve a köröttük levő világgal, nincsenek a mindenség alkotójával; utálnak minden élőlényt, s leginkább tulajdon fajukat : magát az embert. S igy mintegy kénytelenek a külvilágtól visszavonulni, s mint a fösvény kincseit: ugy kényszerülnek ők őrizni az unalmat, a magányt. Az embergyülölet kedély betegseg, mely kerüli a zajt, bizalmatlan s aggódó. A búskomor több tekintetben elviselhetlenebb, mint az embergyűlölő; természete csak annyiban egyezik, hogy mindkettő keresi a magányt. A búskomorság szintén kedélybetegsóg, s nagyobb mértékben őrültséggé fajul ; különben a búskomorság már magában véve is egyik neme az őrültségnek. A búskomor folytonosan egy tárgyról vagy személyről gondolkozik, s e kiválasztott kedvenczeszinéjének annyira föláldozza magát, hogy fokról-fokra „búkor" fogja el, s mint ilyen zavart elméjűnek tekintethetik. Búskomorságot szül, ha valaki édes gyermekét veszti el, ki ő előtte legkedvesebb volt, s kiben egyszersmind minden reménye eJJjalt. Vagy megcsalt szerelem, — különben ez — mit annyi példa mutat, egyéb borzasztóbb lelki betegséget is okoz, sokszor rögtöni halált ós öngyilkosságot. De a búskomorságot — ugy egyéb lelki betegséget — csak kevés kivétellel a kislelküek kapják meg. A művészek, tudamányos szakférfiak, vagy egyáltalán fönkelt lángelméjüek (genie) esnek olykor ily „kórba ;" kik minden perczüket, éjt s napot eggyé téve, az általuk kiválásztoU vagy kedvencz művökön dolgoznak. Nem engednek mi szórakozást sem, az elmét nem pihentetik, Kifárasztják, s mint ilyent sötét zavart tömkeleg doritja el, s igy lesz belőlük az iszonyu élőhalott. „A lelki életnek is meg kell adni a nyugalmat, s ki ezt megadni elmulasztja, feledi, hogy ő ember." Az embergyűlölő és búskomor közt lényeges külöDDség tehát az, hogy az egyiknek tévedése a reális mig a másiké az ideális világban keresendő. Az előbbeniből hamarabb kiábrándulhatni, mig a másikba mélyebben siilyedni lehet.j Az egyik hevesebb az utóbbi a sorvasztóbb szenvedélyek egyike. Sz. J, TÁVIRATOK. * Szt.-Pétervár, decz. 18. A kormány megtagadta a montenegrói fejedelem által kért segélyösszegeket az Ínséges montenegróiak számára, kik közt a háború folytán leirhatlan a nyomor. A pánszláv bizottságok könyöradományokra, szólítják fel a közönséget. * Páris, decz. 18. Miután Spanyolország idegeneket nem bocsát többé át útlevél nélkül a határokon, a franczia kormány is meghagyta a határvidéki elöljáróságoknak, hogy utasítsanak vissza minden spanyolt, kinek útlevele nincs. * Zilah, decz. 19. A diósodi kerület Nagy György szabadelvű párti jelöltet Pogonyi ellenében nagy többséggel képviselőjévé választotta. * Páris, decz. 19. A Credit foncier igazgató-tanácsa elhatározta, hogy az 1878. évi osztalék lejében 17 frank 50 centimet részletfizetést utalványoz. MEGYEI HIREK. — A b.-csabai első kisdedóvodában deczember 24-dikén d. u. 3 órakor lesz a karácsonfa ünnepélye, mire a t. szülök és gyermekbarátok meghivatnak, — A b.-gyulai jótékony nőegylet elnökségétől gróf Weuckheim Józselné halálára vonatkozólag a következő sorokat vettük : A midőn feledhetlen magasztos lelkű megboldogult elnöknönk, méltóságos gróf Wencklieim Józsefnó született Jankovits Stepháiiie ravatalára letesszük hálás szivünk egyes virágszálait koszorúba fűzve, — és könyeinkkel áldozunk a legnemesebb nő hamvai lelett, kérve istent, hogy kísérje tul a síron a béke angyala eltávozott lelkét, a földön p< dig köztünk maradjon áldásos szelleme az által, — hogy nemes tulajdonai, békeszerető jólelke, példánykényt éljen kebleinkben örökre, s legyen egyletünk, melyet a megboldogult alakított, hálás iránta az által, — hogy további a is önzetlen összetartással a szenvedő emberiségen közakarattal segíteni igyekeznék, —• addig is míg a pótolhatlan ve>ztesség felelt fájdalmunk az idő hegesztő voltánál fogva enyhülne, és egyletünk tagjait erre nézve személyesen felkérnénk: álljon itt e pár sor nyilvános részvétünk kifejezéséül. Decz. 18. 1878. — A b.-gy ulai nőegylet elnöksége. (?) „Éji visit." — Ne gondolják a t. olvasóink, hogy valami szerelmi kalandról van szó; Világért sem. Ilyen frivol dolgokkal nem foglalkozunk. Egyedül csak Muntyán János gyulai lakosnak „titkos" éji látogatását irjuk le, mit ő Denhoff Antal urnái e hó 14-én tett. Mint a körülmények mutatják Muntyán, még az esteli órákban lopózhatott D. ur lakására, hol az udvaron, az éj sűrű leple alatt szerényen meghúzódott, egész éji 11 óiáig. Ekkor aztán szoros barátságot akart kötni az ott levő két sertéssel, de ezek sehogy sem akartak a „kötélnek állani," s látván Muntyán, hógy igy várakozása hasztalan lenne, jobban körül nézett, s próbálta, ha vájjon a konyha ajtó nincb-e berekesztve ? Ez kevés idő múlva föl is tárult előtte, bement tehát. A szolgálóval kedélyes beszédbe ereszkedett s kérdezte „nyitva van-e a kamara?" de ez ,.nem"-mel felelt. „Mi van hát elvinni való?" A szolgáló bátorságát nem vesztve, azt mondá, hogy jöjjön vele — majd megmutatja. Muntyán előre ment, a cseléd hátra maradt, egy kedvező pillanatban ez hirtelen megfordult, s Muntyánt a folyosóra kicsukta. Ez ugyan fenyegette a s/.olgálót, bogy nyissa ki, de a cseléd most lármát csapott, s Muntyánnak futni kellett. A tett nyomozás után e hó 16-án éjjel egy korcsmában sikerült elfogni. Most pedig nemcsak ez a baj, hanem Muntyánra más nagyobb bűntetteket is akarnak kisütni, s igy kénytelen „János gazda" (ugy hivjak Gyulán) a városi rendőrség börtönét továöbra is „istrázsálni." (?) E hó 17-én temettetett el Gyulán Sall Józsefnó szül. Fikker Luiza asszony, éltének 26-ik évében. Nevezett nő egy igen derék férjet (gyulai műasztalos, s a polgári ifjúság beteg- s önsegélyző egylet elnöke) s három árvát hagyott maga után. Legyen könnyű porainak a föld s férjét vigasztalja a közrószvét ! (f) Gyulán e hó 19-én tették örök nyugalomra ozv. gróf Weuckheim Józ;sefnét, palota- s csíllagkeresztes hölgyet. Oly temetés volt, minőt Gyula századok óta nem látott! Meg is érdemelte a nemes grófnő ez általános tiszteletel, mert valóban ő volt a gyulai, a megyei, de talán az egész országbeli szegény népnek egyik leghőbb támasza. Ezreket adott a szegény népnek alamizsnaként, ezreket emelt föl a porból, s jutalmat ezért semmit sem igényelt, csak az érzetet, hogy jót tett. Koporsója halmazával volt boritva a számtalan koszorúknak, melyeket egyletek és magánosak hoztak. A templomban Göndöcs B. apát ur végzó a gyászisteni tiszteletet, 7 lelkész segédletével, ezenkivül pedig minden oltárnál mise, s a magándalárda gyönyörű szép énekével ihletté emeló a szertartást. A temetés 10 órakor kézdődött s d. u. 1 órakor végződött. Az egész ország, de különösen megyénk egy vigaszt még találhat a nagy csapás után, méltó rokona gróf Weuckheim Frigyesnó grólnő úrhölgyben ki az elhunytnak méltó utódja is leend, s ki eddig is jótékonysága által oly áldott nevet vivott ki magának. (?) Gyulán e hó 15-én este a „Korona" vendéglőben produkálta volna magát Farkas Józsi zenekara uj programmal. Húzták is ők igen jól, de publikum minél kevesebb volt, s igy ők is elkedvetlenettek. Egyáltalán csodálatraméltó az a közöny, melyet a gyulai közönség a „Korona" vendéglő iránt tanusit, mely oly szépen van berendezve, hogy bármely nagyobb városnak is dicséretére válnék. — Franko Miklós fényképész, ki a kecskeméti iparkiállitáson fényképeivel méltó feltűnési okozott, s ott azokért érdemérmet nyert, fényképészeti műtermét Gyomán a korona vendéglőben felállította. A gyomai róm. kath. templomot, elő- ós háttérben, nevezett fényképész, csupán privátpaszszióból, (mert a megrendelőktől erre nagyon ráér) igen ügyesen lefényképezte, s jelenleg ezeknek sokszorosításával és elárusitásával foglalkozik. —• Gyomán a harmad-jegyző választás f. hó 15 én történt meg. Közfelkiáltás utján Házi Imre ur választatott meg jegyzőnek. * Közelednek a karácsonyi és uj-évi ünnepek, nagyobb üzleteink kirakatai élénken jelzik e körülményt. A tarka-barka apróságok, drága haszontalanságok, női divatáruk csak ugy kínálkoznak az üveg-ajtókon keresztül a járó-kelőknek, s a karácsonyi- ós uj-évi ajándéknak valók mindenfelé kezdenek élénk kereset tárgyai lenni. Az ifjú nemzedék élénk vágygyal lesegeti az ajándéktárgyakat, s már jó előre hízelegnek a szeietetreméltó nagybácsik és nagynéniknek, nehogy karácsony- és újév előtt megfeledkezzenek róluk. * Mindenki figyelmébe. Földraivelés ipar- és kereskedelemügyi magyar királyi miniszter 27285. sz. Kelt Budapesten 1,878. deczember 2-án. Valamennyi törvényhatóságnak. Értésemre esett, hogy tözsórek, váltóüzlettulüjdonosok és sorsjegykereskedők, ügynökök vagy más megbízottjaik által ugy a fővárosban, mint a vidéken is, sorsjegyek, ígérvények, iészletivek stb. elárusitásával házaló kereskedést folytatnak. Eltekintve ama körülménytől