Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-12-12 / 99. szám

„BBKÉSMESYBI KÖZLÖNY." IME. 99- SZÁM. tagja, de régi hatalmas támogatója — észszel, jellemmel és tevékenységgel. Legtöbb nézője volt azonban alkalmasint a két uj miuiszternek : gr. Szapáry Gyulának és b. Kemény Gábornak. A ház rokonszenvesebben fogadta őket, mint a sajtó. Szapáryt vakmerőnek, Keményt tudatlannak hirdették a lapok. Pedig igaztalanul: mert mind a kettő jeles hazafi, finom műveltségű ember és tevékeny pontos hivatalnok volt mindig. Igaz, hogy egyiK sem szak-férfiú — amennyiben idáig a miniszterségre előkészítő iskola, a képviselőházon kivül, még nem állitatott fel. De hiszen az ő elődeik sem voltak, valamint hogy utódaik sem lesznek kész kiképzett és patentirozott szakemberek, ha ugyan Kerkápolyt, Szlávyt, Ghyczit, Szélit erős szakembereknek nem akarjuk mondani. Én azt hiszem, hogy a kereskedelmi miniszterségre, mindaddig, mig az a földmiveléssel lesz összekötve, nem kapunk szakembert; s bár óhajtandó lenne, hogy minden tárcza vezetője európai színvonalon álló szakember legyen — egyelőre be kell várnunk az eredményt, hogy az uj miniszterek képességéről igazságos ítéletet mondhassunk. Az ellenzék korifeusai természetesen siettek bizalmatlanságot kifejező üdvözleteikkel. Máskor csak röviden szokták kifejezni a magok álláspontját és viszonyát az uj minisztérium irányában; most hosszú mérges polémiákkal léptek fel. Először is a dühös és fékezhetetlen szenvedélyességü Szilágyi Dezső nyilatkozott; majd Irányi Dániel, Hofmann Pál, Helfy Ignácz és Eötvös Károly melegítették fel a bosnyák kérdést, mely még a hétfői ülés legnagyobb részét is elfoglalta. Arról volt a szó, hogy kitüzessék-e napirendre Irányi Dánielnek indítványa a berlini szerződést illetőleg — vagy nem ? Tisza kormányelnök azt javasolta, hogy nem; mert felesleges időt veszteni oly kérdés tárgyalásával, mely már annyiszor megbeszéltetett. De az ellenzék, azt gondolván, hogy most már meg akarja őket a miniszterelnök fosztani azon örömtől, hogy a bosnyák kérdés felett rágódhassanak, roppant hevességgel kezdett támadni, A harcz kiütött, s folyt vagy harmadfél óráig, amidőn szavazásra került a sor. Az elnöK. feltette a kérdést, Erre uj zaj, uj támadás, uj marakodás — természetesen abban a félreértésben, hogy e szavazással el lesz ütve a kérdés örökre. Mig végre felvilágosította a veszekedőket Tisza afelől, hogy hiszen még lehet máskor is felidézni a berlini szerződést, lehet roszalni is, szidni is — sőt széjeltepni is — papiroson. Es ez lecsillapította a felháborodott kedélyeket. Szerdáig szent a béke. Dr. Arés MEGYEI KÖZÜGYEK. Alispáni jelentés. Felolvastatott a közigazgatási bizottság f. hó 2-én tartott gyűlésén. (Folytatás és vége.) Hasonló bajban szenved a raezőberényi vasuti indóházhoz vezető ut is, melyet a község annak idején feldomboritani s felépíteni elmulasztott. Egyébiránt a nevezett községek elöljáróit a járási szolgabirák utján nem késtem figyelmeztftni, hogy az orosházi kőut kikavicsoltatásáról s a mezőberényi ut jarható karba hozataláról gondoskodni kötelességöknek ismerjék. — A vállalkozó által feltöltött szt.-miklósi útszakasz felülvizsgálatánál személyesen jelen lévén, a munkát tervszerűen végrehajtottnak találtam, mi főkép Sztraka Ernő Csaba városi mérnök ur fáradozásának köszönhető, a ki nem csak a tervet elkészíteni, de a végrehajtásra is felügyelni szíveskedett. De még nagyobb érdemet szerzett nevezett mérnök ur a csaba-gerendási megyei ut czélszerü felépítése s kidomborítana körül, mely ügyesen bevégzett müvelet megszemlélésében gyönyőiködtem. Továbbá el nem hallgathatom azon körülményt, hogy a dobozi hídtól Gyula felé vezető útnak az idén feltöltött szakasza a járási szolgabíró jelentése szerint teljesen járhatatlan, mely bajon egyelőre másként segitani nem lehet, mint ha az alsó fehérkörös szab. társulat a gáttöltés sorompóit a közönség előtt megnyitni szíveskedik : a mire általam fel is kéretett. Ezeken kivül megérintem, hogy Gyula város polgármestere a gyula-péli ut feltöltésére engedett 1000 frtból csak 500 köbméter földtömeget fordított, a félbemaradt munka folytatását a tavaszra halasztván, mit helyeselni nem lehet. Végtére meg kell említenem a gyulai úgynevezett .Dugó-gáton" történt balesetet, miszerint a mult hó 23. viradóra Úrba Pál paradicsomi kertész terhes kocsijával a dugcgáti mély árokba fordulván fel, a kocsi terhe által agyon nyomatott; mely baleset ezen a közlekedést veszélyeztető dugógát lehuzatásának, vagy további szélesítésének és szabályozásának szükségét eléggé igazolja. IV Folyók ós hidak. A Körösök áradába eddig a védtöltésekre veszélyes befolyást nem gyakorolt; ellenben a báboczkai gát felépítésének befejezését hátráltatta. A hidak javítása nagyobbrészt befejeztetett. Az ördögárki hid újbóli felépítése, melynek költsége 10300 frtra volt előirányozva, árlejtés utján 6400 frton Szabados Antalra bízatott, ki az aüoz kellő faanyagot a télen beszerezni, s a hidat a tavaszszal felépíteni köteles. A 243 frtra tervelt vári hid kijavítását szintén Szabados Antal vállalta el 170 frton; kire a békési körös hidon újból észlelt hiányok pótlása is bízatott. — A remetei hid ügyében kirendelt vegyes küldöttség kiküldetésében eljárván, javaslatát beterjesztendi. Végre megjegyzem, hogy a „Bárdos" hidnál találtatott 106 drb lapos ós sarok köböl Gyula város polgármestere engedély nélkül 39 drb lapos ós 16 drb sarok követ elhordatván, azokat a Menyhért hid geróbfalai befedetésére felhasználtatta, mely méterenkint 1 frtra s összesen 49 frtra becsült kövek kárpótlását a polgármester különben kilátásba helyezte. V. Vegyesek. 1. A megyei pénztárak a mult hóban is váratlanul megvizsgáltatván, rendben találtattak. 2. Az elhunyt Trucker József közigazgatási iktató és segéd levéltárnok helyébe főispán ur ő méltósága Szántay Mihály járásbirósági írnokot nevezte ki, ki hivatalát elfoglalta. Kelt Gyulán, 1878. decz. 1. Jancsovits Pál, alispán. II. Tek. Bókésmegye törvényhatósági bizottsága folyó évi deczember 16-áu d. e. 9 órakor s következő napokon — fiir Ali, bír szerint, megszökött birodalmából. Ha megvalósul e hir, a fondorkodó emir tragikomédiájának szomorú végét jelenti az. — Az osztrák delegáezió tagjai Bécsbe mentek a reichsrath üléseire. Csütörtökön vagy pénteken azonban visszajönnek, hogy szombaton jelen legyenek a zárülésen, mely után a delegácziók el fognak napoltatni körülbelül január közepéig. — A magyar képviselőház decz 9-dik ülésében a kormány benyújtotta az indemnityre vonatkozó törvényjavaslatokat. A 83-ik honvóddandárnak a hátáron tul alkalmazásáról szóló miniszteri jelentós a véderö-bizottsághoz utasíttatott. Ezután Lukács Bele. mentelmi ügyében a mentelmi bizottság véleménye szerint határozott a ház, s nevezett képviselőt kiadta. Végül a ház a berlini szerződés tárgyalását 55 szótöbbséggel mellőzni határozta. Az országházból. VII. T. szerkesztő ur 1 Tehát ismét van ministeriumunk! A „magas állású ideiglenes dijnokok" — mint Helfy Ignácz ur nev< zte őket, mult szombaton, mint véglegesen kinevezett miniszterek, teljes parádéban léptek a képviselő házba — harsány éljenekkel fogadtatva. Magától értetődik, hogy az ellenzék nem éljenezett, hanem a legtrivialisabb, mstikus kifejezésekkel kisérte a miniszterelnök szavait, melyekkel a legközelebbi jövőnek teendőit vázolta, s a fenforgó súlyos körülmények között a ház őszinte támogatását kérte. Mondanom se kell, hogy a karzatok egészen megteltek kíváncsi publikummal, mely a látványosságban gyönyörködni szokott ; mert tagadhatatlan, hogy az a magyar díszruha mindig érdekessé teszi az embereket. A különben összeesett és beteges színű Tisza ilyenkor erőteljes szikár harczias alakot mutat, mintha az oldalán függő kard uj erőt és bátorságot öntene lelkébe a meg-megujuló parlamenti harczokhoz. br. Wenckheim Béla — az oroKös mimsier — meg mindig a leggavallérabb férfiú, ritkuló őszhajjal, fekete pödrött bajusszal és örökké mosolygó s bizalmat ébresztő arczczal. Trefort Ágoston, a két tárcza terhétől és bútól megtört alak, egészen ellenkezője Wenckheimnak. Örökké izgatott, örökké zavart, és tétovázó tekintete képes volna az egész házat desperatióba hozni, ha nem tudnók, hogy nem az ország bajai hozták homlokára e komor felhőket. Péchy Tamás a komolyság typusa, ki igénytelenségével imponál, mintha csak azt gondolná mindig : beszéljetek csak, én majd csak tettekkel foglak benneteket lefőzni — azaz legyőzni. Bedekovich Kálmán a horvátok hazafias érzelmű minisztere, vonzó müveit modorával; mellette Szende Béla honvédelmi miniszter az ő marczona katonás alakjával, s ezredesi honvédegyenruhájával mindenkor kedvelt jelensége a néző közönségnek. Pauler Tivadar az igazság őre és védelmezője, a jelen kabinetnek nem rég? szót istálló vagy műhely foglalja el, melyből vagy kívülről vezet a meredek deszkalépcső a felső traktusba. Ennek beosztása elég praktikus. Az előcsarnokból nyílnak a többnyire vasalatlan és zártnlan ajtók a konyhába és lakosztályokba, milyen jómoduaknál öt-hat is van. Lépjünk be egy ily lakosztályba. Az ajtóval szemben van két, néha három, majdnem a padlatig érő, kívülről sürü farácsozattal ellátott ablak. Az ablakok mentén vonul végig egy arasznyi magas deszka-emelvény, mely czifi a szőnyegekkel levén fedve ülő és nyugvó helyül szolgál. Ez előtt egyarasztní magas kerek asztalka. A szoba egyik oldalát egy hosszú hároinrekeszü szekrény foglalja el, mely be van épitve, ugy hogy az szét nem szedhető. Ezen rekeszek középsőjében áll a kagylóalaku cserepekből csínnal összeállított kályha, két szélsőjének egyike a kredencz s ruhatár, másika az egy török szobájából sem hiányzó fürdőkádat zárja magába. Egyéb bútort hiába keresünk. A nők mindig az udvar felöli lakosztályban tartózkodnak melyet a férj Árgus szemefckel őriz, ugy hogy ezek a külvilágtól egészen el vannak zárva; ha kimennek, ezt csak fedett arczczal tehetik. Kevés kivétellel ilyen berendezésű minden török lak, csakhogy a jómoduakó finomabb. A házak különben barátságos belsejét, a mi gazdasszonyaink fogalmát meghaladó piszok s büz teszi undorítóvá, mi az udvarokra, innen az utczákra átterjed. Kert majdnem minden háznál van, melyben leginkább szilvafát és dohányt látni. Valamint az egyes házak hasonló szabásuak, ugy hasonlitnak az egyes kisebb vátosok is egymáshoz. A girbe-görbe szűk utczák bűzösek, kövezetük annyira rosz, hogy a nélkül jobban megtetetnének. A bazár — faboldékból állo boltok — a legkisebb városban sem hiányzik. Mecset sugár minaiettel — legalább fából — a csekélyebb városokban is több van, mi onnan van, hogy a mahomedán imoláit igen kicsire ópiti. Kávéház is mind n csekély helyen egy vagy több van, melyet itt ép oly jelentőséggel birnak, mint nálunk a korcsmák. Ezek egyik szegletében van a kandallóalaku tűzhely, melynél a kávés a fekete levest vendégei szeme előtt késziti, kik a köröskörül elhelyezett alacsony padokon — finom kávéházban pamlagok és szőnyegeken — foglalnak guggulva htlyet. Pénteken — a törökök vasárnapján — ezen helyiségek ép oly élénkek, mint a mi korcsmáink. A konakkormányépület — rendesen kiválik a többi épületek közül, valamint az abban resideáló kajmakam (megfelel k. b. a mi szóigabiiánknak) tekintélye által a többi lakosok közül. A ozigííny-negyed magyar szokás szermt itt is feltalálható minden városban; csakhogy ott a czigánynak nem jutott azon költői szerep, hogy művészetével a kedélyeket vidítsa, itt a czigány prózai kézmüvei foglalkozik, még pedig lóvasalással. Bosznia délkeleti átmérőjében közép magas hegyektől van borítva, melyek legmagasabb csúcsai — Majevicza, Semecz, Stanisevács — sem haladják meg az öt ezer lábat, de sziklás és meredek voltuk ugyszinte a rajtok átvezető alig járható utaknál fogva hadaink rémévé váltak. Utászaink sokat javítottak ugyan már rajtok, mégis kocsival csak részben járhatók, hanem, mint a benlakók szokták, öszvérekkel s apró lovakkal. Tágasabb völgy e hegységben kevés van, de annál több szakadás s fensik. Brcskától Vlaseniczáig a tetőkön és lejtőkön hellyel szép tölgy- s bükk-erdők láthatók, melyekben azonban a sok tönk s bokor elég világosan mutatja az irtó hadat, melyet a benlakók e legértékesb vagyonuk ellen elég balgán folytatnak. Ép ily lelkiismeretlen irtást tapasztaltam a Vlasenyiczán tul elterülő rengeteg fenyvesekben, melyek az utak és ösvények miután már teljesen ki vannak irtva, ezer meg ezer büszke fenyőszál hever itt elkorhadva. Ily példátlan gazdálkodás mellett Bosznia hegyei idővel elvesztik zöld koszorujokat — a mi jó részükkel már meg is történt — és a dalmát szirtek szomorú sorsára fognak jutni. Ezek ugyanis századok előtt ép oly diszes feny-