Békésmegyei közlöny, 1878 (5. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1878-02-03 / 10. szám

V. évfolyam. 1878. 13. szám. P».-Csaba, február 14-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Mefyelenik. hetenként kétszer : vasárnap és ostLtörtölx-ön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kladó-htvatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Egyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabin Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyllttér"-ben egy sor közlési dija 2& kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnái és a nyomdában, vidéken mindeii postahivatalnál 5 kros postautalványny al. Budapest, február 1. A szabadelvü-párt eddig erős phalanxa bomlásnak indult. Talán nem lesznek érdektelenek egy figyelmes szemlélőnek jegyzetei, ki az országház eme „Kormánybuktató" fractiojának fronteváltoztatásáuak indokait figyelemmel kisérte. A „fronte"-változtatók közt legfontosabb egyének Somsich, Kerkápoly, Kautz, Pulszky, Szilágyi Dezső, Horánszky Nándor, az utóbbi nem annyira mint capacitás, hanem inkább mint olyan, ki 65-től fogva mindig Tisza táborában volt. Ez olyan, kinél nem annyira a meggyőződés, hanem egy reménylett zsiros államtitkárság el nem nyerése mondható az átlépés főindokának. Somsichot a régi deákpárt szelleme, melyhez legelőször ő lett hűtlenné, nem hagyta nyugodni, és a porból ismét ki akarja emelni, hogy uralkodjék. Legnagyobb feltűnést okozott Lónyainak és a budapesti kir. egyetem fentebb emiitett négy tanárának fellépése. Mert épen ezek azon emberek, kik a kérdést, mind szakuknál, mind pedig bátran mondhatjuk, genialitásuknál fogva leginkább képesek fölfogni teljes jelentőségében, és megvitatni, vájjon előnyös-e a nemzetnek tiz évre ismét megölni iparát, de kik azért még sem tudnak helyes középutat, s azt kitalálni, hogy mitévők legyünk hát? Már most csak az a kérdés, hogy a szabadelvű párt mai tagjai ezen öt országos kapaczilás átlépése után nem fognak-e megrendülni, és elfordulni pártjuktól? Ez a jövő, még pedig a közel jövő titka! Hogy az egyetem másik két tanára, Pauler és Vécsey mért nem léptek ki, ennek indoka ott keresendő, hogy Pauler nem politikus, hanem jogász, és Vécsey tudvalevőleg Móricz Pálnak a veje. De ha a szabadelvű párt kormánya megbukik, mi lesz aztán? Sennyei, Madarász, vagy pedig egy kis alkotmányos — absolutismus! K. Gr. — A bagatell-ügyek elintézéséről szóló törvény márczius 1-ével lép hatályba, s a belügyminiszter fölhívta a hatóságokat, hogy a törvény életbelóptethetése czéljáfcól szükséges előzetes intézkedéseket mielőbb tegyék meg; nevezetesen jelöljék ki azon közigazgatási tisztviselőket, kik a törvény 5. §-a értelmében a községi bíráskodást gyakorlandják, egyúttal pedig a végrehajtási ós fuvardíjakat a közigazgatási bizottság által állapíttassák meg, s a közönséget mindkét irányban hirdetmény utján értesítsék. — Az eljárásra vonatkozó iigyvúeli szabályzat az igazságügyminiszterrel egyetértőleg már szintén kidolgoztatott, s a törvényhatóságoknak legközelebb meg fog küldetni. —• A beszállásolási törvény legközelebb tárgyalás alá kerül a képviselőházban, s már kiosztatott a birodalmi gyűlés tagjai köít. A törvény a beszállásolás alól minden szállásadó részére fölment egy szobát, s a kereseti üzlethez tartozó helyiségeket. Állandó elszállásolásnál naponként 6 kr. fizettetik egy legény után a kaszárnyában, 3 '/a kr. a hevenyészett kaszárnyákban, iy

a kr. az egyes elszállásolásoknál. Egy ló elszállásolása kaszárnyákban 37 kr, Hevenyészett kaszárnyában 22 kr, egyes elszállásolásnál 1'/„ kr. — Kiszolgált altisztek alkalmazása tekintetében felsőbb hel)en azon óhajtásnak adatott kifejezés, miként azoknak irodai, tagy kezelési hivatalokban avagy még ennél is ki.-ebb szolgálati ágakbani alknlmazhatására rendszerint megkívánt bizonyos tanulmányok végzését igazoló bizonyítványok előmutatásától elnézessék, s ezek helyett egy megfelelő ideig tartó megelégedésre útsxolgált próba-praxis után letett vizsgálatok pótolják. — Főpapjaink a halálbüntetés ellen erélyesen fölléptek. A főrendiház „ad hoc" bizottsága megkezdte a büntető törv.-javaslat tárgyalását, s főpapjaink határozottan kárhoztatják a halálbüntetésről szóló javaslatokat. A 20. §-nál ugyanis Schlauch Lőrincz szathmári püspök fölszólalt s a halálbüntetés eltörlését indítványozta; a halálbüntetés ellen számos érveket hozott föl; azután előadta, hogy jogérzékével ellenkezik a halálbüntetés, főleg azon okból

; mert fokozatot meg nem enged, s mert irreparabilis. Hivatkozott végre a pápára, ki még világi uralna idején nem maga szentesitette a halalos ítéleteket, hanem az eldöntést az államtitkárra bízta. Báió Prónay Dezső helyeselte Schlauch nézeteit. Dr. Pauler Tivadar azt fejtegette, hogy az egyház nézete inkább a halálbüntetés mellett, mint ellen van, ezt a biblia ós Gratian dekrétumából vett több idézettel támogatja. Ellenében azonban Manoilovics Emil legfőbb itólőszéki bíró melegen szólalt föl e büntetés ellen. A bizottság az előrehaladott idő folytán a szavazást e kérdésben a legközelebbi ülésre halasztotta. — A nap legfontosabb eseménye az orosz válaszjegyzék Andrássy Gyula gróf felszólalására. Oroszország nagyot lép hátra. Famózus békefeltételeit elismeri módosithatóknak, s aláveti magát Európa bíráskodásának. Reminisczenczia. (Vége.) Hogy ki volt Szigligeti, azt a mi gyarló tollúnk nem fogja tudni méltányolni. Fukar a mi szavunk azon nagy érdemekhez, melylyel Szigligeti birt. Érezni fogjuk, hogy ki volt ő, ki uj szellemet, uj népet, köréből vett magyaros jóizü alakokat vitt a színpadra. Gyulai Pál azt mondta: a népszínmű drámaírói pályadijának mindig fénypontja marad. Drámai költészetünket nemzeti alapon egy uj válfajjal gazdagította, a mely nemcsak közönséget vonzott a színházba, hanem egyszersmind elősegítette politikai és irodalmi átalakulásunk diadalmas harczait. Alkotó és úttörő volt, s jól jegyzi meg a „P. N.,

u hogy ha a magyar genius modern szini alkotásaira gondolunk, kiválólag Szigligetit, a mestert és úttörőt emlegetjük. Fájdalom nem Írhatta meg a nemzeti szinház első negyven esztendejének történetét, melyet senkisem fog jobban megirni, mint ő megírhatta volna. Bárki legyen, ki e történet megirásába fog, jellemrajzokban, melyet ő Megyeri és Kántornérói irt, több és jobb adaü Jksimi Mm" iárczája. K. leopatra. — Elbeszélés. — [Folytatás.] Imre elvesztette már az illúziókat, melyeknek rózsaszín szemüvegén néhány nap előtt még az aranyországróli meséket látta az uj világban megtestesülni, — ott is önzés, irigység s hiúság lakja a sziveket, épen mint itthon; szomorún nézett az Ottava zöld hullámaiba a gőzhajóról, s alig várta már, hogy a szőke Tisza révén a hatalmas magyar folyó öble ringasta alatta az ingó jármüvet ez idegen víz helyett; megszólalt szivében a honvágy s szinte fázott a környezet idegenségétől, huszonöt foknyi melegben. Beauportban kiszállva a türészmalmot eladta ugy a hogy kérték, — igy is kapott érte tízezer dollárt; azután ismét gőzhajóra ült, s Gamarascba pályázott. Camarasc az Ontário torkolatától két angol mértföldnyire fekszik, — tiszta levegője s gyógyhatású vize kedvelt fürdőhelylyé teszik, s most is számos vendége volt. A vendégek kényelmére minden lehető intézkedés meg volt téve, szép sétány, kitűnő zenekar, szinház, hangversenyek és tánczvigalmak gyönyörei válták tel egymást. Imre számára két szoba volt fentartva, hol útitársával, ki ügynöke volt egyúttal, kényelembe tette magát. Imrét nem hagyta elszenderülni a bombardonok erős hangáramlata, kinyitotta 'ehát ablakát, s kikönyökölve a balzsamos éjjeli lég üdítő hatását ólvezó. „Hej, pinczér! kapunk-e szobát?" Hangzott a főbejáró előtt egy barsany férlihang. „Nagyon sajnálom, nem szolgálhatok uram, épen az imént adtuk ki az utolsó két szobát." „Ezer meny kő! most mit tegyek, visszamenjek három mórtföldet, hogy az első faluban megszállhassak, vagy a szabad ég alatt aludjam?" „A hogy tetszik uraságtokuak," felelt egyiigyüen a pincz r ,ha csak az én szobámat nem akarják elfogadni." „Bravó polgártárs!-' szólt vidáman a vendég, s az ajánlatért egy dollárt csúsztatott a pinczér kezébe. „Holnap talán lehet ugye egy szobát számunkra berendezni?-' szólt most az érkezettek egyike, kit hangjáról ilju nőnek vélt Imre, — de a mi őt meglépte, azon sajátságos tünemény volt, hogy a hang csalódásig hasonlított Hilára hangjához. Imre, ki az angol nyelvet magánszorgalomból sajátitá el még mint Kálmán úrfi nevelője, később többször beszólt Hilárával angolul, s igy a nyelvkülömbség sem zavarta az illúziót. Annyira felébredt a bájos ismeretlen iránti kíváncsisága. hogy alig várta a reggelt, melyen remélhetőleg meglátja azt, midőn ajtaja előtt a folyóson hallotta ismét az érkezett férfi kiabálását. „Hallja maga Kiüázer, azt hiszi, hogy ebbe a/, odúba fog húgom egy éjet eltölteni ? Kinek néz maga bennünket? — Oly igaz, mint hogy a nevem Trisztvood, hogy még iiy csekély embernek soha sem tartottak!" Imrének egy jó gondolata jött, kilépett ajtaján, s felajánlotta egyik szobáját az érkezetteknek, kik azt örömmel fogadták. A folyosót csak a pinczér kezében égő gyertya világítván meg, alig volt az idegenek arcza kivehető, — s csak midőn a szobába beléptek, láthatta meg Imre a fiatal nőt, s a csodálkozás, s meglepetés miatt alig tudott szóhoz jutni. Az érkezett nö bámulatosan hasonlított Hilárához, ugyanazon a hosszú pillájú barna szempár, ingerlő eperajk, dus barna hajzat. Imre azt hitte, álmodik, s gondolkozni kezdett: nem a képzelet üz-e játékot vele? Az érkezett magát mint Tristvood Adolf, az if]u nőt mint unokahugat Benyam Valerine mutatta be, s még egyszer megköszönte a szívességet. Pár perczet töltöttek csak együtt, de az elég volt szegény Imrének, hogy a szemét se hunyhassa le egész éjjel. Szüntelen a bájos Valerínera gondolt, sahamvadozó tiiz, mely még Hilára iránti szerelméből szivében égett, lángra gyuladt — Valerine iránt, kit szenvedéseinek égből küldött vigaszául tekintett. (Folyt, köv.)